Arcvesztés nélkül vonulna vissza a kormány a befektetési alapok piacán

j befektetésialap-szabályozásra készül a kormány, az új javaslatot csütörtökön bocsájtotta társadalmi vitára a Nagy Márton vezette Nemzetgazdasági Minisztérium. Látszólag a szabályok nem hoznak érdemi változásokat, olyasmikről van benne szó, hogy miként nevezhetők, kategorizálhatók a befektetési alapok. A szabályok arra vonatkoznak, hogy milyen alapkategóriák vannak, azok milyen befektetési instrumentumokba fektethetnek, vagyis egy részvényalap eszközértékének legalább 80 százalékát részvények kell, hogy kitegyék, a kötvényalapnál 80 százalék kötvény, és így tovább. Ám ha valamivel sokat foglalkozik a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), azért sejthető, hogy ennél nagyobb tétje is volt a dolognak.

Maga a szabályozás a piaci szereplők szerint rendben van, olyan kódszavakat mondhatunk, hogy a befektetők jobban tájékozódhatnak, nő az átláthatóság, az összehasonlíthatóság. Az új szabályok 2024. július 1-én léphetnek hatályba. Ugyanakkor ahogyan az alapkezelőkkel, pénzügyesekkel beszélünk, van, aki azt mondja, hogy volt egy másik állami cél: arcvesztés nélkül visszavonulót fújni a tavalyi szabályokból, amelyeket az új rendelet majd felülír. Olyan is akad, aki szerint az állam többet is tehetne a befektetőkért, vagyis a tervezett szabályozással elmulasztott egy értelmesebb beavatkozást. Más szerint pedig a befektetési alapkezelők érdemelnének jobb szabályozást, mert még mindig vannak felesleges kötöttségek.

Mi történt tavaly? 2023 közepén az állam arra szerette volna ösztönözni az alapkezelőket, hogy azok ne bankbetétet, hanem sokkal inkább magyar állampapírt tartsanak.

2023. július 1-től a kötvényalapoknak, részvényalapoknak és a vegyes alapoknak legalább 60 százalékban értékpapírt kellett tartaniuk. Komoly visszhangot váltott ki az is, hogy az értékpapíralapok és az ingatlanalapok a likvid eszközeik legalább 20 százalékát a magyar állam által kibocsátott Diszkont Kincstárjegyeibe kellett tenni. Végül 2023. augusztus 1-től azt is előírta a kormány (néhány kivételtől eltekintve), hogy a befektetési alapoknak kötvénybefektetéseik legalább 95 százalékát forint állampapírban kellett tartaniuk. Azt nem mondták, hogy magyarban, de azért a máltai, cseh, vagy olasz állam ritkán bocsát ki forintkötvényeket. Ezeknél a jogszabály-alkotásoknál az NGM (akkor még GFM) nem egyeztetett a szakmával.

Mindez vélhetően uniós szempontból nem volt szabályos, az EU nem szereti megkülönböztetni a hazait a többi uniós tagállamtól. Magyarország pedig nem szeret konkrétan szembemenni az EU szabályaival. Az elhibázott szabályokat valahogy ki kellett javítani. A kormánynak persze továbbra is az a fontos, hogy ne betétekbe menjen a pénz, de ezt EU-konform módon szeretné előírni.

Az NGM ilyen szabályokat írt, és most társadalmi vitára bocsátja a kollektív befektetési formák befektetési és hitelfelvételi szabályairól szóló 78/2014. (III. 14.) kormányrendelet módosítását.

Kulturált hátraarc

Az előkészítés az NGM és a befektetési alapkezelőket összefogó BAMOSZ között zajlott. Maga Nagy Márton, illetve legfőbb bizalmasa, Lóga Máté nem folytak bele közvetlenül a tárgyalásokba, azokat Túri Anikó vezette, illetve az alatta dolgozó szakemberekből vettek rajta részt többen is.

Ami nagyon fontos, hogy ez az új szabályozás majd felülírja a tavalyi nem EU-konform szabályozást. Az új szabály is megfogalmaz majd arányokat, kereteket, de nem konkrét (magyar) instrumentumokra lebontva. Azt persze így nem tudjuk, hogy végül is mi értelme volt tavaly megijeszteni az alapkezelőket, mindenesetre az EU-ban nem lehet megmondani, hogy egy alapkezelő magyar állampapírba tartsa a pénzét, vagyis ez egy kulturált, arcvesztés nélküli visszavonulás. Most úgy tűnhet, hogy a kormány nem hajolt meg az EU előtt, miközben természetesen de, viszont ezt nem kellett nyíltan bevallani.

Ugyanakkor az is felmerül, hogy a magánbefektetők érdekeit nem lehetett volna jobban szolgálni, hiszen a lakossági befektetőnek az is segít, ha nemcsak kereteket ismer, hanem részletesebben is tájékozódhat arról is, hogy az alap hogy teljesít, összesen mennyi díjat számol fel, milyen a teljesítménye az objektív benchmarkokkal összehasonlítva.

Aki ma bemegy egy bankba és vesz egy befektetési jegyet, az akár rossz tájékoztatást is kaphat (például múltbeli hozamok alapján értékel a közvetítő). Ahogyan a bankbetét tartása is valóban kétséges gyakorlat volt. Gondoljunk bele, az alapkezelő felszámolt 1,5 százalékos alapkezelői díjat, majd betette a pénzt a bankba (felesleges díjterhelés). A 15 ezermilliárd forintnyi állományból ezermilliárdok voltak ilyen banki eszközökben.

Természetesen nem biztos, hogy az új szabály olyan nagyon sokat segít a lakosságon. Ha ugyanis ma valaki azt látja, hogy a kötvényalapja tavaly hozott 25 százalékot, nem fog panaszkodni, hogy az állampapírpiaci megtérüléseket mutató MAX-index jobban teljesített, hogy az alapkezelő rövidebb durációval fektetett be, hogy lett volna olyan hosszú papír, ami sokkal jobban hozott volna. Pedig valójában azért bízzuk a pénzünket a profikra, hogy verjék meg a piacot, a benchmarkot, de ezt azért ma nem kérik számon a lakossági befektetők.

Ezekkel együtt lehet élni

A jövőben mindenesetre a részvényalapok eszközértékének legalább 80 százalékát részvénykitettséget biztosító eszközökbe kell tenni. A kötvényalap pedig csak olyan alap lehet, amelynek eszközei legalább 80 százalékban kötvények.

Ezekkel a szabályokkal az alapkezelők szerint együtt lehet élni, de azért vannak kifogásaik is. Egy tőkevédett alapnál például nem annyira érthető az ilyen szabályozás, mert ott az alap értékét a „fogadás”, vagyis a mögöttes opció adja, ha azt bekorlátozzuk, akkor az nem lesz érdekes.

A szakma nyíltan, névvel ezekről persze nem szeretne nyilatkozni, senki nem akar bajuszt akasztani a kormánnyal, szembemenni annak szándékaival. Inkább tárgyalni próbálnak.

Úgy tudjuk, hogy a jövőben lesz egy új alapkategória is, valami olyan speciális vegyes alap, amely ingatlanba is fektethet.

Itt az ingatlanalapokkal kapcsolatos szabályozás problémái jönnek elő. Az MNB úgy szabályozott, hogy az ingatlanalapokból nem könnyű kivenni a pénzt, csak tárgynap plusz 180 napra kapja meg a befektető a pénzét. Mindez valamennyire racionális, egy ingatlant eladni idő, ha a befektetők hirtelen kiveszik a pénzt, időt kell adni az alapkezelőnek az értékesítésre. Viszont ezt a terméket nem lehet eladni a befektetőknek, senki nem szeretne fél évet várni a pénzére, így ezt a szabályt puhítani kellett. Ezért ha lesz egy olyan alaptípus, amelynek már nem 180 napos lesz a visszaváltása, de fektethet ingatlanba, az hasznos lehet.

Mint hallottuk, a piac most békében él a kormánnyal, bár nem szereti a túl sok és túl gyors változást. Ráadásul a hitelminősítők is negatívan ítélik meg a Nagy Márton miniszter habitusából fakadó túlmozgást.

Volt azonban egy másik szempont is, és ebben partner volt az NGM, amely sok javaslatot figyelembe vett. Mindenkinek az volt ugyanis az érdeke, hogy ne romoljon el annyira a magyar szabályozás, hogy a külföldi bankcsoportok külföldre vigyék a termékfejlesztést.

Ha ugyanis a magyar szabályok túl szigorúak, akkor majd a nemzetközi bankcsoportok csak áthozzák a kinti szabályok alapján létrehozott termékeiket. Ez pedig mindenkinek rossz, a magyar szakemberekre nem lesz szükség, de az államnak sem jó, hogy egy máltai, luxemburgi vagy osztrák alap nem fog annyi magyar terméket, például állampapírt venni. Csak regisztrálja itthon is a termékét és már értékesítheti is.