Lázár János nyomulása miatt a közbeszerzések is megváltoznak, csak nem annyira, mint tervezte

November 8-án lépett hatályba az állami építési és beruházási törvény, amely több ponton módosította a közbeszerzési törvényt (Kbt) is. Emlékezhetünk, hogy ez a nagy állami építési reform, Lázár János építési és közlekedési miniszter szívügye elég nehezen jutott el az ötlettől a hatályos jogszabályig. Eközben – ha nem is építési, de közlekedési kifejezéssel – ennek a nagy szabályozási reformnak az egyik legizgalmasabb mellékvonala volt az a kérdés, hogy a jövőben ki és hogyan bonyolíthat majd le egy közbeszerzést.

„Lázár János vagy szakmai meggyőződésből, vagy a hatalmi harc részeként, esetleg valamilyen revans miatt, de mindenáron végig akarta vinni a közbeszerzési reformot. Ez végül megtörtént, kitehető a pipa, csak közben annyira felhígult a szabályozás, annyi minden változott, van, ami kikerült, van, amit nem tisztáz a törvény, hogy a végeredmény legfeljebb felemás lett”

– mondta egy közbeszerző a Telexnek.

A változások egyik kulcseleme mindenesetre az volt, hogy korábban a közbeszerzéseknél volt egy fontos szereplő, a felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadó (FAKSZ). Ők magáncégeknél vagy közintézményeknél dolgozó képesített szakemberek voltak. Helyettük és részben velük párhuzamosan a törvény meghatározott egy újabb szereplőt, az állami közbeszerzési szaktanácsadót (ÁKSZ), akik már definíciószerűen állami alkalmazottak. Ha nagyon leegyszerűsítjük az eredeti szándékot, akkor arról volt szó, hogy ne magánszereplők zsírosodjanak a közbeszerzések megszervezésén, hanem kerüljön be ez a szaktudás a minisztériumokba.

Állami szaktanácsadók

Az új törvény mindenesetre valóban bevezeti az állami közbeszerzési szaktanácsadó intézményét, akik csak állami alkalmazottak lehetnek, és bizonyos eljárásokat csak ők folytathatnak le. A korábbi verzióhoz képest ugyanakkor annyiban megkegyelmeztek a FAKSZ-oknak, hogy akik nem mennek el állami alkalmazottnak (vagyis nem lesznek ÁKSZ-ek), azok 2026. június 30-ig továbbra is használhatják a FAKSZ titulust. A közbeszerzési reformban az önkormányzatok végül gyakorlatilag nem érintettek. (Persze most eleve kevés önkormányzat van, amelyik saját forrásból beruházásokat hajt végre.)

A külsős közbeszerzők a névjegyzékben benne maradhatnak, és árubeszerzéseket, valamint szolgáltatások megrendelésére irányuló közbeszerzéseket továbbra is bonyolíthatnak az állami költségvetési szerveknek is. Ennek köszönhetően ezek az állami szervezetek is lélegzethez jutottak, mert vélhetően a többségüknek nem kell most rohamtempóban saját közbeszerző alkalmazottat keresni, mivel csak építési beruházás tendereztetéséhez kellenek egyelőre az ÁKSZ-ek, de azok többségét úgyis az Építési és Közlekedési Minisztérium fogja kiírni.

Bonyolult, a korrupció lehetőségét nem védi ki

„Nem okozott meglepetést, már tudtuk, hogy mit fognak elfogadni” – mondta egy forrásunk. Ő kívülről úgy látta, hogy az állami építési törvényt és konkrétan a közbeszerzési vonatkozásokat sokan fúrták, miniszterek, államtitkárok, maga az apparátus. „Lázár a felelőse az állami beruházásoknak, nyugodtan határozza meg ennek a feltételrendszerét, de most az látszik, hogy a 2026-ig adott mentességek, kivételek időt adtak, aztán legfeljebb majd ezeket meghosszabbítják.

Mi konkrétan azt látjuk, hogy az Építési és Közlekedési Minisztérium (vagyis a törvény fő motorja) is gőzerővel adott még a törvény elfogadása előtt a FAKSZ-oknak külsős megbízásokat, mert nem bírta volna önerővel a 2024-es feladatokat”

– hallottuk a piacon.

Az biztos, hogy a korábbi rendszer vadhajtásait le kellett vágni, azokat meg kellett fogni, akiknek tölcsérből öntötték a pénzt. De az is igaz, hogy a különböző szervezetek azért nem véletlenül szerveztek ki feladatokat. Aki egy minisztériumban vagy egy nagy állami cégnél ül, megszokta, hogy kiadhatta a munkát, delegálhatta annak felelősségét és a kellemetlenségeket is. Például a közbeszerzésekkel járó helyszíni bejárásokat. Ez építési feladatnál mindig kötelező, de olykor még egy árubeszerzésnél is (például, ha egy kórház egy nagyobb gépet rendel, és meg kell nézni, hogy miként fér el az MR).

Ligeti Miklós, a Transparency International jogi vezetője szerint a változások nagyon technikaiak, ami nem lenne gond, a baj valójában az, hogy a magyarországi közbeszerzési piac korrupciós zavarait, például az ajánlattevők piacfelosztó taktikáit és más összejátszásokat, valamint ajánlatkérői oldalon a kiírások testre szabását, a versenyt szűkítő feltételek meghatározását ezek a módosítások nem fogják sem megakadályozni, sem megelőzni. A jelenlegi szabályok mellett is lehetne tisztességes közbeszerzéseket csinálni, és az új szabályok mellett is lehetőség lesz továbbra is korrupt beszerzésekre.

Az egyik közbeszerzési szakember forrásunk szerint a szabályozás mindenesetre nagyon bonyolult lett, vélhetően azért, mert nagyon sokféle háttérlobbi érvényesíthette az akaratát.

Ráadásul ezzel aligha fejeződtek be a változások. A kormány.hu oldalon elérhető egy másik módosítási tervezet is, ami az uniós jogállamisági eljárással kapcsolatos vállalásokhoz kapcsolódik.

Hoztunk is díjcsökkentést, meg nem is

A másik módosítás legérdekesebb és egyben a legcinikusabb része a jogorvoslati díjakkal kapcsolatos változás. A kormány sok kritikát kapott azért, amiért ezek nagyon magasak. Civil és uniós intézmények ezt aggályosnak tartották, mert a túl magas díjak elriaszthatják a magyar cégeket attól, hogy akár jogos érdekeik mentén fellépjenek.

A jogszerűtlen döntések (például egy meg nem alapozott kizárás) ellen ma úgy lehet fellépni, hogy annak a közbeszerzés értékéhez képest 0,5 százaléknyi, de maximum 25 millió forintos díja van. Az új javaslatban a maximális értéket csökkentenék 17,5 millió forintra, míg a minimális 300 ezer forint, a díj százalékos mértéke azonban maradna 0,5 százalék.

Vagyis a szegény lány (Magyarország kormánya) megint hozott is ajándékot meg nem is a királynak (EU), mert

technikailag csökkentjük a díjakat (senki nem állíthatja, hogy nem), ám ez legfeljebb a 3,5 milliárd forint feletti becsült értékű közbeszerzések megtámadásánál hoz változást.

Annyi engedmény még van azért a módosításban, hogy amennyiben a közbeszerzési hirdetményben vélelmezett jogsértést akar valaki megtámadni (ez jellemzően versenykorlátozás miatt szokott előfordulni), akkor csak a fenti összegek felét kell befizetnie, vagyis 0,25 százalék a díj, ami egyébként tényleg hasznos változtatás.

Ingyen kéne

Ligeti Miklós szerint nem igaz az indokolásban használt érv, hogy a túlzottan alacsony díjak megnyitnák a kaput a visszaélésszerű eljárás-kezdeményezések előtt, ugyanis sosem volt mód könnyen és olcsón jogorvoslati panasszal, kifogással élni. A TI szerint az lenne a megoldás, ha legalább a korrupcióellenes szakmai és civil szervezetek ingyenesen kezdeményezhetnék a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) eljárását.

Cikkünk megjelenése után a Közbeszerzési Hatóság azt írta ezzel kapcsolatban a Telexnek: „más uniós tagállamokkal összevetve Magyarországon nem mondhatók magasnak a jogorvoslati díjtételek (0,5 százalék)”. Szerintük ezt támasztja alá az Európai Bíróság ítélete is, amely szerint akár a 2 százalékot is elérheti a díj mértéke.

A KBH azt is írta, Ligetinek az a javaslata, hogy korrupcióellenes szakmai és civil szervezetek ingyenesen kezdeményessenek eljárást, uniós irányelvbe ütközik, mert „a jogorvoslati eljárás indításához megállapítható kell hogy legyen a kezdeményező jogos érdekének közvetlen sérelme vagy veszélyeztetése”.

A TI szerint a módosítás azt a súlyos anomáliát sem kezeli, hogy a Közbeszerzési Hatóság nem jár el az érzékeny, a hatalomnak kényes ügyekben, és nem kezdeményezi elég gyakran az ilyen ügyekben a KDB eljárását, holott azt ingyenesen megtehetné.

„Nem élt ezzel a lehetőséggel például a 35 éves autópálya-koncesszió és a szintén 35 éves hulladékkoncesszió ügyében, és a jegybank által a jegybankelnök fiához köthető cégtől közbeszerzés nélkül rendelt bútorok ügyében sem, hogy csak néhány példát említsek”

– mondta Ligeti Miklós. Igaz, ezzel kapcsolatban az egyik forrásunk azt mondta, hogy az eljárások többségét azért így is az állam kezdeményezi, továbbá a Közbeszerzési Hatóság is reagált; mint írták, „a valóság az, hogy az erre jogosult szervezetek közül a hatóság kezdeményezi a legtöbb jogorvoslatot”. Csak az első ¾ évben 422 esetben indult jogorvoslati eljárásból 99 a Közbeszerzési Hatóság kezdeményezésére indult, ami a legmagasabb arány – közölte a szervezet a Telexszel.

„Ami a koncessziós ügyeket illeti, azok esetében maga a TI fordult a hatósághoz közérdekű bejelentéssel melyeket kivizsgáltunk, és a TI részére részletes válaszokat küldtünk. A TI bejelentésében írtak közbeszerzési jogi szempontból teljes mértékben megalapozatlanok és értékelhetetlenek voltak, így jogorvoslati eljárás kezdeményezésére nem kerülhetett sor” – írták a Transparency bejelentéseivel kapcsolatban.

Az, hogy az egész rendszer majd jó irányba változik-e (ha csak lassított tempóban is), később fog kiderülni; mostanáig egyes bennfentes közbeszerzési tanácsadók tényleg elég sokat kereshettek, lehet, hogy az államhoz rendelve a szaktudásukat jobban jár majd a közös kassza.

Egyelőre persze a legnagyobb baj az, hogy a beruházási stop miatt csak csekély számban vannak közbeszerzések. Ha végre lesznek ilyenek, akkor majd a próbaevés után kiderül, hogy milyen ízű a puding.