Orbán Viktor a múlt héten Grúziában járt, és ismét felemlegette azt a gigantikus projektet, amellyel Azerbajdzsánból hoznának zöld áramot Magyarországra és Európába egy Fekete-tenger alatti vezetéken. Szakemberek szerint ez az elképzelés nagyjából annyira reális, mint az, hogy Paks II.-vel begyorsulunk, és 2030-ban már áramot termelnek a blokkok. Bár az áram ilyen nagy távolságra szállításának megvan a technológiája, az azeri zöld áramról szóló elképzelés mögött inkább geopolitikai befolyásszerzés állhat. A szakma szerint az ilyen álmok helyett érdemesebb lenne közelebbi és megbízhatóbb partnerekkel leütött áramtermelési megoldásokat fejleszteni.
Orbán Viktor miniszterelnök október 13-án ismét megemlítette, hogy Magyarország jövőbeli áramellátásában az azeri zöld áram segíthet. A kormányfő szerint fontos kérdés, hogy az Európai Unió „a mostani meggyötört állapotában” képes lesz-e arra, hogy újabb térségekkel kapcsolja össze magát gazdaságilag nyereséges módon.
„Van egy nagy közös programunk, ilyet még a világ nem csinált. Azerbajdzsánban előállított zöld energiát elektromos áramot akarunk Georgián, Románián, Magyarországon keresztül behozni Európába. Ehhez egy több mint 1000 kilométer hosszú, a Fekete-tenger alatt menő nagyfeszültségű kábelt kell lefektetni és minden ehhez kapcsolódó infrastruktúrát megépíteni. Ezt az Európai Unió is támogatja” – mondta a miniszterelnök.
Orbán szerint ezt a nagy, európai uniós programot néhány éven belül meg lehet valósítani, bár kérdés, hogy „az Európai Unió nem hátrál-e ki ezekben a zűrös időkben, a jó ég tudja, hogy mi van a brüsszeliek fejében”.
A Telex már többször is foglalkozott ezzel a kérdéssel, azt tapasztaltuk, hogy a szakma elég szkeptikus. Most is többek véleményét kikértük, de úgy tűnik, a szkepszis nem oszlott.
Álom, álom, édes álom
A magyar kormány a múlt héten éppen Grúziában töltött el pár, vitathatóan hasznos napot. Megtudhattuk, hogy Magyarország eltökélten támogatja Grúzia EU-s tagjelölti státuszát, és Grúzia tőlünk tanulna gazdaságfehérítést, alighanem a kormányfő által elejtett mondat is ennek a friss élménynek a hatására hangzott el. Orbán szerint az EU-nak gazdaságilag célszerű lenne összekapcsolnia magát a Kaukázus világával. Európa világához pedig azon a tájékon Grúzia (Georgia) van a legközelebb – fejtette ki a Kossuth rádióban a kormányfő. Indoklása szerint ott az európaihoz hasonló politikai berendezkedés van számunkra is ismerős politikai intézményekkel, és eleve egy keresztény alapokon álló országról beszélünk.
A szakma szerint sok oka lehet a Kaukázus felől érkező villanyvezetékről szóló álmoknak, de ezek közül a sorban az utolsó lehet az, hogy ez valóban meg is épüljön. Sokkal inkább regionális befolyásépítés, esetleg valamilyen forrásszerzési szándék motiválja a projektet, csakhogy ennek a projektnek ugyanaz a kockázata, mint „a 2030-ra elkészülő” Paks II.-nek.
Forrásaink szerint ha fals álmokba ringatjuk magunkat, akkor nem lesz elég áramunk, mert ezek a gigaprojektek kiszorítják a valóban reális projekteket. Két megjegyzést azért ebben illik tenni. Valójában egyéb projektek (nap, gáz) is haladnak, és Paks II. persze a maga módján reális, de a jelenlegi konstellációban, az orosz Roszatommal, aligha.
Magyarországnak a jövőben valóban rengeteg áramra lesz szüksége, miközben természetesen akár az is felmerülhetne, hogy a keresleti oldalon avatkozzunk be, ne invitáljunk például annyi akkumulátorcéget.
De azért tényleg kell áram a közlekedés elektrifikációjához (elektromos autók), a fűtéskorszerűsítésekhez (gázkiváltás) és a magyar működőtőke-importhoz is (járműipar)
Az EU bevonzása
A nagyjából egy éve hivatalosan is elindított azeri–grúz–román–magyar áramvezetékről szóló megállapodást akkor Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Nicolae Ciuca román kormányfő, Irakli Garibasvili grúz miniszterelnök és Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnök jelenlétében írta alá Bukarestben.
Ahogy Balogh József energiakereskedő fogalmazott egy cikkében, az álmodozás általában magányos tevékenység, de most az érintett országok miniszterelnökei megmutatták a világnak, hogyan lehet folytatni ezt társas tevékenységként is.
Az azeri zöld áram ígérete mindenképpen furcsa ügy. Azerbajdzsánban nagyjából ma 5 százalék a megújuló energia aránya. Ezt az országot nem kötelezik mindenféle klímavédelmi szabályok, van olcsó földgázuk, amiből sokkal, de sokkal gazdaságosabban termelnek villamos energiát. Vajon ha megvalósulna a projekt, képes lenne a világ megkülönböztetni, hogy zöld vagy nagyon is barna, fekete az az áram? Grúzia eleve nettó áramimportőr, az kevésbé reális, hogy nagy tételben szállítana a Nyugatnak, bizonyos anyagok mégis azeri és grúz betáplálásról írnak.
A hosszú-hosszú útra elvitt áramnak amúgy van technológiája, akár jó is lenne ebben tudást szerezniük a magyar, illetve más uniós cégeknek. Ausztrália szállítana majd így Szingapúrnak, Norvégia az Egyesült Királyságnak, de hogy az összekapcsolt európai árampiacon éppen az azeri áram lenne hatékony Magyarországon, ezt még szakember aligha mondta ki így.
Geopolitika
A Fekete-tenger alatt létrejövő több mint 1000 kilométeres víz alatti vezeték a Kaszpi-térségben, vagyis az Azerbajdzsánban és Grúziában előállított zöld áramot szállítaná Közép-Európába, így Romániába és Magyarországra. A projekt megvalósíthatósági tanulmánya 2,5 millió euró, amit a Világbank fedez, ennek 2023 végére kell elkészülnie. Onnan még három-négy év, mire elkészülhet a beruházás, amire az Európai Bizottság pedig 2,3 milliárd eurós támogatást irányzott elő.
EU adófizetői pénzt talán lehetne szerezni rá, bár újabban mintha annyira már nem lenne lelkes az EU az orosz leválási meg hasonló energiás infrastruktúra-projektek támogatásában.
A geopolitikai kritikák azonban arról szólnak, hogy közelebbi és megbízhatóbb partnerekkel leütött áramtermelési megoldásokat kellene fejleszteni.
Az orosz, a török mellett az azeri partner megbízhatóságáról éppen Magyarország adott korábban jelzéseket. Emlékezhetünk, hogy azért engedtük el az azeri baltás gyilkost, mert az azeriek magas szinten megígérték, hogy otthon letölti a büntetését. Ehhez képest nemzeti hős lett.
Azerbajdzsán ráadásul annyira elkötelezett Törökország felé (hiszen éppen a törökök drónjaival tudtak érdemi csapást mérni a hegyekbe magukat befészkelő örmények ellen), hogy az azeri kitettség valamennyire török kitettség is.
Nem érdekünk
Magyarország tehát több forrásunk szerint egy olyan projekt része lett, ami minden résztvevőnek inkább érdeke, mint nekünk. Eközben több nagyon intenzív helyi konfliktus van a térségben, Azerbajdzsánban elsősorban a Hegyi-Karabah szörnyű drámája, ahonnan kemény eseménysorok mentén űzik el éppen az azeriek a még ottmaradt örményeket, de Grúzia sem nyugodt a Dél-Oszétiával és Abháziával leírható oroszbarát szakadár formációk konfliktusaival.
És vajon gondolja azt bárki, hogy jobb Azerbajdzsánnal kapcsolatokat építeni, mint mondjuk az áramnagyhatalom Ukrajnával? Természetesen az igaz, hogy a félig szétlőtt szomszédunkkal most minden nehéz, de itt van mellettünk egy áramtermelő gigász. Mi okozza ezeket a gazdasági racionalitást nélkülöző projekteket?
Magyarország ráadásul tagja a regionális piac-összekapcsolásnak (market coupling), ebben a rendszerben a határkapacitás már csak egy pénzügyi és nem fizikai termék, a meglévő távvezeték (Románia–Magyarország) szűkös átviteli kapacitásait nem lehet csakúgy fizikailag újraosztani.
Sok a probléma
Balogh József szerint paradox módon még a drága, de politikailag tisztább Fekete-tenger alatti szakasz ügye a legtisztább. Ugyan ez lenne a világ leghosszabb tenger alatti vezetéke, de ez már csak 300 kilométerrel hosszabb, mint a Nagy-Britanniát Norvégiával összekötő, 721 kilométeres North Sea Link. Mára annyi tengeri szélerőműparkot helyeztek üzembe Európában az elmúlt tíz évben, hogy a tenger alatti kábelek technológiája elég fejlett. És itt talán valami geopolitikai érdek is megcsillan.
A Fekete-tenger alatt minden török, elsősorban a gázvezetékek, az áramdrót viszont EU-s finanszírozású lehetne, ebben lehet talán valami befolyásról, kontrollról szóló játék. A Kaukázuson belül ilyen geopolitikai játékok vannak most: Örményország – nagyot csalódva az oroszokban – az Egyesült Államokkal hadgyakorlatozott, az EU is foghat valami pozíciót, de abban, hogy a magyar ipar majd azeri napparkok és szélerőművek áramával menjen, tényleg nem bíznak a szakemberek.