Már új rendszerben gyűjtik a fémhulladékot, a szakmának három fő kritikája is van

Július 1-je óta új rendszerben működik a magyar hulladékgazdálkodás. Két hét telt el, a lakosságtól, illetve az intézményektől is rendben történik a hulladék elszállítása, vagyis a közszolgáltatásban egyelőre nincsen nagy változás – kezdte értékelését Pethő Zsolt, a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. vezérigazgatója, aki ugyanakkor azt sem tagadta, hogy a vadonatúj informatikai rendszerrel még előfordul akadozás, optimista előrejelzéssel is még legalább egy hónap kell a kezdeti malőrök kijavítására.

Terítéken a fémhulladék

Az új hulladékgazdálkodási rendszerre egyebek mellett azért volt szükség, mert az EU szeretné elérni, hogy a tagállamaiban termelődő hulladékot minél nagyobb arányban használják fel újra. Magyarországnak 65 százalékos újrahasznosítási arányt kell elérnie 2040-re, de ezt az EU folyamatosan vizsgálja, ezért már 2025-re el kellene érnünk az 50 százalékot. Összehasonlításképp: az új hulladékgazdálkodási rendszer bevezetése előtt 32 százalék körül volt az újrahasznosítási arányunk.

Pethő Zsolt szerint ennek a feladatnak a fém- és az elektronikai hulladékok feldolgozása is része, ezeket a hulladéktípusokat jelenleg több mint 100 helyen lehet leadni az országban.

A vezérigazgató szerint az összes közszolgáltatóval és 169 magáncéggel már le tudtak eddig szerződni, de folyamatban van még 30 szerződés. Egy-egy ilyen kapcsolat az állandó alvállalkozókkal 2-3 további céget jelent, vagyis 400-600 partnerrel indult el az új rendszerben a munka. Van, aki nem indult a pályázaton, de továbbra is nyitva a kapu, aki az ismert feltételek mellett szeretne szolgáltatni, azt továbbra is várja a MOHU – mondta Pethő.

A hulladékos szakma képviselői az első napok tapasztalatai alapján három fő kritikát fogalmaztak meg a Telexnek.

Az első, hogy az általunk elért cégeknél az átállás után csökkent a begyűjtés, ami fakadhatott a rendszer ismeretének hiányából, de akár abból is, hogy sokan még a régi rezsimben igyekeztek szállítani, vagyis az átállás előtt, még a régi rendszerben leadták a hulladékot. A második, hogy a lakossági begyűjtők, azaz a lomisok bizonyos árakkal elégedetlenek, és egyes termékekkel állítólag jobban járnak, ha másik uniós országba (Szlovákiába, Ausztriába, esetleg Romániába) szállítanak, vagyis hulladékot exportálnak. A harmadik kritika pedig az, hogy az új rendszer adminisztrációja bonyolultabb, de még nagyobb baj, hogy egyelőre nem is igazán működik.

Azt mind a hulladékosok, mind a MOHU képviselői érzékeltették, hogy az új rezsim egyik fő célja, hogy minél tisztább anyagokkal lehessen foglalkozni, és a szakma ne mazsolázza le a legjobb elemeket. Minden hűtőgépben ott van például az értékes kompresszor, ami eddig is jól hasznosult, de van a fémváz és a hulladékoknak egyéb fajtái is. Az új rendszer igyekszik a teljes hulladékcsomaggal kezdeni valamit.

Korábban a forgalomba helyezett elektronikai gépek egyharmadát, az autóknak csak az egytizedét hozták el a legális bontókba. Ennek az volt az oka, hogy például egy hűtőgépet vagy ingyen, vagy pénz megfizetése mellett lehetett leadni a telephelyeken, de külön a kompresszornak volt ára. Vagyis az volt a racionális, de természetesen törvénytelen magatartás, hogy a kompresszort külön leadta a lakosság, de a hűtőgép váza az erdőben, a patakparton kötött ki, vagy a közszolgáltatásban okozott feladatot, az üvegházhatású hűtőgáz pedig így a légkörbe távozott. Így nem lenne könnyű EU-s újrahasznosítási célszámot teljesíteni. Ezért az első pillanattól kezdve az a cél, hogy az egyes áramokat a MOHU szétválassza, az autó menjen az autóbontóba, az elektronika legyen külön, és az egyéb fémhulladék is.

Györkös Péter anyag- és termékáram vezető, aki a MOHU részéről a fém anyagáramot felépítette, azt mondta, hogy nagyon kevés az olyan hulladék, mint egy kanál, amely tisztán fém. A mosógép, a borotva, az akkumulátor, a roncsautó vagy a laptop tartalmaz fémet, de mindenféle egyéb anyagot is. A korábbi hulladékgazdálkodási rendszerben kimazsolázták a fémet, jó áron értékesítették, de a termék többi részét nem megfelelően kezelték. A MOHU célja, hogy a mosógépből a fémet, de az üveget és az összes műanyagot is újrahasznosítsa.

A Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete péntek délutánra mindenesetre demonstrációt szervezett a Mol budapesti székházához. A szervezet szerint ugyanis a fémhulladékok átvétele és felvásárlása általánosan nem tartozik a hulladékgazdálkodási koncesszióhoz, ezt azonban nem tükrözi a jogszabály. Az egyesület úgy látja: sem a jogszabály indokolása, sem a Mol nem adott erről érdemi iránymutatást, ami komoly bizonytalanságot okoz a fémkereskedelemmel foglalkozó profitorientált vállalkozásoknak.

Gyermekbetegségek

Az általunk elért hulladékosok az első tíz nap tapasztalatairól azt mesélték, hogy bőven voltak gyermekbetegségek, kaotikus jelenetek. Forrásaink arról számoltak be, hogy nekik nagyjából megtízszereződött az informatikai adminisztráció időigénye, de nagyobb bajként élték meg, hogy általában nem is sikerül jelenteni, és a MOHU területi kapcsolattartói sem tudnak válaszolni a kérdésekre.

A rendszer amúgy úgy működik, hogy a hulladéktermelő ügyfél megrendeli a MOHU rendszerén keresztül az elszállítást, amely feladat megjelenik a szerződött feldolgozónál, innentől erre a megrendelési számra hivatkozva kell(ene) minden adatott feltölteni, de ez még akadozik. Ahogy többekkel beszéltünk, valami panasza mindenkinek van, de mintha nem ugyanazok lennének a nehézségek.

Pethő Zsolt szerint a július 1-jei indulás vadonatúj informatikai rendszer indítását is jelentette, ebben valóban jelentkeztek problémák, ahogy minden IT-rendszernél. Csak az a kérdés szerinte, hogy milyen hosszú és milyen mély az induláskori akadozás, mindenesetre a cég folyamatosan dolgozik a hibák kijavításán. „Ha a legoptimistább vagyok, akkor is biztos, hogy egy hónap még a hibák kijavításával fog eltelni, de akinek már sikerült működtetnie a rendszert, az elégedett azzal a metódussal, amely teljes egészében, napi szinten fogja követni a hulladék életét” – mondta.

Visszaesett a begyűjtés

Többen (mind fémes, mind papíros cég) azt is jelezték nekünk, hogy náluk érdemben visszaesett a fém-, illetve papírbegyűjtés volumene. Egy, a szlovák határhoz közeli fémkereskedő az eddigi napi többmilliós lakossági beadás eltűnését észlelte. A partnerek vagy félnek egyelőre az új rendszertől, vagy valamilyen elemmel (díjjal) elégedetlenek.

Pethő Zsolt szerint biztosan van ilyen jelenség, de azért mindig a rossz hírek terjednek el először, azzal szerinte nem jelentkeznek a hulladékosok, ha maradt vagy akár nőtt is éppen a begyűjtési mennyiség. Szerinte egy hét után még nem érdemes vármegyénként és hulladékáramonként értékelni a számokat, mert ilyen példa is van, olyan példa is van.

Egy fémes szakember azt is jelezte nekünk, hogy szerinte

a hulladék elindult kifelé az országból.

Az biztosan nem cél, hogy ez így maradjon, ha érdemi exportnövekedésről lesz szó, arra reagálnia kell a szakmának. Mi olyan történeteket hallottunk, hogy például egy akkumulátorért kapható összeg itthon 108 forint/kg, míg Szlovákiában ennek a kétszerese. Azok a lomisok, akik akkumulátorral foglalkoznak, tömegesen viszik az akkumulátorokat, egyetlen Suzuki aksi 12 kiló, ez 1500 forint különbség, de ha 2 tonnát visz valaki, az 200 ezer forint, azért már az ország bármely pontjáról megéri elindulni Szlovákiába.

Egy nyugat-magyarországi telephelyről állítólag egy 4-500 tonnás lakossági hulladékkupac tűnt el, forrásunk itt is exportálást sejt. Van, aki pedig a saját szlovákiai telephelyét izzította be és futtatta fel.

Változtak a díjak, árak

A MOHU szakemberei szerint természetesen ki lehet csemegézni az összetett díjtáblázatokból azt, ahol a MOHU kevesebbet fizet, mint korábban, például azért, mert a világpiaci árak lefelé változtak. Ugyanakkor más a rendszer és sok az áremelés is. Ha korábban bement valaki egy hűtőszekrénnyel a hulladéklerakóba, azért nem fizettek, most ha bemegy valaki, és a hűtőben benne van még a kompresszor, akkor pénzt kap.

„A szakma motiválónak tartja az árlistát, abban lehet bízni, hogy az elektronikai cikkek és a roncsautók meg fognak érkezni a legális hulladékgazdálkodásba.”

– mondta Pethő Zsolt, aki azt sem zárta ki, hogy a sokat vitatott EPR-díjak, azaz a zöld termékdíjak is csökkenhetnek, ha sikerül a hatékonyságot javítani.

Az is kérdés, mennyire fog hiányozni a magyar hulladékpiacról a verseny. A MOHU szerint az egységes ár, a transzparens díjstruktúra és árstruktúra, amit a Gazdasági Versenyhivatal ellenőriz, kordában tarthatja a koncessziós társaságot, ráadásul az export lehetősége azért versenyt is jelent – tette hozzá Pethő.

Roncsautók

A roncsautóknál a MOHU szerint az autóbontók a használt alkatrészárak töredékéért kapják az alkatrészeket. Ez valóban így van, ugyanakkor az új rendszer cizelláltabb, sokkal magasabb tömegarányos ár jár, ha lábon megy be az autó (vagyis benne vannak az alkatrészek), mintha valaki egy kibelezett, üres kasznit ad le.

Az egyik észak-magyarországi telepen még a rendőrséget is ki kellett hívni, mert balhé alakult ki abból, hogy aki bevitte a kibelezett autót, nem értette, hogy mi ez a többféle ár, és ő miért kap olyan kevés pénzt. Mindenesetre a MOHU szerint már több mint 100 fémtelep, illetve 60 legális autóbontó fogadja az ügyfeleket, és ez a kör közösen dolgozott azon, hogy a rendszer, a díjak arra ösztönözzenek, hogy minél több hasznos dolgot vegyünk ki a roncsokból.

Bizonyos esetekben valóban sokat kell utazni egy bontóig, eddig ugyanis a legális bontók nem voltak versenyképesek az illegális bontókkal szemben, így csökkent a számuk, de ha a rendszer jól vizsgázik, a legálisak alig várják, hogy terjeszkedhessenek.

Büntetik az iskolai papírgyűjtést?

Nem tartozik ugyan a fémhulladék kérdésköréhez, de papírhulladékosoktól hallottunk arról az anomáliáról is, hogy az iskolai papírgyűjtés után az iskolák 10 forint/kg-ot kapnak a papír után, de az iskoláknak 36 forint/kg-ot kell fizetniük az elszállításért, vagyis valójában megbüntetik, aki papírt gyűjt.

Pethő Zsolt szerint az iskolai papírgyűjtéssel nem most kezdődtek a problémák, a régi időkhöz képest eléggé eltűnt ez a tevékenység. Bár erről a konkrét díjszabási anomáliáról nem tudott, de azt mondta, ezeket mindenképp korrigálni kell. A MOHU ugyanis messzemenőkig támogatja, hogy visszatérjen az iskolába ez a hasznos tevékenység, amit a pénzügyi motivációval együtt kell rendezni – mondta.

Kérdésre válaszolva Pethő Zsolt elmesélte, hogy egyelőre vannak a rendszerben előfinanszírozások. Vagyis a hulladékos előre fizet a neki leszállított hulladékért, majd később tud elszámolni a MOHU-val. De a fordított helyzet is jellemző, a lakosság a hulladékszállítást, vagy a gyártók az EPR-díjakat késleltetve fizetik.

Mint hallottuk, a lakossági ösztönző díjhoz hasonló díjak egy cégnek is járnak, ha például egy laptopszerviz ad le elektronikai hulladékot, vagy egy társaság viszi el az autóját a bontóba, akkor ő az értékkel bíró hulladékáért kompenzációban részesül.

A MOHU beruházási rendszere is csak július 1-től indult, így az új hulladékudvarok telepítése még odébb várható, de megkezdődtek az egyeztetések az önkormányzatokkal. Egy ilyen udvarban akár negyven különféle típusú hulladékot is le lehet adni. Végül (nagyjából másfél év múlva) olyan mobillerakók (járművek) is lesznek, amelyek nagyjából tízféle hulladékot (például sütőolajat, elektronikai, papír-, műanyag, üveg-, fémhulladékokat) gyűjtenek, mert adott időpontban és adott címen megjelennek, például egy kisebb településen vagy egy közintézmény, például iskola mellett.