Az atomenergiára szüksége van Magyarországnak, csak az nem mindegy, hogy hogyan

A 21. század egyik legfontosabb kihívása a hétköznapi működésünkhöz szükséges energia beszerzése, amikor az orosz agresszió rávilágított a gázellátás törékenységére, a világban pedig a következő évtizedekben egyre több villamos energiára lesz szükség. Nem véletlen, hogy ez volt a felütése az Egyensúly Intézet keddi, Magyarország 2030 című konferenciájának egyik előadásán is, ahol az ideális magyar energiamixről beszélgettek a résztvevők.

Ez alapján Magyarország nincs rossz helyzetben ezen a téren, szépen fejlődik az energetikai infrastruktúra és komoly potenciál is lehet a szektorban, de a megújulók adoptálásában, a források elköltésében és az atomenergiában nem volt egyetértés Beck Zsófia, a Boston Consulting Group ügyvezető-igazgató partnere, Botos Barbara, Klímaügyekért és Klímadiplomáciáért Felelős Utazó Nagykövet és Ürge-Vorsatz Diána, a Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület (Hungarian Scientific Panel on Climate Change, HuPCC) alelnöke között.

A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy tíz-húsz év múlva hogy nézhet majd ki a magyar energiamix, amire Beck Zsófia úgy válaszolt, hogy az ország jelenlegi iparpolitikája igénynövekedést vetít elő, így most nagy potenciál van az energiahatékonyságban. Szerinte egyébként Magyarország és az EU is jó irányba halad, így a reális prognózis az, hogy 2030-ig növekedő, majd onnantól csökkenő energiaigénye lehet az országnak. Azt is hozzátette, hogy a gázigény csökkenni fog, a villamosenergia viszont jelentősen nőni, ez utóbbit kell majd finanszírozni valamiből – ideális esetben egyre nagyobb részben a nap-, és a mellé felzárkózó szélenergiából.

Botos Barbara elsősorban azt emelte ki, hogy az importfüggőség csökkentése és a szuverenitás növelése a kiindulópont, hogy ez pontosan milyen energiamixben valósul meg, az szerinte már összetettebb kérdés. Az energiahatékonyságot ő is kiemelte, mint költséghatékony megoldást, és Ürge-Vorsatz Diána is ezt hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a végső energiafelhasználás is megmutatja, hogy milyen eredményeket lehet elérni ezzel. Mint mondta, jelenleg az energia fele fűtés-hűtésre megy, de ha minden épületet nullenergiássá tennénk, ezt gyakorlatilag teljesen ki lehetne iktatni.

Szerinte ha csak minden benapozott tetőt kihasználnánk már ma is létező napelemekkel, óriási eredményeket tudnánk elérni, és hangsúlyozta a decentralizált helyi önellátó rendszerek fontosságát is. Itt felmerült, hogy a napelemek sokszor kiszámíthatatlan termelése csak akkor nem problémás, ha ezt a hálózat megfelelően tudja kezelni, ami jelenleg nem megoldott nálunk. Mind Beck, mind Botos felhozták ezt, de utóbbi hozzátette, hogy jelentős összegek mennek a hálózat fejlesztésére, és a naperőmű kapacitásban 2030-ra kitűzött, 6000 megawattos célt is pár éven belül elérhetjük majd. Ürge-Vorsatz ugyanakkor megpedzegette, hogy közel teljesen ki lehetne elégíteni időjárásfüggő megújuló energiákból is az igényeket, ha a nagy hálózati beruházások helyett más megoldásokat aknáznánk ki.

Ilyen lenne az energiafelhasználást időben elmozdító, mérséklő keresletoldali szabályozás, a szektorok összekapcsolásának ösztönzése, az energiaközösségek és a tárolás kiterjesztése (hőt például elég jól lehet tárolni épületekben is, ha azokat korszerűsítik). Beck szerint ugyanakkor ezek a megoldások a rezsicsökkentés által torzított rendszerben gazdaságilag nem állnak meg, és azt is kiemelte, hogy nem is feltétlenül kell célnak lennie a százszázalékos függetlenségnek, akkor sem, ha amúgy tényleg jó az infrastruktúra. Ürge-Vorsatz arról is beszélt, hogy akár még exportőrök is lehetnénk, ha jól integrálnánk a helyi rendszereket, elvégre már előfordult, hogy a hazai napelemparkok többet termeltek, mint amire Paks képes.

A következő nagyobb téma az ún. energiatrilemma volt, vagyis az, hogy létezik-e egyszerre fenntartható, biztonságos és megfizethető energia. Botos itt megvédte a rezsicsökkentést, mint a megfizethető ár védelmezőjét, míg Ürge-Vorsatz itt is úgy vélte, hogy a támogatások helyett olyan megoldásokban kellene gondolkozni, mint az épületek korszerűsítése, hiába kevésbé népszerű ez politikailag, mert hosszú távon így a trilemma mindhárom lábát meg lehetne oldani. Beck szerint a külső források rendelkezésre állnak ahhoz, hogy gazdaságilag is működő módon oldjuk meg a trilemmát, de ezeket okosan is kell elkölteni. Hozzátette,

egy nagy energiaipari cég vezetője például nemrég azt mondta neki, hogy az ilyen trilemmák foglalkoztatják, de ami gazdaságilag nem éri meg neki, abba nem fog pénzt tenni, hacsak nem kényszeríti valami erre, mert a cég részvényeseit is figyelembe kell vennie.

Végül az atomenergia szerepe is szóba került, ahol abban mindhárom résztvevő egyetértett, hogy a már meglévő kapacitásokra természetesen szükség van a magyar energiamixben, Paks2-ről viszont élesen megoszlottak a vélemények. Botos szerint az atomenergia a jövőben is fontos része lesz ennek, a magyar kormány szerint a 20-30 százalékos importot Paks1 meghosszabbítása és a Paks2-es beruházás nélkül nem is lehetne fenntartani. Beck egyetértett abban, hogy a hosszabbításra és az új beruházásra is szükség van, de utóbbi kapcsán azért felvetette, hogy így, ebben a konstrukcióban kell-e ezt megvalósítani, és hosszú távon szerinte lehetne is arról beszélgetni, hogy érdemes-e főként erre támaszkodnia Magyarországnak.

Ürge-Vorsatz itt is kevésbé volt megengedő, szerinte az atomnál hasonló a helyzet, mint a hozzá az IPCC munkáját is szorosan követő klímakutatóként közel álló éghajlatváltozásnál: később fizetjük meg az árát. Persze szerinte sincs tiszta energia, csak kevésbé rossz, de mint mondta, az atomenergia messze a legdrágább energiaforrásunk, és a költségek csak nőnek. Szerinte a Paks2-re szánt pénzt például az épületek korábban már emlegetett korszerűsítésére is lehetne költeni, vagy legalább gondolkodhatnánk erről, és a szerinte nagyon költséges és kockázatos beruházás helyett inkább arra kéne fókuszálni, hogy legyen alternatíva.