Az ársapka agyonnyomja a magyar tejipart, az üzletláncok olcsóbb német és lengyel gyártókat kereshetnek

Forrong a tejipar, a brutális tavalyi áremelkedés után az elmúlt hónapokban már elindult és hamarosan begyorsulhat az áresés. Aki ebben nem vesz részt, az kiszorulhat a magyar piacról, mert a láncoknak annyi veszteségük van az ársapka miatt, hogy mindent megragadnak, ahol beszerzési árat lehet csökkenteni.

Azzal pedig, hogy a kormány szétverte a piaci alapú működést, a láncok arra kényszerülnek, hogy még a 2,8-as tejre is yellow label (saját márkás) megállapodásokat keressenek külföldi gyártókkal. Ha egy lengyel vagy német sajtgyártó diszkontáron kiseperné a raktárait, akkor ma már a magyar boltok örömmel segítenek neki, csak legalább egy kis ideig alacsonyabb áron, nagyobb nyereséggel értékesíthessenek.

Eközben – ettől amúgy vélhetően teljesen függetlenül – kisebb konszolidációs lépés előtt is áll a magyar tejpiac. Egy nem túl nagy, de a piacon jól ismert szereplőről, a Cserpes Sajtműhelyről derült ki, hogy eladó.

Tejipari körképünk során mi azt tapasztaltuk, hogy a tejipar nagyon szeretne végre egy ársapkamentes világot, de egyelőre azt is tudja, hogy erre még várni kell. Azt viszont nem szeretné elfogadni, hogy ebben az időszakban sérülnek a hosszú távú kapcsolatai. A tejipar szereplőivel beszélgetve azt tapasztaltuk, hogy az ágazatban ugyan téma Cserpes István kiszállása a Cserpes Sajtműhelyből, ugyanakkor a „nagyok” azt is mondták, inkább egy kisebb sajtcég portfóliójában mutatna jól a „házias”, „kézműves” imázzsal hódító kapuvári társaság szortimentje.

A Cserpes sztorija

Természetesen szerettünk volna a legilletékesebbel, Cserpes Istvánnal is beszélni, de ez irányú megkereséseink végül nem vezettek eredményre. A cég helyzetét ezért a versenytársak elemezték nekünk.

A szakmában már egy ideje téma, hogy el fogják adni a Cserpest. Lehetett hallani arról, hogy állítólag jelentkezett is a cégnél egy külföldi vevő, akinek „valaki” nem örült. Olyan információk is elterjedtek, hogy ez a valaki maga a tulajdonos volt, aki inkább magyar kézben tartaná meg szeretett cégét, de úgy is terjedt a pletyka, hogy az államhoz kötődő entitás avatkozott be verbálisan. Mindenesetre Cserpes István a Forbes egy eseményén nyilvánosan is kirakta a piacra az üzenetet, hogy a cég eladó, és a tulajdonos megpróbálja egy magyar tejipari cégnek eladni a sikeres vállalkozását. Cserpes arról is beszélt, hogy már belefáradt a cég vezetésébe, és vélhetően a család következő generációja sem feltétlenül vinné tovább a céget.

Sikeres niche-cég

A velünk szóba álló nagyobb cégek ugyanakkor azt mondták, egy nagy tejipari szereplő nem tudna mit kezdeni a Cserpessel. A brand egy magyar családnév, a műhely egy magyar manufaktúrára utal, és valóban, amikor a cég a Lipóti Pékséggel karöltve berobbant a hazai piacra, volt is némi manufaktúra jellege.

Ma ugyan már nagyobb, vagyis a működés hasonló ahhoz, mint a legnagyobbaknál, mennek a kamionok, van nagy központi raktár, és nemzetközi láncokba is viszik a terméket. Mégis, a manufaktúraimázs megmaradt, és ez egy nagy cég portfóliójában hitelességi problémát vetne fel. Ráadásul Cserpesék egyik nagy márkaértékét a tejivóknak nevezett bisztrók jelentik. Nagy kérdés, hogy amennyiben a tejágazat egy nagy cége megvenné őket, akkor ezt mennyire tudja csinálni, nem elvárható ugyanis, hogy egy tejipari feldolgozó értsen a vendéglátáshoz is.

Az is kérdés, hogy mi lenne a márkanévvel. Ha kiszáll Cserpes István, akkor maradhat ugyan egy ideig a Cserpes név, láttunk ilyet itthon a Lukoil benzinkutaknál vagy a Waberer’s kamionoknál, de előbb-utóbb rendezni kell a viszonyt. Ha pedig valaki a márkanév nélkül veszi meg a Cserpest, akkor messze nem ér annyit a bolt – fogalmazott nekünk egy tejipari vezető. A termékek ugyanis önmagukban nem unikálisak, de ez egy jól bevezetett brand, egy marketingvezérelt történet.

Az ágazat legjobb profithányada

Abban a tejipari vezetők nem voltak partnerek, hogy megjósolják, kinél landolhat végül a Cserpes, de azt elmondták, hogy a cég a maga 20 százalékos profitrátájával az ágazat legnyereségesebb cége volt. 2021-es adatai érhetők el az Optenben, akkor 3,2 milliárd forgalom mellett 683 millió forintos adózás előtti profitot ért el. A többiek közül megnéztünk pár versenytársat.

• A szegedi Sole-Mizo 89 milliárdos forgalom mellett csak 833 milliós (1 százalékos) eredményt ért el,
• A székesfehérvári központú Alföldi Tej 56 milliárd forintos bevétel mellett erősen veszteséges volt.
• A Tolnatej 50 milliárd forintos forgalom mellett 2 milliárd forintos (4 százalékos) nyereséggel működött.
• Erős cég a Kőröstej, a líbiai Naboulsi család vállalkozása, amely 38 milliárdos forgalmat és 1,6 milliárd forint nyereséget tudott (szintén 4 százalékos ráta). Az exportorientált cég a jordán hadseregnek is szállít sajtot (a Hajdú az ismert márkaneve).
• A Friesland szintén nagy játékos, 37 milliárd forint forgalom mellett 3,3 milliárdos, 10 százalékos nyereségszinttel működött.
• Az Óvártej Kft. 21 milliárd forintos forgalom és 347 milliós adózás előtti nyereséget ért el.
• A veszprémi Savencia Fromage & Dairy Hungary (a volt Pannontej) 20 milliárdos forgalmú, de veszteséges.

Brutális áremelkedés után

Nézzük ezek után az ágazat általános helyzetét. Az élelmiszerek ára 2022-ben 44,8 százalékkal emelkedett, részben az alapanyagköltségek, az energiaárak, a bérköltség és az ársapka következményeképpen. Hiszen amikor a láncok brutális veszteségeket szenvedtek el a rögzített árú termékeken, akkor kármentésből minden mást nagyon megdrágítottak. A tejipar ebben a durva folyamatban is éllovas volt, a sajtok 83 százalékkal, a vaj és vajkrém, illetve a tejtermékek 79 százalékkal, a tej 52 százalékkal drágult.

Utóbbi egyébként nagyjából egybevág az európai nyerstej áralakulásával. Aki ilyen adatsorokat böngészne, itt sokat talál, mindenesetre azt fogja látni, hogy

öt év alatt a tej ára megduplázódott, de csak 2022-ben is 50 százalékos volt a drágulás, 100 liter nyerstej 40 euróról 55-60 euróig drágult.

Ha a nagy áremelkedés okait nézzük, messziről érdemes indulni. Európában eléggé aszályos időszak volt, ami a legelőhozamok révén a tejipart is befolyásolta. Bár 2022 uniós termelése nem volt kiugróan alacsony, időszakosan mégis olykor tejhiány lépett fel. Gyakorlatilag mindenki folyamatosan tudott árat emelni, a nyerstej ára is elszállt, ami beépült a tejtermékek árába.

Itthon ehhez társult egy brutális forintgyengülés is, és mivel Magyarország tejtermékből (gyümölcsjoghurtokból, sajtokból, ömlesztett sajtokból, kéksajtokból és ayranból is) importőr, így ez is tolta feljebb az árakat. Olyan történt, ami korábban ritkán, egy idő után teljesen az EU-s átlagárakhoz igazodtunk.

Korábban a gyakran lényegesen gyengébb minőségű hazai termékek ellenére, általában az alacsonyabb energia-, illetve munkabérköltségek miatt versenyképes volt a magyar tejipar. Ahogy beléptek a brutális energiaköltség-emelkedések vagy legalábbis a félelem a magasabb energiaköltségek begyűrűzésétől, egyesek már előre védekeztek, a gyártók a kiskereskedők (láncok) felé folyamatosan áremelést kértek. Ők a kezdeti huzakodás ellenére ebben végül partnerek voltak, így lett 2022 az őrült tejtermékdrágulás éve. Ami korábban egy átlagos év megszokott árrendezése volt, az mértékében és gyakoriságában is havi áremelésre változott.

Csak ezzel nagyon sokan lábon lőtték magukat. Amikor ugyanis rendeződött az európai tejipar helyzete, és a nyerstej spot ára (azonnali ára) már október óta lefelé indult, a magyar cégek bajba kerültek. A tejiparban az említett spot, vagyis szerződéssel nem lekötött tej (szabad tej) ára nem annyira fontos, a piac 90 százaléka hosszabb távú szerződéses, csak 10 százalék az azonnali árazás, de mégis a spot ár kihatott a termékárakra.

Túlkínálat

Európában ekkor már nem volt tejhiány, az árak érdemben lefelé indultak, egyes tejtermékeknél 10-20-30 százalékos volt az európai áresés, és bár a hazai kiskereskedelmi láncok is büszkén hirdettek már olcsóbb vajat és sajtot, de mivel a magyar gyártók lassabban indultak lefelé az áraikkal, sőt, még januárban is áremelést akartak érvényesíteni, a láncok elkezdtek elfordulni a magyar termékektől.

Nagyon leegyszerűsítve az történt, hogy a kormányzati ársapka és a forint ideiglenes visszaerősödése kiárazta a magyar termékeket. Bár a tejipart szétverő ársapka csak a 2,8-as zsírtartalmú tejet érintette, ez is elég volt ahhoz, hogy felboruljon az a pár év alatt kialakult együttműködés, amelyben a hazai láncok eléggé erősen hagyatkoztak a magyar tejre, tejtermékre.

A láncoknál megerősödött a már említett kármentési folyamat, ugyanis az ársapkás termékeken egyre többet buktak.

Azt aligha kell ecsetelni, hogy mit jelent egy láncnak, ha a 44 százalékos élelmiszer-infláció idején, folyamatosan emelkedő beszerzési árak mellett nekik rögzített fogyasztói áron kell adni a termékeket.

Mindenki mindenféle terméknél olcsó külföldi alternatívát keresett. Jöjjön bárhonnan, legyen rosszabb minőségű, de megvesszük, mert költséget és veszteséget kell csökkentenünk – ez lett a mentalitás. Az ársapka ugyan csak a 2,8-as tejet érintette, amit jól lőtt be a kormányzat, mert ezt a terméket nem nagyon gyártja senki külföldön, mert a nemzetközi piacon a 0, az 1,5 és a 3,0 százalékos zsírtartalmú termékek a divatosak. A láncok gondolkodásában azonban egyáltalán nemcsak arról volt szó, hogy az ársapkás terméken kell fogni, hanem az ársapka miatt minden egyéb terméken. A legerősebben a sajtoknál lehetett ezt látni, ahol bejöttek a már sokkal olcsóbb német és lengyel termékek, amelyek ugyan nem voltak túl jóízűek, de olcsók voltak.

Raktárkisöprés

Természetesen nem az a fő baj, hogy az egységes európai piacon verseny van, hanem az, hogy mi ennek a versenyhelyzetnek a rosszabbik végén vagyunk – mondják az érintettek.

Ha egy nyugati cégnél bármilyen okból felesleg halmozódik fel, akkor öt-hat éve mindig az volt a jellemző, hogy a nyugatiak diszkontáron likvidálták a készletet. Kellett a hely a raktárban, de a saját piacán senki nem akarta szétverni a kialakult árszintet, vagyis nem a német, a lengyel, az osztrák piacon szórták ki a vacak árut diszkontált áron, hanem eladták inkább Magyarországon, Bulgáriában, Szerbiában.

A keleti piacokra volt ez jellemző, hogy egy-egy ilyen pakett egy-egy hétre megjelent a termékkínálatban, az árérzékeny vevők elkapkodták, és ez mindig arra is alkalmas volt, hogy a magyar tejipar véletlenül se tudjon árat emelni, ne legyen jó az alkupozíciója, mert az áremelési, olykor az ártartási kísérleteket le lehetett törni az olcsó nyugati áruval.

Aztán két-három éven át volt egy szerencsés széljárás, a láncok lejöttek erről a szokásukról, a szakmai érdekképviselet, a kormány, a minisztérium rá tudta venni a láncokat, hogy tegyenek olyan vállalásokat, hogy a tejet, a sertéshúst, a baromfit magyar forrásból szerzik be. Ezt kezdték most újra feladni a magyar kereskedelmi piacon, mert az ársapka miatt olyan veszteségeik keletkeztek, hogy már nem tudták tartani a korábbi partnerséget.

Mi lesz olcsóbb?

A tejágazatban eddig főleg a sajtoknál lehetett ezt érezni, majd hirtelen a vajnál, de már az a pletyka is elterjedt a piacon, hogy már a 2,8-as tejre is külföldi gyártókat keresnek a láncok. Említettük, hogy a 2,8-as tej „hungarikum”, de ha egy lánc azt tudja mondani egy szlovák, vagy lengyel gyártónak, hogy private labelre egy évre komoly mennyiség átvételét garantálja, arra már érdemes lehet rámenni.

A magyar tejiparra nézve ez persze aggasztó, és ezt a szakminisztérium is tudja, de egyelőre hiába vannak a kormányban is józan hangok az ársapka tekintetében, a kormány inkább az olyan eszközökben hisz, mint a láncok nyomasztása azzal, hogy ők generálják az inflációt vagy a Gazdasági Versenyhivatal ágazati gyorsvizsgálatai.

Minden rosszban van azért valami jó. Mivel a kormány azt is kihirdette, hogy az árrést akkor tudja eltörölni, ha már csökken az infláció, a tejágazatot és a kiskereskedelmi láncokat is nehéz helyzetbe hozó ársapka ellen mindenki próbál összefogni.

Így annak tényleg van árletörő hatása, hogy akár még a saját marzsuk rovására is mindenki abban érdekelt, hogy bebizonyítsa, hogy már megy lefelé az infláció, csak ne okozzon még több kárt a kormányzati ársapka-intézkedés. Egyszóval jön az áresés és a szakma egyöntetű véleménye alapján a márciusi élelmiszer-inflációs adatokban ennek már nyoma lesz a tejtermékekre vonatkozó soroknál.

A kormányra várva

Az ágazat tehát nagyon várja, hogy a kormány kegyelmezzen meg neki, és vezesse ki az ársapkát. Mi azt tapasztaltuk, hogy a multik megítélésében eddig inkább pozitív volt a szakma. Egyik forrásunk így értékelte a helyzetet: „A multikat szeretik szidni, sokan az ágazatunkban is arról beszélnek, hogy lám, kiviszik a profitot, sok külföldi árut hoznak. De nézze meg, Európa nagy részével ellentétben nálunk nem mentek tönkre a gazdák és a magyar tejipari cégek, és ez a multiláncoknak is köszönhető.

Azt szoktam mondani, hogy ott is magyar emberek dolgoznak, meg kell őket verni a minőségben, akkor majd a magyar boltba mennek az emberek. Amúgy ez nem lehetetlen, betörni az élelmiszerpiacra, ott a Kifli esete, de ez is csak egy cseh cégnek sikerült, nem egy magyarnak.”

Más azonban nem a végfogyasztói értékesítés felől, hanem az alapanyag, vagyis a tejpiac felől közelít. Az alapanyag ára annyira elszállt, hogy visszazuhant a tejtermékek kiskereskedelmi forgalma. A volumenhatás ellen pedig nehéz menni. Pedig a tehénen nem lehet kikapcsolni a gombot, tejel ő mindig, de ahogy jött a tej, a német piacon már ment le a tej és a sajt ára, a magyar feldolgozóipar csak februárban kapott észhez, muszáj volt már árengedményt adni.

„De minket is meg lehet érteni, ha a nyerstej ára már kétszeres, 220 forint literenként, és a gazdák erre még 20-22 forint támogatást is kapnak, akkor lehet, hogy sírnak, de nem biztos, hogy a feldolgozóknál van a probléma. Az alapanyagra a feldolgozás során rájön a bér, az energia, a technológia, a dobozolás, lehetetlen nem árat emelni”

– mondta egy szakember a Telexnek.

Végül még egy probléma, ami az ársapkához kötődik. Az ársapkás termékekre olyan szinten áttevődött a forgalom, hogy egyik iparági forrásunknak van olyan partnere, ahol a 2,8-as tejből a korábbi éves forgalom jelentkezett havonta. Kicsit bővült ugyan a hálózat is, de ez brutális igénynövekedés, amit technológiailag sem könnyű lekövetni.

Jó esetben egy piacon a törvény tiltja a beszerzési ár alatti értékesítést, a magyar állam viszont pontosan ezt követeli meg.

Most mindenki fellélegezne, ha végre megszűnne az ársapka. De a szereplők rövid távon azzal is elégedettek lennének, ha valaki meggátolná a hazai tejipari cégek kiszorulását a magyar piacról.