Bért kapnak a Dunaferr-dolgozók, közben a kormány egy egydolláros szingapúri céggel tárgyal

Mi történik most Dunaújvárosban, a Dunaferr acélműnél? A dolgozók szépen bejárnak a gyárba, majd hazamennek, igazán már semmit nem tudnak csinálni. A gyárban egyedül a kokszoló működik, ha az megállna, nem lehetne újraindítani. A két kohó közül az 1-es kohó augusztus vége óta áll, a 2-es kohó november eleje óta, utóbbi ideiglenes leállásnak indult, de az „ideiglenesség” azóta is tart. November vége óta állnak a hengerművek, vagyis

„annak természetesen a dolgozók örülnek, hogy valameddig megnyugvás van az életükben, de olyan csend van itt bent, hogy ha nem lenne ilyen hideg, hallanánk a madárcsicsergést. Az emberek bejárnak, de elég frusztráló, hogy semmi tennivaló nincs, kiszidoloztunk, kitakarítottunk már mindent, most már csak beszélgetünk”

– hallottuk.

Még ez is Brüsszel sara a kormány szerint

A Fidesz politikusai szeretnek mantrázni. A legújabb mantra az „elhibázott brüsszeli szankció”. Előbb Orbán Viktor kormányfő beszélt arról, hogy

„A Dunaferrt tönkretették a korábbi tulajdonosok, a vállalatvezetők és végül a brüsszeli szankciók.”

Azért még politikustól is ritka egy olyan mondat, amelyben minden elembe bele lehet kötni.

• A Dunaferr korábbi (vagyis értelmezésünk szerint a mostani előtti) tulajdonosa éppen a magyar állam volt, a jelenlegi, vagyis a ciprusi Steelhold ugyanis 2004 óta tulajdonos, ebben nem volt változás.
• A vállalatvezetőknél természetesen lehet sejteni, hogy a kormányfő kire, kikre gondol, hiszen most Fazekas Attila felszámolóbiztos vezeti a céget, de korábban sokáig Jevgenyij Tanhilevics orosz vezető és az emberei voltak birtokon belül, de itt annyiban fals a megjelölés, hogy a magyar cégjog legnagyobb szégyenére a Dunaferrnek valójában régóta nem volt valódi mandátummal bíró vezetése.
• A brüsszeli szankcióknak pedig a régóta szenvedő vasmű ügyeihez vajmi kevés köze lehetett.

Brüsszel nem segít

Orbán Viktor mindenesetre arról is írt, hogy

sajnos Brüsszeltől hiába várunk segítséget, onnan csak szankciók jönnek, más nem.

Már Orbán bejelentette, hogy a kormány ezért azt a döntést hoztuk, hogy a következő hat hónapban kifizeti a Dunaferr dolgozóinak bérét, ez több mint 16 milliárd forint, és

a következő hónapokban azon fogunk dolgozni, hogy a hat hónap elteltével megbízható, stabil működést biztosító tulajdonosa lehessen majd ennek a magyar ipar számára nélkülözhetetlenül fontos dunaújvárosi vasműnek.

Czomba Sándor ezt a panelt ismételte meg, igaz ő bővítette a felelősi kört, mert szerinte a Dunaferrt tönkretették a korábbi tulajdonosok, vállalatvezetők, a háború, az elhibázott brüsszeli szankciók és az energiaválság. A kormány ezt nem hagyta, Védelmi Bizottságot állított fel és felszámolót rendelt ki a céghez, aki megkezdte a vállalat helyzetének rendezését. Tartós és hosszú távú megoldást azonban az jelenthet, ha a vasmű megbízható és stabil működést biztosító tulajdonost kap. A kormány ezen fog dolgozni a következő hónapokban, ugyanis így védhetők meg a családok, így védhetők meg a munkahelyek.

Na de ki lehet ez a tulajdonos?

A baj csak az, hogy bár valóban nagyon pozitív lenne, ha meg lehetne menteni a dunaújvárosi acélgyártást, mintha minden elem ezer sebből vérezne. A megmentésre a legesélyesebbnek az indiai hátterű Liberty-csoport tűnik, őt emlegetik a sajtóban.

A január 9-én bejegyzett magyar Liberty Steel Central Europe Kft. egyedüli tulajdonosa a szingapúri Liberty Steel Central Europe Holdings Pte. Ltd. Ezt a céget Szingapúrban 2022.december 22-én alapította Sanjeev Gupta, ő az egyedüli részvényes, a cég alaptőkéje 1 (azaz egy) dollár.

A hasonló nevű Liberty Steel Group Holdings UK Ltd (LHG) egy nagy brit ipari és fémipari vállalat, amelyet Sanjeev Gupta alapított az Egyesült Királyságban. A vállalat a vas- és színesfémkereskedelemre, fémek újrahasznosítására, acélgyártásra, valamint mérnöki termékekre szakosodott. Sanjeev Gupta a cégcsoportot a GFG Alliance nevű holdingtársaságán keresztül irányítja. 2018 októberében az ArcelorMittal, a világ legnagyobb acélgyártója megállapodott a csehországi (Ostrava), romániai (Galati), macedóniai (Szkopje), belgiumi (Liege) és olaszországi (Piombino) üzemek eladásáról a Liberty Steel Groupnak, hogy teljesítse a legnagyobb olasz acélgyártó, az ILVA (Taranto) felvásárlásához szükséges szabályozási előírásokat.

Igen ám, de a magyar Liberty-nek semmi köze a két holdinghoz, a GFG Alliance-hez (Gupta Family Group), vagy a Liberty Steel Group-hoz. Vélhetően azért nincs, mert ezek a cégek masszívan el vannak adósodva és amúgy is mindenféle súlyos problémáik vannak.

Tavaly több kulcsfontosságú vállalat könyvvizsgálója lemondott és a brit Serious Fraud Office is vizsgálatot kezdeményezett, ezekről a brit sajtó is beszámolt, itt a Financial Times, itt pedig a The Guardian.

Így viszont, ha tényleg ez a cég van képben, akkor a magyar kormány egy 1 dolláros céggel tárgyal a Dunaferr működtetéséről.

További kérdések

Az állami segítség mindenképpen kérdéseket vet fel. Hogy oldható meg, hogy a hat hónapos bérfizetés ne legyen állami támogatás?

Illetve ki fog további pénzeket betolni, hiszen a bérek fizetésén túl alapanyagra, energiára, modernizációra valakinek bele kellene tenni egy nagyobb összeget a csoportba.

Erre állítólag vannak további tervek, ha a magyar kormány garanciát ad, arra a magánbefektető hitelt tud felvenni, ráadásul, ha nem ő fizeti a munkavállalókat sem, az nem rossz üzlet.

Mindenesetre a korábbi tulajdonosok (a Steelhold mögött álló ukrán Szergej Taruta, az orosz Oleg Mkrtcsan és az orosz VEB) még próbálkoztak, újdonság volt, hogy még a börtönben ülő Mkrtcsan is tudott aktívan telefonálgatni, még meghatalmazást is adott.

• A VEB orosz állami bank, az „orosz MFB”, a Dunaferrben a fejlesztési bank egy workout-cége (Vebinvest) a tulajdonos.
• Szergej Taruta ukrán üzletember és politikus. Az acélipari családból származó és onnan felemelkedő egykori kerékpárversenyző egy ideig a donyecki régió kormányzója is volt.
• Oleg Mkrtcsan örmény származású, de ukrán és orosz állampolgársággal rendelkező üzletember, valaha hatalmas vagyona volt, de Moszkvában kilenc évre és vagyonelkobzásra ítélték.

De valójában ezek a tulajdonosok most sokat nem tudnak tenni, nem tudnak semmilyen tulajdonosi jogot gyakorolni, az egyetlen irányító a felszámoló, a cégben a döntéseket ő hozhatja meg, Ha az a picike esély válik valóra, hogy a cég úgy szűnik meg, hogy marad valami vagyon, azt kapja majd meg a tulajdonos.

Valakinek tehát pénzt kellene betolni, nemrégiben a csődtörvény is úgy módosult egy kormányrendelettel, hogy aki most pénzt tesz bele, az kicsit jobb helyzetbe kerüljön.

Ez maradt az esély ugyanis, ha egy befektető úgy tud most pénzt betolni a Dunaferrbe, hogy azért később egy életben tartott és tartozásmentes gyárat kaphat, az még vonzó lehet valakinek.