Gáztárolók: a kapacitás bejelentett szűkítése még kiszolgáltatottabbá tesz minket Oroszországnak

2022. október 04. – 19:45

frissítve

Gáztárolók: a kapacitás bejelentett szűkítése még kiszolgáltatottabbá tesz minket Oroszországnak
A Magyar Földgáztároló Zrt. hajdúszoboszlói telephelye 2020. január 8-án – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Az európai földgázpiacról folyamatosan eltérő információk jelennek meg. Abban mindenki egyetért, hogy a gáz drága, azt is tudjuk, hogy alig csordogál az orosz anyag Nyugat-Európa felé, de abban már eltérőek a vélekedések, hogy az idei és a jövő évi tél ellátása mennyire megoldott. Mi az igazság? Jól lépett-e Magyarország, amikor rövid távú anyagi gondjai miatt csökkentette a tárolói kapacitásait?

Lesz-e elég gáz Magyarországon, illetve lesz-e elég az Európai Unió más országaiban? Steiner Attila, a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) energetikáért felelős államtitkára október 1-én adott ki egy közleményt, amely szerint Magyarország felkészült a fűtési szezonra, a gáztárolók töltöttsége alapján biztosítottak a gazdaság és a háztartások működtetéséhez szükséges energiahordozók. Az MVM és Nagy Márton pedig két nappal később bejelentette, hogy fizetési átütemezést kaptunk a Gazpromtól, illetve átalakítjuk az oly értékesnek tűnő, méretes tárolói kapacitásainkat.

Utóbbi bejelentés konkrétan azt jelenti, hogy kitermeljük, vagyis gyakorlatilag megszüntetjük a hajdúszoboszlói gáztárolót.

Nem akármiről van szó, a magyar kereskedelmi gáztárolók közül (Zsana, Hajdúszoboszló, Pusztaederics, Kardoskút) ez volt a második legnagyobb (mellettük Szőregen van még egy stratégiai tároló).

A szankciók ostorozása

Az új politikai mantra szerint természetesen azt is tudjuk, hogy az európai emberek Brüsszel elhibázott politikája miatt fizetnek szankciós árat az energiáért. Természetesen az orosz–nyugati konfliktus ebben erősen okolható, de az egyoldalú felelősségkeresés kínos, olyan érv, amelyben mintha nem lenne agresszió, a kínálat 2021 óta tartó folyamatos szűkítése, az egyes országok (Bulgária, Lengyelország, Finnország) letiltása, csakis az amúgy földgázszankciókat eddig ki sem dolgozó Brüsszel lenne a hibás. Ahogy Steiner államtitkár fogalmaz, a magyar kormány a kezdetektől ellenezte ezeket a szankciókat, amelyekről most már tisztán látszik, hogy több kárt okoztak Európának, mint Oroszországnak.

A gáztárolók töltöttsége jelenleg – közölte Steiner – 72 százalék, és mivel az ország tárolókapacitása meglehetősen nagy, az éves fogyasztáshoz viszonyított töltöttség szempontjából jóval az uniós átlag felett van, a hazai gazdaság működéséhez és a háztartások számára szükséges energiahordozók rendelkezésre állnak.

Akkor minden rendben van?

Az energetikai szakma sajnos nem ennyire derűlátó, és igazán nem is érti, hogy mire fel ez a hurráoptimizmus. Tény, hogy a következő két tél (vagyis a 2022/2023-as és a 2023/2024-es) közül immár a szakma is azt véli, hogy a mostani télen segít a tárolók magas töltöttsége, de azért egy hidegebb tél és/vagy az oroszok teljes csapelzárása még tud gondot okozni.

A következő tél azonban több kockázatot is tartalmaz, hiszen bár némi alkalmazkodási lehetőség is van, de az orosz gáznak kevés alternatívája van, az LNG nagyon drága, a mai kapacitások már ki vannak használva, újabbakat nehéz gyorsan kiépíteni – ugyanez igaz az unión belüli kitermelési lehetőségekre is, és végül a két további nagy szállító Norvégia, illetve Észak-Afrika sem tud már túl sok további mennyiséggel segíteni – véli Török Lajos, az Equilor Zrt. vezető elemzője.

Mekkora a töltöttség?

Erre a helyzetre jött rá a tárolói kapacitás bejelentett szűkítése. Az európai gáztárolók (amit sokan hibásan tározónak neveznek, nagy különbség persze nincsen, de a felszíni tárolásnál, így például egy víztározónál szokás z-vel használni, a föld alatt azonban gáztárolók vannak) töltöttségéről folyamatosan sokféle adatot olvashatunk, de fontos tudni, hogy az adatok teljesen publikusak és összehasonlíthatóak, vagyis minden politikai lózung kiszűrhető.

A három legismertebb fogalom, amit használunk, arról szól, hogy mekkora a töltöttség a teljes tárolói kapacitáshoz képest, mekkora a töltöttség a teljes lakossági fogyasztáshoz, és mekkora a teljes országos fogyasztáshoz képest.

Azok az országok, amelyeknek kevés a tárolója, rendre azzal dicsekednek, hogy milyen nagy arányban feltöltötték a tárolási lehetőségeiket, ahol alacsony a lakossági fogyasztás, ők azzal nyugtatják a lakosságot, hogy az ő fogyasztásuk már le van fedezve, ahol pedig sok a tároló, ők mernek a teljes fogyasztáshoz is viszonyítani.

A Magyar Földgáztároló Zrt. négy földalatti tárolójának egyikének, a hajdúszoboszlói üzemnek kompresszor gépháza – Fotó: Oláh Tibor / MTI
A Magyar Földgáztároló Zrt. négy földalatti tárolójának egyikének, a hajdúszoboszlói üzemnek kompresszor gépháza – Fotó: Oláh Tibor / MTI

Egy dolog azonban biztos: az elmúlt évtizedekben a kelet-közép-európai gázinfrastruktúra üzemeltetők ahhoz alkalmazkodva építettek ki tárolási kapacitásokat, hogy a csővezetékes gáz keleti irányból szezonális korlátok mellett, de rendelkezésre áll.

A pontos adatok

A legjobban az „összesített gáztároló leltár” elnevezésű európai oldal Aggregated Gas Storage Inventory használható, ahol minden nemzeti adat együtt elérhető.

Talán egyetlen nehézsége van egy magyar felhasználó szempontjából, hogy mi mindig köbméterben (térfogatban) gondolkodunk, de ez az oldal energia-egyenértékest (TWh-t) használ.

A szeptember végi adatok értelmezéséhez nézzünk pár alapvetést! Az uniós gázfogyasztás évente 3776 TWh. A legnagyobb európai fogyasztó Németország (905 TWh), Olaszország (725 TWh) és Franciaország (430 TWh). Már nem uniós tag, de amúgy az Egyesült Királyság még nagy fogyasztó volt, a maga 769 TWh-jával.

A magyar gázfogyasztás 108 TWh, ennek az az érdekessége, hogy mivel energia-egyenértékes, így a gázfogyasztás jól összehasonlítható a magyar villamosenergia-fogyasztással. Láthatjuk, hogy a gáz „fontosabb”, a villany csak a fele-harmada ennek az értéknek. Emellett Magyarország 49 TWh-nyi gázt tárol, ami a tárolói kapacitásokhoz képest 73,23 százalékot jelent (Steiner Attila is pontos számot mondott, csak ugye a töltöttség naponta változik), de a magyar „raktárkészlet” az összes fogyasztáshoz képest is magas, 46 százalék.

Az első adatban nem állunk különösen jól, de a fogyasztásarányos tartalékokban Lettország, Ausztria és Szlovákia után a negyedik legjobb adat a miénk.

Akkor lehet csökkenteni?

A szakma ebben nem egységes. Hallottunk olyan véleményt, hogy mikor, ha most nem, amikor nagyon sokat ér, de találkoztunk olyan vélekedésekkel is, aki szerint egy ilyen stratégiai fontosságú struktúrát így feladni nem szabadna, vagy aki ilyet tesz, annak meg kell tudni védenie ezt a döntést, hiszen nemcsak rövid távú pénzügyi érdek létezik, hanem ellátásbiztonság is.

A párnagáz kitermelése a tároló részleges (azért részleges, mert a nyilvántartás szerint nem a bejelentett a hajdúszoboszlói teljes mennyiség) bezárását jelenti. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez egy működőképes tárolókapacitás, vagyis egy kritikus infrastrukturális elem tönkretétele.

Nyilván most igen drága a gáz, ráadásul a tárolót nehéz feltölteni, de ezt a kapacitást lehetett volna EU-s szinten is hasznosítani.

A tárolói üzlet nem egy télről szól, hanem egy hosszú távú történet.

Ezért a tárolóért az adófizetők pénzt fizettek. Ha azzal érvelünk, hogy az ország méretéhez képest nagyok a tárolói kapacitásaink, akkor minek kellett ezeket kiépíteni, vagy megvenni? Mit tettünk az elmúlt években azért, hogy a számunkra nem szükséges kapacitást például egy EU szintű biztonsági tartalék érdekében használatba lehessen adni?

Ott sincsenek igazán szinkronban az információk, hogy ha egy tárolót tönkreteszünk (a hajdúszoboszlóit), akkor egy másik tárolót (a zsanait) miért kell jó sok pénzért bővíteni? Nyilván lehet úgy érvelni, hogy a beszedendő magas bevételből vidáman ki lehet fizetni a bővítést, és még így is marad pénzünk, de erre a célra jobb (készségesebb) tárgyalásokkal az EU-tól is lehetett volna pénzt szerezni, és a végén még a tároló is megmaradt volna. Az mindenesetre biztos, hogy a bővítési lábat idén télen nem lehet lebonyolítani.

A Magyar Földgáztároló Zrt. zsanai földalatti tárolótelepe 2014. november 3-án – Fotó: Rosta Tibor / MTI
A Magyar Földgáztároló Zrt. zsanai földalatti tárolótelepe 2014. november 3-án – Fotó: Rosta Tibor / MTI

Magyarország fizikai helyzete a jövőben sem fog megváltozni. Nem tűnik túl megfontolt megközelítésnek a gázellátás biztonságát kizárólag a Gazprom ígéreteire bízni. A jelenlegi kiszolgáltatottságnak is ez a forrása. A tároló bezárása pedig az oroszok szája íze szerint történik. Az eladónak mindig az az érdeke, hogy a vevőnek kisebb legyen a játéktere, kiszolgáltatottabb legyen. Az elmúlt időszakban pedig a Gazprom sorra lengette be a mindenféle (legutóbb az ukrajnai) elzárást, és előkerült egy ügy a török áramlat üzemeltetési nehézségeiről is.

Ráadásul a nem megfelelően feltöltött tárolók kitárolási képességei nem azonosak a teljesen feltöltött tárolók képességeivel, miközben a hírek szerint a szerbeket is ki kellene szolgálni. Ez nem tűnik megnyugtató képletnek, ha nincs külső betáplálás. Egy ilyen helyzettel biztosan nem lehet egy teljes telet kihúzni. A legkisebb üzemzavar után beleszaladunk egy gázkorlátozásba, amelynek nincs meg a működőképes szabályozása. A 2020-as korlátozási rendelet ugyanis a gyakorlatban alkalmazhatatlan. Vagyis még az idei tél miatt sem lehetünk nyugodtak.

Volt ez már napirenden

Mint forrásunk meséli, kétségtelen, hogy korábban is volt arról szó, hogy zárjunk be tárolót. Csak akkor nem a második legnagyobbról volt szó, hanem a legkisebbről.

Miközben az sajnos tény, hogy a tárolási üzletág évek óta elég zűrös, hiszen a tárolási üzlet alacsony kihasználtsági szint mellett hosszú távon nem finanszírozható. A földgáztárolási tevékenység jellemzően nagy befektetéssel (ez korábban megtörtént) és döntően fix költséggel (ami nagyrészt energia, vagyis most emelkedik) működik, ezért a működési költségek lényegi csökkentésére nincs lehetőség. Lényeges költségcsökkentés csak a tároló létesítmények felszámolásával lenne elérhető. Az is igaz, hogy a gázszámlákban a tárolás, a szállítás és az elosztás értéklánc közötti elismert költségek eleve vitatottak, hát még most, amikor ilyen nagyok a számok.

Költség is lesz

Ebben a keretben vonzó lehetőség a bezárás, de itt nemcsak bevétel van az eladandó gázból, hanem komoly rekultivációs költség is. Amelyet persze el lehet kenni azzal, hogy majd másra használjuk a tárolót, de a bejelentett technológiák legfeljebb kísérleti fázisban vannak. Ráadásul jobb esetben is csak évek múlva, sok tízmilliárd forint elkötése után jutnak a megvalósítás fázisába. Addigra pedig már nem lesz tároló, mert az megtelik vízzel, és olyan állagromláson megy keresztül, amely helyrehozhatatlan.

Egy feltöltetlen tároló is tud állapotromlást produkálni, ezért már évekkel ezelőtt is felmerült a biztonsági készletek megosztása is, de akkor ebből semmi nem lett. Nyilván emiatt a feltöltetlen tárolóval is foglalkozni kell, de ez a romlás nem olyan sebességű, amellyel szemben kármentésnek tűnik az infrastruktúra tönkretétele.

És még egy szempont, Magyarország a biztonsági tároló készleteit is alacsonyabb szintre állította be. Ott konkrétan azért volt mennyiségi csökkentés, hogy legyen miből fizetni a rezsicsökkentést. Mindezt akkor, amikor exponenciális módon növekedett a geopolitikai feszültség. Hol tart ennek a visszatöltése?

A Magyar Földgáztároló Zrt. hajdúszoboszlói telephelyének irányítóközpontja 2020. január 8-án – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
A Magyar Földgáztároló Zrt. hajdúszoboszlói telephelyének irányítóközpontja 2020. január 8-án – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Politikai lózungok

Eközben azért az idei töltöttségre valóban mondhatjuk, hogy relatíve jól állunk, de mégis hatalmas csúsztatás, hogy „megvagyunk”. Ha hideg tél jönne, és egyáltalán nem érkezne orosz gáz, akkor nem vagyunk meg, elsősorban az ipar még gondban lenne.

Nagyon sok ismeretlen van a rendszerben, de az biztos, hogy a gázellátásban van most Európában a legtöbb gazdasági töréspont, ilyen drágulás a gazdaságot teljesen meghatározó anyagban nagyon régóta nem volt – véli Török Lajos, aki szerint a mai energiaár megfizethetetlen, a Goldman Savhs elemzése szerint az EU a GDP-jének az 5 százalékát szokta energiára költeni, most a 15 százalékát fogja.

Magyarország ezen belül is kifejezetten rossz helyzetben van, mert energiaintenzív ország, és ahogy Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője meséli, van olyan akkumulátoripari cég (a Debrecenbe készülő kínai CATL), amely egymaga egyharmad paksnyi áramfogyasztással jönne be éppen az országba. De a 200 euró/MWh-s földgázra senkinek nincs modellje, se az energiakereskedőknek, se a cégeknek, se az önkormányzatoknak, de még a kereskedőknek sem.

Önállóság

Az energiaárak sajnos kiárazhatják az európai iparágakat, pedig a Covid után felerősödött az a gondolat, hogy a kulcsiparágakban legyünk önállóak, ne legyünk kiszolgáltatva más földrészeknek.

A műtrágyagyártás lehet például emiatt a központban, lehet ugyan venni orosz, kínai, észak-afrikai műtrágyát, de ez külső forrást igényel, senki nem szeretne úgy járni, mint amikor maszkot sem tudtunk gyártani, és kétségbeesetten sorban álltunk.

Ha novemberben a szankciók miatt (mert olajra van szankció) kiesik az orosz olaj, nagy kérdés, hogy miképpen reagálnak az oroszok, jön a bosszú és az ellenlépés, vagy békülékenyebb hang érkezik, mert számukra is fontossá válik a kieső bevételek pótlása. Eddig a háborúban még sohasem láttunk olyat, hogy Moszkva hátrált volna az energiapiacon.

Az önkéntes visszavonulásnak és a kiszolgáltatottság növelésének azonban racionális keretek között nincs értelme. Itt nem működik a gyógysör a másnaposságra, vagy a „kutyaharapást szőrével”, a kiszolgáltatottságon nem segít a kiszolgáltatottság növelése.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!