Két sorsdöntő dátum közeledik az energiapiacon: cégeknél, önkormányzatoknál is jön a 8-10-szeres ár

Két vészjósló dátum közeledik: 2022. október 1. és 2023. január 1. Előbbinél tömegesen futnak ki a cégek és az önkormányzatok utolsó, még csökkentett árú gázszerződései, utóbbinál pedig az új naptári évben a villamosenergia-szerződések is váltanak. Az ügyfeleknek, köztük a cégeknek és önkormányzatoknak akár 8-10 szeres árugrásra is fel kell készülniük, vagy ami talán még nyugtalanítóbb, változó árú (piackövető) szerződéseket kellene kötniük.

Az önkormányzatok fő problémája, hogy ők szeretnének 2023-ra is áramot és gázt venni, méghozzá úgy, ahogyan eddig. Ezért ők többnyire olyan közbeszerzéseket írnak ki, amikben lehetőleg hosszú időre fix áron vennének energiát, de azt is szeretnék, ha a mennyiség tekintetében rugalmas lenne a szerződésük. Azaz, ha úgy hozza a helyzet, kérhessenek több energiát egy előre meghatározott áron a kereskedőtől.

Ez az a struktúra, amiben már nem nagyon mernek ajánlatot tenni sem a kereskedők.

Ha pedig esetleg mégis érkezik egy fix áras ajánlat, akkor az elképesztően drága, és csak nagyon rövid ideig él, ezalatt pedig egy bürokratikus szervezetnek nehéz döntést hoznia.

Az önkormányzatok oldaláról központi segítség nélkül nem nagyon körvonalazódik valódi megoldás a mostani, teljesen új helyzetben. Ebben az ATV-s beszélgetésben például Tüttő Kata főpolgármester-helyettes mesél arról, hogy egy olyan hatalmas önkormányzat, mint a fővárosi, mennyi gázt és áramot fogyaszt, mennyire nincsenek 2023-as szerződései, és általában is igen plasztikusan rávilágít arra, hogy mennyire elképzelhetetlen a felére vágott helyi iparűzési adó és a 8-10-szeres energiaköltségek között összhangot teremteni.

Minden megváltozott

Azért állt elő ez a helyzet, mert most minden új az energiapiacon. Egy-két éve még ha egy önkormányzat kiírt egy energiatendert, akkor 8-9 ajánlatot is kapott. Most egy ugyanolyan struktúrában összeállított pályázatra gyakorlatilag senki sem jelentkezik.

A kereskedők ugyanis nem nagyon rendelkeznek biztos saját forrással, általában nincsenek saját termelő eszközeik, vagyis gázmezőik vagy áramot termelő erőműveik. Ezért nem akarnak előre eladni energiát, hiszen nem lehetnek biztosak abban, hogy a mostani, kiszáradt piacon mikor, mennyit és mennyiért tudnak majd vásárolni, hogy teljesíthessék a vállalásaikat. Ha egy kereskedő fix áron szerződne egy önkormányzattal, de hónapok múlva már ő is csak a szerződött ár sokszorosáért juthat energiához, akkor nem tudna teljesíteni az önkormányzat felé, vagy csak úgy, ha hatalmasat bukik rajta.

Az energiakereskedők rendszerei is felbolydultak, a drágább számlákhoz több forgóeszközhitelre lenne szükség, egy adott ügyfélnek ugyanannyi energiát ígérni, 8-10 szeres finanszírozási többletteher lehet. A bankok azonban maguk is óvatosabbak lettek.

Ehhez az óriási változáshoz mindenkinek, banknak, ügyfélnek, erőműnek, államnak, kereskedőnek, önkormányzatnak is nagyon kevés ideje volt alkalmazkodni.

A piacon ugyanis turbulencia van, ugyanakkor nincs likviditás. Összevissza ugrálnak az árak, de például a 2023-as év egészére nagyon lecsökkentek a megvehető mennyiségek. A kereskedők nem látnak semmit előre, nincsenek eladó és így leköthető kontingensek a piacon.

Új szerződések kellenek

Nem könnyű elfogadni, de az ajánlatkérőknek és a közbeszerzések kiíróinak most alkalmazkodniuk kell, mert már nem tudnak fix áron venni, csakis azonnali (spot) áras, változó, indexált ajánlatokkal tudnak vásárolni. Vagyis úgy, hogy a kereskedő a jövőbeli árakhoz igazítja a szállítás feltételeit.

De ha ezt egy cég elfogadja, akkor azt is ki kell találnia, hogy például egy termelővállalat hogyan építi be a szolgáltatásába, vagy a termékébe a változó energiaárakat. Az önkormányzatoknál ugyanez a kérdés úgy merül fel, hogy miként lehet a költségvetésekben teret hagyni a változó árnak.

Sajnos vélhetően sehogyan.

A vállalatok és önkormányzatok jelentős része inkább kiszámíthatóságot szeretne, legyen inkább magas az ár, csak tudjanak kalkulálni vele. A kereskedők azonban ezt is nagyon nehezen tudják csak vállalni, tényleg elképesztő a kiszámíthatatlanság az energiapiacon.

Az aktív kereskedők, vagyis az MVM, MET/E2 Hungary, E.ON, Audax, CEZ, Alpiq közül van, aki az áram- és a gázpiacon is, és van, aki csak az egyiken mozog. Megdöbbentő, de a szakma szerint az ipar még nem kezdte meg az alkalmazkodást az új viszonyokhoz, a céges energiakereslet érdemben nem csökken (a lakossági már igen). Ennek lehet az az oka, hogy még alacsony árú szerződések futnak ki, de ez így is meglepő.

Van a piacon pár integrált csoport, ők képesek saját erőműből is áramot adni (a nagykereskedők között ilyen a német Uniper, amelyik Gönyűn rendelkezik erőművel, a fontosabb játékosok közül pedig a MET a százhalombattai Dunamenti Erőmű tulajdonosa, de a legtöbb kereskedő csak más nagykereskedőktől vagy a tőzsdén tud venni.

Vagyis hiába kárhoztatják a magyar energiakereskedőket, hogy amennyiben Paks, vagy egy magyar naperőmű olcsón termel, akkor ők miért adják ilyen drágán a villanyt, a kereskedők valójában árelfogadók, többnyire ők is csak a piaci áron tudnak vásárolni.

Márpedig a gáz ára dönt mindenről

Ráadásul Paks hiába termel olcsón, az villamos energia piaci árát felhajtja az elszállt gázár. Az áram árát ugyanis a gáz határozza meg, ez az energiaforrás adja az áramtermelői piac rugalmasságát. De a gáztüzelésű erőművek a termelésüknek csak egy kisebb részét merik eladni, kivárnak, ami érthető, mert számukra úgy előre eladni az áramot, hogy nem tudják, hogy 50 euró, vagy 700 euró lesz egy MWh gáz, vállalhatatlan kockázat lenne.

A kínálat persze majd alakulhat, a jó árat kihasználva például a befektetők dönthetnek úgy, hogy új naperőműveket építenek (és állítólag jön vissza a szeles termelés is), de ezek azért lassabb folyamatok.

A mostani energiaválság valójában egy nagy közös harc: küzd az állam, küzdenek az ügyfelek, de küzdenek az energiakereskedők is, mindenki túl szeretné valahogyan élni ezt a soha korábban nem tapasztalt helyzetet.

• A kormány és a Fidesz szeretne nem belebukni a magas energiaárak miatt kialakuló elégedetlenségbe, a lakosság bizonytalanságába vagy az elszálló külkereskedelmi hiányba.
• Az ügyfelek, legyen szó lakosságról, cégekről, önkormányzatokról, azért imádkoznak, hogy valahogyan majd ki tudják fizetni jövőre is az energia árát.
• De valójában a kereskedők is a túlélésért küzdenek, azért dolgoznak, hogy bírják kockázatkezeléssel, fedezettel, likviditással a helyzetet.

Egyelőre nem tudni, mikor lesz újra kiszámíthatóbb a helyzet, most nagyon messze van a nyugalom.

Többekkel beszéltünk, de úgy tudjuk, hogy az irány egységes, a fix áras szerződéseket megölte a helyzet, most mindenki benchmarkos, változó konstrukciókat vezet be, ahol a magyar tőzsdék (HUPX, HUDEX) árai számítanak.

Az önkormányzatoknak nagyon nehéz ehhez alkalmazkodni, hiszen ki értsen az energiapiacokhoz, az önkormányzat vagy a közbeszerzési tanácsadó? Természetesen a cégek sincsenek sokkal könnyebb helyzetben.

A helyzet tehát nehéz, de azért igazán a közvéleményt nem mozgatja meg. A legtöbben azt gondolják, hogy az utcákon úgysem lesz sötét, a kórházakban nem lesz hideg, a központ majd valahogy megoldja.