Leállt az acélgyártás a Dunaferrben, ami szerintük végzetes lehet

„Mára tarthatatlanná vált a Dunaferr helyzete”, és az egyik nagyolvasztó hetekkel ezelőtti leállítása után szeptember 16-án arra kényszerültek, hogy leállítsák a másik nagyolvasztót is, mindennek pedig a cég szerint a „következményei végzetesek is lehetnek az egyik legnagyobb magyar iparvállalat szempontjából”.

Közleményükben azt írják, a leállás közvetlen oka, hogy a nélkülözhetetlen alapanyag, a koksz beszállítását az évtizedek óta végző partnerük, a Donau Brennstoffkontor GmbH váratlanul megtagadta.

„A kényszerű leállás most azt jelenti, hogy jelenleg nincs lehetőség nyersvas- és acélgyártásra a Dunaferrnél”, írják.

A vállalat szerint az egyetlen esélyük a túlélésre a termelés fenntartása, és az, ha gyorsan újra tudják indítani a nagyolvasztókat, „mert a hosszabb leállás – elsősorban az újraindulás műszaki kockázatai és költségei miatt – ellehetetlenítené a Dunaferr működését. Az egyetlen megoldás az lehet, ha a szükséges mennyiségű és minőségű koksz beszállítását újra, legkésőbb egy héten belül megindítja a DBK”, írják.

Hozzáteszik azt is, hogy ők megpróbálnak kitartani, és továbbra is foglalkoztatni a dolgozóikat is – 4500 közvetlen munkavállalójuk van – de ha rövid távon a koksz beszállításával meg is oldódik a helyzet valamennyire, hosszú távon „az iparági krízis helyzetben a túlélés egyetlen lehetőségét az állami beavatkozás jelentheti”. Enélkül szerintük heteken belül leállhat a működésük.

A Dunaferr régóta kusza helyzetben van: a rendezetlen tulajdonosi viszonyokra jött a koronavírus-járvány, aztán az orosz-ukrán háború, az energiaválság, mindezek pedig szerintük „mára a Dunaferrt olyan helyzetbe sodorták, amellyel a társaságcsoport egyedül képtelen megbirkózni”.

A cég szerint „a Dunaferr sorsa és ezzel a régióban több ezer család megélhetése a következő egy hétben dőlhet el”.

A dunaújvárosi acélműben kialakult helyzettel több cikkben foglalkoztunk, például itt, itt és itt olvasható egy-egy nagyobb anyagunk.