A Vodafone-ügy 10 fontos kérdése: Magyarország, ahol már fontosabb a „magyar”, mint a verseny

Rendkívül nagy méretű tranzakciós tervet jelentett be a 4iG, a Vodafone és a magyar állam, amelyről itt és itt írtunk. A tranzakció kapcsán több távközlési és pénzügyi szakembert elértünk, akik felvetettek pár szempontot.

1. Fontosabb a „magyar”, mint a verseny

A rendszerváltás után harminc évvel a magyar gazdaságban eljutottunk oda, hogy már fontosabb, hogy egy piaci szegmens „magyar” legyen, mint az, hogy versenyezzen. A Vodafone-bejelentés alapján a magyar állam továbbra is fontosnak tartja azt a célt, hogy létre akar hozni egy nagy, erős, részben állami ICT-szolgáltatót (Information and Communication Technology). Miközben az nem igazán reális, hogy más országok távközlési piacain is erős lehet egy ilyen cég.

Nem tudjuk pontosan, hogy a Vodafone mennyire hasznosítja a leányvállalatainál az adott piacokon a nemzetközi know-how-ját, technológiai tudását, tapasztalatait, de ehelyett jön majd egy magyar, részben állami, részben magáncég tulajdonolta működtetés.

A Fidesz gondolkodásában a szuverenitás, a „magyar” fontosabb fogalmakat jelentenek a magyar „piacgazdaságban”, mint azok a szavak, hogy verseny, függetlenség vagy akár minőség. Valaha úgy indultunk neki a piacgazdaságnak, hogy ott a verseny garantálja a kedvező árakat, a jobb minőséget. Mintha ez a gondolat mára elbukott volna.

2. Az összeg: van erre most forrás?

715 milliárd forintos üzleti értékről szólt a közlemény, amelynek egy részét az állam, egy részét a 4iG teremti elő. Kezdjük a magáncéggel. A 4iG a Budapesti Értéktőzsde honlapja alapján 2021 végén már 482 milliárd forintnyi kötelezettséggel rendelkezett, és ezek között van egy pár „farnehéz” kötelezettség, amelynek kamatai és tőkerészletei a futamidő végén nagyobb terhet jelentenek. Jó nagy adósság, amelyhez most újabb hitel vagy kötvénykibocsátás párosulhat. Bátor fogadás arra, hogy ez a konglomerátum egyszer már nemcsak felhalmozni, de termelni is fog.

De a magyar állam pozíciója is elég nehéz most. Amikor ilyen megszorításokra van szükség, amikor nagyon hiányzik a pénz az államkasszából, akkor felvethető, hogy pont erre kellett a leginkább a forrás? Az állami rész ugyanis biztosan költségvetési forrásokat igényel, de a költségvetés most nagyon kifeszített, főleg a külkereskedelem és a fizetési mérleg negatívumai miatt.

Az összeget két, „részben biztosan demagóg” összehasonlításban is értékelhetjük.

• 2022 februárjában egy nagyon széles kör éves adóbefizetését visszatérítette az állam, az 680 milliárd forint volt. Ez a tranzakció egymagában nagyobb értékű.
• Vagy nézzük a kerekítve százezer magyar tanár bántóan alacsony fizetését. A tanárok öt éven át fejenként kereshetnének 1,4 millió forinttal többet évente. Ez számukra már 30 százalékos béremelést tenne lehetővé.

Számok és számok nem mindig hasonlíthatók össze, csak itt adódik a kérdés: nem lenne meg az állam Vodafone nélkül? Főleg egy olyan országban, ahol fával fogunk fűteni az iskolákban.

3. A tranzakció időigénye

Annak természetesen van egy tehetetlensége, hogy mikor kezd el készülődni valaki egy tranzakcióra. Állítólag már közel egy éve elindult a folyamat.

Ezt biztosan nem tudhatjuk, de a szakemberek szerint komoly időigénye van egy ilyen folyamatnak. Ha már sokan beletették a munkát, az is kockázat, ha meg kell állni. Amikorra egy ilyen státuszt (nem kötelező vételi szándék) bejelentenek, azon már általában alsó hangon öt–kilenc hónapja dolgozhatnak. Ha a részletes átvilágítás még hátravan, akkor talán elég öt hónap, de mindenesetre a választások környékén már biztosan zajlott a munka, vagyis talán az állam azzal érvelhet, hogy a szándék nem a nagy költségvetési gondok, megszorítások és az orosz–ukrán háború elindulása után fogalmazódott meg.

Ettől persze még lehetett volna korrigálni. A szakemberek szerint ha megy minden tovább, akkor karácsonyra lehet meg a zárás. A magyar hatósági jóváhagyásokkal aligha lesz gond. Ha uniós jóváhagyás is szükséges, az még hat hónappal kitolhatja a végleges befejezést.

4. Mi lesz a piaccal?

„Olyan érzésem van, mint negyven éve, amikor még volt Postaügyi Minisztérium (sokáig Közlekedési és Postaügyi Minisztérium), és lassan maga alá gyűri a piacot részben vagy egészben az állam”

– mondta egy szakember.

A vásárlás melletti érvek eléggé sántítanak: egy versenyző gazdaságban az állam a távközlést szabályozási módszerekkel tudja kontroll alatt tartani, a működtetés nehezebb feladat.

Mindenesetre ha megvalósul a tranzakció, akkor a Vodafone (vagy ahogyan a 4iG berkein belül majd hívják) már a piacvezető Magyar Telekommal összemérhető csoport lesz, ami új mederbe tereli a versenyt. Igaz, pusztán „mobilban” a Yettel is nagyon erős, de neki mobile only modellje van, ami egy kicsit más irány, de biztos, hogy módosul az egész verseny.

5. Hogy viszonyulnak majd ehhez az ügyfelek?

Egy ilyen bejelentés az ügyfelek életére is hatással lehet. Biztosan akad olyan ügyfél, amelyik számára ez vonzó fejlemény (minden piacon a magyar céget támogassuk), de van, aki ettől retteg (big brother megfontolásból – ne lássa az állam a mobilomat).

Mindenesetre ha lesz egy olyan szolgáltató a piacon, amely nagyrészt az államhoz kötődik, ott lesz mozgás, akár pró és akár kontra új szálat hoz be a szolgáltatóválasztásba.

6. Miért adta el a Vodafone?

Nem tudjuk. Sokféle megfontolás állhat amögött, ha az eladó részéről is van szándék. Az ár nem kiemelkedő, de tisztességes. Ennyiért talán nem szokás csak úgy kiszállni egy piacról, de az is igaz, hogy a következő évek nem túl biztatóak Magyarországon.

Egy nagy távközlési csoportnak sok befektetése van, szükség lehet a likviditásra vagy a tőkére, egyszerűbb megfogalmazással: a pénzre. Egy nagy cégcsoport szinte mindig egyszerre van expanzióban és egyszerre racionalizál.

A Vodafone-nak talán nem is sikerült még teljesen magához térnie a UPC-tranzakcióból, ami nem is annyira üzleti kérdés, hanem inkább a fogyasztók által észlelt élmény (user experience). De a következő napokban biztosan azt is sokan fogják taglalni, hogy érezhetett a Vodafone „nyomasztást”, például amikor nagy bírságokat kapott.

7. Állami flotta

A következményeknél mindig az első kérdés az, hogy az állami flották szempontjából mit jelent, ha lesz egy államközelibb szereplő. Mint a HWSW részletes cikkévből kiderül, legutóbb a Magyar Telekom nyert, de 2014 és 2017 között már a Vodafone is volt number one partner. A keretmegállapodás részeként a központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó kötelezett, illetve önként csatlakozó kormányzati szervek és állami tulajdonú intézmények számára mindenesetre most a Magyar Telekom nyújt szolgáltatást.

8. Azerbajdzsán és Magyarország

Egy kritikusabb forrásunk szerint az állam tendenciája egyértelmű, és itt erős analógiákat lehet találni. Legyen a példánk Azerbajdzsán. Az azeri gazdaság modellje úgy néz ki, hogy az ország fő bevételi forrása a szénhidrogén kitermelése és értékesítése. Ilham Aliyev és családja ezt békén hagyja, bár az Ataholding nagy konglomerátumnak ebben is van érdekeltsége, de dolgozhatnak a nagy nyugati cégek.

Minden mást, ami belföldi ügyfélkörrel rendelkezik, a „királyi család” kontrollál, vagyis amit az azeri lakosság igénybe vesz, arra ott vannak az azeri cégek. Az AtaHolding egy olyan vállalat, amelynek jelentős érdekeltségei vannak az azerbajdzsáni bankszektorban, távközlésben, építőiparban, bányászatban.

Itthon a békén hagyott húzóágazat az autóipar, de a felsorolt ágazatok tele vannak valamivel, amit nehéz pontosan megfogalmazni. Magyar tulajdonnal, NER-es tulajdonnal, állami tulajdonnal, az Orbán-rendszer támogatóinak tulajdonával vagy a „királyi család” tulajdonával?

Van, ahol ez szétszálazható, van, ahol keveredik, van, ahol szinte szinonimaként használható. A szektorokat hosszasan lehetne sorolni, energetika, bankrendszer, szerencsejáték, mezőgazdaság, média és az utóbbi időben egyre inkább az informatika és a távközlés.

9. Magyar embernek mi az előny?

Ha magyar lesz a Vodafone, alacsonyabb lesz majd a mobilszámla? Aligha. Elvileg ha a cég tisztán állami tulajdon lenne, még akár lehetne olyan megfontolása is, hogy nem piaci alapon segítenek a fejlesztésekben, a kistelepülések jobb bekötésében, 5G-ben, de a többségi tulajdonos tőzsdei cég aligha megy a megtérülési megfontolások ellen.

Itt inkább az a kérdés, hogy miért jó az államnak ez a 49 százalék. Van ebben az adófizetőknek kedvező megfontolás, vagy ez csak segítség a politikaközeli befektetőnek?

A magyar állam és a vele stratégiai holdingszerűségben összefonódó 4iG Nyrt. tőzsdei cég már eddig is nagy szereplő volt, sokat írtunk a tendergyőzelmeiről vagy éppen a hazai (Yettel-kisebbség, Digi), illetve külföldi távközlési érdekeltségeiről.

A három nagy mobilcég közül kettő körül már megjelent a csoport (T-Systems megvásárlásának kísérlete, kisebbségi Yettel-pakett). Eddig a legkevésbé a harmadik szereplő, a Vodafone potenciális tulajdonoscseréje volt valószínűsíthető.

10. Jobb lesz a NER kezében?

Azt, hogy mi történik egy energetikai céggel, egy bankkal, egy biztosítóval vagy egy szállodával, ha megszerzi a NER, nehéz elemezni. Hiszen nincsenek ceteris paribus (a többi tényező változatlansága mellett elvégezhető) kutatások, minden cég a felsorolt tulajdonosváltások közben változó környezettel találkozott (Covid, energiaválság, háború), mégis inkább arra fogadnánk, hogy az átvett rengeteg érdekeltség új működése, a szinergiái nem egy kifejezett sikertörténet. Ezt majd a Vodafone-nál is vizsgálhatjuk. A kérdés röviden az: van-e olyan, hogy valami jobb lesz a kiváló menedzsmentnek, a remek fejlesztéseknek és a szolgáltatási minőségnek köszönhetően? Vagy inkább az államnak kell segítenie pénzzel, szabályozással, ügyfelekkel?