Közel százmilliárdos kártérítés jár a Molnak a horvát kormánytól

Legfontosabb

2022. július 06. – 17:05

frissítve

Közel százmilliárdos kártérítés jár a Molnak a horvát kormánytól
Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója – Fotó: Kovács Tamás / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Közös lónak túros a háta. A Mol és a horvát állam megpróbálta fele-fele arányban birtokolni az INA horvát olajcéget, ebből a helyzetből aztán rengeteg polgári, választottbírósági és büntetőügy kerekedett. A Mol most örülhet, Washingtonban ugyanis ő nyert a Világbank mellett működő bíróság eljárásában. Horvátország nem tudta bizonyítani, hogy korrupció történt volna az INA ügyében, ezért 230–235 millió dollár közötti összeget kell fizetnie a magyar olajcégnek. Eddig a képlet eléggé egyértelmű: hazai pályán mindenki hozza a jogi meccsét, de semleges pályán százszázalékos a Mol győzelmi aránya.

Ami az oroszoknak május 9-e, az a Molnak július 6-a: vagyis a győzelem napja. Nem véletlenül örült ennyire a magyar olajcég, hiszen rendkívül hosszú ügy, 9 éves eljárás végére került pont.

Valójában még ennél is régebbi történetről van szó. Az INA horvát olajcég 2002–2003-as privatizációjakor a magyar Mol vehetett kisebbségi pakettet a cégben. Aztán növelte a részesedését, de többségbe nem került. Elég rossz volt a tulajdonosok viszonya, végül 2008–2009-ben megegyeztek a felek. Bár a Mol részesedése ekkor sem érte el az 50 százalékot, 2009 januárjában a magyar cég irányítási jogot szerzett a horvát társaságban.

Tartalom

A szerződésekben mindenféle passzus volt, az irányítás volt talán a legfajsúlyosabb, de például a földgáz-kereskedelemről is megállapodás született. Igen ám, de közben változott a politikai konstelláció Horvátországban: Ivo Sanader kormányfőt nemcsak „leváltották”, de még a pártjából is kizárták, sőt büntetőeljárások is indultak ellene.

A horvát fél ezen felbuzdulva bíróságokon is megtámadta a Molt, majd személyesen Hernádi Zsolt Mol-vezért, azzal a váddal, hogy Hernádi megkente az akkori horvát kormányfőt, Ivo Sanadert az áldatlan helyzet feloldására.

Hernádi ezt kategorikusan tagadta, ám a horvát állam innentől feljogosítva érezte magát, hogy ne tartsa be a szerződések rá vonatkozó részét, elsősorban a 2009-es gázmegállapodást. Ez sértette a Mol érdekeit, így 2013 novemberében a Mol választottbírósági eljárást kezdeményezett, ez a 9 éves ügy zárult most le. A teljes képhez tartozik, hogy a két „veszekedő” fél, Horvátország és a Mol is kölcsönösen feljelentették egymást. A horvátok Genfben indítottak eljárást, az volt az érvük, hogy nem lehet érvényes egy olyan szerződéspár, amelyet korrupció olajozott meg.

Közben Hernádi Zsolt ellen Horvátország elfogatóparancsokat bocsátott ki, az ügyét azonban eleinte külön kezelték Sanader ügyétől.

Hernádi ügyének kivizsgálására horvát és magyar eljárások is indultak.

Vegyes eredmények

A globális bíróságok általános igazságosságába vetett hit szempontjából nem túl üdítő eredményként, Horvátországban rendre a horvát fél nyert, Magyarországon rendre a magyar fél nyert. Igaz, a Mol immár büszkén bemutathatta azt is, hogy a semleges bíróságokon szintén minden esetben ő győzedelmeskedett, és ezek végén mindig Horvátország fizetett vagy eljárási költséget, vagy akár kártalanítást.

A horvátok tényleg kudarcot kudarcra halmoztak, Genfben például hat pontban támadták a Molt, de az ENSZ nemzetközi kereskedelmi bírósága, az UNCITRAL a horvát korrupciós vádakkal szemben minden pontban a magyar félnek adott igazat.

Ez így még viszonylag egyszerűen hangzik, de valójában ebben az ügyben soha semmi sem olyan egyszerű. A horvát fél felülvizsgálati eljárást is indított Svájcban, elsősorban arra az új körülményre hivatkozva, hogy a Hernádi Zsolt ellen közben meghozott horvát büntetőítélet miatt nyissa meg Svájc újra az ügyet (ez az eljárás még nyitva van).

A washingtoni befektetésvédelmi eljárás az ICSID, vagyis a Világbank égisze alatt működő nemzetközi befektetésvédelmi bíróság előtt zajlott. Az aláíró nemzeteknek itt az volt a vállalásuk, hogy minden ország megígérte: a saját vállalkozásaival azonos jogokat biztosít a nemzetközi befektetőknek.

Horvátország az eljárásban nem tudta bizonyítani, hogy korrupció történt volna, és ezért a washingtoni bíróság is foglalkozott azzal, hogy az ítélet egy megbízhatatlan tanúra, Robert Ježić vallomására alapozott.

A büntetés

Horvátországnak 230–235 millió dollár közötti (közel 100 milliárd forintos) összeget kell fizetnie a Molnak. A horvát sajtó összekötötte az ítéletet azzal is, hogy váratlanul lemondott Zdravko Marić horvát pénzügyminiszter. Ő hivatalosan nem indokolta a lemondását, de a távozása eléggé meglepő volt, hiszen éppen egy szép siker kapujába lépett: az Európai Parlament tegnap nagy többséggel támogatta a horvát euróbevezetést. Mi azt hallottuk, hogy a két ügynek vélhetően nincs kapcsolata, mert a miniszter valamivel korábban már lemondott, mint hogy az ítélet megszületett volna.

A Mol Nyrt. most abban bízik, hogy mivel a nemzetközi ítéletek hangsúlyosabbak, mint a nemzeti ítéletek, a horvát igazságszolgáltatásnak igazodnia kell ahhoz, hogy a korrupció nem volt megállapítható (a történet előzményeinek ismeretében azért ez nem tűnik túl valószínűnek, de talán a Mol ebből is indíthat valamilyen felülvizsgálati eljárást.)

Nehéz követni

Akit a korábbi ítéletek is érdekelnek, az Indexen és a Telexen itt, itt és itt olvashat róluk.

Röviden arról van szó, hogy 2013-ban, az első horvát megkeresésnél, a Központi Nyomozó Főügyészség Magyarországon lefolytatott egy vizsgálatot a korrupciós gyanú ügyében. Úgy ítélték meg, hogy nincsen ügy.

A horvátok azonban a horvát jogrend alapján jogerős és végrehajtandó szabadságvesztést ítéltek meg, így Hernádi Zsolt Magyarországra szorult.

A horvát legfelsőbb bíróság később ezt helybenhagyta.

A bírósági percunamit és a jogi logikákat aligha könnyű követniük a nem érintett olvasóknak. Mindenesetre azzal, hogy Washingtonban is a Mol Nyrt. számára kedvező ítélet született, biztos, hogy eléggé furcsán ellentmondanak egymásnak, összeakadtak a Hernádit elmarasztaló horvátországi ítéletek és a nemzetközi ítéletek.

Hernádi Zsolt esetében az elmúlt években összetett helyzet alakult ki. A cégvezető itthon szabadon mozoghatott, mert Magyarország már több ízben jelezte, hogy nem adja át őt mint keresett személyt Horvátországnak. Ilyenkor Magyarország tesz egy megjelölést, szakszóval egy „flagelést” a körözéshez. Ebben jelzi, hogy Magyarország nem üldözi az érintett személyt.

Ez a megjelölés gyakorlatilag azt tartalmazta, hogy Magyarország megkapta a keresésre vonatkozó kérdést, de a hazai bíróság döntése alapján mégsem keresi az üzletembert, mert az érintett ügyben a magyar bíróság lefolytatta az eljárást, és nem találta Hernádit bűnösnek. A nemzetközi ítélettel most nem szabadul fel közvetlenül Hernádi, de nem elképzelhetetlen, hogy ebben is változás legyen.

A horvát visszhangok

A horvát reakciók természetesen nagyon csalódottak, a Večernji list cikkében eddig inkább csak az ellenzék kommentált.

Peđa Grbin, az ellenzéki SDP elnöke maga is a pénzügyminiszter felelősségét emelte ki, és sajnálkozott a horvát veszteségeken.

Radimir Čačić, a Néppárti Reformerek elnöke is a kormányzó HDZ bűneit hangsúlyozta, hogy

megint egy felelőtlen állami lépés üt lyukat a horvát költségvetésen.

Felhívta a figyelmet arra, hogy ezt a pénzt alkalmatlanság miatt pazarolta el Horvátország, és ezért még senkit nem vontak felelősségre. Sandra Benčić, a Mozemo párttól azt mondta, nem lett volna szabad elveszíteniük ezt a vitát.

„Mit tehet Horvátország? A HDZ-től meg lehet szabadulni, de az ügy így is sok milliárdunkba fog kerülni.”

Kövess minket Facebookon is!