Lidl mennyiségi korlátozásai: egyedi malőr, vagy más láncoknál is ellátási gondok vannak?

Élénk érdeklődést váltott ki olvasóink körében, de a „szakmában” is az, hogy a Lidl nem csak a hatósági áras termékekre, de a vécépapírra és egyes konzervekre is mennyiségi korlátozást vezetett be. Ebben a cikkünkben annak igyekeztünk utánajárni, hogy mi az általános helyzet, más láncoknál is vannak-e hasonló korlátozások, vagy ez egy egyedi malőr volt, mit gondolnak az általunk elért kiskereskedelmi vezetők.

Árstopos és nem árstopos termékek

Az első, ami visszatérően előjött a beszélgetésekből, hogy nagyon fontos különbséget tenni a piaci áron adható termékek és az árstopos termékek között. Utóbbiaknál ugyanis már a kezdetektől látható, hogy mivel a kormány piactorzítással beavatkozott a normál árazásba, az élelmes kiskereskedők azonnal igyekeztek kihasználni a valóságtól eltérített árakat.

Vagyis amióta a kormány bevezette az élelmiszer-árrögzítést, azóta a nagyobb láncok (például Tesco, Auchan, Aldi, Lidl, Penny Market, CBA, Spar, Metro, Coop, Reál) nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a kisebb boltok rájuk szálltak. Mivel a brutális infláció miatt már az alapvető élelmiszereket gyártó cégektől csak veszteséggel tudnák beszerezni a lisztet, az olajat, a cukrot, vagy a tejet, ezért megpróbáltak inkább a láncokban vásárolni.

„Bejött a bolttulajdonos az üzletünkbe, bedobott két százast, és a feleségével eltolt egy-egy kocsit, majd bepakolt 100 kiló cukrot és 100 olajat a két kocsiba. Mi meg csak pislogtunk, hogy akkor a normál vásárlóknak nem marad.”

– mesélte egy beszélgetőpartnerünk.

Gyors válaszlépés

Az áruházak erre a trendre nagyon hamar reagáltak, mennyiségi limiteket fogalmaztak meg egy vevőre. Ez eltérő lehetett, de jellemzően 10 kiló lisztnél, vagy cukornál, 10 liter olajnál, egy rekesz tejnél, 3-4 kilogramm csirkemellnél és –farhátnál többet nem vihet egy vevő.

Aztán ha „helyzet van”, akkor már nem 12, csak 8 tej a limit, ha pedig nagyon helyzet van, akkor 2, de alapvetően a családok igényeit igyekeztek védeni a láncok.

Mint hallottuk, cukorból volt, hogy csak 2 kilót lehetett venni, mert az tűnt a háztartások szempontjából reális mennyiségnek, de azért a befőzési szezonban már normál igény lehet a 10 kiló is, ne legyen a háziasszonyoknak gondjuk.

Az új korlátozás

Ám a Lidl a héten egyedi, nem árstopos termékeknél is limiteket vezetett be, aminek alighanem alapvető következménye, hogy a média mindezt megírja, és a raktározásra hajlamos vevők majd még nagyobb rohamot indítanak a vécépapír, vagy a gyümölcsbefőtt iránt.

Beszélgetőpartnereink szerint ugyanakkor erre semmilyen okuk nincsen, a piacon nem hallani olyan termékről, amelyből általános hiányjelenség alakult volna ki. „Nem tapasztalunk semmilyen zavart az ellátási láncokban” – mondták el többen nekünk. Abban mindenki korrekt volt, hogy a versenytársait nem ócsárolta, de azért érezni lehetett a beszélgetéseinkből, hogy a többiek azt gondolják, hogy a hiány vélhetően a Lidl egyedi problémája volt.

Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára nagyon határozott választ adott a megkeresésünkre:

„nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy bár folyamatosan figyeljük a piacot, nincsen szó semmilyen általános problémáról.

Vannak felfordulások, már a járványidőszakban is előfordult olykor, hogy egyes cikkekből, bizonyos láncok elővigyázatosságból korlátozásokat vezettek be, aminek az a megfontolás volt az oka, hogy fennmaradjon a választék, jusson minden vásárlónak termék”.

A gyakorlat érthető

Ugyanakkor, azt is többen elmondták, hogy a mennyiségi korlátozás önmagában nem idegen a kereskedelem gyakorlatától.

„Valaha az átkosban limitált volt, hogy egy asszony egy kiló banánt vihetett, a balatoni sörösbódéknál pedig a kánikulában egy vevő négy sört kaphatott csak, de egy-egy akció, vagy valamilyen piaci anomália idején a korlátozás manapság is előfordulhat, de mostanában valahogy mintha több lenne az ilyen. Minden évben vannak töréspontok, a tavalyi gyümölcs elfogy, az újból még nem készült konzerv, három-négy napig nincs gyümölcskonzerv, de ezek megszokott és nem tartós jelenségek” – mondta egy lapunknak nyilatkozó kereskedelmi szakember.

Most azért izgalmasabb az ilyen, mert a sajtó eleve sokat cikkez az orosz-ukrán háborúról, a várható benzinhiányról, az élelmiszerár-robbanásról, és általában is a hatósági ár örök kísérője a hiány, így érzékenyebb mindenki az ilyen bejelentésekre.

Hivatalos válaszok

A háttérbeszélgetések mellett pár általunk megkérdezett lánctól hivatalos választ is kaptunk:

„Az ellátási láncunk folyamatosan azon dolgozik szállító partnereinkkel, hogy megfelelő készleteket biztosítsunk az áruházainkban. A papíráru és a konzervek esetében mennyiségi korlátozás bevezetését nem tervezzük.”

.– írta a Tesco

„A Penny mind a 227 hazai áruházában – a hatósági áras termékek rendeletben szabályozott korlátozását leszámítva – semmilyen megkötés nincsen érvényben, és jelenleg nem is tervezzük bármilyen mennyiségi korlát bevezetését. Ahogy az megelőző évek során, úgy most is előfordulhat átmeneti készlethiány néhány cikk esetében, de nem hosszabb és tartósabb, mint korábban bármikor.”

– írta a Penny.

A többi áruházlánchoz hasonlóan az Auchanban csak az árstopban érintett termékekre vezettünk be mennyiségi korlátozást, egyéb korlátozások egyelőre nincsenek.

– szólt az Auchan válasza.

Az Aldi Magyarország időszakosan ugyan tapasztal szállítási nehézségeket alapanyaellátási, illetve spedíciós problémák miatt, ennek ellenére jelenleg nem tervezi mennyiségi korlátozás bevezetését a hatósági áras termékeken kívül.

– tudtuk meg az Alditól.

Sok, vagy kevés beszállító?

Többen is szóba hozták a hazai szereplők eltérő megközelítését. Az Aldi és a Lidl valósággal berobbant a magyar kiskereskedelmi piacra. A relatíve kicsi, áttekinthető boltok, az alacsony árak, a kevés, de jó minőségű termék, a gyakran közeli, belvárosi elhelyezkedés vonzó lett, ugyanakkor ennek a modellnek is van hátulütője.

Aki ugyanis több beszállítóval dolgozik (például Auchan, Spar, Tesco), annak nem okoz gondot egy, vagy két szállító zavara. Aki azonban saját márkázik, akinek egy, vagy legfeljebb két szállítója van egy termékből, ott, ha megszakad a lánc, nem tudja azonnal kiváltani.

Beszorultak a kereskedők

Józan paraszti ésszel azt gondolhatjuk, hogy az lenne a kereskedő érdeke, hogy amit piaci áron eladhat, amin van nyeresége, abból menjen el minél több. Ilyen szempontból elsőre érthetetlen lehet, hogy a boltos miért nem adja oda a vécépapír-készletét a pánikvevőknek, miért akarja azt adagolni.

Vámos György szerint a kereskedőnek a választék is fontos, ezért nem biztos, hogy az a legjobb kereskedői stratégia, hogy mindent eladjon, hanem az is számít, hogy folyamatosan jó szolgáltatást nyújtson.

Vagyis, annak a vevőnek, aki a nyitás után egy perccel már ott toporog, és annak, aki a zárás előtt három perccel beesik, ugyanúgy garantálni kell, megtalálhasson mindent, amire szüksége van, mert akkor legközelebb is jön, ha hiányokkal találkozik, esetleg átszokik.

A hiány, az üres polc természetesen a mennyiségi korlátozások esetén is kialakulhat. Ha a megszokott igényeknek a többszöröse jelentkezik, mint a Covid-lezárások idején a tésztáknál, a rizsnél, az olajnál, vagy a vécépapírnál, ott nem biztos, hogy a gyártók és a kereskedelem azonnal tud reagálni, a nagy rohamban nem lehet mindent azonnal pótolni.

Feszültség mindig van

Most sajnos több a kockázat, nehezebb konténert kapni, itt van a chiphiány van, nem érkezik be az egzotikus alapanyag, elakadhat egy szállítmány, meghibásodhat egy gép, olyan feszültségek vannak ma a piacon, hogy időszakos akadályok bármikor felmerülhetnek.

Ráadásul a magyar vásárlók erősen árérzékenyek, vagyis ha vannak rögzített árú termékek, akkor a többi termék gyors drágulása idején ezekre nagyobb kereslet jelentkezik, itt tényleg fokozott a veszély.

Vámos György szerint vannak láncok, amelyeknek már nyilvános a beszámolójuk, ebből jellemzően az látszik, hogy 2021-ben nőtt a forgalmuk és csökkent a profitjuk. „A költségek több fronton nőnek, ilyen a beszerzési ár, a munkaerő költsége, de ilyen az adó is. Az OKSZ határozottan nem foglalkozik azzal, hogy a tagjai mennyire hárítják át az adóemeléseket a fogyasztóra, de az biztos, hogy a magyar vásárló rendkívüli mértékben árérzékeny” – mondta.

Amikor minden költség és a termékek ára is emelkedik, az élelmiszeriparban a belföldi árak 30 százalékkal emelkedtek, a fogyasztói árak viszont „csak” 18 százalékkal. vagyis a szakember szerint a kiskereskedők piaci érdeke az áremelkedés fékezése, amely miatt a szakma áldozatokat is vállal.

Az első negyedévben 6 százalékkal nőtt a magyar élelmiszer-kiskereskedelemben a forgalom, de mivel az átlagos ár 10 százalékkal emelkedett, kimondhatjuk, hogy a boltokban csökkent a volumen. Ahogy Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára fogalmazott, ha ez így marad, minden magyar boltosnak

„kétszer meg kell vakarnia a füle tövét, amikor azon gondolkodik, hogy ő tud-e árat emelni.”