Parragh László: A kamara támogatná a kata megszüntetését és egy új adónem bevezetését

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Népszavának adott interjút. Ebben, ahogy mondani szokták, az élő fába is belekötött, adta az ívet a pedagógusoknak, a „katázó” állatorvosoknak, újságíróknak, ügyvédeknek, de megkapta a magáét a jegybank is. A kormány intézkedései azonban érthetőek, legyen szó szankcióellenes kommunikációról, különadóról vagy éppen árstopról.

Parragh szerint

„az első negyedéves gazdasági adataink ugyan pozitívak, de ez részben annak köszönhető, hogy a Covid-járvány előtti időszakhoz viszonyítjuk, másrészt a háború februárban tört ki, így ezeket az eredményeket még jelentősen nem befolyásolta”.

Mindebben alighanem teljesen igaza van az elnöknek, mi ebben az írásban foglalkoztunk az első negyedéves adatokkal.

A háború kockázatai

A háború és a szankciók hatásaira rátérve így fogalmaz az elnök: a háború a gazdaságban jelentős bizonytalanságot szül. A nyitó lépés az ellátóláncok elakadása volt, ezt követte az import és export visszaesése, majd a nyersanyaghiány és a szénimport leállítása. Ezek először még kevésbé érintették Magyarországot, de most már nálunk is éreztetik hatásukat. Az olaj- és az olajszármazékok szállításának leállítása, amely jelenünk legforróbb témája, viszont súlyos helyzetet teremtene.

Egyenes beszéd, amelyben természetesen szintén igaza van Parragh Lászlónak, aki arról is véleményt formál, hogy miért elsősorban minket tartanak Oroszországhoz még mindig közeli uniós államnak.

„Mi, magyarok a Kárpát-medencébe érkezésünk óta bajkeverő nemzetnek számítunk Európában, mindig mi voltunk a rebellisek. Mi nevén nevezzük a gyereket, miközben az ugyanazon problémákkal küzdő országok, mint Szlovákia, Ausztria vagy éppen Svájc lényegesen óvatosabban fogalmaznak. Ők inkább az oldalkocsiban ülnek a motor mellett. Ugyanoda tartanak, csak ott kevésbé vág a szél.”

Az Ukrajnából menekülőkről elmondta, hogy a magyar munkaerőpiac fel tudná szívni a képzett munkaerőt, más kérdés, hogy ők inkább oda mennek, ahol a nyelvet könnyebben el tudják sajátítani, vagy már adott esetben ott dolgozik a családból néhány tag.

A kamarai elnök ugyan nyíltan nem támogatja a piactorzító árintézkedéseket, de azért ebben a kérdésben is megértő: állami eszközökkel megvalósítható bizonyos ársúlyozás a piacon, de a többletköltség nem tűnik el, csupán más termékre rakódik rá. Az árstop jelenlegi feltételei nem kőbe vésettek, menet közben könnyen módosíthatóak. „Sokkal nagyobb bajnak tartom az elszabadult inflációt, aminek a megfékezése az összes gazdasági szereplőnek elemi érdeke.”

Kritika a jegybanknak

Ha pedig infláció, Parragh László ezúttal sem mulasztja el hangsúlyozni a jegybank felelősségét. „A járvány miatti visszaesést törvényszerűen egy felpattanás követi, ami keresletnövekedéssel jár, és ez pedig inflációt generál. Ezt évekkel előre lehetett látni. Ehhez képest a jegybank végig tagadta ennek kockázatát, holott most már egy stagflációs – lassuló gazdasági növekedésre és növekvő államháztartási hiányra vonatkozó – kockázat is megjelent.”

„Az inflációs nyomás még legalább 2-3 évig velünk marad. Az infláció először a reálgazdaságban generál béremelést, ha ott meglódulnak a bérek, akkor ez maga után húzza a közszférát is. A kormány feladata a különféle társadalmi csoportok kiegyensúlyozása, bár ha a torta ugyanakkora, akkor csak a másik rovására kaphat az egyik csoport nagyobb szeletet.”

A szabad tanárok

Majd jön az interjú alighanem legvitathatóbb része. Az alacsony tanári béreket megmagyarázó ismert pedagógusellenes retorika bukkan fel:

„A tanároknak ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek.”

Pedig vélhetően nemcsak a sok tanár hozzátartozóval rendelkezők tudják azt elképzelni, hogy olyan is van, hogy készülés a másnapi órára, adminisztráció, dolgozatjavítás, táboroztatás. Ha máskor nem, a digitális távoktatás után némi empátiával lehetne arra tekinteni, hogy mennyit is dolgozik egy pedagógus.

A kata is kapott rendesen

Végül Parragh László véleményezte a katát is, amely szerinte nagyon sikeres lett, talán túlzóan is, ma már csaknem 430 ezren adóznak ilyen kedvezményes formában, vagyis a munkavállalók 12-13 százaléka választja ezt a normál adózásnál nagyságrendekkel jobb közteherviselési formát, ami lényegesen torzítja a piacot.

A falusi fodrászoknál jó adózási formának tartja,

„az viszont nem helyes, ha például egy ügyvéd, biztosítási ügynök, bróker, IT szakember, aki lehetne normál foglalkoztatott, így bújik ki az adózás alól. Meglepő módon egyébként az állatorvosok közül kerül ki a legtöbb katá-s. A kamara támogatná a kata megszüntetését és egy új adónem bevezetését a tanulságok levonásával. Ez érintheti a fent említetteken túl a taxisokat és az újságírókat is.”

„Nem kétlem, hogy nagy lesz a tiltakozás, ha újra előkerül a téma, de mindannyiunk közös érdeke, hogy e téren igazságos közteherviselés valósuljon meg, megtartva ennek az adózási formának az egyszerűségét és adminisztrációs kényelmét”

– folytatja Parragh a gondolatmenetét.