Márki-Zay kormánya megduplázná a családi pótlékot – itt vannak az ellenzék szociálpolitikai tervei

• Márki-Zay Péter felkérésére a szociálpolitikus végzettségű, szakmai múlttal is rendelkező LMP-társelnök, Kanász-Nagy Máté lett az ellenzéki pártszövetség szociális és esélyegyenlőségi programfelelőse.
• Kvázi társadalompolitikai szóvivőként kérdeztük a választási programról, egy esetleges kormányváltás utáni szakpolitikai fordulatról, és nyilván szóba hoztuk a programalkotás során tapasztalt konfliktusokat, vitákat is. A vele készített interjú mellett felkerestük a programírásban aktív szakértőket és politikusokat is, összeszedtük a legfontosabb programelemeket.
• Ha kormányváltás lesz, akkor társadalompolitikai fordulat is lesz, ígéri az ellenzék, például megdupláznák a családi pótlékot, de bevezetnék a létminimum szintjéhez igazított garantált minimumjövedelmet is. A szociális minimumnak elnevezett juttatás bevezetése százmilliárdos költségvetési tételt jelent, viszont azonnal kiemel 2 millió magyar állampolgárt a szegénységből. Kérdés, miből lesz rá pénz, ha a miniszterelnök semmilyen adóemelést nem támogat.

2021 januárjában, azaz több mint egy évvel ezelőtt kezdték meg a szakpolitikai egyeztetést az egységes ellenzéki program szociális fejezetéről. Nem is tartott volna ennyi ideig kiadni, lényegében már ősz elején kész volt, mivel nem volt nagy nézeteltérés a különböző szervezetekből érkező politikusok között. Annak ellenére, hogy Márki-Zay Péter konzervatív társadalompolitikai felfogással rendelkezik, a szociális programfejezet megírásánál nem kellett komoly, elhúzódó vitákat lefolytatni – mondták interjúalanyaink.

Bár kívülről úgy tűnt, hogy Márki-Zay Péter előválasztáson elért meglepetésgyőzelme borított mindent az ellenzéki programalkotás során, ez állítólag nem igaz az összes területre. Ugyan a hatpárti szövetség nem számított egy kívülről érkező miniszterelnök-jelöltre, végül nem kellett minden korábbi lezárt vitát, megállapodást újból kinyitni.

Volt, ahol több hónapnyi tanácskozás, szakpolitikai egyeztetés eredménye ment a kukába, de a szociálpolitikai munkacsoport olcsón megúszta, a szociális ügyek területén jelentős módosítások nélkül fogadták el a végleges választási programot. Egyéb szakpolitikai viták miatt azonban meg kellett várni a többi programfejezet véglegesítését, hiába volt majdnem teljesen kész állapotban az egyik fejezet, a végén össze kell dolgozni egységes formába az egész programot, hiszen a szociálpolitikát nem lehet leválasztani teljesen a többi szakpolitikai területről, összefonódik az oktatási, egészségügyi, önkormányzati, lakhatási, munkaügyi, gazdaságpolitikai területekkel is.

Konkrétumok, vakfoltok

Ha áprilisban nyerne az ellenzék a választásokon, az alábbi szociálpolitikai intézkedések, javaslatok, tervek szerepelnek az új kormány elképzelései között:

• Duplájára emelnék a családi pótlékot.
• Bevezetnék a szociális minimum intézményét, ami egy új, pénzbeli ellátás lenne, egyben az első országos garantált minimumjövedelem-program.
• Kiterjesztenék a települési támogatásokat, önkormányzati segélyezést.
• Szociális bérlakások építésére vonatkozó ígéret is van. A meglévő bérlakásállomány felújításába is belekezdenének, valamint panel- és gangfelújítási program is indulna, de ezekről nem árultak el részleteket.
• A lakásügynökségeket támogatnák, magántulajdonosokat arra szeretnének ösztönözni, hogy ezeken keresztül adják ki az ingatlanjukat.
• Bővítenék a közgyógyellátási keretet, melynek keretében alacsony jövedelműek egészségügyi költségeihez járul hozzá az állam, a járókerettől a gyógyszerig.
• Visszatérne a 2015-ben leépített lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás is.
• „Jelentős mértékben” megemelnék a szociális dolgozók fizetését.
• Több segítség járna különböző célcsoportoknak, például a fogyatékossággal élőknek, kiemelt figyelemmel az ellátottak igényeire, autonómiájukra.
• Utalványrendszert vezetnének be, hogy közvetlenül az érintettekhez kerüljön a szolgáltatások finanszírozása. Így ők dönthetnek arról, hogy melyiket, hol, kinél vásárolják meg, a fogyatékossággal élők kiszolgáltatottságát ez jelentősen lecsökkentené.
• Nagyobb figyelmet fordítanának az esélyegyenlőségi kérdésekre, a női egyenjogúságra.
• Gyerekszületés után 2 hónapos pótszabadságot biztosítanának az apáknak. Ezt nem vehetné igénybe, csak az édesapa, aki ha nem akar élni a kéthavi fizetett babázás lehetőségével, akkor elúszott ez a pénz.

Megmaradna a családtámogatási rendszer és a rezsicsökkentés is, viszont mindegyik támogatás esetében azt ígérik, hogy „kinyitják lefelé”. A jelenlegi rendszerben a többet kereső, többet fogyasztó háztartások tudják a legjobban kihasználni ezeket a juttatásokat, ezt kiegyenlítenék az alacsonyabb keresetűek célzott támogatásával. Márki-Zay elfogadtatta a pártokkal azt a korábbi ígéretét is, hogy a program nem tartalmazhat adóemelést.

Tehát továbbra is adnánk közpolitikai rendszereken keresztül támogatást annak, aki nem szorul rá, aminek sokan nem örülnek ellenzéken belül sem, de ezt a vitát nem nyitották ki újból – annak ellenére, hogy ez minden jel szerint sehol a világon máshol nem történhetne meg. Egy igazi szociálpolitikai hungarikum.

2 millió embert emelnének ki a szegénységből

Kanász-Nagy először is leszögezi, hogy „szociális válság van Magyarországon”. Erre a helyzetre kínálna egyfajta megoldást a garantált minimumjövedelem intézménye, melynek lényege, hogy a létminimum szintjéig mindenkinek kiegészítené a jövedelmét az állam. „Mindenkinek jár, ha ennél kevesebb pénzből él, plusz vállalja az együttműködést a szociális és munkaügyi ellátórendszerrel” – magyarázza Kanász-Nagy Máté. Szerinte elég ránézni az Eurostat adataira: a szegénységnek és társadalmi kirekesztődésnek kitettek aránya közel 20 százalék Magyarországon; a létminimum alatt élőknek a milliós száma jelzi, hogy komoly állami beavatkozásra van szükség, alapos, mély reformokra:

„Egy kormányváltás esetén teljesen új alapokra kell helyezzük a társadalompolitikát. A mi alapvetésünk az, hogy senki ne éljen a létminimum alatt, ehhez megnéztük mire van szükség, és a legegyszerűbben úgy lehet elérni, hogy bevezetünk egy garantált minimumjövedelem programot, ezt neveztük el szociális minimumnak. Létminimum alatt azok élnek, akik esetében az egy főre jutó háztartási jövedelem nagyjából 100 ezer forint, két fős háztartás esetén pedig kb. 150-170 ezer. A szociális minimum összege teljesen azonos lesz ezekkel a számokkal.”

(A szociálpolitikus azért teszi a létminimum összegéhez hozzá a nagyjából, vagy a körülbelül szavakat, mert hivatalos létminimum-mérés nincs, a KSH 2015 óta nem méri és publikálja az erre vonatkozó adatokat. A Policy Agenda kutatói időnként ki szokták számolni. Kormányváltás esetén ezt a méltatlan helyzetet hamar megoldják majd Kanász-Nagy szerint. „Alapvető feladat lenne a szociális adatok rendszeres monitorozása”. A kérdésre, hogy lecserélnék-e a KSH jelenlegi vezetését, azt mondta, hogy „személyi kérdésekről nem szeretnék beszélni, de bizonyos szakmai minimumok meg lesznek határozva”.)

Ezzel egy teljesen új juttatási forma jönne létre, amelyen keresztül mindenkinek a jövedelmét kiegészítik, aki jelentkezik az ellátásért. Ahhoz, hogy ne állítsák le a havonta küldött szociális minimumot, egy feltételnek kell megfelelni: a támogatottak vállalják, hogy együttműködnek az állami hivatalokkal, munkakeresés kapcsán, tanulás ügyében, vagy a társadalmi reintegrációhoz kapcsolódó egyéb módokon – képzésre jár, programokon vesz részt, szakmai gyakorlatot csinál.

Zuglóban még Karácsony Gergely polgármestersége alatt elindult egy ehhez hasonló program, csak jóval szerényebb szinten. A zuglói garantált minimumjövedelem összege messze nem érte el a létminimumot, mindössze 28 500 forint volt. Efelé kell elmozdulni, azonos irányelvek mentén kell létrehozni egy új szociálpolitikai rendszert, csak jóval nagyobb támogatási összeggel, az egész országra kiterjedően: „Azt nem merném megígérni, hogy a választás után egyből bevezetjük ezt a programot, de azt gondolom, hogy 1-2 éven belül meg tudjuk oldani, hogy az ország minden településén elérhető legyen a szociális minimum.”

Ez azt jelenti, hogy egyik napról a másikra visszatérne a szociális biztonság Magyarországra, ráadásul a korábbi, 28 ezer fontos segélyhez képest jóval magasabb összegű támogatás járna azoknak a tartósan munkanélkülieknek is, akik jelenleg semmiféle ellátást, még közmunka-lehetőséget sem kapnak az államtól. 2013-ban, miután jelentős szigorítás történt a segélyekhez való hozzáférésben, egy szakmai becslés 350-460 ezer közé tette azoknak a számát, akik semmiféle rendszeres jövedelemmel nem rendelkeznek, bejelentett munkájuk nincs, állami juttatást semmilyen formában sem kapnak.

Márki-Zay győz, számolás veszít

Egy, a Mércének adott interjúban Márki-Zay kijelentette, hogy „arra természetesen továbbra sem lesz pénz, hogy havi 1 milliót kereső munkavállalóknak 30-60 ezer forint plusz juttatást adjunk, tehát az alapjövedelem vagy minimáljövedelem ellenzéki híveinek nyilván meg kell majd vívniuk pénzügyi szakembereinkkel.” Kanász-Nagy Mátétól ezek után nyilván megkérdeztük, milyen volt a párbaj, amit megvívtak, illetve milyen változtatások történetek, mennyire kellett átírni a programot az előválasztás után?

A szociálpolitikai programfelelős szerint végü csak „módosítások történtek” teljesen átírni nem kellett a szekciót. A program alapelvei, eszközei nem változtak meg, nem kell túlgondolni az ideológiai különbségeket. Közös cél, közös program készült, megbízik Márki-Zay Péter a szociálpolitikai munkacsoport szakértelmében – magyarázta Kanász-Nagy. Azt azért elpanaszolta, hogy a közös miniszterelnök-jelölt szakértői köre mindent megtett azért, hogy egy „fegyelmezettebb költségvetési politika” rajzolódjon ki a programból, és ennek kétségkívül voltak következményei a szociálpolitikai programban tett vállalásokra nézve is:

„Kivettük a konkrét számokat a programból, emiatt szerepel például majd csak annyi, hogy ”szociális dolgozók jelentős béremelése„, és semmi több az emelés mértékéről, százalékos arányáról, ütemezésről. Erősebb, számszerűsített vállalásokat tettünk korábban. Bátrabbak voltunk.”

Csak a családi pótlék összegének duplázása maradt meg konkrét szám formájában, illetve maga a szociális minimum bizonyos szempontból, hiszen a létminimumhoz kötöttsége szerepel a programban, a létminimum pedig nyilvános adat.

Állam és önkormányzat, nem egyház

Az ellátásokat érintő fontos reform, hogy a felelősségi körök az ellátórendszer sok esetben újból a településekhez kerülnének, ezzel visszaépítenék az önkormányzatok szociális segítségnyújtási lehetőségeit, és ezekhez forrásokat és eszközöket is kapnának – például a korábbi lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás újbóli bevezetése is része a programnak, e tekintetben is a zuglói modellt követik majd.

A lakásfenntartási támogatás azoknak jár, akiknek nehézséget okoz a rezsiszámlájuk befizetése. A 2015-ben kivezetett rendszer sokaknak fizette a rezsi apró részletét, 2013-ban átlagosan, országos szinten 3870 forint volt a lakásfenntartási támogatás.

Ha az ellenzék győz, az önkormányzatok újból megkapják ezeket az ellátásokat, ezután rájuk lehet bízni a problémák kezelését, ígérik a szociálpolitikai programban.

Így jelen időben, helyben beágyazottan, közösségi szemlélet beépítésével tudnak segítséget nyújtani, ezért érdemes önkormányzati modellben kezelni a kisebb problémákat. Egy megfelelően rugalmas ellátórendszerben, átgondolt szolgáltatásokkal, a speciálisabb igényeket is megfelelően ki lehet elégíteni – ezért kell az önkormányzati segélyezést megerősíteni, mondja Kanász-Nagy. Ez persze nem vonatkozik a súlyos problémákra, legyen szó oktatási, jövedelmi, szegénységi problémákról, munkaügyi jogokról, általános bérszínvonalról, ezeket az államnak kell megoldania, nem önkormányzati hatáskör.

Az önkormányzati ellátórendszer és az állami szociálpolitikai programok szétválasztása mellett a mai Magyarországon nem lehet megkerülni az egyházi fenntartásban lévő intézményi hálót. Az Orbán-rendszerben gyakorlatilag egy párhuzamos ellátórendszer jött létre az egyházak kezében. „Fontos, jó munkát is lehet végezni ezeken a helyeken, láttam én is a Máltai Szeretetszolgálat, a Református Egyház vagy a Baptista Szeretetszolgálat komoly, elhivatott tevékenységét. De én azzal nem értek egyet, hogy vannak olyan szolgáltatások, amelyeket az ország jelentős részén csak és kizárólag egyházi intézményben lehet igénybe venni, főleg a gyermekjóléti területen. Kell, hogy legyen választási lehetőség, mindenhol elérhetőnek kell lennie az állami intézményrendszernek” – mondja.

Szociális területen kívül az oktatásban is elképesztő mértékben megnőtt az egyházak szerepe, ráadásul kutatások igazolják, hogy az egyházi iskolák gyakran az oktatási szegregáció katalizátorai. Kanász-Nagy szerint ezeket a tendenciákat vissza kell fordítani.

Rákérdeztünk arra is, kormányváltás után elvennék-e az egyházaktól az iskolákat. „Ez egy nagyon nehéz kérdés. Azt gondolom, hogy mind a szociális, gyermekjóléti intézményeknél, mind az oktatási intézményeknél kell, hogy legyen választási lehetőséget biztosítani mindenki számára, hogy ha igényt tart rá, akkor mehessen állami iskolába, ne legyen olyan, hogy kényszerből viszik a gyereket egyházi fenntartó alá. Kell, hogy legyen állami, központi intézmény mindenhol.”

Nem olcsó

A szociális minimumjövedelem évi százmilliárdos költséggel járna a programalkotó szakpolitikusok becslése alapján. Nem egyértelmű, hogy ezt miből lehetne előteremteni, ha adót nem lehet emelni Márki-Zay miatt. A miniszterelnök-jelölt hallani sem akar erről, még a legmagasabb jövedelmű csoportok esetében sem. Pedig Bod Péter Ákos elárulta, hogy még a szakértői csapatában is az volt az uralkodó nézet, hogy több adókulcs kell, egy felső kulcs még hiányzik neki is a magasabb jövedelmekről – de teljesen hiábavaló minden érv.

„Ha a személyes véleményemet is elmondhatom, akkor az úgy hangzik, hogy adóztatni kellene, fizessenek a gazdagok, fizessenek többet, progresszív adó vagy más formában is. Én aktívabb állami szerepvállalással kezelném a gazdasági folyamatokat, a tőke és a munka konfliktusaiban következetesen a dolgozók oldalán.

De hiába vagyok én zöld-baloldali, ez a program nem lesz az. Ez egy kompromisszum, ráadásul egy jó kompromisszum szerintem” – mondta az interjú végén Kanász-Nagy.

A gond abból lesz, ha adóemelések hiányában a költségvetés bevételi oldala változatlan marad, miközben a kiadási oldalt növelni fogja mindenféle társadalompolitikai fejlesztés, állami szolgáltatások színvonalának javítása, társadalmi beruházások elindítása. Ezeket látszólag tovább engedi a programba valamilyen formában Márki-Zay, de adópolitika tekintetében hajthatatlan. Nincs itt egy ellentmondás abban, hogy fiskális fegyelemről magyaráz Márki-Zay, aztán kijelenti, hogy az új kormány nem emelhet adókulcsokat, de adót csökkenteni lehet, és jöhetnek még a drága szakpolitikai ígéretek is?

A 10 millió szakpolitikai elemző országa

Márki-Zay Péter „szakértői kormány” ígéretével kampányolt az előválasztáson, mégis azt látjuk, hogy pont az ő megjelenésével kerültek ki a programból azok a részletek, amelyek stabil szakpolitikai alapot adnának: konkrétumok, számok, számítások, vagyis mindaz, ami szakértői megalapozottságot rakna az ígéretek mögé. Mindezt úgy, hogy az eredeti tervekhez képest sokat csúszott a program véglegesítése, a hivatalos kampányidőszakot is választási program nélkül indították el (a végleges változatot végül csak február közepén hozzák nyilvánosságra). Az egyre türelmetlenebb ellenzéki szavazókat azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy egy alapos kormányzási programterv készül, amire megéri várni – egy biztosíték arra, hogy egy esetleges kormányváltás után azonnal elkezdődik a munka, az új kormányt nem bénítják meg az ellenzéki tömbön belüli viták.

Ehhez képest az látszik, hogy a vitás kérdéseket nem feltétlenül sikerült lezárni, sok szakpolitikai ötlet a levegőben lóg, nincsenek konkrét részletek, csak irányelvek.

A szakpolitikai elemek óvatos megfogalmazásával nagy értelmezési teret hagytak meg. Egy ilyen választási program kevésbé köti meg a leendő kormány kezét, az ígéretek kevésbé számon kérhetőek, és nincs garancia arra, hogy a választás után ne kerüljenek ismét felszínre az ellenzéki szövetségen belüli nézeteltérések. Hiába tartott hosszabb ideig a programalkotás, a konfliktusok egy részét, ahelyett, hogy lezárták volna, eltolták a jövőbe.