A kormány két súlyos csapást is mérne a nagy élelmiszerláncokra
2021. december 13. – 08:03
Egy dokumentum szerint az élelmiszerpazarlás megakadályozása lehet az ürügy arra, hogy a kormány a legnagyobb külföldi élelmiszerláncok helyzetét nehezítse. Egy szinte teljesíthetetlen beszolgáltatási szabály alapján a láncoknak fel kellene ajánlani a minőségmegőrzési lejárathoz közeli élelmiszereit az államnak, de emellett a nagy láncok kiskereskedelmi adóját is megemelné a kormány.
Frissítés: A kormány cikkünk megjelenése után benyújtotta a tervezetet. Ebben azt javasolják, amit cikkünkben megírtunk, de a törvény nem vonatkozna a 48 óránál rövidebb lejáratú élelmiszerekre, azaz megmenekülnek például a hiperek pékárui.
Hetek óta beszél arról a kereskedelmi szakma, hogy „megdöbbentő tervet” fontolgat a kormány. Egy munkaanyagban olyan törvénymódosításokat tervez, amely szerint a napi fogyasztási cikkek eladásából 100 milliárd forintnál nagyobb árbevételt elérő kiskereskedelmi láncok (praktikusan és ábécésorrendben az Aldi, az Auchan, a Lidl, a Penny Market, a Spar, illetve a Tesco) több szempontból is nehezebb helyzetbe kerülhetnek.
Egyrészt emelkedne a kiskereskedelmi adójuk, ez ugye „tiszta sor”, az államnak most nagyon kell a pénz. Másrészt a kormány egy olyan törvényt is fontolgat, amely (vélhetően alkotmányellenesen) a nagy láncoktól ingyen elvonná az áruiknak egy részét, azokat, amelyek közelednek a minőségmegőrzési határnapjukhoz. Amennyire tudjuk, a láncok kötelesek lennének felajánlani az államnak, egészen pontosan a hamarosan megalapítandó Élelmiszermentő Központnak (ÉMK) – amit majd a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) kontrollál – minden élelmiszert a minőségmegőrzési időtartam előtt 48 órával. A tervezettel kapcsolatban kerestük az Agrárminisztériumot, amint választ kapunk a kérdéseinkre, természetesen frissítjük az írásunkat.
Az anyag azért különösen csalafinta, mert látszólag egy jó célt szolgál, az élelmiszermentést, az élelmiszer-pazarlás visszaszorítását. Ez természetesen valóban létező probléma, minden magyar, de általában minden fejlett országbeli háztartás kidob évente 60-80 kilogramm élelmiszert, a láncoknál is keletkezik állítólag 50 ezer tonna élelmiszeripari hulladék, kifolyik a kóla, megromlik a tej, csak az a baj, hogy ezek nagy része tényleg hulladék, vagyis nem olyan pazarlásról van szó, amely más rendszerben megmenthető. De természetesen az is igaz, hogy eközben a fejlődő világban – de sajnos itthon is – éheznek.
Nem lesz kenyér a láncokban?
Viszont a hazai élelmiszerpazarlás visszaszorítására szánt szabályozási csomag úgyis megfogalmazható, hogy a külföldieknek tegyünk valamit kötelezővé, amit a hazaiaknak nem kell meglépniük, miközben természetesen élelmiszer-pazarlás nemcsak a nagy láncoknál történik, de mintha az politikai cél is lenne, hogy minden ágon rontsuk meg a külföldiek helyzetét, hátha azzal jobb helyzetbe kerülnek a hazaiak, vagy amennyiben ez nem reális, legalább több bevétele származik az államnak. Ezzel a céllal lehet vitatkozni, vagy ezzel egyetérteni, az persze nem jó, ha értelmetlen szabályok születnek.
Ez ugyanis az első tervezetében ilyennek tűnik. Természetesen a szabályokat majd lehet finomítani, végrehajtási rendeleteket megfogalmazni, de ez a jogszabálytervezet ebben a formájában azt jelentené,
hogy többé nem lenne kenyér, zsemle vagy más pékáru az Aldiban, a Lidlben vagy a Tescóban.
Hiszen ezeknek a terméknek 24 órás a minőségmegőrzése, vagyis amint kijön a kemencéből a kenyér, már 48 órával a minőségmegőrzési végdátum előtt járunk, vagyis fel kell ajánlani az államnak (természetesen ingyen) a termékeket.
Alkotmányos ez?
Áder János köztársasági elnök a hulladékgazdálkodási törvény során kért alkotmányossági kontrollt, mert úgy érezte, hogy nem vonható el ellenszolgáltatás nélkül a cégektől az értékkel bíró hulladék. Márpedig az étel a lejárat előtt 48 órával szintén biztosan értékkel bír, de utána is legalábbis „hulladék”, márpedig ugye annak is van értéke.
„Ez az enyém, ha el nem is adhatom, legalább hadd döntsem el, hogy mit csinálok vele”
– gondolhatják a boltosok.
Belegondolva tényleg van abban valami para, hogy valakinek van valamije, tésztája, fagyasztott terméke, csokis keksze, és azt az állam elkéri ingyen. De az is biztos, hogy az elmúlt hetekben is világos volt, hogy az élelmiszer-kereskedelem nagy láncaival nincs kibékülve a hazai agrárium. Lázár János volt államminiszter is szokott erről beszélni, de a mezőgazdaság nagy hazai vállalkozói is néha magyarabb kereskedőkről ábrándoznak.
Az érintett kör
A 100 milliárd forintnál nagyobb forgalmi kör a napi fogyasztási cikkek kiskereskedőit érinti. Említettük, hogy az Aldi, az Auchan, a Lidl, a Penny Market, a Spar, illetve a Tesco biztosan ez a kör. Mások is csinálnak ennél többet élelmiszer-kereskedelemből, például a magyar tulajdonú láncok is nagyok, vagyis a CBA, a Reál vagy a Coop, de ők régóta franchise-rendszerben, több önálló társaságként dolgoznak, így elkerülhetik a célzott szabályozásokat.
A Metro azért nem érintett, mert ő legnagyobbrészt nagykereskedő (más boltokat, vendéglátóipari egységeket szolgál ki), viszont beleeshet a szabályozásba pár olyan kiskereskedő, aki alapvetően nem élelmiszert árul, de 100 milliárd forintnál többet ad el valamilyen kiskereskedelmi cikkből és kapható náluk élelmiszer is.
Például a DM tavaly 108,9 milliárdos forgalmat ért el, és ugye itt is kapható müzli és biomandula, de a 100 milliárd határán van már a Rossmann (tavaly 99,2 milliárd forint volt a forgalma), illetve az IKEA is, és ugye ott is van svéd húsgolyó és lazac, igaz, lehet, hogy a gyerekbútor viszont nem napi fogyasztási cikk.
Minőségmegőrzés
Egy pillanatra álljunk le egy kis fogalommagyarázatra! A készülő szabályokról mi úgy tudjuk, hogy a minőségmegőrzési időre és nem a fogyaszthatósági időre hoznak szabályokat. Ez mit jelent? Nagyjából annyi a különbség a fogyaszthatósági és a minőségmegőrzési szabályok között, hogy a termék ehető marad-e, csak „elfárad”, vagy egyenesen az egészségre is káros. Vannak olyan termékek, amelyekre ugyan van egy minőségmegőrzési időpont feltüntetve, de azért emberi fogyasztásra alkalmas marad a termék.
- A banán megbarnul, de turmixban még jó lesz,
- a kefir akkor is ehető, ha már kidudorodik a doboz teteje és jobban szétválnak az alkotóelemek,
- egy csokinak sem lesz feltétlenül baja, ha már elszíneződik,
- sőt, az ötnapos zsemle is ehető termék, vagyis az egészségre nem veszélyes, csak éppen már cefetül kellemetlen enni a kősziklát, de fel lehet dolgozni morzsának.
Vagyis a „minőségét megőrzi” céldátum leginkább azt jelenti, hogy ha a megadott dátumig fogyasztjuk el, akkor a minőség, az illat, az íz, a szerkezet, vagy ha most egy borkóstolón lennénk, a textúra változatlan marad.
De az élelmiszer jó eséllyel utána is ehető, igaz, ilyenkor sem lehet csökkentett áron eladni, de ha biztonságos, akkor egy friss uniós rendelet szerint elajándékozni egy rászorulókat segítő alapítványoknak lehet, ahogy adott esetben másképpen is lehet, például állati takarmányként hasznosítani.
Fogyaszthatóság
A fogyaszthatósági idő már sokkal komolyabb dolog. Nem vagyunk a téma kiemelt szakértői, de vannak olyan emlékeink, hogy a 6 napos kagyló, gomba, hal, nyers hús vagy bizonyos tejtermékek tényleg nem vonzóak. Aki próbára szeretné tenni tudását a gyorsan romló élelmiszerekről, itt talál erről egy digitális oktatásból ismerhető tesztet.
Ezek a termékek egy idő után már nem fogyaszthatóak el biztonságosan. Ha egy ételnek már lejárt a fogyaszthatósági időpontja, akkor nem szabad elfogyasztani. Akkor sem adjuk oda a hátrányos helyzetű gyerekek focicsapatának vagy a közeli hajléktalanszállónak, ha hűtőben volt vagy bontatlan volt a csomagolás. Ezeket jobb kidobni, vagy aki sajnálná a megbuggyant termék kidobását, hát, ő ezt már tényleg saját felelősségre mentse meg.
Adóemelés is várható?
Úgy tudjuk, hogy a láncok ellen tervezett attak során akár több törvény is módosulhatna, így a 2008. évi XLVI., vagyis az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről, illetve a 2020. évi LV., vagyis a kiskereskedelmi adóról szóló.
Ha erre esetleg nem emlékeznek pontosan, itt egy kis összefoglaló a 24.hu cikkében. Eszerint az adómérték sávosan emelkedik, de a 100 milliárd forint feletti árbevétel részére pedig 2,5 százalék. Állítólag most az merült fel, hogy a kiskereskedelmi adó felső sávjában 2,5 százalékról, 2,7 százalékra emelkedne az adó (egy munkaanyag szerint már februártól). A kiskereskedelmi adó megemelése természetesen nem csak az élelmiszerláncoknak szólna, mert ez a kiskereskedelem iparcikkes részét is érinti, a Media Markt, az IKEA, az OBI is érintett lehet, és tapasztalatunk szerint a láncoknak nem is ez fáj a legjobban.
A beszolgáltatás az igazi baj
A másik tervezett intézkedés ugyanis jobban a húsba vág. Eszerint a jövőben lejárt minőség-megőrzési termék nem hozható forgalomba, azt fel kell ajánlani a tartósan állami ÉMK-nak, amelyet állítólag forintmilliárdokból szervezne meg az állam, az élelmiszerlánc felügyeleti szerve pedig majd szigorúan ellenőrizheti mindezt.
A láncok előre fáznak a feladattól, most majd élelmiszermentési tervet kell készíteni, meg kell adni a felelőst, könyvelni kell, és ha valaki eltér a mentési tervtől, bírságra számíthat. (El tudjuk képzelni, mennyire reális egy láncnál a mentési terv: nyilván, ha a lánc tudná, mennyi marad az adott termékből, kevesebbet rendelne.)
Eddig sem dobták ki
Tapasztalatunk szerint a cégek eddig sem dobtak ki tömegesen élelmiszert, eddig is hasznosították, csak ezt elsősorban a Magyar Élelmiszerbank Egyesület segítségével, valamint a Vöröskereszttel, a Máltai Szeretetszolgálattal, önkormányzatokkal és állatmenhelyekkel összefogva tették.
Úgy tudjuk, a lejárat környéki, de csak állagot, színt vesztő, az egészségre nem veszélyes termékeket eddig ez az egyesület kapta meg és osztotta szét. Egyedül a fagyasztott termékeknél nem volt ez megoldva, mert ott könnyen borul a hűtési lánc. Jó drágán egy alternatív ellátórendszert kiépíteni nem feltétlenül indokolt, és eléggé kétséges, hogy egyáltalán milyen mennyiségű élelmiszerrel, mennyi emberen lehetne segíteni. A szakma azért reménykedik, hiszen olyan már sokszor volt, hogy keringett egy jogszabályterv, aztán a kormány az utolsó pillanatban belátta, hogy az alkalmatlan vagy nem alkotmányos és végül elengedte. Ha az élelmiszer-pazarlási módosításokat be is nyújtják, később, a képviselői módosító indítványokkal is még életszerűbbé lehet tenni.
Kérdések
Azt tapasztaltuk, hogy a szakmának rengeteg kérdése van:
- Hogy néz ki majd ez az egész a gyakorlatban, ha egy nap lejár három zöldborsókonzerv, azzal mi történik, eljön érte a Vöröskereszt, vagy a láncnak kell valahová elszállítani azokat? Abban biztos a szakma, hogy az állami szervezőcégnek nem lesz saját raktára, mert ha ezt az állomást is bevonnánk, biztosan feleslegesen tolódna ki az az idő, amíg eljut a rászorulókhoz a termék.
- Milyen informatikai feladat jár ezzel az egésszel? Eddig a boltoknak azt kellett figyelni, hogy lejárt termék ne legyen a polcon, most azt kell majd valahogy figyelni, melyik termék jár le 48 órán belül?
- Igen, a multik nagy forgalmat csinálnak, szép nyereségük van, de ha fontos az élelmiszermentés miatt a kötelező felajánlási rendszer, az miért csak a nagyokat érinti, a magyar boltoknál nincsen élelmiszer-pazarlás?
- Ha pedig valóban a pazarlás megállítása a cél, miért nincs valami praktikusabb rendszer, aki pazarol, az fizessen járulékot, abból lehet kuponokat osztogatni, ami élelemvásárlásra használható. De ez a bonyolult logisztikai rendszer olyan, mint amikor az amerikai középiskolai osztály százezer dollárból elmegy Peruba vagy Bangladesbe, és ott kétezer dollárnyi társadalmi munkát végez. Éljen az érzékenyítés, de nem lenne jobb segítség az egész összeget átadni?
És a finomságok
Beszélgetőpartnereink azt remélik, hogy így ebben a formájában nem fogadják el a jogszabályt, mert az teljesen életszerűtlen és ehhez további, a lényeghez képest már inkább amolyan részletkérdést emelnek ki:
A „minőségét megőrzi” lejáratok eddig napokra vonatkoztak, ha egy termék december 5-én jár le, akkor a „48 órával előbb fel kell ajánlani” mit jelent? December 3-án 0 órakor kell? Előbb nyilván senki nem szeretne összesíteni, hiszen zajlik az értékesítés, amit el tud adni, azt nem ajánlja fel, ha viszont nem ajánl fel minden érintett terméket, akkor megbüntetik, vagyis ennek egy tökéletesen real time rendszernek kell lennie.
Mi van a munkaszüneti napokkal, ha március 17-én is lejárnának termékek, akkor március 15-én, is ezzel kell dolgoznia néhány munkatársnak? Ahogy egyik beszélgetőpartnerünk fogalmazott, igen, az élelmiszer-pazarlás nem jó, érdemes személyes szinten is foglalkozni vele, gondolkodjunk előre, vásároljunk tudatosan, ha valami ránk rohadna, időben adományozzuk el, fagyasszuk le, vagy az alapján főzzünk, hogy mi van éppen otthon. Az is lehet, hogy központi feladat is bőven akad a kérdésben, de ez ne egy olyan ürügy legyen csak a multik elleni harchoz.
