Amikor legutóbb ilyen drága volt az ennivaló, forradalmak törtek ki

• Évtizedes csúcson van a világpiaci élelmiszerár, és nem látni, mikor ér véget a drágulás. Az okok összetettek: koronavírus, energiaválság, időjárási szélsőségek, klímaváltozás.
• Az elmúlt egy év alatt átlagosan 32,8 százalékkal nőtt az élelmiszerek világpiaci ára.
• Idővel az élelmiszer-áremelkedés begyűrűzik a nemzetgazdasági szintekre is, Magyarországon 2022-ben várható nagyobb áremelkedés.
• Különböző kormányok különböző módon próbálják lefékezni az inflációt. Indiában gyakorlatilag maffiamódszerekkel próbálkoznak, tuti recept nincs.

Az infláció kicsit olyan, mint az első csók. Mindenkinek van róla valamilyen emléke, de mindenkinél más és más. Hogy amikor még csak 490 volt egy doboz cigi. Vagy amikor a lakótelepen a 100 forintos bolt 1 eurós bolt lett. Kollégistaként viszonylag sokszor ettem egy olyan gyorsétteremben, ahol valami különös oknál fogva nem adtak fantázianeveket a csirkés szendvicseknek, mindegyiket az áráról nevezték el.

Ez először kifejezetten szimpatikus volt, hiszen a legkézenfekvőbb megoldás, és az is tetszett, hogy nem kell minden rendelésnél hülyét csinálnom magamból valami nagy marketinges agyalás miatt, aminek az lett a végeredménye, hogy a hamburgeremet Nagy Kakasnak vagy Lázadó Óriásnak nevezték el. De aztán nyáron elköltöztem a koliból, és amikor jött a következő szeptember, az 570-es szendvicsemet már 630-asnak hívták. Aztán a következő tanévekben kértem 680-as, 750-es szendvicsként is. Most valahol ezer forint környékén járhat a régi jó 570-es szendvicsem, és évek óta nem ettem, de úgy képzelem, hogy már nem is finom, inflációíze van.

Olyan volt, mintha az étrendem része lett volna egy külön inflációs index, ami időnként ugrik egyet, és megmutatja, hogy épp mekkora a pénzromlás üteme a gazdaságban, pedig ezt nem feltétlenül kell nekem minden evés előtt megtudnom, éhes vagyok, nem Matolcsy György.

Tízéves csúcson az árak

Legalábbis ez a helyzet, amíg az infláció mérsékelt szinten áll.

Viszont ha a pénzromlás üteme hirtelen felgyorsul, akkor azért jobb képben lenni. Például most is, amikor emelkedő pályán van a magyarországi infláció, a jegybanknak még szeptemberben végén is felfele kellett kerekítenie a korábbi becslését, az éves előrejelzés szerint 2021-ben a fogyasztói árak 4,6-4,7 százalékos emelkedése várható. Ezen belül az élelmiszerekre csak 3,2 százalékos áremelkedést jósol a jegybank az idei évre, de 2022-re durvulhat a helyzet, jövőre ugyanis már 4,8 százalékos drágulást várnak ugyanebben a kategóriában.

Csakhogy az előrejelzés óta még súlyosabbá vált az egyik, inflációt hajtó globális gazdasági probléma: az élelmiszerek világpiaci ára továbbra is emelkedik, a drágulás a legfrissebb adatok szerint tíz éve nem látott csúcson van. Hogy egy kicsit visszatérjünk a saját bőrünkön tapasztalt helyzethez: a KSH szeptemberi inflációs adatai szerint az étolaj ára 32,6, a margariné 15,4, a munkahelyi étkezésé 9,4, a baromfihúsé 9,2, a büféáruké 7,6, az éttermi étkezésé pedig 7,3 százalékkal emelkedett 2020 azonos időszakához képest.

Minden összejött

Amikor legutóbb, 2010–2011-ben hasonló mértékű drágulás volt, az nagyon komoly társadalmi feszültségekhez vezetett több országban is, az akkori élelmiszerár-emelkedés közrejátszott az arab tavasz kirobbantásában.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO egy saját mutatóval követi az árakat, ehhez az öt legfontosabb élelmiszer-alapanyag – növényi olajok, szemes termények, húsfélék, tejtermékek és cukor – nemzetközi piaci árát veszik figyelembe. A szervezet élelmiszerár-indexe folyamatos drágulást mutat. A legutóbbi egy hónapban átlagosan 1,2 százalékot, 2020 és 2021 szeptembere között pedig hatalmas, 32,8 százalékkal áremelkedés mérhető.

A rekordmagas érték részben egyedi események, részben általános piaci tendenciák következménye. Ez abból is látszik, hogy az élelmiszertípusok ára eltérő mértékben változott.

• A cukor 0,5 százalékos szeptemberi drágulását például vissza lehet vezetni a brazil időjárásra. A világ legnagyobb cukortermelő és -exportáló országában 1994 óta az idei volt a leghidegebb tél.
• A növényi olajok világpiaci ára pedig messze az átlag felett, közel 60 százalékkal nőtt egy év alatt, miután az olcsó és kiszolgáltatott – jellemzően indiai – vendégmunkásokra építő malajziai pálmaolajipar összeomlott a járványvédelmi határzár bevezetésével. Eközben a világpiaci kereslet alig csökkent, a pálmaolajat számtalan termékben használják az élelmiszeriparban és a kozmetikai iparban is.
• Az észak-amerikai és orosz mezőgazdaságot aszály sújtotta, így kevés lett a termés, az Európai Unióban pedig a betakarítás idején lehullott nagy mennyiségű csapadék okozott problémát a gabonatermelésben.

Szóval kétségtelen, hogy vannak egyedi helyzetek, amelyek a világpiaci árak szélsőséges ingadozásával járnak olykor-olykor, de az is nyilvánvaló, hogy az áremelkedés folyamatos, stabil. Ez részben a koronavírus utóhatása, részben pedig egy általános, az elmúlt évtizedekre jellemző trend.

A FAO előrejelzése szerint egyelőre nincs vége a drágulásnak, akár még az áremelkedés üteme is nőhet a következő hónapokban.

Amikor a 2021-es járványügyi lazításokkal elkezdett újraindulni a világgazdaság, értelemszerűen nem ment zökkenőmentesen a hosszú kényszerszünet után a talpra állás. Piaci átrendeződés, munkaerőhiány, csökkent termelői kapacitás volt tapasztalható rengeteg országban, teljes szektorokban. Rengeteg vállalat nem állt készen, hogy ugyanott, ugyanúgy folytassa, ahol 2020 elején abbahagyta. Az élelmiszeriparban is ez a helyzet, a korlátozások feloldásával a kereslet hamar megközelítette a járvány előtti szintet, amit a kínálat nem tudott lekövetni.

Az energiaár-robbanás ide is kihat

Hasonló folyamat zajlott le az energiapiacon is. A járványügyi lazítások után Ázsia hamar nagy gazdasági termelőkapacitásokkal állt fel, ezzel elszívta a cseppfolyósított földgázt (LNG) az egész világról, a nagy kereslet mellett kilőttek az energiaárak a nemzetközi piacokon. 2021-ben már 70-80 százalékot emelkedett az áram ára, és duplájára nőtt három hónap alatt a gáz ára is. Erről itt írtunk bővebben.

A válságközeli állapotban lévő energiapiac tovább súlyosbította az élelmiszerpiac problémáit is. Drágult a termelés, a nagyipari mezőgazdasághoz elengedhetetlen műtrágyagyártásnak például elég komoly energiaigénye van, de emelkednek a szállítási költségek is. „Ahogy összeálltak a dolgok, az nagyon aggasztó” – mondta Abdolreza Abbassian, a FAO vezető közgazdásza a Bloombergnek. A műtrágya ára el is szállt, a kereskedők és a gazdák a globális pénzügyi válság óta nem láttak ekkora emelkedést.

Ez különösen súlyos gondokat okoz a világ azon részein, ahol a mezőgazdaság nagyobb szeletet hasít ki a nemzetgazdasági termelésből.

Indiában az emberek mintegy 60 százalékának a megélhetése a mezőgazdaságtól függ, ezért a műtrágya megvásárolható a piaci ár alatt, állami támogatással csökkentik a termelési költségeket. A jelenlegi drágulás kapcsán viszont az indiai állam hamar bejelentette, hogy a műtrágyagyártó vállalatok nem számíthatnak további kompenzálásra, nem növelik tovább a foszforalapú műtrágyákra vonatkozó támogatásokat. Ehelyett sajtóhírek szerint utasításba adták a műtrágyagyártó vállalatoknak, hogy egész egyszerűen ne emeljenek árat, és nyeljék le a veszteséget. A Bloomberg megkérdezte az ügy kapcsán az indiai kormány műtrágyaügyi minisztériumát (!), de nem kívánták kommentálni az értesülést.

Trükkök százai

Valamelyest hasonló lépésre szánta el magát Recep Tayyip Erdoğan török elnök is, miután az élelmiszer-drágulás (is) vészes méreteket öltött az országban. Törökországban a világpiaci folyamatokon kívül még a hosszú ideje – részben a jegybanki függetlenség folyamatos megsértése miatt – gyengülő török líra is erősíti az inflációt, ami jelenleg éves szinten közel 20 százalékos.

Az ilyesmi sosem igazán jó, a 2023-as választásokra készülő Erdoğannak meg aztán különösen nem. Az elnök a profitorientált szupermarketeket kezdte okolni a törökországi inflációért, október 3-án jelentette be, hogy állami beruházással segítik az egyik – Törökországban egyébként évszázados hagyományokra építő – mezőgazdasági szövetkezetek által üzemeltetett kereskedelmi bolthálózatot. A tervek szerint ezer új boltot hoznak létre, abban bízva, hogy ha a kereskedelemben teret nyer a nonprofit szektor, az lefékezi az inflációt. A beruházás a török elnök ígérete szerint hamarosan kezdetét is veszi, hogy „olcsó és kiváló minőségű árukat” biztosítsanak, és „kiegyensúlyozzák a piacokat”. A török mezőgazdasági szövetkezetek jelenleg mintegy 500 élelmiszerboltot működtetnek országszerte.

A kereskedelmi beruházás mellett az államtól független piaci szereplők ostorozása sem maradt el. A kereskedelmi minisztérium az ország legnagyobb élelmiszerdiszkontjaira szállt rá, amelyek a kormány vádjai szerint észszerűtlenül áraznak, és ennek a fogyasztók az áldozatai. Az új piacok létrehozásának ötlete nem új keletű Törökországban, 2019-ben is hasonló módon nyitott saját piacokat és boltokat a kormány, ahol a zöldségeket és gyümölcsöket közvetlenül a fogyasztóknak adták el, kivéve ezzel az értékesítési hálózatból az akkor is árfelhajtással vádolt kiskereskedőket.

Miközben Törökország éppen a nonprofit szektor helyzetbe hozásával kezelné a kialakult helyzetet, Srí Lankán pont, hogy kivonult az állam az élelmiszerpiacról. A kormány eltörölte az alapvető élelmiszerek hatósági árát, miután a magas infláció (drágább beszerezni egy terméket) és a kötött hatósági ár (hiába drágább beszerezni, nem lehet drágábban eladni a terméket) megbénította a legális kiskereskedelmet. Emiatt a kereskedők az alapvető élelmiszereket egy ideig csak feketén, illegálisan tudták eladni veszteségek nélkül.

Oroszországban a szárazság miatt a szokásosnál kevesebb gabonát tudtak betakarítani, ezért az állam különadót vetett ki az exportra, így az országban tartották az élelmiszert, hogy csírájában elfojtsák az inflációt.

További drágulás jön – nálunk is

A Nemzetközi Valutaalap, az IMF elemzésében három fontos tényezővel magyarázza a rekordokat döntögető élelmiszerárakat.

• Mind az emberi fogyasztásra, mind az állati takarmányokra vonatkozó alapanyagok iránti kereslet magas, különösen Kínából, mivel az országok élelmiszer-tartalékokat halmoztak fel az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos pandémiával kapcsolatos aggodalmak miatt.
• 2020–2021-ben volt egy La Niña-epizód, vagyis egy kevés csapadékkal, szárazsággal járó globális éghajlati esemény, ami érintette a legfontosabb élelmiszer-exportáló országokat is, beleértve Argentínát, Brazíliát, Oroszországot, Ukrajnát és az Egyesült Államokat. A kevesebb eső miatt kevesebb élelmiszert sikerült megtermelni.
• A bioüzemanyagok iránti erős kereslet agrártermelő kapacitásokat vont el az élelmiszer-termelésből.

Mindebből az következik, hogy – amint azt iparági szereplők is jósolják – a közeljövőben a fogyasztói élelmiszerárak további emelkedésére kell számítani, mivel a kiskereskedők nem tudják lenyelni a növekvő költségek egészét, az élelmiszer világpiaci drágulását előbb-utóbb a fogyasztóra hárítják.

Ez nem csak azt jelenti, hogy a sarki közértben drágább lesz a kaja. Ha globálisan drágul az élelmiszer, az a gazdagabb államokban nem feltétlenül az élelmiszerek árának emelkedésében jelenik meg, lehet, hogy más termékek ára emelkedik majd, például az elektronikai eszközöké.

A drágulás a feltörekvő piacokat és az alacsony jövedelmű országok munkásait érinti legnyilvánvalóbban, azokat, akik a jövedelmük viszonylag nagy részét költik élelmiszerekre. Ha többet kell költeniük, akkor kevesebb jut másra, így magasabb fizetésre lesz szükségük, ez pedig elindíthat egy béremelkedési hullámot. Ezzel megdrágul a munkaerő költsége, így megdrágul minden olyan termék is, amit korábban alacsonyabb bérért gyártanak. Például azok, amiket exportálnak, és végül máshol – akár Magyarországon – adnak el.

Nem lehet megúszni az áremelkedés következményeit a gazdagabb országokban sem, csak más formában, közvetett módon észleljük majd. A jegybank előrejelzése szerint a globális élelmiszerárak növekedése a hazai mezőgazdasági termelői árakon keresztül hozzávetőlegesen egy-két negyedév alatt gyűrűzik be a fogyasztói árakba.

A dráguló élelmiszer évszázada

Ugyanakkor hosszabb történeti távon nézve az is látszik, hogy az élelmiszerek ára az ezredforduló óta folyamatosan növekszik. A 19. század közepének növekvő élelmiszerárait az észak-amerikai kontinenst meghódító tőkeintenzív családi farmok segítségével sikerült letörni; ez a hullám azonban csupán a második világháború végéig tartott ki, amikor is az ismét felfelé kúszó élelmiszerárakat az úgynevezett „zöld forradalom” segítségével szorították le újból, ekkor terjedtek el a nagyipari mezőgazdasági termelési módok, a műtrágyák, növényvédő szerek és nemesített vetőmagok, ami minden korábbinál olcsóbb élelmiszert eredményezett.

Egyelőre nem látszik, hogy lesz-e hasonló jelentőségű termelési forradalom, ami újból letörhetné az élelmiszerárakat.

(Bár a mesterséges intelligenciával működő robotparasztok és aratódrónok rohamos sebességgel fejlődnek, egyfajta válaszként a mezőgazdasági szektorokat érintő munkaerőhiányra, ami a koronavírus miatt még aktuálisabb – és ezáltal tőkevonzóbb – probléma lett.)

A FAO fent ismertetett élelmiszerár-indexe is egy hosszú, folyamatos, évtizedek óta tartó élelmiszer-drágulást mutat, amint reálértéken vizsgáljuk az árakat. Az élelmiszerek reálértéken mért átlagára 2000 óta stabilan emelkedik, megfordítva a korábbi, hatvanas évektől az ezredfordulóig tartó csökkenő tendenciát.

Az ENSZ 1961 óta készít élelmiszerár-indexet, ha ilyen távon és reálértéken nézzük az árak alakulását, akkor jelenleg drágább élelmiszert vásárolni a nemzetközi piacon, mint eddig bármikor – egyedüli kivételt 1974–1975 jelenti, amikor a ‘73-as olajválság okozott óriási inflációt.

Ha a világjárvány miatt kialakult gazdasági nehézségek teljesen el is tűnnek egyszer, ez a hosszú távú trend változatlan marad a jelenlegi nagyipari termelési feltételek mellett.

A legvalószínűbb, hogy a helyzet hosszú távon tovább romlik, mivel az ökológiai válság következtében egyre gyakoribb időjárási szélsőségek miatt egyre alacsonyabb terméshozamokra kell számítani a mezőgazdaságban.

Ráadásul a környezetpusztítás mellett még a környezetvédelem is drágulást hozhat azzal, hogy az agrárszektorban egyre több bioüzemanyagot állítanak elő, csökkentve ezzel az élelmiszer-termelési kapacitásokat. A Columbia Egyetem és a NASA vezető klímakutatója, Cynthia Rosenzweiga a CNN-nek ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a klímaváltozás közvetlenül az étkezőasztalunkhoz érkezik”.