Tökéletes vihar tombol az energiapiacon: hiába a rezsiillúzió, itthon is nagy a baj a gazdaságban

2021. október 07. – 06:47

frissítve

Tökéletes vihar tombol az energiapiacon: hiába a rezsiillúzió, itthon is nagy a baj a gazdaságban
Munkások egy gázcseppfolyósító üzemben Oroszországban 2021 júliusában – Fotó: Yuri Smityuk / TASS / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Naponta halljuk, hogy az áram és a gáz ára brutálisan megemelkedett. A magas áraknak vannak globális, illetve regionális okai is, de azért ez alapvetően inkább egy lufi. A magyar lakosság közben a piaci ár harmadáért, negyedéért fűti a lakásait (és sajnos a medencéit is). Hogyan kezeljük, ha nő a feszültség a kormány által nagy vívmánynak tartott rezsicsökkentés és a rögvalóság között?

Az energiaárak az egekben vannak. Fogunk majd ennél pontosabb számokat és valódi mértékegységeket is használni, de nagyon egyszerűen úgy tudjuk ezt elképzelni, hogy a magyar lakosság egy forintot fizet azért az áramért, ami a piacon három forint, és a magyar háztartások egy forintot fizetnek azért a gázért, ami a piacon négy-öt forint lenne.

Pedig nem is olyan régen még a rezsiárak nagyjából szinkronban voltak a piaci valósággal. Ma már nagyon nincsenek. Viszont a magyar lakosság még most is inkább csak érdekes, színes hírként hall az energiaárak robbanásáról, de mivel a kormány kitart a rezsiharc, vagyis a piactól eltérített hatósági árak mellett, azt gondolhatja, hogy ez nem az ő ügye.

Komoly válság fenyeget

Kicsit azért érzékenyítsük magunkat! Vagyis próbáljuk meg megérteni annak a helyzetét, aki most vállalkozásként gázt vesz (a gázév már október 1-jével elkezdődött), vagy január 1-jétől az új árak alapján áramot vásárol, és az árról majd novemberben állapodik meg egy kereskedővel. Sokan sokféleképpen, fix áron vagy indexált áron tudnak ilyen megállapodást kötni, de

a gazdaságban úgy lehet kalkulálni, hogy egy átlagos közületi vevő nagyjából 2,5-szeres áron kap majd áramot a megelőző szerződéséhez képest.

Hogyan tudja ezt kezelni a magyar gazdaság?

  • Képzeljünk el például egy mosodát, amelynek a költségeiben 30 százalék az energia (a bér is jelentős tétel, és azért ott is felfelé indultak az árak). Ha a 30 százalékos költségelem immár több mint a duplájába kerül, akkor a szolgáltatás árát is 30-40 százalékkal kellene megemelni.
  • Igen ám, de ha egy mosoda vevői például a fővárosi szállodák, ahol 10-20 százalékos foglaltság mellett kell majd a télen kifűteni a teljes épületet, akkor nem is lesz olyan egyszerű az idegenforgalmi újrakezdés.
  • Vagy nézzük az építőipart! A kormány felvette a harcot a gaz áremelők ellen, de hiába a lefölözési adó vagy az exportkorlátozás fenyegetése, ha a rendkívül energiaigényes cserépégetés vagy téglagyártás energiaköltségei kilőttek.
  • Szintén temérdek energia kell a műtrágyagyártáshoz, mi lesz a mezőgazdasággal, ha kétszeres lesz az inputár? Most sok európai műtrágyacég nem is termel, de azért ez sem normális állapot.
  • Aki ennél egyszerűbb példát szeretne: aki teniszpályákat üzemeltet (télen a világítás és a sátrak fűtése a fő költség), és eddig 7000 forintért adott ki egy órára télen egy pályát, annak lesz-e vevője 14-16 000 forintért?

A tökéletes vihar

Szegény Magyar Nemzeti Bankot (MNB) sem irigyeljük, így azért nem könnyű az infláció ellen felvenni a bokszkesztyűt. De milyen okok vezettek ide?

Gyurcsik Attila (Accorde Alapkezelő) fogalmát ellopva, most éppen a tökéletes vihar (perfect storm) állapota látható, vagyis hirtelen minden megágyazott egy hatalmas áremelkedésnek. Ezért nőtt már az idén is 70-80 százalékot az áram (a belinkelt podcast óta még feljebb mentek az árak) és duplázódott meg három hónap alatt a gáz ára.

Az energiapiaci szakemberek ezzel egyetértenek, de ők hozzáteszik, minden tényező igaz, de a legfontosabb az, hogy ez egy nagy lufi, olyan, amit láttunk már ingatlanpiacon, pénzügyi piacokon, most a temérdek likviditás az energiaárakat őrjítette meg.

A baj csak az, hogy a 2008-as pénzügyi válsághoz hasonló következmények lehetnek itt is energiakereskedőknél, energiafelhasználóknál és az őket finanszírozó bankoknál egyaránt. Magyarországon pedig elképesztő struccpolitika látható, a szakemberek a hosszú távú zöldítésről, az energiaátmenetről beszélnek előadásaikban – nem is kérdés, hogy ezek mindennél fontosabb témák, de közben mintha a jelen zavarai nem is léteznének.

Ötéves trend

Valójában ez az áremelkedés lassan már egy ötéves trendvonalra húzható (amit a Covid egy ideig megakasztott ugyan), amely most még meredekebb lett, és a rajthoz képest már ötszörös árak alakultak ki. Vagyis az áram 20 euró/MWh órás árszintről, 95-100 euró körüli árakig emelkedett, de Magyarországon, a határidős piacon láttunk már 200–260 eurós árakat, míg Nagy-Britanniában 300 euró feletti árakat is (a brit piacon még a benzinért is pánik alakult ki). A német piacról nem is érdemes beszélni, az ugyanis teljesen „meghibbant”.

Drónfelvétel az üzemanyagpánik miatt kialakult sorról egy angliai benzinkúton 2021. szeptember 28-án – Fotó: Chris Gorman / Getty Images
Drónfelvétel az üzemanyagpánik miatt kialakult sorról egy angliai benzinkúton 2021. szeptember 28-án – Fotó: Chris Gorman / Getty Images

A földgáz piacán kicsit jobban keverednek a hírekben az árak és a mértékegységek, mert a MWh-ban megadott energia-egyenértékes ár mellett itt sokszor térfogatról, vagyis köbméterről is szólnak a beszámolók. Bármit is nézünk, arányaiban ugyanez történt, sőt, valójában a gázpiacon csak az elmúlt 12 hónapban négy és félszeresére nőtt az ár (itt is a 100 eurós MWh-nkénti jegyzés most a valóság).

Jöjjenek az okok!

Szóval akkor a tökéletes viharról. Mi ez a sok minden, ami együtt áll?

  • Mindenekelőtt itt van az örvendetes gazdasági fellendülés. Ázsia gyorsan beindult, elszívta a cseppfolyósított földgázt (LNG) az egész világról, a nagy kereslet mellett kilőttek az energiaárak.
  • Másodsorban a szintén örvendetes „zöldítés”. Az energiaátmenet elkerülhetetlen, de azért egy percig se higgyünk azoknak, akik azt mondják, hogy nem kell beárazni az áramtermelés környezetvédelmi tehermentesítését. Már ma is sokkal magasabbak a szén-dioxid-kvótaárak, durván szennyező beruházások alig indulnak, hiszen a legtöbb bank nem finanszírozza azokat, de mindez is hiányjelenségeket generál.
  • Külön pontban érdemes megemlékezni a német Energiewendéről, vagyis arról az energiafordulatról, amely a 2021 végi európai csúcsárak egyik legfontosabb oka. Ennek keretében a németek egyszerre vezetik ki a szenet és az atomot. Ha legalább az emisszió szempontjából amúgy tiszta atom kivezetésében lassítanának, sokkal alacsonyabbak lennének az árak az összekapcsolt európai piacokon.
  • Így viszont nagyon sok gázra van szükségük, de az oroszok elkezdtek egy furcsa geostratégiai játékot játszani, nem nagyon szállítanak gázt. Így a gázévre nem tudtak felkészülni az európai államok, a megszokott szintekhez képest kevésbé vannak feltöltve a tárolók.

IKEA-s szatyor és orosz játék

Ahogy az egyik háttérbeszélgetésünkön az energiakereskedők mondták, Oroszországot szeretjük szidni, de egy percig se legyen kétségünk, alapvetően az EU lőtte lábon magát. Orosz szempontból a narratíva ugyanis most az, hogy

„nekünk van megoldásunk, úgy hívják, hogy Északi Áramlat 2, hatalmas melóval átjöttünk a tenger alatt, de az amerikaiak és az EU szórakozik velünk mindenféle engedélyekkel, politikai akadékoskodással. Hát, tessék.”

Folytassuk a gondolatot! Képzeljük el, hogy Oroszország szeretne 120 euró bevételt elérni.

  • Ha 40 euró egy köbméter gáz ára, akkor 3 köbmétert kell ehhez eladnia.
  • Ha 60 euró, akkor elég 2 köbmétert.
  • Ha pedig az oroszok azt látják, hogy amennyiben ők irányítják a játékot, és azt mondják, hogy ők inkább csak 1 köbmétert adnának el, erre pedig 120 euróra megy föl a gáz ára, akkor bevételben ugyanott tartanak, ráadásul felértékelődik Oroszország súlya, hát, az oroszok nagyon nem fogják bánni mindezt.

De a vevők részéről is érthető, ami zajlik. Igen, nincsenek tele a gáztárolók, igen, ez kockázat a téli szezon előtt. De a gáztároló logikája olyan, mint amikor elindulunk a diszkontboltba a nagy kék, IKEA-s táskával. Ha lemegyünk a boltba, és ott jó akciók vannak (mint egy éve a Covid alatt), akkor jól megtöltjük a táskát, és a teli zsákot hazacipeljük.

LNG tározók Angliában 2021 szeptemberében – Fotó: Daniel Leal-Olivas / AFP
LNG tározók Angliában 2021 szeptemberében – Fotó: Daniel Leal-Olivas / AFP

Ha az ár viszont éppen ötszörös-hatszoros, valamit talán akkor is vásárolunk, hogy a család kapjon vacsorát, de a nagy raktározást biztosan elhalasztjuk, remélve, hogy majd normalizálódnak az árak. Vagyis a gáztárolók most egyáltalán nincsenek tele, senki nem hiszi el, hogy hosszú távon is ezek lesznek az árak.

Így arra lehet tippelni, hogy az oroszoknál belül azért kénytelenek tölteni a saját tárolóikat, a gázcsapokat ugyanis nem lehet csak úgy elzárni, de erről meg nagyon keveset tudunk, mert az orosz tárolók adatai nem nyilvánosak.

A rezsiharc

A következő rész előtt fontos hangsúlyozni, a magas áram- és gázárak nem magyar okokra vezethetők vissza, de nálunk is fokozottan jelentkeznek. Mit tesz az állam? A magyar állam hétről hétre nagyon elégedett az energiapolitikájával, szeret olyan híreket közreadni, hogy

  • javult a szuverenitásunk, sok zöldítő programunk van,
  • visszavettünk magyar kézbe egy csomó céget,
  • többféle gázvezetéket is megépítettünk,
  • van új szlovák–magyar határkeresztező kapacitás,
  • megvédjük a családokat a világpiaci áraktól,
  • újra van hosszú távra szóló gázszerződésünk az oroszokkal.

A legtöbb ebből valódi eredmény, de abba azért érdemes belegondolni, hogy a piacgazdaság alapvetően akkor működik, ha az állam inkább csak a keretet határozza meg és szabályoz, miközben a piac az úr. A magyar állam egyes energiapiaci tevékenységei, így az einstand és főleg a piactorzítás hosszú távon visszaüt. Mit jelent a jelenlegi ár az állam szempontjából?

A magyar háztartás 35-36 forintot fizet egy KWh áramért, a piaci ár cikkünk írása idején ennek a háromszorosa. Ha hirtelen a valós árat ráengednénk a piacra, akkor azonnal legalább 50 százalékos áremelésre lenne szükség.

Hogyan számoltunk? Egyrészt természetesen eléggé elnagyoltan, de tételezzük fel, hogy a magyar lakosság az áramszámlában megfizeti az energiát és ugyanakkora tétellel megfizeti a rendszerhasználati díjat. Ha az egyik fél (a rendszerhasználat) költsége nem változik, de a másik fél, mondjuk, csak megduplázódik (ezen valójában már rég túl vagyunk), akkor a végszámla reálisan 50 százalékkal nőne meg mindenkinek.

Egy további hatás, hogy a lakosságot árammal és gázzal kiszolgáló cégek, így elsősorban az MVM-csoport milyen veszteséget fog elérni. 2021 már kritikus: ha sem a hatósági ár nem tűnik el, sem az energiaárak nem zuhannak vissza, ez 100 milliárdos tétellé nőhet.

Végül, ha tartósan ennyi lenne az áramár (bár ezzel a szakértők nem kalkulálnak), akkor egy másik hatással akár még meg is térülhetne a Paks 2 beruházás. Persze csak akkor, ha nem szállnának el közben a tervezett költségek, mint ahogyan az általában Magyarországon az olyan állami költségeknél történni szokott, mint a Vadászati Világkiállítás, a vizes vb vagy az út- és vasútfejlesztések. Ha ugyanis ezek „szokásos” büdzséemelkedését is bekalkuláljuk, akkor egészen extrém áramáraknál sem fog megtérülni semmi.

A Fidesz aktivistái aláírásokat gyűjtenek a rezsicsökkentés támogatásához a főváros VI. kerületében, a Hunyadi téri vásárcsarnok előtt 2013. március 23-án – Fotó: Máthé Zoltán / MTI
A Fidesz aktivistái aláírásokat gyűjtenek a rezsicsökkentés támogatásához a főváros VI. kerületében, a Hunyadi téri vásárcsarnok előtt 2013. március 23-án – Fotó: Máthé Zoltán / MTI

A zöld elkötelezettség

A jelenlegi piaci zavaroknak van még egy óriási kockázatuk. Amikor az EU bonyolult bürokratikus szabályokkal korlátozza az orosz gázvezetékeket, amikor Németország egyszerre akar két legyet lecsapni (vagyis a nagyon is indokolt szenes zárás mellett gyors atomkivezetési programot is végrehajt), akkor valójában olyan áremelkedést, olyan csődhullámot kockáztat, amely nagyon mérsékelheti a zöldítés társadalmi elfogadottságát.

Hangsúlyozzuk, az energiaárak elszállása nem csak európai jelenség, de ha az Északi Áramlat 2 valóban elindulna, ha Németország jelezné, hogy módosít (lassít) a nukleáris áramtermelésének kivezetésén, és pár ezer megawattnyi áramtermelési kapacitást később von csak ki, gyakorlatilag azonnal jelentősen csökkenne a gáz és az áram ára.

Amitől természetesen a nagy probléma még nem oldódna meg.

Ahogy Varró László, a Shell energetikai szakembere mondta Budapesten, a TedX konferenciáján (a videóban egy órától látható) 3 milliárd ember most zárkózik fel a nyugati életszínvonalhoz, most veszi meg a hűtőjét, sütőjét, a tévéjét. Ahhoz, hogy ezt kezelni tudjuk, egyszerre kell az alacsony karbonkibocsátású energiatermelésre, az új, hatékonyabb technológiákra és az emberi viselkedés megváltoztatására is törekednünk. Valójában ebben a nagy feladatban még a hatalmas szennyező áramtermelés is csak 20 százalékot jelent (ott vannak még a közlekedési, fűtési, ipari, mezőgazdasági folyamatok).

Kétszer mérjünk, egyszer vágjunk!

Nem véletlenül mondta Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a Portfolio Energy Investment 2021 konferencia nyitóelőadásában, hogy a 2050-es nettó zéró karbon nem lehetetlen, csak még nem tudjuk, hogy fogjuk elérni. Ez ugyanis egy olyan „trilemma”, ahol a sikeres energiaátmenethez társadalmi támogatásra, politikai akaratra, illetve új technológiákra és ötletekre is szükség lesz.

Fontos, hogy gondolkozzunk, mielőtt lépünk, megfontoltan, kétszer kell mérni és egyszer vágni.

Vagyis egyszerre kell az ellátásbiztonság, az energiaszuverenitás, a fenntarthatóság, illetve a versenyképesség szempontjait is figyelembe venni.

Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy 2021 októberében, a tökéletes vihar idején szinte mindegyik sérül. A versenyképesség biztosan, a fenntarthatóság felé csak haladunk, a szuverenitás pedig ma még sem az áram, sem a gázpiacon nem realitás. Talán az ellátásbiztonságban állunk a legjobban, de ha az oroszok így folytatják, még ott is lehet gond. Ha pedig a rezsiharcot folytatjuk, akkor az ellátói biztonság sérül.

Lepj meg minket karácsonyra!

Legyél a rendszeres támogatónk!

A Telex csak tőled függ.

Támogatom