Északi Áramlat 2: ki rántja félre előbb a kormányt?

2021. augusztus 25. – 11:10

Északi Áramlat 2: ki rántja félre előbb a kormányt?
Az Északi Áramlat 2 építése Fotó: AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Robbanásközeli a helyzet az európai földgázpiacon. Gáz és robbanás? Nem hangzik jól. Valójában nem fizikai veszélyről van szó, hanem egy nagyon durva gazdasági és politikai háború végső ütközetéről.

Chicken game, így hívja az amerikai külvárosi szleng azt a nem éppen veszélytelen vetélkedést, amikor két autós hajt egymással szembe, és az veszít, aki előbb rántja el a kormányt. Ő lesz a chicken (a csirke), amit a magyar szlengben talán inkább a nyuszi, a püré, a betoji kifejezés ír le jobban.

Kik ülnek az autókban?

Az európai gázpiacon valami ilyesmi zajlik éppen. Az autóban ücsörgő felek

  • a Gazprom (vagy egyszerűbben az oroszok)
  • és a Nyugat (főleg az EU orosz gázt is használó része).

Hogy néz ki ez a játék?

Az oroszok újabban azt mondják, hogy ameddig az Északi Áramlat 2 nem indul be, addig sajnos nem tudnak kellő mennyiségben gázt szállítani Nyugatra. Ez persze valójában nem igaz, de a Gazprom, a keleti partner nem köt le kapacitásokat Nyugat irányába az ukrán vezetékeken keresztül, ami egy forradalmi változás. A Világgazdaságban olvasható Balogh József energia-kereskedő elemezte részletesen is ezt a helyzetet.

Mit tehet a Nyugat?

A Nyugat eközben kicsit szerencsétlenkedik, a politikusok arról beszélnek, hogy az oroszok politikai fegyverként használják a gázt (jé), vagy hitet tesznek Ukrajna bevonásával amellett, hogy nem szép dolog az ukránokat kihagyni a tranzitból.

És eközben még valamit tesznek a nyugatiak: elemeznek.

Az orosz energetikai adatszolgáltatás ugyan nem olyan, mint az uniós, például nincsenek adatok az orosz tárolói kapacitások kihasználtságáról, de a nyugatiak biztosak abban, hogy az oroszok gőzerővel termelnek, csak mostanában visszatartják a nyugati exportot, és amíg fér, addig a tárolóikba pakolják a gázt.

Meddig bírják?

Az oroszokat ebben a játékban két tényező korlátozhatja, az egyik, ha euróra, dollárra van szükségük, illetve a másik, ha már nem fér a tárolókba a gáz.

Az első tényezőt megoldják ők maguk, hiszen a nagy kereslet és az alacsony kínálat (amit ugye részben ők okoznak) révén a földgáz európai ára most nagyon magas. A hosszabb távon megszokott, vagy átlagosnak 10-15-20 eurós megawattórnkénti ár helyett idén decemberre most majdnem 50 euró a gáz. Vagyis az oroszok kevesebbet adnak el, de nem keresnek kevesebbet.

Olyan ez, mint amikor egy muzeális borokat gyűjtő művelt alkoholistának megvan egy borsorozatból az utolsó három palackja, amelyik 2-2 ezer dollárt, összesen 6 ezer dollárt ér. Ám, amikor egyet megiszik, akkor a maradék két üveg értéke felmegy palackonként 4 ezer, összesen 8 ezer dollárra, vagyis a gyűjtő azzal keresett 2 ezer dollárt, hogy ivott egy üveg bort.

Fontosabb szempont azonban, hogy előbb-utóbb az orosz tárolók már nem bírják a betárolást (technológiailag nem olyan egyszerű egy kitermelést elzárni, felfüggeszteni), vagyis tényleg olyan pókert játszunk, hogy aki majd előbb pislog, az veszít.

Politikai érdekek

Ebben a háttérben zajlik éppen a Krími Platform, amely kijevi csúcstalálkozónak az a célja, hogy nemzetközi figyelmet kapjon az, hogy Oroszország 2014-ben elcsatolta a Krím-félszigetet Ukrajnától.

És innen jönnek az igazán vicces elemek, miközben az energetikai zsargonban sokszor csak amolyan modernkori Molotov-Ribbentrop paktumnak tartják az Északi Áramlat 2 német-orosz megállapodást, Kijevben a németek most arról beszéltek, hogy milyen fontos, hogy az Ukrajna költségvetésének jelentős hányadát kitevő, orosz gáz szállításáért kapható tranzitdíj valahogy megmaradjon.

Az NRG Report cikke szerint Ukrajna, az Egyesült Államok és Németország energiaügyi miniszterei Ukrajna jövőjéről, az ország tranzitszerepének további fenntartásáról folytattak megbeszélést (Washington korábban lemondott az Északi Áramlat-2 elleni szankciókról, ami valljuk be, eleve elég furcsa elképzelés volt), Angela Merkel német kancellár pedig találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, és kiderült, hogy Berlin támogatni kívánja Ukrajna megújuló energiára való átállását.

A magyar álláspont tiszta

A magyar politika legalább nem köntörfalaz, mellőzi ezt a képmutatást. Szijjártó Péter: külgazdasági és külügyminiszter, miután találkozott Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, azt nyilatkozta, hogy

„minden korábbi képmutató vita zárójelbe került az energiabiztonságot illetően az Északi Áramlat-2 nevű, Oroszországot Németországgal összekötő gázvezeték ügyében létrejött megállapodással. Abból, hogy megegyezés született a vezető nyugati államok és Oroszország között, világosan látszik, hogy kölcsönösen előnyös energetikai együttműködés van a felek között.”

Na de vajon miért ennyire Északi Áramlat 2 hívő a mi miniszterünk? Hát, azért, mert nekünk is van, vagy legalábbis októbertől lesz egy „oroszos” vezetékünk, a déli betáp, amiről itt és itt írtunk. azt maga Szijjártó sem rejtette véka alá, hogy erre gondolt, hiszen mondatait így folytatta:

„Ezek után pedig nem volna korrekt semmilyen szempontból egyes közép-, illetve délkelet-európai országokat fenyegetni azért, mert a saját nemzeti rendszereik korszerűsítésével egy másik szállítási útvonalat is kiépítenek”

Itt tartunk most, ha nem emlékeztetne nagyon valami altesti humorral operáló, amerikai ifjúsági filmre azt mondhatnánk, hogy ülünk az időzített gázbombán.