Úgy engedtünk az oroszoknak gázügyben, hogy az amerikaiak sem akadhatnak ki

2021. július 19. – 09:31

frissítve

Úgy engedtünk az oroszoknak gázügyben, hogy az amerikaiak sem akadhatnak ki
A határt keresztező szerb-magyar nagynyomású földgázvezeték a vajdasági Horgos és a Csongrád-Csanád megyei Röszke határában 2021. július 4-én – Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Minden túlzás nélkül a hazai külpolitika egyik legnehezebb kérdése volt az elmúlt két évben, hogy miként tudunk egyszerre megfelelni Oroszország, az Egyesült Államok és az Európai Unió elvárásainak úgy, hogy gázfronton a magyar érdekek se sérüljenek. Most körvonalazódik egy hibrid megoldás: a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad.

Hétfőn hajnalban először a Magyar Nemzet írt meg egy rövid, de fontos gázpiaci hírt, 50 milliárd forintos költség nélkül nő a hazai gázinfrastruktúra kapacitása, majd hamarosan a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adott ki egy közleményt, amelyben deklarálta, hogy jóváhagyta a Szerbiából érkező földgázszállítási kapacitás bővítését.

Ezzel megoldás körvonalazódik a magyar külpolitika, de legalábbis az energiapolitika egyik legnehezebb kérdésére. Körülbelül fél éve írtunk egy nagyobb cikket arról a kérdésről, hogy Magyarország miként lavírozhat ügyesen Oroszország, az Európai Unió, az Egyesült Államok és még sok egyéb gazdasági és politikai érdek között egy gázvezetékkel kapcsolatos kérdésben.

Hálózatok

A gázvezetékek, akárcsak az úthálózat, vagy az áramvezetékek összetett rendszerek. Vannak benne kiemelten fontos fővonalak (az utaknál ezek az autópályák és a gyorsforgalmi utak, a gázban a nagynyomású vezetékek, az áramban a nagyfeszültségű fővezetékek), de aztán jönnek a kisebb vonalak és leágazások, vagyis az országutak, végül a saját házunkat, háztartásunkat elérő még kisebb utak, vezetékek. Mindegyik elem fontos, de természetesen nemzetgazdaságilag vagy a beruházási értékeket tekintve mindig a fővonalak a legizgalmasabbak.

A konfliktus

A gázban azért volt évek óta „helyzet”, mert a meghatározó feleknek teljesen eltérő érdekeik vannak.

1. Magyarország azt szeretné, hogy legyen az országban elég gáz, stabil maradjon az ellátás, vagyis legyenek különböző beszerzési csatornáink (diverzifikáció), de az sem árt, ha a gáz nem drága, sőt akár még keresünk is a szállításon vagy a kereskedelmen.

2. Oroszországnak a gáz az állam költségvetése szempontjából kulcsfontosságú, a nyugatra irányuló export az ország egyik fő bevétele, sok jó nyugati vezetéket szeretnének, de újabban az is szempont lett, hogy olyan vezetékek (Északi Áramlat 2, vagy Török Áramlat balkáni ága) épüljenek, amelyek elkerülik az ellenséget, vagyis Ukrajnát.

3. Az Európai Unió zöldítene és versenyeztetne, nem akar túl sok gázt, nem akar túl nagy orosz függést az energetikában, a saját szabályrendszerét szeretné mindenkin behajtani. Inkább olyan vezetékeket támogat, amelyeket verseny alapján ugyan, de mindenki használhat.

4. Az Egyesült Államok is keményen harcol az orosz dominancia (energiafüggés) ellen, szívesen épít ki pozíciókat a saját gázának (LNG), de a kulcstörekvés inkább az oroszok megfékezése.

A szerb betáp

Mindez a sok érdek Magyarországon a Szerbiából érkező betáplálási pont (betáp) kapacitásai körül ütközött össze. 2021 októberétől délről is jöhet már évi 6 milliárd köbméter orosz gáz, de az oroszok és a szerbek folyamatosan jelezték, hogy ők több mint 7 milliárd köbmétert szállítanának egy olyan csövön, amely akár adott esetben 8,5 milliárd köbmétert is elbír. Ha ez elkészül, ezek a kapacitásaink lesznek kész:

• Ukrajna (mintegy 17,5 milliárd köbméter/év kapacitás),

• Szlovákia (4,4 milliárd köbméter/év),

• Ausztria (5,2 milliárd köbméter/év),

• Szerbia (6 milliárd vagy 8,5 milliárd köbméter/év),

• ezt a kínálatot egészíti még ki Horvátország (magyar oldalon akár 1,75 milliárd köbméter) LNG-je,

• illetve a Románia felől jövő gáz (1,75 milliárd köbméter/év).

Utóbbi két forrásnál még az is elképzelhető, hogy azon nem orosz molekulákat fogunk vásárolni.

Mindez bőséges ellátást is jelentene, hiszen

Magyarországon 10 milliárd köbméternél kevesebb gáz fogy évente, így hazánk számára egyfajta tranzitszerepet is jelenthet a hálózat,

márpedig minél magasabb a tranzit, annál alacsonyabb a hazai szállítási tarifa. Ugyanakkor mégsem elsősorban nekünk fontos a nagyobb szerb kapacitás, hanem inkább annak a Gazpromnak, amely a magyar határ előtt több ezer kilométeren keresztül épített ki egy magasabb kapacitást, és nem szeretné, ha a magyar útvonal szűkületet jelentene.

Vagyis az oroszok azt szeretnék, hogy legyünk partnerek egy még nagyobb déli kapacitás kiépítésében, a török–bolgár–szerb vezeték fogadásában, és olyan pozícióban is vannak, hogy kérhetnek tőlünk, mert gázban, atomban elég kiszolgáltatottak vagyunk. Csak az a kockázat, hogy amennyiben egy újabb nagy beruházással mi segítünk az oroszoknak még jobban elkerülni Ukrajnát, akkor az kiválthatja az USA vagy akár az EU rosszallását.

Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök, Vlagyimir Putyin orosz, Recep Tayyip Erdoğan török és Aleksandar Vučić szerb elnök a Török Áramlat gázvezeték megnyitásának alkalmából rendezett ünnepségen Isztambulban – Fotó: Tolga Bozoglu / MTI/EPA

Szijjártó Péter és a többiek

A kérdés a politikai tárgyalások szintjén mindenféle egyébbel összekeveredhet (Paks 2, hosszú távú gázbeszerzés), és valóban sokan is tárgyalnak erről rendszeresen.

Szijjártó Péter miniszter és Zombori Dóra nemzetközi energetikai és klímaügyi kapcsolatokért felelős miniszteri biztos a fő emberek állami oldalról, de gázügyben nagyon fontos az energiahivatal (MEKH), a vezetékrendszert működtető FGSZ, illetve a gázvásárlásokért felelős földgázkereskedő (az MVM-csoportba tartozó MFGK).

Orosz oldalról a képlet nem ennyire bonyolult, ott a Gazprom a tótumfaktum, bár annak a csoportnak is több cége van, és olykor a kormány egyes miniszterei is bekapcsolódnak a tárgyalásokba.

A megoldás felé

Július 19-én ebben a nagy ügyben történt egy fontos és inkább csak a sorok között kivehető változás. Az energiahivatal elfogadott egy tervet, és megjelent egy Magyar Közlöny-rendelet, amelynek alapján éves aukciót lehet tartani szeptemberben ezen a határponton. Azt talán kevesen kapcsolták össze, hogy az eltérő bejelentések egy nagy terv különböző építőkockái.

Az FGSZ minden évben megfogalmaz egy tízéves fejlesztési tervet, a fogyasztás, a beszerzési források tekintetében újragondolja, hogy miképpen kell a vezetékrendszert fejleszteni, a körülményekhez alkalmazkodni. Az energiahivatal erre adott egy pozitív választ.

Kiskundorozsma city

A fent leírt importforrásokkal kapcsolatos helyzet megértéséhez nagyon fontos Kiskundorozsma (a korábban önálló település ma már Szeged része) szerepének megértése. Valójában ugyanis a szerb határon (Röszkénél) a 6 milliárd köbméternél már eleve több gáz is jöhetett, de Kiskundorozsmánál van egy szűkület.

Onnan el kell juttatni Városföldig, a magyar gázrendszer fő elosztóközpontjáig a gázt, és itt van egy beakadás, ezen vergődik évek óta a magyar gázszektor. A Kiskundorozsma és Városföld közötti kapacitásbővítés több mint 50 milliárd forintba kerülne. A zöld átmenet idején ez eleve elég rémesen hangzik, hiszen egy ekkora fosszilis beruházás rossz üzenet, és nyilván erre uniós forrást már nem lehetne szerezni.

De akkor ki fizessen?

Ha nagyon leegyszerűsítjük, a kapacitásbővítést fizethetnék az oroszok, a magyar állam, a kereskedők, a fogyasztók (magasabb tarifákban), vagy ezek valamilyen keveréke.

Na de reálisan kik?

  • Az oroszok, mert ez nekik a legfontosabb. Indokolt lenne, de az oroszok ezt nem szeretnék, ha esetleg fizetnének is, akkor azt érvényesítenék a magyaroknak adott gázban, vagyis a gázt drágítaná a Gazprom.
  • Fizethetnének vegyesen az oroszok és a magyarok (elsősorban a fogyasztók) valahogyan megosztva fizetnek. De itt van egy morális és anyagi kérdés, hogy miért is finanszírozza a tarifában a magyar köz azt, ami valójában neki nem fontos.
  • Vagy a magyar kereskedők, hiszen ők keresnek a gázon, elsősorban az állami MFGK. Csakhogy őket akkor könnyű lenne megszívatni. Hiszen ha lenne egy drága déli gáz (ahol a piaci árra rárakódna a leosztott vezetéképítési díj is), és lenne mindenhol máshol olcsóbb gáz, mert abban csak a piaci gázárat kellene megfizetni, de a vezetéképítés költségét nem, akkor az anomáliához vezetne: azonnal megjelennének az árkülönbözetre rárepülő kereskedők (a trollok), olyasmi cégek, mint volt az egykori EMESZ, amely zavaros háttérrel, de elárasztaná a magyar piacot olcsóbb gázzal.

Open season

A kapacitások kiosztásának fontos része az úgynevezett open season, ez egy olyan aukciós eljárás, hogy a kiíró elárverezi, hogy a következő időszakban ki használná a csövet.

Ahhoz, hogy látható legyen a megtérülés, legalább tíz-húsz évre el kellene adni előre a kapacitást. Ilyenkor előre meg kell határozni, hogy amennyiben a kereskedők akkora érdeklődést mutatnak, amely eléri a sikerkritériumot (mondjuk 80 százalékos kihasználtságot), akkor a kapacitás megvalósul, és ezért fizetnek a kereskedők.

Igen ám, de ezt az unió nem szeretné, ő a versenyt támogatja, nem azt, hogy mondjuk 15 évre előre legyen egy gazdája a kontingensnek.

Változott a helyzet

Eddig csak a problémát írtuk le, de most rátérünk a megoldásra, amelyről valójában nem sokat tudunk, de azt igen, hogy van egy mesterterv, amellyel a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmaradhat.

Az elmúlt két évben óriási volt a fejtörés. Az orosz lobbinak sokféle okból, de teljesen nem tudott ellenállni Magyarország, ám most kibűvészkedett egy olyan megoldást, amelyben az oroszok már nem mérgesek, de az 50 milliárdot sem kell elkölteni.

Kiskundorozsmán, amely egy fontos gázcsomópont három irány fut be:

• Röszke felől beérkezik a már taglalt szerb gáz,

• Szőreg (egy nagy földalatti gáztároló) felől a tárolói kitermeléshez szükséges vezeték, illetve

• Csanádpalota felől a román importvezeték.

Ez a három vezeték Kiskundorozsmán összetalálkozik, és innen elindul Városföld felé.

Az összes irányból érkező összes gáz elméleti maximuma nem fért volna már el a vezetékben, de az energiahivatal végül elérte, hogy az összes hazai érintett agyaljon valami alternatív megoldáson.

A különböző érintettek érdekei amúgy nem azonosak, mert van itt termelő, szállító, több tároló, rendszerüzemeltető, de a mostani javaslat ezek összekötésével dolgozott ki egy jó megoldást.

A részletek titkosak

A lényeg, hogy a meglevő vezetékek optimalizálásával (újraosztásával) nagy fejlesztés nélkül is befogadható a teljes szerb kapacitás.

Ennek részletei biztosan összetettek, de valami olyan elemek vannak benne, hogy mivel Románia még nem áll jól a fekete-tengeri kitermelésével, nem kell neki annál több kapacitást fenntartani, mint amennyit most szállítani képes (ha majd jön onnan sok gáz, akkor mindenképpen fejleszteni kell).

A másik egy érdekes switch (átváltás), a szőregi tároló mint biztonsági gázellátási forrás: válság esetén nagyon fontos eleme a gázrendszerünknek, de ha ömlik a gáz Szerbiából, akkor kevésbé valószínű a havária. Ha pedig nem jönne a gáz Szerbiából, akkor a biztonsági tárolót ugyanúgy lehetne használni, mind eddig.

Tehát ha azért veszünk el kapacitásokat a szőregi kitároló vezetéktől, hogy egy másik vezetékről érkező gáznak helyet csináljunk, nem kockáztatunk sokat, a lényeg, hogy valamelyikből mindig jöhessen gáz. A szőregi tároló kereskedelmi kapacitásaihoz (ez kb. egyötöde a teljes kapacitásnak) pedig eleve nem kellett hozzányúlni, vagyis kereskedelmi célra ugyanúgy tárolhat a tároló, mint eddig.

Miért nem jutott ez korábban a felek eszébe?

Ez egy elég egyszerű felismerésnek tűnik, de az biztos, hogy a teljes optimalizációhoz mindenféle egyéb módosítás is szükséges volt, az egész a hazai, már meglevő rendszeren belül csoportosít át kapacitásokat a termelők, a tároló és a szállító között.

Mint hallottuk, ennek az egész konstellációnak csak egy éve van reális esélye, korábban

• nagyobb volt a helyi termelés, ez több kapacitást foglalt,

• bizonytalan volt a szerb betáp,

• 2020 márciusáig úgy tűnt, hogy fenn kell tartani a kapacitásokat egy potenciálisan nagyobb román importnak,

• ráadásul a nagy BRUA (bolgár–román–magyar–osztrák) gázfejlesztési tervben állandó elem volt, hogy a Kiskundorozsma és Városföld közötti fejlesztést meg kell csinálni.

A „rendszerszintű optimalizáció”, vagyis a meglevő vezetékek új típusú felhasználásának tervét az energiahivatal most elfogadta.

Mindez azért nagyon fontos, mert nyaranta tartják az éves kapacitások 12 hónapos lekötési aukcióit. (A gázév október 1-től a következő év szeptember 30-ig tart.)

A nagy éves aukciót minden évben július első keddjén (idén ez július 6. volt) rendezik. Most viszont az energiahivatal rendeletében lehetővé tette, hogy szeptember 6-án csak ezen a (nem EU-s) határponton éves aukciót lehessen tartani, így aznap estére látható lesz, hogy ki és mennyi gázt akar venni októbertől Szerbia felől.

Ugyanakkor az érdekes, hogy már a júliusi aukción is elég alacsony érdeklődés volt, alulfoglalás alakult ki, kérdés, hogy a még nagyobb kapacitásokat ki köti le.

A pozíciók

A megoldás, amely így kialakulhat,

• Magyarországnak mindenképpen jó, mert a meglevő vezetékeink hatékonyabban hasznosulnak, nem jelentkezik nagy fejlesztési költség, jó esetben nincs politikai vihar, hiszen nem valósul meg egy szankcionálható új beruházás.

• Oroszországnak jó, mert viszonylag hamarabb tudja kihasználni a Balkán Áramlat kapacitásait, és több gázt tud szállítani az ukránok kihagyásával.

• Az EU szempontjából semleges, bár az pozitív, hogy létrejön egy újabb kétirányú kapcsolat két európai ország között, és marad a verseny, egy éves aukciók lesznek, nem 15 évesek.

• Ukrajna szempontjából rossz a sztori, hiszen így megint egy kicsit több nyugatra tartó orosz gáz tudja elkerülni az országot.

• Ha pedig valami Ukrajnának rossz és az oroszoknak jó, akkor azt az Egyesült Államok sem fogja megsüvegelni. Ugyanakkor egy EU-s elvek betartásával megvalósított, európai országok közötti kétirányúsítást aligha büntethet.

• Romániának szintén semleges, mert ha megvalósul a fekete-tengeri kitermelés, akkor majd mindenképpen új fejlesztés kell, egy úgynevezett ezres cső (ez egy nagy, egy méter átmérőjű vezeték) megépítése lesz szükséges.

A tervvel kapcsolatban még elég sok részletet ki kell dolgozni, de ha a teljesen különböző szereplők elfogadják az érdekeik ilyen összekötését, lehet, hogy sikerült kibogozni a gordiuszi csomót.

Mi jön innen?

A javaslatot elsőre biztosan nem mindenki fogja érteni, vélhetően az oroszok azért már elég tájékozottak lehetnek, mire a Magyar Közlöny, a MEKH, illetve az FGSZ megtette és megteszi a szükséges hirdetményeket.

De ha az oroszoknak is tetszik a megoldás, akkor talán Magyarország jobb pozícióba kerül a folyamatban levő tárgyalásokon is. Az orosz kapcsolat most úgy foglalható össze Magyarország szempontjából, hogy

• jöhet felénk sok kapacitás, de abból ne legyen jogi problémánk, és az oroszok majd segítsenek azzal, hogy olcsón kapjuk bele a gázt,

• az oroszok érjék el egyes partnereiknél, hogy garantált magyar tranziton keresztül is vásároljanak, és igen, szívesen kötünk 15 éves orosz gázszerződést is, de jó legyen a képlet, és a deal maradjon kellően rugalmas, például legyen 5 évente kinyitható.