Nagyhatalmak harapófogójában próbál egyezkedni a gázról Szijjártó Péter

A gáz fontos nyersanyag, a hazai ipar és áramtermelés is használja, de a lakossági fűtésben is kulcsszerepe van. Emellett a környezetvédelem, a karbonsemlegesség és a régió orosz függése miatt is állandóan politikai konfliktusok tárgya. Magyarország szempontjából a következő négy érdeket kellene összehangolni:

1. Magyarország azt szeretné, hogy legyen gáz, „ne fázzunk télen”, szakszerűbben megfogalmazva, megbízható maradjon az ellátás, emellett ha lehet, az ár legyen kedvező, az országnak minél jobb kereskedelmi pozíciója alakuljon ki, de ne kerüljünk súlyos politikai konfliktusokba senkivel.
2. Az oroszoknak kulcskérdés Nyugat-Európa ellátása, de konfliktusai vannak az egyik fő tranzitországgal, Ukrajnával. Amikor pedig elkerülnék őt, és új vezetékeket építenének (Északi Áramlat 2 vagy Török Áramlat balkáni ága), mindig ellenállásba ütköznek. Ők mindenesetre számítanak ránk, mint akik hosszabb távon is orosz gázt vesznek tőlük, de az még nem világos, hogy számítanak-e ránk mint tranzitországra is.
3. Az Európai Unió a saját szabályait szeretné érvényesíteni, szétválasztana bizonyos gázpiaci szerepeket, versenyeztetne kapacitásokat és termelőket, gázellátást is szeretne, de azért harcol is a rögzített útvonalak, a hosszú távú szerződések és így az orosz exportvezetékek ellen. Az EU az „autópálya”-vezetékek híve, ha valaki fizet (matricát vesz), akkor bárhol és bármilyen irányba, az aktuális áraktól függően használhassa a vezetéket.
4. Végül az Egyesült Államok legfontosabb energiatörekvése a régióban, hogy Kelet-Közép-Európát kiszabadítsa az orosz energiafüggésből. Ez jól hangzik, de azért a javasolt megoldások (például az LNG erőltetése) egyelőre árban nem igazán versenyképesek az orosz vezetékes gázzal.

A magyar politika

Látszik, hogy összetett gazdasági és diplomáciai kérdésről van szó, nem véletlen, hogy maga Orbán Viktor kormányfő is belefolyik a legfontosabb energiaügyi kérdésekbe, vagyis az említett gázszerződések mellett az atomtárgyalásokba. Ha azt olvassuk, hogy a Gazprom vagy a Roszatom orosz cégek vezetői bejutnak a miniszterelnökhöz, akkor erről van szó. A bonyolult viták operatív ügyei azonban Szijjártó Péternél (KKM) maradtak, miközben létezik az ITM-en belül is energiaügy, még szakállamtitkár is, de valójában az innovációs tárca ebből teljesen ki van hagyva.

Személyesen kell intézni

Az oroszok nem szeretnek videochatelni vagy telefonálgatni, így bár természetesen folyamatosan zajlik szakmai előkészítés, Szijjártó Péter miniszter időről időre elzarándokol Moszkvába. Legutóbbi tárgyalásain ugyan a vakcinakérdés jött át a sajtóban a leghangsúlyosabban, de megint tárgyalt a gázról is.

Ilyenkor a miniszter nagyjából hasonló, gyakran eredménytelen köröket fut, vagyis a felek deklarálják, hogy jók a kapcsolatok, majd azt is, hogy a jövőben is jók lesznek a kapcsolatok, de a konkrét kérdésekben azért nehezen közelednek az álláspontok.

A gázszakma, így a szállítók, a kereskedők, a nagyfogyasztók pedig itthon várakoznak, hiszen nekik sem mindegy, hogy 2021-ben, különösen 2021 októbere után, amikor az ígéretek szerint megnyílik a szerb „betáp”, akkor honnan jön az orosz gáz. Ma több útvonal is adott:

• Ukrajna (mintegy 17,5 milliárd köbméter/év kapacitás);
• Szlovákia (4,4 milliárd köbméter);
• Ausztria (5,2 milliárd köbméter);
• Szerbia (innen 6 milliárd köbméter/év kapacitás kiépítése zajlik most);
• ezt a kínálatot egészíti még ki Horvátország (magyar oldalon akár 1,75 milliárd köbméter) LNG-je;
• illetve a Románia felől jövő gáz (1,75 milliárd köbméter/év).

Utóbbi két forrásnál még az is elképzelhető, hogy azon nem orosz molekulákat fogunk vásárolni. A horvát LNG-kikötőbe bárhonnan érkezhet cseppfolyósított gáz, míg a románok, ha nem vigyáznának a nemzeti kincsként számon tartott gázukra, saját termelést tudnának eladni.

A pozíciók

Látszólag a bőség zavara. Hiszen ez több cső, mint Magyarország mindössze 9,5 milliárd köbméteres éves fogyasztása, válogathatunk a csatornák közül, onnan hozunk, ahol olcsóbb, de mégsem ilyen könnyű a helyzet.

Az oroszok ugyanis arról szeretnének meggyőzni minket, hogy legyünk partnerek egy még nagyobb déli kapacitás kiépítésében, miközben az USA részéről az sem kizárt, hogy ezt a déli vonalat valamiképpen tiltják, szankcionálják.

Szijjártó tehát tárgyal, az amerikaiaknak azt jelzi, hogy lám, mi már LNG-t is veszünk, az EU-nak bizonygatja, hogy mi minden vezetékkel és gázvásárlással kapcsolatos szabályt betartunk, az oroszoknak, akikkel az idén lejár a hosszú távú gázvásárlási szerződésünk, pedig szívesen ígér nagy vásárlásokat, kapacitásépítéseket, de akkor nagyon jó feltételeket szeretne.

Vagy nagyon jó árat, hogy Magyarország egyfajta kisebb regionális elosztó szerepből kereskedhessen, vagy valamilyen garantált tranzitot. Előbbit még nem kapta meg, utóbbi pedig nem biztos, hogy üdvözlendő az EU oldaláról.

Szijjártó és csapata

A miniszter amúgy állítólag elég jól beletanult az energiaágazatba és tárgyalásai során számíthat az érintett nagy hazai cégek menedzsmentjére is (vásárlásokban az MVM-csoport, vezetékekben az FGSZ az illetékes), ugyanakkor a KKM-re jellemző nagy fluktuáció zavart is okozott mostanában. Az állam oldaláról a legjobb energiás Ságvári Pál volt, de 2021. január 1-től már nem ő, hanem a „junior” Zombori Dóra lett a nemzetközi energetikai és klímaügyi kapcsolatokért felelős miniszteri biztos.

Igaz, azt is hallottuk, hogy bár a kísérők szakmailag lehetnek nagyon pengék, az erősen formalizált orosz–magyar gáztárgyalásokon általában ők nem is nagyon kapnak szót.

Magyarország szempontjából a legfontosabb kérdések, hogy miként veszünk gázt, hogyan csatlakozunk az új vezetékre (Török vagy Balkáni Vezeték néven emlegetik a szakemberek ezt a török–bolgár–szerb–magyar irányt), illetve az, hogy belekezdünk-e egy nagyobb hazai fejlesztésbe (Kiskundorozsma és Városföld között) annak érdekében, hogy a teljes mennyiség jöhessen dél felől.

Nekünk az sem jó, ha kevés a gáz, de az sem, ha túl sok. Az ellátási zavaroktól mindenki tart (ez legutóbb az elmérgesedő orosz–ukrán viták idején merült fel reálisan), de ha a szerződések alapján túl sok gázt kell átvennünk, abból is vesztesége keletkezik az országnak. Vagyis a mi álláspontunk valami ilyesmi:

• szívesen kötünk középtávú orosz gázszerződést, de az legyen kellően rugalmas;
• jöhet felénk sok kapacitás, de abból ne legyen jogi problémánk, és az oroszok segítsenek azzal, hogy olcsón kapjuk bele a gázt;
• az oroszok érjék el egyes partnereiknél, hogy garantált magyar tranziton keresztül is vásároljanak.

A szerb kapcsolat

A dolgok jelen állása szerint 2021 októberétől már Szerbia felől is jöhet Magyarországra gáz, 6 milliárd köbméternyi megvásárlásához adottak lesznek a feltételek. De ha az oroszokon múlik, a kapacitás két év múlva akár 8,5 milliárd köbméterre is felkúszhat.

Nézzünk meg ezzel kapcsolatban pár kérdést.

1. Milyen fejlesztésre van szüksége Magyarországnak?

Először csak egy mindössze 15 kilométeres vezetéket kell megépíteni Kiskundorozsma és a szerb kapcsolódási pont között, ennek költsége 19 milliárd forint. Ez a lépés eléggé kihagyhatatlannak tűnik, hiszen ilyen alacsony költségű infrastruktúrával ekkora forráshoz aligha juthatna máshogyan Magyarország. A vezeték építése sínen van, augusztusra várható a finis, szeptemberben a teszt, októberben pedig az éles működés.

1. Politikailag nem kínos, hogy mi segítjük Oroszországot abban, hogy Ukrajnát kikerülje?

Nem, természetesen Magyarország nem tudja megakadályozni, hogy Oroszország elkerülje Ukrajnát, mi annyit tudunk tenni, hogy a bolgár és a szerb főszakasz (leágazások vannak Görögország és Románia felé is) végén lemaradunk az új útvonalról, de ennek nem lenne sok értelme.

1. Akkor mi a különbség a 6 és a 8,5 milliárd köbméteres kapacitás között?

Ez már egy nagyobb döntés, mert arról szól, hogy Kiskundorozsma és Városföld között (ami Magyarország közepe és gázközpontja) építünk-e egy új vezetéket. A kisebb vásárlásnál erre nincs szükség, a nagyobbnál már igen. És ezért a két és fél milliárdos többletkapacitásért, tekintettel Magyarország körkörös ellátottságára, már nem feltétlenül érdemes további majdnem 50 milliárd forintot áldozni. Vagy ha igen, akkor jó lenne, ha annak az árát az orosz fél valamilyen formában megtérítené, akár az említett olcsóbb gázár, akár valamilyen garantált tranzit formájában.

Eddig mi láttuk el Szerbiát

Azt, hogy Oroszország a jövőben közvetlenül szállít gázt Szerbiának, számunkra adottság, igaz, húsbavágó. Eddig ugyanis Oroszország a számára nagyon fontos, „baráti” Szerbiát csak Magyarországon keresztül tudta ellátni, ami nekünk egyfajta biztonságot is jelentett („csak nem hagyják a barátaikat gáz nélkül”).

Mi ezzel, tranzitútvonalként jól kerestünk, és tárolóink révén a szerbek rugalmasságát is mi biztosítottuk egy ideig. Igaz, a helyzet annyiban változott, hogy a vajdasági Törzsudvarnok (Banatski Dvor) településen az orosz Gazprom és a szerb Srbijagas közben épített egy gáztárolót. Így Szerbia a jövőben már szinte kizárólag Bulgária felől kap gázt.

Amikor Oroszország gázt szeretne eljuttatni új útvonalon Nyugat-Európába, azt biztosan meg akarja akadályozni

• az Egyesült Államok,
• a tranzit esetleges elvesztésén dollármilliárdokat vesztő Ukrajna,
• illetve az EU egy része.

Emlékezhetünk a minket is érintő korábbi Déli Áramlat lefújására, most pedig éppen az Északi Áramlat 2-vel és a Török Áramlat 2-t folytató balkáni vezetékkel is lehetnek jogi csörték, érkezhetnek miatta amerikai szankciók.

Van egy amerikai jogszabály, a „Rendelet Európa Energiabiztonságának Védelméért” (PEESCA), ami alapján magánszemélyekre, illetve vállalatokra kivethető büntetés, ezért például az északi vezetékről levonult a Bilfinger német építőipari cég, a Zürich Insurance Group svájci biztosító és DNV GL, egy norvég mélytengeri auditcég. A német állam pedig kivár, ő nem farolhat ki a vezetékből, mert akkor mindenki tőle kérhetne kártérítést.

Európai–amerikai konfliktus

A vezetékek jogi helyzete azért összetett, mert az Északi Áramlat 2 valóban végpont-végpont vezeték, vagyis az orosz Viborgból 1200 kilométer hosszan eljut a gáz a német Greifswaldba, de közben gyakorlatilag végig a tenger alatt megy, így tényleg nincsenek betáplálási és exit pontok, az oroszok elviszik a gázukat a nagy német piacra.

A balkáni vezeték – legalábbis elméletileg – azért más. Itt is nagyrészt orosz gáz fog közlekedni, de a bolgár szakaszhoz az IGB (Interconnector Greece Bulgaria) is csatlakozik, Komotini – StaraZagora vonalon Bulgáriát összekötve Görögországgal.

Ahogy Bulgáriát Romániával is összekapcsolja két vezeték(a Giurgiu–Rusze-vonal és a transzbalkáni vezeték). Így viszont már ténylegesen más gáz is mehet a bolgár vezetékbe, román vagy azeri. Utóbbi nekünk azért fontos, mert ha a románok vesznek majd a vezetéken át akár orosz, akár azeri gázt, akkor lehet, hogy az ország nyugati részéből nekünk, magyaroknak is könnyebben tudnak gázt adni.

Vagyis gyakorlatilag ez a balkáni szál nagyrészt orosz exportvezeték, de semmiképpen sem kizárólagosan az. Olyan, mint egy sokmegállós metróhálózat, ahol az egyik végállomáson már annyi utas felszáll, hogy egy ideig tényleg nehéz másnak felszállnia, de azt nem lehet mondani, hogy csak a végállomáson felszállók használhatják, mert később már mások is felszállhatnak, legalábbis a leszállók mértékében.

Függő helyzetek

Ahhoz, hogy ez a bonyolult vezetékhelyzet működő szállításba forduljon, az is kell, hogy Szerbia elkészüljön a szükséges kompresszorokkal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a csőbe betöltik a gázt, és azt ellökik a végpont felé, de néha meg kell egy kicsit erősíteni a nyomást. A focikapus kirúgja a labdát a félpályára, de hogy a csatárhoz eljusson, ahhoz még egy középpályásnak tovább kell passzolnia.

A nagy gázkérdésben mindenkinek vannak érdekei, a kereskedőknek (tudjanak a kereskedelemmel pénzt csinálni), a szállítóknak (legyen több, működő vezeték, tranzitbevétel) és a politikának, amely ugyanezt szeretné, de képes ügyeket párba állítani.

Budapest segít gázfronton Moszkvának, de akkor Moszkva segítsen Budapestnek a nukleáris kérdésekben.

A magyar félnek az is fontos, hogy fennmaradjon az a hallgatólagos megállapodás, hogy Oroszország nem jön be közvetlen kereskedelmi szereplőként az országba (mint teszi például Németországban). Nálunk eddig nagyon önmegtartóztató Oroszország, egy kisebb szereplő (Centrex) van csak itt, de nem zavarja meg a piacot olyan nagy keleti szereplő, mint korábban tette azt az EMFESZ.

Politikai tárgyalások

Itt tartunk most, és közben az energiatárgyalásokon a küldöttségekben is mindig van változás. Az oroszoknál az egész állami gazdaságpolitika átalakulóban van. Tavaly szeptemberben korrupció gyanújával őrizetbe vették Anton Tyihonov miniszterhelyettest, majd felfelé bukott, miniszterelnök-helyettes lett Alekszandr Novak energiaminiszter is, de állítólag még Alekszej Miller Gazprom-főnök széke is rezeg.

Szijjártó Péternek a szerb vezeték kérdése mellett azt is kezelnie kellene, hogy októberben lejár a 26 éve megkötött kétoldalú gázvásárlási megállapodás.

Legutóbbi moszkvai látogatása után a miniszter elmondta, hogy politikai megállapodást kötött Novakkal a gázszállítások folytatásáról, csak a technikai, mennyiségi és árbeli vonatkozásokról kell a Gazpromnak az érintett magyar vállalatoknak megállapodnia. Az persze pozitívum, hogy a megállapodási szándék mindkét fél oldaláról megvan, de az ördög a részletekben rejlik.

Azt pedig mindenki maga döntse el, hogy mennyire erős az üzletben az a bejelentés, hogy vásárolni fogunk, de azt még nem tudjuk, hogy mennyit, nem tudjuk, hogy mennyiért, és nem tudjuk, hogy miként hozzuk be.