A kormány minden Ginop-pályázatot befogad, keretet emel, és mindenkit kiértékel

György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) államtitkára reggel ebben a Facebook-videóban jelentette be, hogy a súlyos problémákkal kiírt Ginop-pályázatot reparálja, minden pályázatot befogad, még 100 milliárd forintot ráemel a programra, vagyis a teljes 200 milliárdot egy sorozatban kiosztja, és az összes pályázatot sorba rendezi a pontszám alapján. Mindez nemzetgazdasági szempontból racionális megoldás, de aki esetleg a későbbi körökre készült volna, vagy aki most pezsgőt bontott, hogy megvan, de végül lemarad, aligha fogja mindezt megsüvegelni.

Dicséretes beismerés

Kezdjük azzal, hogy egy probléma felismerése és beismerése mindig dicséretes. A kormány megtehette volna, hogy a botrányba fulladt Ginop Plusz 1.2.1-21 pályázat problémáit tagadja, de ahogy korábbi cikkeinkben is írtuk itt és itt, most azért a kormányzatban is volt önreflexió.

Bár sok levélírónk kiáltott farkast, egész pontosan mutyit, de ez a pályázat nem az a típusú volt, hogy két nappal korábban meghirdeti valaki, amikor a csókosokon kívül senkinek esélye sincs felkészülni. Ezt a régóta várt pályázatot gyakorlatilag már 2020 decemberében meghirdette a közreműködő szervezet. Igaz, a pályázat végleges megjelenéséig többszöri módosítás is történt, de mindenki számolhatott vele és készülhetett rá, végig érződött (vagy legalábbis ezt mondják utólag a szakemberek), hogy ez a kiírás nagyon sokakat érdekel.

Az összesen 200 milliárd forintos keretösszegű tender az új hétéves uniós ciklus első nagyobb ügye volt, a pályázatot amolyan pilotprojektként is felfoghattuk, amelyet végül három beadási fordulóval írták ki. Az első, 100 milliárd forintos fordulóra 2021. július 12-én 8 órától lehetett a pályázatokat beadni. Említettük, sokan érezték, hogy a kimagasló pályázói érdeklődés miatt zűrös lesz a versenyfutás, hiszen bár a pályázatban volt pontozás is, mégis számított a sorrend is.

A mesterterv

Az volt a terv, hogy a pályázatot a rendelkezésre álló keret 130 százalékának elérésénél felfüggesztik. Ám különböző szarvashibák miatt a pályázat megnyitását követően a pályázatok beadását kezelő EPTK informatikai rendszere lefagyott, akadozott, karbantartást jelzett, végül kiderült, hogy 20 másodperc alatt valahogy már 500 pályázat beérkezett, végül 4 perc alatt kimerült a tervezett keret.

A rendszer nem igazán reagált a gombnyomásokra, végig problémák jelentkeztek. Az első pillanatban benyújtott pályázatok is véletlenszerűen kerültek be az irányító hatóság szerverére. A fenti nehezített körülmények közti beadás mellett is a pályázati keret 80 százalékának eléréséről (ez egy figyelmeztető szint) az EPTK felületén 8.08-kor jelent meg tájékoztatás, majd 8.14 perckor a pályázat „felfüggesztésre került”. A lezárásig beküldött pályázatok beküldve státuszra váltottak az EPTK felületén. Ám másnap hajnalban sokan megkapták azt az üzenetet, hogy „mégse”, szabatosabban:

„Tájékoztatjuk, hogy az Ön által benyújtott XY pályázata az automatikus felfüggesztést követően érkezett rendszerünkbe, így azt a rendszer nem tudta befogadni, kérelme ez okból pályázati számot nem kapott.”

Az utolsó, 1137. sorszámmal beküldött és még elfogadott pályázatot 08:04:34-kor nyújtották be, vagyis valójában 4 perc állt rendelkezésre, függetlenül attól, hogy a pályázat 8.14 perckor került hivatalosan felfüggesztésre.

Sokan felhördültek

Rengeteg ember hiába dolgozott heteket, nem tudta az akadozó rendszerben megnyomni a benyújtás gombot, a beküldött pályázatok utólagos el nem fogadása még jobban felborzolta a kedélyeket.

„Úgy gondolom, az, hogy a közreműködő szervezet a hivatalos, 8.14 perckor történt lezárás előtt benyújtott és beküldve státusszal rendelkező pályázatokat is kizár az értékelési rendszerből nem csak méltánytalan és aggályos, de sérti az egyenlő elbánás elvét is”

– vélte egy szakember.

Hogy lehet kijavítani?

Mi azt tapasztaltuk, hogy a hatalmas felháborodás nyomán azonnal elindult az ötletelés, valamit lépni kellett.

Az elmúlt két napban erre többféle javaslat felmerült:

• Érvénytelenítés a méltánytalan feltételek miatt.
• Keretösszeg-bővítés.
• A második etap előrehozása (aki most felkészült, annak a munkája hamarabb hasznosuljon)
• A második, 50 milliárdos összeg megnövelése.
• A mostani pályázatok újraértékelése, vagyis beengedése a rendszerbe és kiértékelése.

Minden megoldással volt valami baj, vagy a forráshiány, vagy az, hogy az egy újabb kör felháborodást szül, ha esetleg a most magát nyeregben érző pályázó egy újabb körben mégis kiesik.

Változtatás

Ilyen előzmények után is meglepő volt a gyors döntés. A kormány érezte, hogy a pályázat biztosan megingatta sokak hitét a pályázati rendszerben. Természetesen azt érvként fel lehet hozni, hogy a versenyben alul lehet maradni, de ez nem volt valódi, értelmes verseny, ez egy random informatikai hozzáférési küzdelem volt.

Azt is lehet mondani, hogy ajándék lónak (uniós forrásnak) ne nézd a fogát. Vagyis felmerülhet az olvasóban, hogy na bumm, legfeljebb nem kap mindenki vissza nem térítendő forrást. Ez igaz, de ha valaki ígér egy ajándék lovat, és mi három hétig építjük az istállót, majd megvesszük az első bála eleséget, akkor azért mégsem örülünk, ha végül nem érkezik meg az ajándék. Úgy érdemes az ilyen programokat kialakítani, hogy senkinek ne kelljen úgy sokat dolgoznia, hgy aztán a végén ne legyen reális esélye a beadásra.

Mi a július 13-i cikkünkben azt írtuk, hogy a magyar gazdaságnak az az érdeke, hogy jól hasznosuljanak a vállalkozásfejlesztési pénzek, a hasonlatunk az volt, hogy a tokiói olimpia 100 méteres síkfutásában sem az indulhat, aki először tud repülőjegyet venni, hanem aki 10 másodperc alatt képes lefutni a távot.

De vajon lesz-e, aki most perel?

A kérdés már csak az, hogy az amúgy racionális döntést hogyan fogadja az, aki most bejutott volna, de majd a sorba rendezéssel mégis lemarad a forrásról. Ha az a szabály, hogy 40-nel is nyerhetsz, a pályázó nem tehet róla, hogy a szabályok szerint ő a gyenge pályázatával is nyert. (Most nagyon tág szabályok voltak érvényesek, Budapestről nem, de például a „gazdag” Pest megyéből el lehetett indulni rajta.).

A kiírás eredetileg hibás volt, de vajon a reparáció mit fog szülni?

Nézzünk erre még egy analógiát. Ha az orvosira sokan felvételiznek, biztos lesz olyan, aki nagyon sokat tanult, de nem jut be. A mai rendszerben nem lehet előre tudni, hogy hol lesz a ponthatár, iszonyú sok embernek a munkája (felkészülése) elveszik, de lehet, hogy a következő évben már hasznosul.

Arra azonban érdemes figyelni, hogy ne biztassuk azokat, akik kettes tanulók, ne az legyen a szabály, hogy te is lehetsz orvos, a felvételi nem lesz nehéz, az juthat be, aki az egyetem kapujának kinyitásakor gyorsan fel tud szaladni a másodikra, és leteszi a könnyű felvételi vizsgát.

A baj azzal van, ha odarendeljük a kettes tanulókat, mondván, maga a felvételi már nem lesz nehéz, ők felszaladnak a felvételire, elérik a minimumküszöböt, majd utólag kiderül, hogy mégis megváltozik a felvételi szabálya, és mégis (amúgy teljesen racionálisan) a legjobb felvételizőket veszik csak fel.