Hajnalban jött a hidegzuhany: az eddig ismertnél is súlyosabb fiaskó lett a 14 perc alatt kifogyó pályázat

Képzeljük el a tokiói olimpia 100 méteres síkfutás számának döntőjét. Mi azt gondoljuk normálisnak, ha a legjobbak, a 10 másodperc körül, vagy az alatt 100 métert lefutók versenyeznek majd. De lehetne az is a szabály, hogy az a 8 ember indulhat el, aki legalább 30 másodpercen belül le tudja futni a távot, és a leggyorsabban veszi meg a repülőjegyet. Én például elég rosszul futok, de talán a 30 másodperc nekem is sikerülne, így talán egyszer még ha nem is olimpiai bajnok, de olimpiai résztvevő lehetnék.

Mindjárt elárulom, hogy miért merengtem ennyit a potenciális olimpiai részvételemről, de előbb egy levélről.

Egy megdöbbentő levél

„Tisztelt Támogatást Igénylő!

Tájékoztatjuk, hogy rendkívül nagy érdeklődés mellett nyílt meg a Ginop-pályázat beadási ideje. Az Ön által benyújtott pályázat a felfüggesztés után érkezett be. Vállalkozásának fejlődése kiemelten fontos számunkra. Azt javasoljuk, hogy tájékozódjon a további pályázati lehetőségek iránt.”

Röviden összefoglaltunk egy udvarias levelet, amit nagyon sokan kaptak meg ma hajnalban. Azt írtuk, udvarias, de aki megkapta, aligha ezt értékelte, inkább szentségelt egy óriásit, kiderült belőle ugyanis, hogy valójában nem a korábban hitt 14, hanem 5 perc alatt kimerült egy 100 milliárdos pályázat, ezen pedig sokan, teljesen érthetően, kiborultak.

„Nagy boldogan kiértesítettem az ügyfelemet, hogy bár kevés pályázatot tudtunk beadni, de az övét igen, ma visszahívtam, hogy bocs, mégsem”

– mesélte egy pályázatíró.

Az előzmények

Július 12-én a Telex.hu sok-sok olvasói panasz nyomán megírta, hogy az aznap (vagyis 2021. július 12-én) reggel meghirdetett Ginop 1.2.1-21, vagyis a magyar kis- és középvállalkozásokat segítő Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program egyik pályázata kudarcba fulladt.

A politikusok által már jó előre beharangozott 100 milliárd forint keretösszegű pályázat beadása – a rendkívül buta kiírással – őrült informatikai versenyfutássá változott: a rendszer lefagyott, akadozott, majd 14 perc után (egészen pontosan 08:14:27-kor) betelt. Szakszerűen „felfüggesztett állapotba került”, ami után már nem volt lehetőség a támogatási kérelem benyújtására. Állítólag 7.59-kor 440 milliárd forintnyi pályázattal vártak arra a bizonyos egyetlen gombnyomásra a pályázatírók.

A kormánynak is csak látszólag tetszett

Az ITM azért kiadott egy alapvetően pozitív hangvételű közleményt, amely kiemelte a nagy érdeklődést, és némileg eufemisztikusan annyit azért megjegyzett, hogy a meghirdetés napján már ki is merült a forrás.

Akkor még az ITM sem tudta, hogy másnap hajnalban mi következik. Azt már csak a háttérben hallottuk, hogy a három intézményhez is kapcsolható (Pénzügyminisztérium, Innovációs és Technológiai Minisztérium, Miniszterelnökség) ügy házon belül is zavart okozott. Volt olyan pénzügyminisztériumi dolgozó, aki nem értette, hogy egész nap ők is ki voltak tiltva a pályázatkezelési rendszerből, más intézményből meg egy beszélgetőpartnerünk keresetlen szavakkal azon háborgott, hogy

„ezek tényleg ennyire hülyék? Miért bőszítjük fel az embereket azzal, hogy utólag megmondjuk, hogy nem is 14, hanem csak 4 percig lehetett biztosan beadni a pályázatot?”

Érdekesség, hogy még a KESMA-csoporthoz tartozó Világgazdaság is a következő mondattal kezdte a cikkét:

„Érdemes lenne újragondolni a Ginop Plusz peremfeltételeit az októberi folytatásra, hétfő reggel ugyanis negyedóráig sem volt nyitva a pályázati ablak. Nemzetgazdasági érdek, hogy ne a leggyorsabbak, hanem a legversenyképesebbek jussanak támogatáshoz.”

Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni, hogy a temérdek beszámoló alapján mit tapasztaltak a pályázatírók.

A hangulat gyászos

Az online világban az olvasó könnyen ír levelet egy sajtóterméknek vagy a cikk szerzőjének, természetesen így sokszor van tömeges reakció egy-egy cikk után, de a Ginop-pályázatról szóló cikkünk után tényleg szinte „égtek a vonalak”. A kkv-szektor képviselői és sok pályázatíró – legalábbis a mi tapasztalataink szerint – nagyon kiakadt, sokan nem tudták megemészteni, hogy napok, hetek, hónapok munkája ment el azon, hogy nem lehetett egy nyomorult „entert”, vagyis a benyújtás gombját megnyomni.

A sajtót olykor azzal is vádolják, hogy szenzációhajhász, túloz. A pályázattal kapcsolatos olvasói levelek, telefonok esetében biztosan állíthatjuk, hogy eddig inkább letekertük a volumét, de tényleg elhangzott az, hogy

• „egy évtizede dolgozom pályázatokkal, de ilyen rémes helyzettel még nem találkoztam”,
• „külföldre költözöm”,
• „a kolléganőm sírógörcsöt kapott, egy hétig a nagymama vigyázott éjjel-nappal a három gyerekre, és teljesen feleslegessé vált a munkája, mert végül nem volt lehetősége megnyomni a gombot.”

Új elemek

Tegnapi cikkünkhöz képest a legtöbb új felháborodás azért érkezett, mert a látszólag befogadott pályázatok egy része is kapott egy hajnali üzenetet.

„Hatvanszázalékos aránnyal tudtuk beadni tegnap a pályázatainkat, aztán hajnalban azok hatvan százaléka is ment a kukába”

– hallottuk.

„Furcsa volt, hogy a projektek kódszáma – ami normális esetben fél órán belül megjön – egész nap nem érkezett meg. Végül hajnalban jött az üzenet, miszerint elutasították őket. Ami furcsa volt, hogy a 8.03-kor beadott projektünk is ezres sorszámot kapott már, az EPTK rendszere képes lenne másodpercenként 5 projektet befogadni? A projektek befogadása a beküldés után automatikusan történik, mintegy 15-20 perc csúszással. A jelek arra utalnak, hogy ezt az automatizmust felfüggesztették, ez arra utal, hogy az adatbázissal valakinek még manuálisan dolga akadt, csak hajnalban jöttek meg az értesítések”

– mondta egy másik forrásunk.

Egy különös karbantartás

Volt emellett még egy zavaró körülmény. Több olvasó jelezte nekünk azt is, hogy sikerült a beadásra időzíteni egy EPTK-karbantartást is. 8-tól lehetett beadni az előre tudhatóan tömeges érdeklődést kiváltó pályázatot, de a rendszer egy olyan üzenetet is küldött, hogy 2021. július 12-én 7.59 és 9.00 között karbantartás lesz. Még egy piros visszaszámláló felület is elindult, hogy 8-kor lezár a rendszer.

Aki érdeklődött, azt ugyan megnyugtatták, hogy a tervezett karbantartás a Ginop-beadást nem érinti, de többen jelezték, hogy teljességgel megzavarta őket ez a karbantartási üzenet.

„Próbálunk jóindulatot feltételezni, de az informatikai rendszert nem lehetett sokmilliárd forintos fejlesztés révén úgy megcsinálni, hogy működjön? Mi lesz a választásoknál?”

A lényeg

„Ez egy nagy betli volt, ami eleve be volt kódolva ebbe a dilettáns kiírásba. Nagyon letolták a belépési küszöbét, majd idétlenül keverték az egyszerűsített és a sztenderd eljárást. Pontozás is volt, de a sorrend is számított.”

Itt jön be a futóverseny példája. A gazdaságnak az lenne a jó, ha a legjobb projektek nyernének, nem azok, akik a leggyorsabban meg tudták nyomni a gombot.

A kiíró még javíthatna a dolgon, csak az „munkás” lenne. Be kellene fogadnia a tegnap várakozó projekteket és kiértékelni őket. Nyerjenek a legjobbak, de ne csak azok, akik 8.04-ig befértek a rendszerbe. (Forrásaink szerint 8.04.30 és 8.05.10 között lehetett valami leakadás, ott van valahol a határ az átcsúszott és a visszatapsolt beadások között.)

A hatékony gazdaság-fejlesztés eszköze a verseny, de nem a gombnyomási verseny, hanem egy transzparens szempontrendszer alapján objektív méréssel kellene megtalálni a legjobb gazdaság-fejlesztő projekteket, azokat kell támogatni. Ha a 80 pontos nem jut be, a 40 pontos meg bejut, az őrültség.

Ha a pályázati rendszer nem tette lehetővé a bejutást, akkor be kell engedni mindenkit és leértékelni, és akkor nyerjenek a 65 pont feletti pályázatok. Még most is lehetne javítani az ügyön.

Nem így kellett volna

Igen, valójában a pontozásokkal kapcsolatban is mindig van kritika, aki lemarad, biztosan azt feltételezi, hogy a csókosok nyernek, de talán azért kialakítható egy olyan objektív pontrendszer, cégregiszterből, NAV-tól, ami metrikus, igaz, természetesen biztosan vannak jövőbeli vállalások, ígért szempontok is ilyenkor (képzések, a kapacitás révén remélt árbevétel-emelkedés, munkahelyteremtés).

A bizalomhiány miatt majd mindig felmerül, hogy így meg lehet támogatni azt, aki csókos, vagy azért, mert felpontozzák, vagy azért, mert ő jobban ismeri a pontozás körülményeit, de Magyarország tényleg akkor jár jól, ha a legjobb projekteket támogatja, nem azt, akinek éppen befér a gombnyomási versenyben a pályázata.

Most mindenki rosszul járt. A kormány segíteni akart, de csak elégedetlenséget szült. A pályázatírók hiába dolgoztak, magyarázkodhatnak. A kkv-k egy idióta versenyfutás alapján méretődtek meg, nem valamilyen értelmes szempont alapján. Mi, adófizetők meg azon bosszankodhatunk, hogy a források nem a legjobbakhoz, hanem a legszerencsésebbekhez mennek.