Európa őrült összeget költ gázinfrastruktúrára, pedig csökkentené a fogyasztását

2021. április 08. – 04:53

Európa őrült összeget költ gázinfrastruktúrára, pedig csökkentené a fogyasztását
A 95 százalékos készültségű Északi Áramlat 2 építése Fotó: Dmitrij Leitschuk / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Egy friss amerikai tanulmány szerint az EU akár 222 milliárd köbméternyi gázzal is növelné az éves import-kapacitásait, miközben 2030-ig legalább harmadával kéne apasztania a fogyasztását.

Megdöbbentő adatokat közölt egy amerikai think tank az európai uniós gáziparról. Mason Inman, a független Global Energy Monitor vezető szerzője szerint az Európai Unióban van két meghatározó gázzal kapcsolatos trend, ami nem igazán egyeztethető össze.

  • Az EU-ban továbbra is gyors ütemben építik a gázinfrastruktúrát (részben hagyományos vezetékeket, részben LNG-kapacitásokat), 21 milliárd eurónyi infrastruktúrát már építünk, további 66 milliárdnyit pedig tervezünk, ezek összesen 35 százalékkal lenne képes több gázt hozni az unióba.
  • Az EU-nak eközben rendkívül ambiciózus klímacéljai is vannak, mint ismeretes az EU 2030-ig 55 százalékra csökkentené a karbon-kibocsátását. és ehhez minden jövőbeli menetrend alapján az európai gázfogyasztást legalábba harmadával kellene mérsékelni 2030-ig.

A jelentés szerint összességében az látszik, hogy az EU vagy nem fogja teljesíteni a klímacéljait, vagy értelmetlenül költ iszonyatos pénzt később kihasználhatatlan gázinfrastruktúrára.

Alternatív projektek

Igaz, ha minden egykoron bejelentett vezeték megépülne, akkor szinte egymás mellett mennének bizonyos csövek, vagyis vannak olyan projektek, amelyek közül legfeljebb az egyikre lesz majd szükség.

Emlékezik valaki még a Nabuccóra és a Déli Áramlatra, mindkettőt nagyon terveztük, aztán egyik sem valósult meg (más kérdés, hogy a Déli Áramlat ötlete balkáni vezeték néven reinkarnálódott).

Mindenesetre a jelenleg már építés alatt álló vezeték-beruházásokkal évi 65 milliárd köbméter többlet import biztosítható, a tervezési fázisban levő vezetékekkel pedig további évi 85 milliárd köbméter.

Az LNG-terminálok jelenleg is zajló beruházásainak 2,6 milliárd euró az összértéke, és 20 milliárd köbméteres kapacitás készülhet velük el, tervezési fázisban tart további 13 milliárd eurónyi, 81milliárd köbméteres kapacitás.

Országonként

A jelentés szerint Magyarországnál 2,5 milliárd eurónyi, azaz 900 milliárd forintnyi értékben több mint 600 kilométernyi vezeték terve szerepel. Mi az októbertől működő szerb – magyar hazai szakaszával vezetékkel szerepelünk konkrétan az anyagban, de a jövő tervei között van például az elég homályos magyar – szlovén – észak-olasz vezeték. Ha ez is elkészülne, akkor már valóban valamennyi szomszédunkkal lenne összeköttetésünk.

Ha képzeletben végigutazunk a határmentén a nagy ukrán, a kisebb szlovák, osztrák, a még kisebb horvát és román, valamint a készülő szerb mellett ez lenne az utolsó hiányzó láncszem.

Az EU-ban a három legnagyobb összegű beruházási tervre Románia, Olaszország és Lengyelország készül, ami aligha független a Neptun projekttől. Ha csak az LNG-t nézzük, Németország, Belgium és Franciaország tervezi a legtöbb beruházást.

A szél a jövő

A tanulmányt bemutató eseményen részt vett Claude Turmes luxemburgi energiaminiszter is, akiről úgy tűnt, hogy elsősorban az onshore és offshore európai szélenergiában lát nagy fantáziát. Előremutató kezdeményezésként mutatta be, hogy Luxemburgban 2023-tól már csak fosszilis kibocsátástól mentes épületeket lehet majd átadni.

A Telex.hu kérdésére, miszerint a sok készülő gázvezeték vajon valóban mind új fogyasztást szolgálna, vagy azért annyira nagy ez a szám, mert vannak benne politikai célzatú építkezések is (például az, hogy Oroszország olyan kapacitásokat tervez, amelyekkel adott esetben Ukrajna is kikerülhető), a miniszter úgy vélte, hogy

az orosz-ukrán konfliktus is megmutatta, hogy a kelet-közép-európai régiónak nagy kockázatot jelent a túlzott orosz gázkitettség. Ez ellen az egyik megoldás a kétirányú kelet-nyugati vezetékek lehetnek, de a legjobb a gázfogyasztás mérséklése.

Véleménye szerint miközben van egy olyan általános nézet, hogy jelenleg a szénről és az olajról kell lejönni, és a megújuló energiaforrásoknak „társutasa” lehet a gáz, valójában ettől a fosszilis forrástól is mentesülnünk kéne.

A luxemburgi politikus szerint az európai intézmények és a policybankok már transzparensek abban a tekintetben, hogy nem finanszíroznak fosszilis beruházásokat, de még mindig sok, kevésbé átlátható magánbefektetés áramlik a fosszilis világba.

Kelet a központban

Egy érdekes összevetés szerint amennyiben az EU-t négy szektorra osztjuk, a négy égtájnak megfelelően, akkor a „keleti” EU-ban zajlik a legtöbb építkezés és itt tervezik a legtöbb jövőbeli gázinfrastruktúra-fejlesztést is. Igaz az északi szektorban csak a svéd, a finn és a dán energiarendszert kapott besorolást, a keletibe pedig 11 ország

Mason Inman adatai szerint miközben drámaian kellene csökkenteni a következő évtizedekben a gázfogyasztást, ehelyett évi 222 milliárd köbméter importkapacitással is növekedhetne az európai rendszer, ha minden tervezett projekt megépülne, ez annyi, mintha a három legnagyobb uniós gázfogyasztó, vagyis a német, az olasz, a holland gazdaságot mind csakis az új vezetékeken keresztül szolgálnánk ki.

Azért van, ami elmarad

Végül egy talán a jövőre nézve ár ígéretesebb trendről. 2020-ban, a covid első teljes évében 5 milliárd eurónyi gázfejlesztést töröltek a befektetők és 25 milliárdnyit későbbre halasztottak, például egyelőre lekerült a napirendről két óriási LNG-terminál, a német Wilhelmshaven és az ír Cork.

Ugyanakkor nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az önmagában is 55 milliárd köbméter / év kapacitású North Stream 2 (német-dán-lengyel-svéd-finn „uniós” érintettséggel), illetve a 10 milliárd köbméteres Baltic Pipe (svéd-dán-lengyel) már épül és többek között tervben van egy méretesebb ciprusi-görög, egy bolgár-román és egy görög-olasz vezetéképítés. LNG-ben pedig olasz, görög, lengyel bővítések a legnagyobbak jelenleg.