ISD Dunaferr-ügy: bohózat, ami egy afrikai banánköztársaságban is kínos lenne

Képzeljük el az egyik legnagyobb magyar iparvállalatot, a dunaújvárosi Dunaferrt, ahol a cég vezetősége (a fő ember Jevgenyij Tanhilevics, a cég legfőbb, általános vezérigazgató-helyettese) bejelenti, hogy egy csoport törvénytelen akció keretében el akarta foglalni a társaságot és ebben személyes jelenlétével támogatta a trónbitorlókat a szakszervezet vezetője.

Mire az érintett személy, Győri Gábor a Telex.hu-nak elmeséli, hogy ebből annyi igaz, hogy ő teljesen véletlenül tényleg volt a vasmű bejáratánál, és amikor látta, hogy van némi veszekedés és csoportosulás a bejáratnál, odament bámészkodni.

Ez a színvonal Magyarország szégyene, és ugyan a kormány joggal mondja, hogy nem avatkozhat bele egy magánvállalkozásért vívott marakodásba, de az tényleg döbbenetes, hogy a hazai jog nem képes eldönteni, hogy kinek van joga képviselni a társaságot, hgy az van birtokon belül, akinek több a biztonsági embere.

Ez ma Dunaújváros

Itt tartunk, ez ma az ISD Dunaferr színvonala, ami csak azért nem olyan vicces, mert Magyarország egyik legkomolyabb iparvállalata úgy sodródik a felszámolás felé, hogy közben szárnyalhatna, az acélipar világszerte óriási kereslettel, magas árakkal találkozik, de a dunaújvárosi cégnél csak megy ez a nagyon ciki marakodás. A menedzsment mindennek elmondja a céget átvenni kívánó ukrán befektetőket, de abban képtelen lépni, hogy sok-sok ígérete ellenére valami megoldás legyen a takaréklángon égő, ráadásul már felszámolási eljárással veszélyeztetett cégnél.

A nevetséges történet újabb fordulataként március 8-án közleményt adott ki a dunaújvárosi ISD Dunaferr, eszerint

„hamisított okiratokkal próbálták újra megszerezni a Dunaferr irányítását, az újabb szélsőséges agresszió a vállalat bukását is okozhatja.”

A beszámoló szerint

„március 5-én Tatjana Taruta ukrán kisebbségi tulajdonos megbízottjai alvilági módszereket idéző hamisítás és az európai üzleti világban ismeretlen, megdöbbentően fenyegető és agresszív fellépést hajtott végre, ami visszafordíthatatlan károkat okozhat, és elbizonytalaníthatja a Dunaferr új befektetőjét is, amelynek szándékában áll és képes is megmenteni a tönk szélére került vállalatot.”

Mi történt?

Természetesen nem tudjuk megítélni, hogy milyen iratokról van szó, mindenesetre a közlemény alapján 2021. március 5-én 15 óra körül Nataliya Bashinskaya és egy Franz Vladimir Habsburg-Lothringen néven bemutatkozó ukrán személy – több ukrán és magyar személy kíséretében – hamis meghatalmazásokkal próbáltak belépni az üzem területére, hogy átvegyék a cég feletti irányítást.

Az átadott okiratok között volt egy szemmel láthatóan színes nyomtatóval hamisított okirat

. Egy másik ugyanilyen kétséges dokumentum egy 5 évvel ezelőtt kiállított „meghatalmazás”, amelyet állítólag a Steelhold, a Dunaferr 99,63 százalékos ciprusi tulajdonosa adott ismeretlen személy számára.

A szakszervezet szerepe

Majd itt jött a bevezetőben említett kitétel, miszerint a törvénytelen akciót személyes jelenlétével támogatta a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség gyárkapun kívüli elnök-helyettese, Győri Gábor, akit a cég kitiltott a gyár területéről.

Győri Gábort elértük, ő elmesélte, hogy amióta a szakszervezeti vezetőket kitiltották a cég területéről, hétfőn, szerdán és pénteken szokták az üzemen kívül fogadni a munkavállalókat, és a gyárból kijövő tagokkal, dolgozókkal próbálnak beszélgetni.

„Pénteken, három óra előtt pár perccel valóban találkoztam a felsorolt emberekkel, kíváncsiságból megnéztem, hogy bejutnak-e a cégbe. De határozottan visszautasítom, hogy bárkinek, bármilyen támogatást biztosítottam volna, vagy bármiben részt vettem volna, felháborító, hogy ilyet leírnak.”

– mondta.

A magyar kormány

A közleményt kiadók szerint közel van a magyar kormánnyal valamilyen megoldás.

„A Dunaferr szeretné világossá tenni, hogy a vállalat megmentésének érdekében a magyar kormányzattal együtt nagyon komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy tető alá hozzák a vállalat túlélését jelentő megállapodást az új stratégiai partnerrel. A már lényegében aláírás előtt lévő megállapodást teheti most tönkre ez az újabb támadás.”

Próbáltunk erről mi is érdeklődni, de az általunk elért kormányzati tanácsadó inkább arra utalt, hogy amíg nincsen rendezett helyzet a cégnél, addig a magyar kormány szeretne távol maradni a zavaros ügytől.

Ennek ellenére a vezetőség sokkal bizakodóbb:

„Az új, pénzügyileg erős stratégiai partner már megegyezett a magyar kormánnyal, és gondoskodna a Dunafeerr-ről ebben a jogi szempontból átmenetinek tekinthető időszakaszban, hogy az üzem pénzhez juthasson, a gyártás felpöröghessen.”

Bár így lenne

Ennek – tapasztalatunk szerint – mindenki nagyon örülne Dunaújvárosban, de ilyen és hasonló üzeneteket már tele van a padlás.

Jevgenyij Tanhilevics a dunaújvárosi helyi médiának például arról nyilatkozott, hogy

„az sem titok, hogy napokon belül eredményt érhetünk el ezen a téren, és olyan céget találunk, amely szó szerint átmenti a vállalatot a válságon. Két-három hét alatt visszaemelhető a gyár a normális működésbe. A Dunaferrt nem szabad veszni hagyni.”

Sajnos ez még decemberben volt, azóta ugyan állítólag egy indiai cég képviselői valóban jártak a társaságnál, de a Liberty végül megállapodás nélkül már levonult.

Külön érdekesség, hogy miközben Tatjana Tarutát, az ukrán igazgatót a menedzsment mindennek elmondja, előszeretettel beszél „ukrán hordákról”, addig a vezetőség több ízben is levelet írt neki, amelyben arról tájékoztatták, hogy a hitelezők felszámolási kérelmet nyújtottak be a cég ellen.

Vagyis arra kérték az igazgatót, hogy intézkedjen, miközben a cégbe nem engedik be.

A helyiek szerint nagyon úgy néz ki, hogy

„felszámolásba felé rohan a cég, amit majd vélhetően az állami felszámoló fog végrehajtani, de onnantól a Dunaferr mai formájában már menthetetlen. Lehet, hogy egyszer megállapítják a felelősöket és akár el is számoltatják őket, de a magyar ipar egy fontos kapacitását, sokadszorra már úgy tűnik, hogy senki nem tudja megmenteni.”