„Ugyanúgy működnek, mint azok odafent, pedig ez csak egy szaros falu”

A fővárosból indulva már három órája autóztunk, amikor megérkeztünk az ország egyik legszegényebb térségében lévő Biribe. Az ezernégyszáz fős település főutcáján haladva egyszer csak egy teljesen másik univerzum tárult elénk. A Kádár-kockák és más nem túl jó állapotú falusi házak között, sűrűn rakott fasor mögé rejtve, medencés, hófehér, klasszicista kúria bújik meg.

„Vidéki meghittség és idill, pompás fényűzés és luxus” – így hirdeti magát a pár évvel ezelőtt épült Le Til. A rezidencia népszerű esküvőhelyszínnek számít, de az üzemeltetők privát bulik és más rendezvények megtartását is vállalják. A bulvárújságokba is többször bekerült már az épület, ha éppen valamelyik celeb ott járt. A Le Til honlapján és a közösségi médiában a helyszínről elérhető képek valóban fényűzésről árulkodnak: a díszítés, a berendezési tárgyak, a burkolatok, az üzemeltetők ruhái és kiegészítői elég nagy kontrasztban vannak a kúria kerítésén kívüli nyírségi rögvalósággal.

„Hófehér hercegnő”

Először a 444 írt az épület közfelháborodást kiváltó sztorijáról, amelynek az a lényege, hogy a Közös Kincs Nonprofit Kft. azzal a fő céllal kapott közel 35 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatást, hogy ifjúsági szálláshelyet alakítson ki diákoknak. Ezután maga az építkezés a közbeszerzési hatóság honlapja szerint egy 78 milliós közbeszerzés volt, és „Gyermek- és ifjúsági tábor létrehozása Biri községben” címen futott.

A Közös Kincs Nonprofit Kft. tulajdonosa és vezetője Biri egyik önkormányzati képviselője, Szálku István, aki egyébként a fideszes polgármester, Almási Katalin fia. Az állami elismeréssel is kitüntetett Almási az igazgatója a Biriben és a környező településeken működő, többek között roma felzárkóztatásban utazó Dankó Pista Nevelő-oktató Központnak, amelyhez óvoda, iskolák, szakképző és felnőttképző intézmények tartoznak, és amelynek szintén a Közös Kincs Nonprofit Kft. a fenntartója.

Az oktatási központnak sok hátrányos helyzetű diákja van, a központi költségvetésből és különböző pályázatokból is érkezik hozzájuk pénz. Az iskola működésével azonban nem volt minden rendben, az Állami Számvevőszék 2017-es jelentése szerint a Közös Kincs a központi költségvetésből kapott támogatásoknak nem a teljes összegét adta át az iskolának, és az összegek felhasználásáról nem vezettek megfelelő nyilvántartást.

De vissza a kúriához: az épület magukra megálmodóként hivatkozó vezetői „hófehér hercegnő”- nek nevezik művüket, amelyről szinte áradoznak: „a tökély klasszicista jegyeket hordoz külsején, míg lelkében barokk hangok, leheletében hipsteri játékosság kavarog” – írják. Kíváncsiak voltunk arra, hogy vajon a helyiekben milyen hangok kavarognak a kúriával kapcsolatban, egyáltalán tudják-e, hogy mire kapták a pénzt az építtetők.

Nem látták, hogy gyerekcsoportok ott aludtak volna

Az éppen üres, zárva lévő Le Til előtt megszólított emberek csak most, az újságokból értesültek arról, hogy volt valamilyen pályázat. Arról is beszéltek, hogy Szálkuék luxusautókkal szoktak közlekedni, és többször látták kétüléses sportkocsival is. Aztán arra panaszkodtak, hogy túl hangosak szoktak lenni a kúriában tartott bulik, azt mondták, hogy ez még úgy is zavaró, hogy a közvetlen szomszédságában egyébként nem nagyon lakik már senki, mert a Szálku-féle kör több házat és telket is felvásárolt körülötte.

Elmondásuk szerint nyaranta rengeteg esküvő és lagzi van a kúriában, ilyenkor gyakran reggelig dübörög a zene. Egyszer volt olyan, hogy Szálkuék

szalaggal körbekötött táblás csokit dobtak be a közelben lakók postaládájába, hogy bocsánatot kérjenek a hangoskodásért.

Mindenki, akit Birin megszólítottunk, azt mondta, soha nem hallott arról, hogy gyerekcsoportok aludtak volna a kúriában, még a közvetlen környezetében élők se láttak ilyesmit. Egyetlen ember mondta csak azt, hogy idén nyáron talán voltak ott gyerekek, de ők sem aludtak ott, napközi jellegű foglalkozás lehetett. Úgy tudják, a gyerekek többsége akkor a Dankó Pistából, a Szálku cége által fenntartott intézményből jött át a kúriába.

Nehogy meglássa valaki

Beszélgettünk olyanokkal is, akik mélyebben rálátnak a település működésére. Az egyikük azzal kezdte, hogy ne beszélgessünk a kapuban. Egy hátsó épületbe hívott, ahol becsukta az egészen addig tárva-nyitva lévő ajtót, és időnként kinézett az ablakon, hogy nem jön-e valaki.

Azt mondta, jobb, ha senki nem látja meg, hogy idegennel beszél. Különböző helyi pletykák mellett beszél arról is, hogy a polgármesterhez és a fiához tartozó kör több céget és egyesületet birtokol, különböző uniós, állami és térségi pályázatokból sok pénz landol náluk. Ez könnyen ellenőrizhető állítás, csak ebben a dokumentumban hétszer szerepel a Közös Kincs, mint pályázati nyertes, ide beírva a Közös Kincset pedig egy 117 milliós EU-s pályázatot ad ki a kereső, és később a faluban is botlunk olyan táblába, ami mindezt erősíti, de erről majd később.

Ha úgy érzik, hogy sok igazságtalanság történik a település életében, miért nem emelik fel a szavukat? – kérdeztük. Szerinte azért nem szólal fel senki, mert az idősebbek a rendszerváltás előtt úgy szocializálódtak, hogy a kényes dolgokról nem lehet beszélni, mert pórul járhatnak, a fiatalabbaknak pedig nem tanítják meg az iskolában, hogy mi az a demokrácia, és hogyan kell érvényesíteni a jogaikat, ezért elfordulnak a politikától, nem is igazán érdekli őket a közélet – vezette le.

>>> A Telex legfrissebb cikkeit itt olvashatja <<<

Már hányingerem van az egésztől

Egy másik forrásunk, aki szintén befolyásosabb szereplő a falu életében, azzal kezdte, amikor felhívtuk, hogy már többen leadták neki a drótot, hogy újságírók járják a települést, ezért semmiképpen ne Biriben, inkább az egyik közeli településen találkozzunk, nehogy meglássa valaki, hogy velünk beszélget. Ezen az előre megadott helyszínen aztán beült mellénk az autóba, hogy ne a nyílt színen társalogjunk. „Én is függök a polgármestertől” – kezdte a mondandóját, majd úgy folytatta: „nagyon sokáig a Fidesz szekerét toltam, de már hányingerem van az egésztől”.

Előző beszélgetőtársunkat erősítve azt mesélte, hogy a környéken „néhány ember” hálózatszerűen működik együtt, és elég sok dolgot ők irányítanak, amiből pénzt lehet csinálni, a különböző pályázatokra például nagyon ráfeküdtek. Aki nem akadékoskodik, az különböző előnyökben részesülhet, van, aki földet bérelhet olcsón, van, aki a piacot működtetheti (ezzel talán arra célozhatott , hogy a piac üzemeltetője önkormányzati képviselő), „másnak meg helyi védelemben részesítik az épületét”, sorolta tovább, mint ahogy például a Le Til kúria esetében is tették.

„Ezek itt úgy működnek, mint azok ott odafent. Pedig csak egy kis szaros faluról van szó”

– mondta.

A polgármesteren és a fián, Szálku Istvánon kívül megemlítette még Cs. Tamást, Szálku ismerősét is. Néhány helybeli szerint a kúria nevének, a Til-nek első két betűje a keresztneveik kezdőbetűjéből származik. A kiskastély honlapján egyébként Szálku István és Cs. Tamás is a projekt „megálmodójaként” szerepel.

Szintén az ő nevükből származhat a Cs.Tamás tulajdonában lévő MINOKIT Kft. neve is, ez a betűszó forrásaink szerint a „Minőségi Oktatás Istvántól és Tamástól” szavakból eredhet. A cég fő tevékenységi köre korábban az oktatás volt, idén azonban már a vendéglátást jegyeztették be helyette. Ez a vállalkozás szintén ott van a vidékfejlesztési pályázatok nyertesei között, duplán is (pdf), tovább erősítendő a pályázatokra ráfekvő helyi körről szóló állításokat.

A cégeik tevékenységi körének változtatgatása egyébként nem ritka, a kúriában megtartott rendezvényeket szervező Le Til Art Kft-vel is ez történt, a korábbi „közösségi, társadalmi tevékenység”-ből idén „éttermi, mozgó vendéglátás” lett, és májustól már nem közhasznú nonprofit vállalkozásként működik. A kapcsolódó cégek közül alighanem ez lehet az egyik legjobban jövedelmező vállalkozás, tavaly több mint 212 millió forint árbevételük volt. A cég P. Krisztina nevén van, vele akkor futottunk össze véletlenül, amikor a polgármestert kerestük a házánál, és ugyan Almási Katalin épp nem volt otthon, a kapuhoz P. Krisztina jött ki a házból, aki a helybeliek szerint közeli ismerőse a polgármesternek.

X6-os BMW mellett dekázgatnak a szegény gyerekek

A polgármestert nemcsak otthon, hanem az általa igazgatott iskolában is kerestük. Biriben többen is azt mondták, onnan fogjuk tudni, hogy ott van, ha az iskola mellett látunk egy X6-os BMW-t, ugyanis Almási Katalin azzal jár. Ahogy odaértünk, először a focipályáról kiguruló labdáért szaladó, majd azzal dekázgató kisfiúkat láttuk meg, de nem volt nehéz észrevenni mellettük a hófehér autót sem.

Az iskolában odavezettek ahhoz a tanári szobához, ahol az igazgatónő volt, aki amikor meglátott, becsukatta az ajtót, és kiküldött maga helyett egy embert, aki közölte, hogy Almási Katalin nem akar nyilatkozni. Szálku Istvánt telefonon értük el, de ő sem kívánt nyilatkozni. Korábban a Le Til-lel kapcsolatban ügyvédjén keresztül azt írta az RTL-nek, hogy a pályázat előírásait minden tekintetben betartották, a támogatással határidőre elszámoltak. Továbbá azt is közölte, hogy a pályázat úgynevezett fenntartási időszaka (az az idő, amíg a pályázatnak megfelelően kell működni) lejárt, így a jelenlegi állapotára továbbfejlesztették a projektet. Arra a kérdésre azonban nem válaszolt, hogy a kúria működött-e valaha ifjúsági szálláshelyként.

A Momentum szerint visszaélhettek az uniós közpénzzel, Cseh Katalin, a párt európai parlamenti képviselője már bejelentette, hogy az Európai Bizottság illetékes szerveihez fordulnak, hogy hivatalból indítsanak ellenőrzést. Csütörtökön a DK is bejelentette, hogy feljelentést tesznek, ők az Unió Csalásügyi Hivatalához (OLAF) fordulnak.

Nem olvastam az 53 milliós támogatást

Amikor a kúria hátsó bejáratát kerestük, belebotlottunk egy uniós támogatásról szóló táblába, amin az áll, hogy a – történetben eddig nem szereplő – Kincseinkért Egyesület több mint 53 millió forint támogatást nyert. Mint kiderült, ez az egyesület a Közös Kincs Kft-hez hasonlóan szintén ehhez a körhöz köthető, az elnöke Szálku István, az alelnöke Cs. Tamás, a titkára pedig Almási Katalin.

Megkérdeztünk egy idős hölgyet, aki szinte a táblával szemben lakik, hogy az egyesület mire kaphatta ezt az 53 millió forintot, esetleg tud-e bármit arról, hogy mire lesz felhasználva az uniós pénz. Az idős hölgy rövid gondolkodás után annyit mondott, hogy fogalma sincs, miről lehet szó, majd hozzáfűzött még annyit:

„már egy ideje ott van az a tábla, de bevallom, még soha nem olvastam el, hogy mi van ráírva”.

A neten elérhető információkban annyit találtunk meg, hogy a Kincseinkért 12 milliós EU-s pénzből vett egy mikrobuszt, illetve, hogy a táblán olvasható „A Nyírség turisztikai kínálatának integrált fejlesztése” programban a Szálku-féle Tócsnifesztivált fogják fejleszteni majd EU-s pénzből egy 200 négyzetméteres kiszolgálóépülettel.