Drágák, ultrafeldolgozottak, és gyakran át is vernek az extra proteinnel hirdetett termékek

A protein a varázsszó, amivel szinte minden élelmiszer könnyebben eladható a boltban. Proteines a pudingtól a szalámiig minden, az is, amihez adtak valamit, az is, amihez nem, az is, amiben több, és az is, amiben átlagos mennyiségű fehérje van. A köztudatban a protein szó az egészséges szinonimája lett, holott a legtöbb kiegyensúlyozottan táplálkozó embernek nincs szüksége extra fehérjére. De még ha lenne is: a proteinnel hirdetett élelmiszeripari termékek jó esetben csak drága, fehérjekivonattal felütött, ultrafeldolgozott ételek, rosszabb esetben átverések.
Korábbi cikkünkben arról kérdeztük Soltész Erzsébet dietetikust, hogy kinek és mikor van szüksége extra fehérjére, milyen esetekben nem elegendő hússal, hüvelyesekkel, magvakkal, tejtermékekkel, tojással és gabonákkal bevinni a szervezetünk számára szükséges mennyiséget. A szakértő szerint a fehérjepótlás főként akkor lehet indokolt, ha nagyon sokat sportol valaki, sőt, élsportoló, vagy ha vegán, tehát nem eszik állati eredetű élelmiszereket.
Átlagos aktivitás és kiegyensúlyozott táplálkozás mellett egészséges embernek nincs szüksége fehérjeporokra és fehérjés termékekre sem.
A proteinmánia ráadásul elvonja a figyelmet a többi tápanyagról, a rostokról, a jó minőségű szénhidrátokról, és arról, hogy legfőképp ezek egyensúlyára kellene törekedni. Természetes élelmiszereket és valódi ételeket fogyasztani, olyanokat, amik nem ultrafeldolgozottak és nem mesterségesen állították őket elő, mindig jobb. Egyrészt a fehérjén túl tele vannak más fontos tápanyaggal, másrészt finomabbak.
A vásárlókban egyre nagyobb igény támadt arra, hogy egy boltba beszaladva magukhoz vehessenek valamit, ami tápláló, egészséges, gyorsan elfogyasztható és nem is drága. Erre a problémára érzik válasznak a fehérjés termékeket, holott valójában egy babkonzervvel, egy doboz túróval vagy akár egy adalékanyagmentes sonkával is jobban járnak, pláne ha növényeket is esznek mellé.
Ha valaki mégis úgy érzi, hogy szüksége van némi extrára, akkor sem biztos, hogy a „proteines” vagy „fehérjés” feliratú termékek segítik abban, hogy egészségesebben táplálkozzon. Valószínűbb, hogy egyszerűen drágábban vesz meg egy terméket, amit egy polccal odébb kevesebb pénzért is megkaphatna. Gyakori, hogy a protein felirat mögött rengeteg felesleges adalékanyag is található, és sok cukor, de pont az extra fehérje nem jelentős mennyiségű.
Egy influenszer mondta, hogy ezt vegyem a boltban
A fehérjemánia és az erre felülő élelmiszeripari termékek mögött erős a közösségi médiás divat hatása. Főzős oldalak, celebek, dietetikus influenszerek tömege magyarázza, hogy együnk több és még több fehérjét. A külföldi oldalak proteinmániája legalább receptekben mutatkozik meg – igaz, ezek között vannak praktikusak is, amelyek tisztázzák, hogy melyek a hasznosabb fehérjeforrások, és mit reggelizzünk, hogy kiegyensúlyozottabban együnk, mintha egy péksüteménnyel indítanánk a napot. A hazai táplálkozási influenszerek zöme viszont főleg a proteines túrókrémeket, pudingokat, tortillalapokat reklámozza úgy, mintha ezek lennének az ideális fehérjebevitel legjobb, vagy akár egyedüli megoldásai.
Végignéztük pár bolt proteinestermék-kínálatát, olyan élelmiszereket keresve, amelyeket megéri megvenni, ha valaki egészségesebben szeretne táplálkozni. Újra arra jutottunk, hogy a jó minőségű hús, a tojás, a hüvelyesek és magok, a tejtermékek valójában olyan, jó minőségű fehérjeforrások, amikre történetesen nincs ráírva, hogy proteines.
Van ellenpélda is: gyakran ráírják olyan termékek csomagolására, hogy fehérjében gazdagok, amiben valójában nincs hozzáadott, mesterségesen kivont fehérje. Ilyenek például a hűtőpultban az összerakott kész ebédek, csirkesaláták, de találtam olyan magkeveréket is, ami proteines néven futott, pedig ugyanúgy, ugyanolyan magokat tartalmazott, mint a többi magos zacskó. Vannak olyan magvajak is, amiket proteines néven árulnak, holott ugyanúgy csak magokból állnak, mint azok a magvajak, amelynél ez a tulajdonság nem szerepel a címkén.
A legtöbb esetben azonban nem arról van szó, hogy egy alapanyag természetes tulajdonságára mutat rá a felirat, hanem olyan termékekről, amikhez mesterséges fehérjét adtak hozzá. Ez a legtöbb esetben tejsavófehérje. A proteines termékek nagyja épp ezért a tejtermékek között található: joghurt, túrókrém, puding, túró rudi, tejbegríz, tejberizs, tejes italok. Néhány sajtféle is van már, amire ráírják, hogy proteines, de az összetételben nincs különbség.
A második kategória a nassolnivalóké: idetartoznak a fehérjeszeletek, müzlik, csokoládék és gabonapelyhek, de létezik már fehérjés fagylalt is. Amerikában sokkal messzebb ment már az élelmiszeripar, rengeteg rágcsálnivaló, csipsz, zacskós snack kapható, ami proteines felirattal csábít.
Proteines = egészséges és nem hizlal?
A közösségi médiát uraló fehérjedömping hatására sokakban változhatott át a proteines jelző jelentése. Megkérdeztünk a boltokban olyanokat, akiknek a kosarában ilyen termék volt, miért választották a fehérjéset a sima helyett, és mindenki azt válaszolta: mert az kevésbé hizlal és/vagy egészségesebb a többinél. Volt, aki rögtön elővette a telefonját, mutatva az Instagramon az influenszert, aki azt javasolta, vásárolja meg ezt a terméket.
A legtöbb esetben azonban ez egyszerűen nem igaz.
Ha kisilabizáljuk a csomagoláson az általában gyötrelmesen apró betűkkel írt tápanyagtáblázatot és az összetevők listáját, kiderül, hogy sok, proteinesnek reklámozott termékben vagy nincs különösebben nagy mennyiségű fehérje, vagy rengeteg cukrot, sok édesítőszert, adalékanyagokat is tartalmaznak. Emellett sokszor pont ugyanannyi kalória található bennük, mint a proteines felirat nélkül csomagolt társaikban. Előfordul az is, hogy a fehérjésnek reklámozott termékek konkrétan semmiben nem különböznek a proteines felirat nélküli, azonos típusú társaiktól, de száz-százötven forinttal drágábbak.
Proteinpudingok
A vásárló álma, hogy egy olyan, alapvetően kényeztető és egészségtelen étel, mint a puding, egészséges legyen. A proteines termékek közül pudingból találtuk a legnagyobb kínálatot. Ezekben általában 10 gramm fehérje van adagonként, míg a sima pudingokban ennek töredéke, csupán néhány gramm. A cukortartalom márkafüggő, a legtöbb proteinpudinghoz nem adnak cukrot, de attól még a műfaj természetéből fakadóan van benne cukor, és általában édesítőszer is, amiről mindenki maga dönti el, jó kompromisszum-e a számára, mivel még mindig nem derült ki egyértelműen, hogy kockázatmentes-e a fogyasztásuk.
Ami érdekesebb, hogy „high protein” feliratú csokipudingból is lehet találni olyat, amiben ugyanúgy 2-3 gramm fehérje van száz grammonként, mint a sima pudingokban. Ezeknek a termékeknek a dobozán extrán nehéz kisilabizálni az összetevőlistát, de megéri rászánni pár plusz percet a hűtőpult előtt, hogy ne verjenek át. A protein felirat persze pénzbe is kerül, átlagosan 100-150 forinttal drágábbak a fehérjés pudingok, de vannak extrém esetek, mikor kétszeres áron adják őket a simához képest. Az ár kiszereléstől is függ, és olyan is előfordul, hogy a puding nem proteines, de van rajta tehénke vagy más figura, és már az is drágábbá teszi.
Proteinjoghurtok és -túrókrémek
Fehérjés joghurtokból és túrókrémekből kisebb a kínálat, mint pudingokból, ebben a kategóriában nem is találtam kirívó fehérjemennyiségeket. Amit proteinesnek mondanak, az általában hozza a 6-11 gramm/100 gramm adagnyi mennyiséget. Ez a natúr görög joghurtokhoz képest kétszeres fehérjetartalmat jelent, a skyr nevű, joghurtszerű izlandi tejtermékkel nagyjából azonosat. Arra viszont a proteines joghurtoknál is érdemes figyelni, milyen és mennyi cukrot, édesítőszert adnak a termékhez, mert minden fehérjés joghurt/túrókrém egyúttal ízesített is. Tudom, nem lehet mindent otthon összerakni, de jó tudni, hogyha házilag összekeverünk egy kis túrót görög joghurttal és gyümölccsel, abban is szép adag fehérje lesz. A proteines joghurtok jelentősen drágábbak a sima görög joghurtoknál (akár kilónként 500 forinttal is többe kerülhetnek), ennél valamivel kisebb az árrés a nem fehérjés gyümölcsjoghurtok és köztük, de pár száz forint ott is rácsúszik.
A tejtermékek között extra esetek is vannak, mint például az a kockasajt, aminek nevéhez hozzácsapták, hogy protein, de éppen ugyanannyi fehérjét tartalmaz, mint a sima kiadása, csak jóval kevesebb zsírt. Itt nem világos, hogy valami félreértés, vagy félrevezetés esete forog fenn, mert az ára csak minimálisan magasabb a klasszikus verzióénál. Olyan túrókrémet is találtunk, ami magas proteintartalmúnak hirdeti magát, de pont ugyanannyi (vagy akár kevesebb) fehérjét tartalmaz, mint a nem proteines, cukormentes változat, persze drágábban.
Létezik proteines tej is, ami a tejek átlagos fehérjetartalmához képest (ami 3 gramm decinként) 5 gramm fehérjét tartalmaz, így csak akkor hasznos a gyakorlatban, ha jó sokat, legalább fél litert iszunk meg belőle. Gondolhatnánk, hogy a húst nem fogják proteines termékként reklámozni, de igen: már szalámifalatok is kaphatók „protein snack” néven, persze ugyanolyan beltartalommal, mint minden más, sima szalámi. A feldolgozott húsok pedig semmiképp nem részei az egészséges étrendnek, sőt, rákkeltők is lehetnek.
Proteinszeletek
A müzli-, energia- és proteinszeletek világa maga a nyúlüreg Alíz élelmiszeripari csodaországában. Mindegy, hogy proteinesnek hívják őket vagy sem, változó mennyiségű fehérjét és gyakran rengeteg cukrot is tartalmaznak. Óriási különbségek vannak az egyes termékek összetételei között, létezik energiaszelet 5 és 20 gramm fehérjetartalommal is, cukormentesen és sok cukorral, rostosan és kevésbé rostosan. Ezeknél a termékeknél már felmerül az ultrafeldolgozottság is, mindegyiknek iszonyú hosszú az összetevőlistája, jellemzően rengeteg adalékanyagot és nem feltétlenül hasznos zsírt tartalmaznak. Ultrafeldolgozottnak számít az az élelmiszer, aminek ötnél több fő összetevője van, a proteinszeletek gyakran húsznál is több összetevőből állnak. Ráadásul ráírják, hogy edzés után kell enni őket, pedig nem feltétlenül van erre mindenkinek szüksége, pláne akkor nem, ha amúgy kiegyensúlyozottan táplálkozik. Más eset, ha valaki épp hegymászással tölt el napokat, vagy más, megterhelő, erős izommunkát végez és nincs lehetősége főzni: számukra szuper megoldás lehet az ilyesmi.
A gabonapelyhek megbecsültsége óriásit zuhant az utóbbi években, nem is csoda, ha mindent megpróbálnak, hogy visszajussanak az egészséges ételek polcára. Az átlagos boltban kapható proteines gabonapelyhek így sem dobnak sokat a napi bevitelen, adagonként 3-4 grammal járulnak hozzá csupán. Összehasonlításképp: egy adag zabkásában több, kb. 5-6 gramm fehérje van, ha joghurt vagy túró is kerül bele, akkor még több.
Ugyanaz a karamellás pálmazsír, csak proteines
Egyre több márka készít a sima túró rudijai mellé proteines változatot is. Ezekben valóban nagyobb a fehérjetartalom, átlagosan darabonként 8 grammal, de az áruk is magasabb kb. száz forinttal. Amúgy a vásárló itt tényleg azt kapja, amire számít, egy sima túró rudit, extra fehérjével kiegészítve, máskülönben tápanyagokban ugyanazt nyújtják, amit a cukormentes túró rudik.
Talán a műfaj legabszurdabb szereplői a proteines csokoládék, amiből egyre több van, táblás, szeletes verzióban is. Az egyik ismert márkájú csokiszelet proteines verziója majdnem kétszer annyiba kerül, mint a sima. Bár kevesebb benne a cukor, alacsonyabb a kalóriatartalma és sok fehérje van benne, akkor is csak egy szirupokkal, állományjavítókkal, pálmazsírral, aromákkal összerakott csokoládé rengeteg műfehérjével kiegészítve. Ráadásul sok fehérjével dúsított élelmiszernek van egy furcsa állaga, arra emlékeztet, amikor gyerekkorunkban a feloldott gyógyszereket ételbe keverve próbálták a szüleink beadni nekünk.
Mennyi extra fehérjét adnak hozzá a napi tápanyagbevitelünkhöz a proteines feliratú termékek?
- Elhanyagolható vagy a hagyományosokkal megegyező néhány grammot;
- vagy 8-10 grammnyit;
- extra esetekben ennél is többet, 15-30 grammot.
Minél nagyobb az extra fehérje mennyisége a proteines termékekben, annál magasabb az ultrafeldolgozottság mértéke és gyakran ezzel párhuzamosan a hozzáadott cukortartalom is. A protein felirat önmagában az égvilágon semmit nem jelent azon túl, hogy odanyomtatták, a tápanyagtáblázatok viszont megbízhatóak, ahogy az összetevők listája is.
Ha mindegyik étkezésnél eszünk olyan ételt, amiben természetesen van fehérje, akkor erre nincs szükség – ebben a cikkben példákat is hoztunk kiegyensúlyozott fehérjetartalmú étkezésekhez.