A sütemény, ami egy rikító, buborékos üdítőitallal készül

A Fanta szelet körüli félreértés abból ered, hogy magát a Fantát nem Amerikában találták ki, hanem a náci Németországban, így az abból készített édesség sem amerikai. Pedig elsőre biztosan erre tippeltem volna, mert alapból az amerikai gasztronómia szereti ezeket a szeletformájú süteményeket, amikre mindenfélét lehet halmozni, a szórócukortól az iszonyatos mennyiségű vajkrémen át a gumicukorig. De nem, előítéletesnek lenni csúnya dolog, a legjobb példa erre ez az eset.

A sztori azonban a kólával kezdődik, amit a németek is imádtak, így nagy veszteségként élték meg, mikor a második világháborús kereskedelmi embargó miatt a Coca-Cola helyi üzemének nem sikerült kólaszirupot szereznie. Erre a hiányállapotra talált ki magának saját üdítőt a németországi leányvállalat, majd az angol fantasy és a német die Fantasie nyomán a Fanta nevet adta neki. Az üdítőital ekkor még nem is volt narancsos, más termékek előállításakor megmaradt élelmiszeripari hulladékot használtak fel hozzá, gyümölcsrostokat és tejsavót. Mivel nagyon cukros volt, és a háború idején néha cukorból is hiány volt, állítólag főzéshez, édesítésre is használták.

A háború után megszüntették a Fanta gyártását, és csak az ötvenes években kezdték újra, narancsos limonádészerűség is ekkor lett belőle. Amerikában sosem vált igazán nagy sztárrá, inkább Európában és Japánban lett menő. Magyarországon csak a nyolcvanas évektől gyártják, ezért emlékezhetünk a kilencvenes évek zsúrjairól a Fanta szeletre.

A német konyhában az üdítővel sütés szokásai a háború után is fennmaradtak, ami nem annyira meglepő, a mi gasztronómiánk is ezer hasonló dolgot őrzött meg a háborús élelmiszeriparból, például a trappista sajtot. Az sem akkora ízléstelen ősbűn, mint most sokan gondolják, hogy nemcsak Fantával, hanem kólával és Sprite-tal is készítenek süteményeket. Egyszerűen arról van szó, hogy a keverős piskótákhoz kell valamilyen folyadék, és sokan hiszik, hogy még jobb, ha buborékos. Ez valószínűleg ugyanúgy tévhit, mint a palacsinta esetében, hiszen a buborékok nem maradnak meg a tésztában, bár tegyük hozzá, hogy a sütés-főzéskor nagy szerepe van a hitnek.

A furcsa nem is az, hogy buborékos üdítőkkel piskótát sütnek, hanem hogy a német Fantakuchenek nagyon távoli rokonai csupán a mi Fanta szeleteinknek. Előbbiek piskótája nem kakaós, viszont valóban kerül bele Fanta, a krém nem túróból, hanem tejszínhabból és tejfölből áll, még narancszselé sem kerül mindegyiknek a tetejére, viszont konzerv-mandarindarabok igen.

A hazai Fanta szeletek Jaffa és Mirinda néven is ismertek, de azt, hogy ki rétegezett először egymásra piskótát, túrókrémet és narancsos pudingot, nem tudni. A kilencvenes évek konyhája imádta a rikító színeket, mindent, ami kicsit egzotikusnak hatott, így a narancsos, ananászos dolgokat és nem utolsósorban a pudingokat és a zseléket is.

Nem véletlen, hogy gyerekkorom anyái leggyakrabban úgy oldották meg a szülinapi tortákat, hogy bolti piskótalapra bolti pudingporból kevert krémet kentek, majd megrakták kivivel és banánnal (a lényeg, hogy egzotikus legyen!), majd zselét öntöttek az egészre. Nekem ez pepecselősebb melónak tűnik egy igazi Sacher-torta vagy egy jó máktorta elkészítésénél, hiszen a fázisok között hűteni, várakozni kell. Akkoriban viszont általános volt a lelkesedés az élelmiszeripar újdonságai iránt, így a legboldogabb szülinapos lehetett az, aki ilyen tortát kapott.

Ugyanilyen türelem kell a házi Fanta szelet elkészítéséhez is. Először meg kell sütni a piskótát, megvárni, míg kihűl – másfél óra. Kikeverni a túrókrémet, rákenni, kivárni, míg megdermed – két óra. Megfőzni a pudingot, megvárni, míg rádermed – két-három óra. Valamiért az utóbbi bő tizenhat, konyhában töltött évem alatt mindig inkább csináltam bonyolult kelt tésztákat, mint hogy rétegek dermedésére várjak.

A most következő recept a német eredeti és a magyar verziók találkozása, így nem kakaós a piskótája, a narancsos réteg pedig nem Fantával, hanem narancslével készül. Így finomabb, de nem annyira narancsszínű. A recept variálható: aki kakaós piskótát szeretne, cserélje le a recept lisztmennyiségének 60 grammját cukormentes kakaóporra, és adjon hozzá még egy kanálnyi cukrot. Aki pedig élénkebb színre vágyik, az a narancslé-szóda keverék helyett Fantát használjon a krémhez.

Fanta szelet

Alapanyagok a piskótához:

• 2 tojás
• 75 gramm cukor
• 100 gramm liszt
• negyed teáskanál só
• 1 teáskanál sütőpor
• fél deci szóda (vagy sima víz)
• fél deci százszázalékos narancslé
• 25 milliliter étolaj

Alapanyagok a túrókrémhez:

• 500 gramm krémes túró
• 400 gramm tejföl
• 2 csomag zselatinlap (12 db)
• 4 evőkanál cukor
• 1 biocitrom héja
• 1 csipet só

Alapanyagok a narancskrémhez:

• 2,5 deciliter százszázalékos narancslé
• 50 gramm étkezési keményítő vagy egy csomag vaníliás pudingpor

A piskótával kezdem: egy tálba ütöm a két tojást, hozzáadom a cukrot, és gépi habverővel nagyon habosra verem. Hozzáadom a narancslevet és a szódát, majd a lisztet, a sütőport és a sót. Egy szilikonspatulával csomómentesre keverem. Egy téglalap alakú, kb. 20×35 centis és minimum 4 centi magas jénait vagy tepsit kibélelek sütőpapírral, vagy nagyon alaposan kivajazom és kilisztezem. A sütőt előmelegítem 170 fokon, és kb. 20 perc alatt megsütöm a piskótalapot. (Ha nem vagyok biztos benne, hogy kész, villát szúrok bele. Ha tisztán jön ki, jó.)

A legfontosabb: hagyom kihűlni.

Jöhet a túrókrém! A zselatinlapokat bő hideg vízbe áztatom úgy, hogy sokszorosan ellepje. Közben egy nagy tálban villával összetöröm a túrót, hozzáadom a tejfölt, cukrot, belereszelem a citromhéjat, kicsi sót is adok hozzá. Amikor a zselatin megpuhult (5 perc), kinyomkodom belőle a vizet. Egy kis lábosba teszem, és hozzáadok 3 evőkanálnyit a túrókrémből. Nagyon alacsony lángon kevergetve felmelegítem, míg a zselatin feloldódik, de nem forralom! Ha már nem látszanak zselatindarabok, jó. Ekkor keverem az egészet a túrókrémhez, és nagyon alaposan átkeverem, fontos, hogy a zselatin egyenletesen eloszoljon a teljes krémben. A piskótáról lehúzom a sütőpapírt, a tepsit kibélelem egy frissen tartó fóliával úgy, hogy kétoldalt kilógjon. Belefektetem a piskótát. Erre kenem a túrókrémet. Letakarom a kilógó fóliával, és legalább két órát hűtöm.

Amikor nagyjából megdermedt, elkészítem az utolsó réteget. Kis lábosba öntöm a narancslé háromnegyedét. A pudingport vagy keményítőt kis tálba teszem, és kézi habverővel simára keverem a narancslé egynegyedével. A narancslé nagyobb részét felmelegítem, és a keményítős keveréket hozzáadom, állandó keverés mellett sűrűre főzöm. Megvárom, míg kicsit kihűl, de nem sokáig, csak pár percig, mert különben nem lesz kenhető. A kihűlt túrós rétegről leszedem a fóliát, ráöntöm a pudingot, spatulával elsimítom. Újra lefedem, és további minimum 3 órát hűtöm.