Miért innánk olívaolajjal a kávénkat?

A történet szerint Howard Shultz negyven évvel ezelőtt Milánó kávéházaiból nyerte az ihletet a később az egész világon elterjedt gigalánccá alakult Starbucks megalapításához. Aki ivott már Olaszországban kávét, és volt már Starbucksban, az nyilván tudja, hogy sem a kávé maga, sem a belső tér vagy a kiszolgálói rendszer nem hasonlít a két intézményben egymáshoz. Az amerikai kávézólánc elsősorban szép papírpoharáról híres, amelyekre ráírják a kedves vendég nevét. Ezekkel a poharakkal járkálni olyan sikk, amitől a New York utcáján munkába igyekvő Meg Ryannek érezhetjük magunkat, csak ezt követi a tartalom. A csinos poharakba töltött valami inkább furcsa ízű forró víz, mint kávé, talán éppen ezért híres a lánc végtelen mennyiségű variációjáról. Az olasz kávé mélyen összefonódik a nép kultúrájával, mindennapi szokásaival, szinte vallás, ráadásul nem lehet akárhogyan fogyasztani. Az olasz kávé eredetileg csupán néhány verzióban kérhető, míg az amerikai láncban mindenféle habokkal, szirupokkal, ízesítésekkel és fűszerekkel, a normáltól az óriási méretig lehet kérni a kávét. A média minden új termék körül nagy hype-ot csinál, nem csoda, hogy esemény az olívaolajos kávé, művésznevén Oleato bevezetése is.

Az alapító meséje szerint az ötlet negyven évvel az első után, Olaszországban jutott eszébe, ahol meglátta a szicíliai olíva ültetvényeket, és rájött, mennyire hasonlít a két termés egymáshoz. Ekkor találkozott állítólag azzal a szokással is, hogy a helyiek magában esznek egy-egy kanál olajat a napi rutin részeként. Kipróbálta, hogy reggelente ő is nyel egy kanállal a kávézás közben, innen jött az olajos kávé ötlete. Úgy érzi, az olívaolajos kávé alapjaiban fogja megváltoztatni a kávéipart, és nem is érti, miért nem párosított még senki ezt a két alapanyagot. Bevallása szerint ez az utolsó nagy dobása, mielőtt végleg visszavonul, jóllehet ezt már korábbi két alkalommal is megkísérelte, de mindig visszatért újra. Az olaszországi Starbucksok a New Yorker cikke szerint nem olyanok voltak, mint a világ többi részén, hiszen annyira féltek tőle, hogy kinevetik őket, hogy inkább a helyi bárokhoz idomulva alakították ki a lánc helyi egységeit. A cikk szerint sznobizmus lenne azt gondolni, hogy bármi baj van ezzel, hiszen rengeteg autentikus olasz bárban is rossz a kávé.

A zsíros kávé nem új ötlet

Valójában a jakvajas fekete tea ősi tibeti ital, de ma is fel-felbukkannak olyan divatok, amelyek során különféle zsiradékokat tesznek a kávéba gondolván, hogy így majd tovább tart a hatása, fogyaszt, sőt, azt is hitték róla, hogy növeli az IQ-t. Kollégánk még 2014-ben tesztelte az akkori Szilíciumvölgyet is meghódító Bulletproof, azaz vajas-kókuszzsíros kávét, ami neki bevált, a szakember viszont azt javasolta, ne cseréljük zsíros kávéra a kiegyensúlyozott alvást.

Később a ketodiéta divathulláma újra elővette a zsíros kávét, hogy szénhidrátmentes energiával töltse fel reggel a koplalókat. Arról viszont eddig sehol nem volt szó, hogy mindez élvezetes vállalkozás lenne, a trendek csak az élettani hatásokra fókuszáltak. Az Oleato viszont az ígéret szerint a kávé és az olívaolaj egysége nyomán az ital „bársonyosan simává” és „ízletesen vonzóvá” válik.

Jóllehet nálunk még nem vezetik be az új termékcsaládot, a leírások alapján megpróbáltam rekonstruálni az olajos kávékat, és megkóstoltattam pár bátor kollégámmal. Na, nem mintha sokan rábírhatók lettek volna, úgy kellett vadásznom tesztalanyokra, viszont bőséggel jutott a székrekedéses, csúszós poénokból. Pedig a szerkesztőség amúgy imádja az ilyesmit, ha túró rudiról vagy szaloncukorról van szó. Az olajos kávé már más ügy. Reakcióik alapján mindenesetre már azt megkérdőjelezhetjük, vajon kirendelik-e majd az emberek a Starbucksban ezt a modellt,

mármint minek innák olajjal a kávéjukat, ha ihatják anélkül is?

Házi teszt

Bár négyféle modellben árulják majd az Oleato kávékat, én kétféle módon készítettem el, az egyik egy zabtejhabos latte, itt a zabtejbe habosítottam bele az olajat (meglepő, de ezekben a termékekben amúgy is van olaj). A másik egy sima hosszú kávé volt, amit előbb tejhabosítóval próbáltam elegyíteni olajjal, majd inkább a salátaöntetek módszerét követve egy befőttes üvegben ráztam össze. Utóbbi működött igazán jól, habos, kellemes állaga lett tőle, ez sokkal népszerűbb volt, mint a zabtejhabos latte.

Első tesztalanyom a zabtejhabos verzióba kortyolt bele, de annyira rosszul lett tőle, hogy képtelen volt meginni, utána viszont többen lelkesedtek érte.

• „Fúj, ez nagyon nem jó. Olyan, mintha véletlenül abba a csészébe öntöttem volna a kávét, amiben korábban kevertem a salátadresszinget. Bevonja belülről a számat.”
• „Olyan, mintha túl sok szőlőzsírt kentem volna kávézás előtt a számra, és belement volna a számba kávézásközben a krémből is.”
• „Ilyen keserűbb lett tőle, nem? Finom, olyan, mintha erőteljesebbé tenné a kávé saját ízét? Mintha testesebbnek érezném.”
• „Nem rossz. Szerintem valami jobb olívaolajjal is ki kéne próbálni, kicsit finomabb lett ez az amúgy alapból nem jó kávé, tisztább lett az aromája.”
• „Kávésabb lett a kávé.”
• „Semmit nem érzek. Tettél bele valamit? Ez egy sima kávé.”

Kávé/csokoládé + olívaolaj?

Bár a fogadtatás, mint látszik, vegyes volt, ízek tekintetében nem teljesen bolond ötlet vegyíteni a kávét és az olívaolajat, ez abból is látszik, hogy a kávéval rokon csokoládéval remekül működik. Már az furcsa ötlet, hogy édességbe tegyem, hiszen megszoktam, hogy főzéshez, sütéshez, salátaöntetekhez, sós dolgokhoz használom. Mégis egyre többen készítenek csokoládés tortákat, kekszeket, habokat úgy, hogy vaj helyett olívaolajat tesznek bele. Hogy teljes legyen a kép, kipróbáltam ezt is: jó tudni, ha olajjal is lehet süteményeket sütni, mikor épp nincs otthon vaj, ráadásul a mai vajárak mellett lassan olcsóbb megoldás az olívaolaj.

Egy olyan receptből indultam ki, ami kakaóval és kávéval készül, hogy még közelebb maradjak ahhoz a kérdéshez, vajon jó-e a kávé/kakaó olívaolajjal?

A végeredmény egy minden tortalapot és piskótát meghazudtoló módon puha tészta lett, de az olívaolaj íze rettenetesen erős volt benne és szokatlan, mégis összességében szuper, új élményt nyújtott. Mivel az olaj íze erősen érződik a süteményen, muszáj jobb minőségű, gyümölcsös olajat használni, nem a közeli szupermarket legmegfizethetőbb verzióját, mert egy-két kanálnyinál még nem tűnik fel a keserű íz, de ilyen mennyiségnél már nagy hatással van az összképre.

Olívaolajos csokoládétorta

Alapanyagok egy kisebb, kb 20 centis tortakarikához:

• 60 gramm keserű kakaópor
• 195 gramm liszt
• fél teáskanál szódabikarbóna
• negyed teáskanál só
• 150 gramm cukor
• 120 ml olívaolaj
• 2 tojás
• 1,5 dl víz
• Fél dl kávé

A bevonathoz:

• 1 tábla minimum 60 százalékos étcsokoládé
• 30 ml olíva olaj
• 20 gramm méz
• nagy szemű só

Főzök egy kávét. Egy tortaformát kikenek olajjal és megszórom liszttel. A sütőt előmelegítem 180 fokon. A tojást egy tálba ütöm, habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vizet és a már langyosra hűlt kávét. Ebbe a keverékbe szitálom a kakaóport, a lisztet, majd a sót és a szódabikarbónát is hozzáadom. Végül az olívaolajat is hozzáöntöm. Az egészet összeforgatom, és a tortaformába öntöm.

Körülbelül 35-40 percig sült az én sütőmben, tűpróbával fél óra után érdemes tesztelni.

Hagyom kihűlni, majd a mikró alacsony fokozatán vagy egy forró vízzel a tűzhelyen rotyogó lábos fölé helyezett tálban megolvasztom a csokoládét, hozzáöntöm az olajat és a mézet, elkeverem, és a kész tortára öntöm. A tetejére sópelyhet szórok.

A piskóták piskótája

Innen még muszáj volt egy lépéssel továbbmennem, és kipróbálni azt a piskótát, ami sokak szerint a legpuhább, legruganyosabb mind közül. És történetesen olívaolajjal készül. Ez a chiffon cake, ami valamilyen növényi olajjal és sok, cukorral kemény habbá vert tojásfehérjével készül, így épp sokak félelmét küszöböli ki azzal, hogy nem esik össze, szép, egyenletesen magas lesz, torták tökéletes alapja. Elég bizarr érzés édességbe önteni azt az olajat, amit máskülönben sós ételekhez használunk, de egyrészt itt is mesés állagot biztosít, másrészt jellegzetes illata is remekül működik. Vigyázat, ehhez a recepthez több tojás sárgája kell, mint fehérje, szóval olyankor a legjobb, ha van a hűtőben pár maradék, mondjuk a fánksütés után.

Olívaolajos piskóta

Alapanyagok egy kb. 20 centis tortaformához:

• 50 gramm cukor
• egy bio/kezeletlen citrom és héja
• 130 gramm finomliszt
• 2 tojás sárgája
• 1 dl olívaolaj
• 50 gramm görög joghurt
• 4 tojásfehérje
• egy nagy csipet só
• 50 gramm cukor

A sütőt előmelegítem 160 fokon. A tojásokat szétválasztom, a sárgákat habosra keverem a cukorral, belereszelem a citrom héját és a levét is belefacsarom, belekeverem a lisztet. Hozzáöntöm az olajat, addig keverem, míg fel nem veszi. A joghurtot is belekeverem. A tojásfehérjéket egy csipet sóval gépi habverővel verni kezdem, majd amikor elkezd habosodni, hozzáadom a cukort, és tovább verem, míg egészen kemény nem lesz. A habot óvatosan a tésztához keverem, majd az egész masszát egy sütőpapírral kibélelt, olajjal kikent és liszttel enyhén beszórt 20 cm átmérőjű tortaformába öntöm. Körülbelül 40 perc alatt sül meg, tűpróbával kell ellenőrizgetni, jó-e már.

Mivel a jobb olívaolaj gyümölcsös zamatával minden étel alapízét emeli ki, összeköti, lekerekíti a fogás aromáit, és már többször bebizonyosodott, hogy még olyan helyken is finom tud lenni, ahol nem várnánk (A 101 Bistroban például fagylalton van egy jó adag belőle.) bíztam benne, hogy valóban valami új élményt fog hozni, de nem érzem úgy, hogy hiányozna a kávémból, süteményekben viszont csodásan jó.