Kell-e csokoládé a Túró Rudira?

2022. szeptember 14. – 21:19

frissítve

Kell-e csokoládé a Túró Rudira?
Nyolcféle Rudi: melyikben van csoki? – Fotó: Ács Bori / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Szinte mindegyik Túró Rudi bevonómasszával készül, a Mizo új termékét kivéve, amit azzal hirdetnek, hogy valódi csoki a bevonata. Vettünk egy csomó hagyományos Rudit, és vakteszten próbáltuk megtippelni, melyikbe került csoki. Meg tudjuk-e állapítani kóstolás alapján, mi a különbség a valódi és a műcsokis Rudi között? Kell egyáltalán valódi csokoládé a Túró Rudira, vagy pusztán a megszokásaink alapján kedvelünk egy terméket?

Rengeteg Túró Rudit eszünk, és a statisztikák szerint a fogyasztás nem csökken, hanem nő. Ezek közül is a natúr a legmenőbb, utána jön a tejcsokoládés, aztán az ízesített verziók. Követhetetlen mennyiségű Túró Rudi-márka létezik a boltokban, ebből többet már nem is Rudinak hívnak, hanem túródesszertnek. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a hűtőpult előtt, az mindenesetre biztos, hogy a klasszikus recept sokat változott az édesség 60 éves pályafutása során. És bár úgy hisszük, alapvetően csokoládéval borított túróról van itt szó, valójában egyik alapanyag sem található meg száz százalékban ezekben a termékekben.

Bár minden külföldre induló magyar Túró Rudival tömi meg a bőröndjét, és a kivándorlók is ezután sírnak, valójában nem magyar találmányról van szó. Eredetije az orosz szirok (illetve szovjet és сырок), amellyel 1954-ben három magyar tejipari mérnök a Szovjetunióban találkozott először, majd itthon is bevezették a túrós édesség gyártását. Így lett a pöttyös csomagolású verzió a mai millióféle Rudi prototípusa, ami azóta annyira eltávolodott az eredetitől, hogyha betérünk egy orosz boltba, és vásárolunk egy csomag szirokot, a magyar változatok egyikére sem emlékeztet.

Nemcsak azért, mert mákos, gumicukros és sűrített tejes verzióban is kapható, és a vásárló teljes megzavarása érdekében Pinokkió látható a csomagolásán, hanem mert a tölteléke krémes, inkább sajtkrém, mint rögös túró, bevonata nem roppanós, inkább puha, és erősen kakaós-csokoládés ízű. Ilyesmi desszertek amúgy azóta az egész Baltikumban elterjedtek, van lett, litván, észt túró rudi is.

Fotó: Ács Bori / Telex
Fotó: Ács Bori / Telex
Se túró, se csoki

A mai hazai Túró Rudik tartalmáról tavasszal készített pontos elemzést a Nébih. Ez alapján a legtöbb túrót tartalmazó Rudiknak is csak a fele túró, de van olyan, ami úgynevezett savanyú tejalvadékból áll. Ez tejből, tejporból és -kultúrából készül, amolyan mesterséges túróról van szó. A sok tesztelt Rudi közül egynek sincs csokoládéból a bevonata, a tölteléket úgynevezett kakaós bevonómassza borítja, amely „kakaóporból és/vagy kakaómasszából, cukorból, növényi zsírból, szükség szerint tejkészítményekből finom aprítással készített, bevonásra, formázásra alkalmas anyag”.

A hivatalos meghatározásból nem derül ki, mi a lényegi különbség e között és a csokoládé között, de a kulcs a zsírban van. Míg a csokoládéban a zsírt a kakaóvaj adja, ami kellemes állagú, és úgynevezett jó típusú zsírsavakból áll, tehát egészségesebb, a bevonóban a kakaóvajat növényi zsírokkal helyettesítik, így bővelkedik „rossz” zsírsavakban. Az sem mindegy, melyikben mennyi a cukor, ez a Nébih tesztje szerint 25 és 37 százalék között mozog.

Miután egyetlen Rudiban sem volt igazi csoki, sokan nagyon megörültek a hírnek, hogy a Mizo étcsokoládéra cserélte a bevonatot, és ennek reklámkampányát egy kutatással egészítette ki. Ebben leírták, hogy a magyar forgalomban lévő desszertek nagy részét nem csoki borítja, kivételként a saját étcsokoládés Túró Rudijukat és egy, az orosz szirokot utánzó, az átlag Rudiktól formában is eltérő édességet tüntettek fel.

Fotó: Ács Bori / Telex
Fotó: Ács Bori / Telex

Én évek óta nem eszem Túró Rudit, éppen a kesernyés étcsokoládé és a savanykás túrótöltelék kontrasztjának hiánya miatt, ami gyerekkorom Rudijaiban még ott volt. Azonnal szaladtam a boltba, hogy kipróbáljam az újat, de rögtön két meglepetés is ért. Az első, hogy csak a hatodik üzletben találtam az új Rudiból, a második, hogy a Mizo reklámjából nem derült ki: csak egyetlen, külön terméken cserélték a bevonómasszát étcsokoládésra, a többin meghagyták az eredetit. A csere tehát nem új, általános elvekre épül, amint azt a reklám sugallja, csupán egyetlen termékkategóriára vonatkozik. A kutatásban leszólt bevonós Rudik között pedig a saját, bevonóval készült termékeik is szerepelnek. A csomagoláson feltüntetett százalékokat óvatosan kell nézni, mert ugyan a rudinak csak a 38%-a csokoládé, de az arány a teljes termékre vonatkozik, tehát a bevonat ebben a kiadásban egészen csokoládéból van. Cserébe – bolttól függően – 50-70 forinttal drágább a bevonómasszás, natúr változatnál.

Vakteszt

Persze ettől még nagyon kíváncsiak voltunk. Érezni-e a különbséget? Kitűnik-e az étcsokoládés bevonat a többi közül? Bejártam a környékbeli boltokat, igyekeztem mindegyik típusba betérni, és megvettem az összes natúr, tehát nem tejes, nem tejcsokoládés, nem ízesített Túró Rudit, amit találtam. Valószínűleg maradtak ki még létező márkák, de itt nem az volt a cél, hogy egyenként jellemezzük az összes kapható terméket, hanem hogy kiderüljön, fogyasztóként érezzük-e a különbséget a bevonósok és a csokis között. Illetve hogy mi az, amitől jó vagy rossz egy Túró Rudi, mit keresünk benne. Nem vettem be a tesztbe a túrókészítményeket és a már említett szirokutánzatot sem, a vakteszten azonnal lebukott volna.

A központi kérdés nem az volt, milyen a csokoládés Rudi, hanem az, kell-e egyáltalán nekünk a csokoládé, amikor már olyan jól megszoktuk a bevonómasszás változatokat. A nyolcféle Rudit külön, számokkal jelölt tányérokra tettem, és megkértem a kollégáimat, kóstolják őket végig, és tippeljék meg, melyikben van csokoládé.

A csapat 18 százalékának sikerült eltalálnia, melyik bevonóban rejlik a csoki.

A nyolcféle Rudiból mindegyikre érkezett külön-külön szavazat, bármelyikről elhittük volna, hogy az az a bizonyos, amely mindtől különbözik. Ami igazán érdekes, hogy sokan kiemelték a csokoládés verziót, vagy azért, mert furcsa volt számukra, vagy mert szokatlan, de többen külön rámutattak, hogy az nem ízlik nekik. Anélkül, hogy tudták volna, éppen az a csokis. Nagyon sokan ismerték fel a Pöttyöst, de érdekes módon senkinek nem tűnt fel, hogy a csokis Mizónak a formája is más, ugyanis két vékony rúd van egy csomagban. Egyik kollégánk felfedezte, hogy a csokis verzióban kicsit másmilyen, habosabb a túró, de az nem tűnt fel neki, hogy a bevonatban különbség lenne. Sokat merengtünk azon is: ahogy bevonó és bevonó, úgy csokoládé és csokoládé között is óriási különbségek lehetnek, az egyik finomabb a másiknál.

A csokis bevonójú Rudi kevésbé Túró Rudi jellegű – Fotó: Ács Bori / Telex
A csokis bevonójú Rudi kevésbé Túró Rudi jellegű – Fotó: Ács Bori / Telex

A teszt közben elhangzott megállapítások:

  • Minek elrontani valamit csokival, ami tökéletes bevonóval? Egyszerűen nem illik a Túró Rudihoz a valódi csoki.
  • Mindegyik rettenetes, botrányosak.
  • Aki ezt gyártotta, az szégyellje magát.
  • Biztos, hogy egyikben sincs csokoládé.
  • Először azt hiszed, hogy te aztán tuti elsőre megmondod majd, aztán a közepén teljesen elbizonytalanodsz, mert szinte mind ugyanolyan.
  • Igazából az is számít, hogy mennyire savanyú a túró, és milyen a kontraszt a bevonóval.
  • Úristen, ezt bekaptam, és rosszul lettem.
  • Nem lehet, hogy romlott ezekben a túró?
  • Ennek a bevonónak szimpla cukoríze van, a másik viszont kakaósabb.

Végül sokan arra jutottak, hogy külön egész jó a valódi csokis bevonat, a túróval együtt mégsem működik, diszharmonikus. Többen azt is meg tudták tippelni, melyik az általuk kedvelt, megszokott márka, sokat számít itt az is, kinek mi az etalon. A legegyszerűbb megfogalmazásban: ennek egyáltalán nincs Túró Rudi-íze!

Egy igazán Túró Rudi-rajongó-szakértő kolléganőnk vakteszten kívül kóstolta meg a Rudit, ő így nyilatkozott: „Először meglepő volt, mert bármilyen megszokott Rudihoz képest nagyon vastag a csokiréteg, jó ropogós is, de harapás után gyorsan olvad, nem képez egy elrághatatlan bevonólavinát a szájban. A csoki korrekt minőségűnek tűnik, ahogy a túró is, teljesen túróízű, nincs agyoncukrozva. Finom együtt a kettő, gyorsan le is csúszik, de nem érzem úgy, hogy azonnal akarok belőle még egyet. Ami jó, hiszen így lehet mértéket tartani, de ezzel együtt mégsem jó, mert nem rákattanósan finom, hanem csak közepesen.”

Kövess minket Facebookon is!