Chorizós bagel váltotta a szalámis zsömlét az újranyitott MÁV Utasellátóban

„Csókolom, szalámis zsemle van?” – kérdezem az eladótól a helyiségbe lépve, mintegy a dolog közepébe vágva. Mint elárulja, az nincs, chorizós bagellel szolgálhat. Hozzáteszi békülékenyebben: ha nosztalgiázni akarok, akkor van csokiroló. Utasellátós csokis roló! Persze hogy jöhet. Esetleg Sztár kóla, Traubi vagy Deit üdítő? Ne vicceljek, legfeljebb málnaszörpöt tud kínálni helyettük, mondja.

Rendben, össze is állt a félmúltidéző reggeli a kedden megnyitott, új Utasellátó falatozóban, ami a MÁV célkitűzése szerint „a Batthyány téren megforduló utazóközönségnek kíván kulturált és magas színvonalú étel-, illetve italfogyasztási lehetőséget biztosítani”.

Az Utasellátó büfék aranykora a 60-as, 70-es években volt, amikor a MÁV-val utazóknak kínáltak aránylag modern körülmények között, aránylag olcsón, aránylag jó minőségű frissítőket. A vendéglátóegységek java része sajnos a 80-as, 90-es évekre lezüllött, unott arcú eladók lökdösték a vendég elé a langyos sört és a száraz szendvicset a helyiséget eluraló csikkszagban. Aztán hosszú csönd.

Majd eljött 2023. február 14., és a MÁV, pontosabban a MÁV-HÉV megnyitotta az első újragondolt Utasellátó falatozót a Batthyány téri aluljáróban.

A reggelit tehát már összeállítottuk, de nézzünk körül egy kicsit a helyiségben. A helyszín elég jó, a metrókijáratot és a Batthyány téri villamosmegállót összekötő folyosó elején (a BKK-pénztár oldalában) találtak a büfének helyet, ha jól emlékszem, valami trafik lehetett itt régebben. A metróból kilépő utas nem látja egyből – a kijárattal telibe szemben levő Princess pékség elnyomja vizuálisan –, de ha továbbhalad, akkor feltűnik a fehéren tündöklő portál és az ablaküveg mögötti, kicsit műtősterilre világított belső.

Bár a kirakatban vannak különböző ételek, és a konyha belseje is feltárul kintről, elsőre mégis inkább egy BKK-ügyfélszolgálatot idéz meg a falatozó. A konkurens pékség a szomszédban sokkal inkább a járókelők arcába tolja a kínálatát, nem beszélve a friss süteményillatról. A bejárat feletti, modernizált Utasellátó felirat és a logó pedig azt üzeni:

aki nosztalgiára vár, nem biztos, hogy száz százalékig bejön a számítása.

Belül fehér padlólap, fehér csempe és szürkésfehér álmennyezet erősíti a fürdőszobaérzést. A falra akasztott három, tévészerű világító poszteren az Utasellátó múltjáról kap információt az, aki majszolgatás közben tájékozódni szeretne a témában. A fehér evőpultok derékmagasságig érnek, pont jó állva, nem is értem az eladó szabadkozását, miszerint a székek még nem jöttek meg, de hamarosan megérkeznek. A sarokban légkondicionáló zümmög.

Belemélyesztem a fogam a chorizós bagelbe (1150 forint), ami ugye a perec és a zsemle szerelemgyereke: széles, lapos péksütemény, közepén nagy lyukkal, két fele között spanyol szalámiszeletekkel. A vajjal bőven megkent szendvicsben savanyúuborka-szeletekkel ellensúlyozták a paprikás chorizo enyhe csípősségét, a bagel teteje azonban mintha kissé száraz lenne. Bődey kolléga szerint a kopogós héj rendben van, az ő wasabis-lazacos bageljében (1390 forint) állítása szerint pont jó az ízarány. A hozzá kortyolt málnaszörp (150 forint/dl) megbízhatóan hozza a boltiszörp-ízeket, a szénsav megfelelő.

A reggeli végén szinte remegő kezekkel bontom ki celofáncsomagolásából az Utasellátó csokiroládot (590 forint), aminek rudacskája lényegében hidat képez a múlt és a jelen között. Gyerekként eléggé szerettem, de hát nincs az az édesség, amit nem szeret az ember gyerekként, anno még a télifagyit is két pofára tömtem. Az elmúlt években különböző kisboltokban láttam, ravaszul „Utast ellátó csokiroló”-nak márkázva, ami arra engedett következtetni, hogy valaki a retróhangulatra építve nem teljesen azonos, de hasonló márkanéven folytatta a gyártást.

Ez a darab viszont már újra a rendes nevén, Utasellátó rolóként szerepel a csomagoláson, de felfedezem, hogy a gyártó az Utast ellátó cég. Tehát akkor a márkanévben, úgy tűnik, kompromisszum született. „Szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától” ajkamhoz emelem a rudacskát, és abban a pillanatban, hogy odaér ínyemhez, megremegek, és feltolul az emlék.

A roppanós ostya morzsái madeleine süteményként idézik a harminc évvel ezelőtti reggelt, amikor egy házibuli után gyomorjavítónak ledobott meleg, rosszízű unikum a pályaudvari Utasellátó foltos padlójára ugrott ki a gyomromból azzal a lendülettel, ahogy érkezett, viszont a rátolt csokiroló sikeresen lefojtotta a további hullámokat.

Igen, ez ugyanaz a hidrogénezett pálmazsírral stabilizált kakaómasszaíz! Úgy tűnik, ha van valami állandó az időben, akkor az az Utasellátó csokiroló.

Mint az eladótól megtudom, a betérő emberek között nem csak én keresem a nosztalgiát. Népszerű a csokiroló, de az igazi sztár a hamburger és az óriáspalacsinta. A kínálatot végignézve egyébként látszik, úgy állították össze, ne ütközzön a szomszéd pékség pizza-croissant vonalával. Át is sétálok, hogy megkérdezzem őket, hogyan fogadták az oldalukban feltűnő konkurenciát. Sajnos a téma láthatóan bosszantja a pékség eladóját, és rövid úton eltanácsol – ebből azért le lehet szűrni nagyjából, mit gondolhat.

Összefoglalva: az Utasellátó részben teljesíti a MÁV célkitűzését, mert az utazóközönség kissé steril, de kulturált helyen fogyaszthat, a magas színvonallal viszont lehet, hogy az árszínvonalra akartak utalni, mert az 1150–1390 forintos szendvicsárak nem éppen alacsonyak. A presszókávé (550 Ft), a félliteres üdítő (590 Ft) és a csapolt sör (850 Ft) ára sem diszkont, de nincs is annyira elszállva, mint egy-két divatosabb reggelizőhelyen. Az Utasellátó csokiroló, bomba, kocka (490–590 Ft) desszertekért az ízüktől függetlenül jár a pluszpont, egy röpke időutazásra pont tökéletesek.

Örvendetes tehát, hogy a Batthyány téren a többi falatozó mellett a MÁV indított még egy sajátot is, nem sajnálva a pénzt a kiépítésre. De sajnos amire igazán szükség volna, az 50 éves HÉV-szerelvények lecserélésére vagy a HÉV-vonalak továbbfejlesztésére, összekötésére vagy – ki se merem mondani – az 5-ös metróra, valahogy sosem jut pénz.

És hogy miért a MÁV csinál büfét a BKV-s, tehát fővárosi tulajdonú metrókijárat aluljárójában? A válasz elég érdekes: Tarlós István főpolgármestersége és a HÉV-ek állami tulajdonba adásának idején a főváros véletlenül az egész Batthyány téri aluljárót átadta a MÁV-nak, még a metrókijárat előtti részt is. A MÁV pedig, amint azt számos pályaudvar és állomás mutatja, nem igazán bajnoka a sikeres ingatlanhasznosításnak. Majd most talán az Utasellátóval fordul a kocka.