Visszatérő téma a hazai közéletben a külföldi munkavállalók kérdése. A Fidesz 2015-ben még kék plakátokon hirdette, hogy nem lehet elvenni a magyarok munkáját. Az idei választásra készülve a Tisza Párt is a magyar munkahelyek védelmében szólalt fel, kormányra kerülve pedig az EU-n kívüli munkaerő-behozatal korlátozására, felfüggesztésére készült, igaz, ez egyelőre nem történt meg.
Mit mutatnak a korábbi évekből az adatok? Ebben az évtizedben a külföldi munkavállalók száma folyamatosan növekedett: 2020-ban még csak 67 ezer külföldi munkavállaló dolgozott az országban, ami 2025-re 106 ezerre emelkedett. Ez igen gyorsan ment végbe, hiszen éves átlagban 10 százalékos volt a növekedés.
Igaz, ennél a számnál korábban lehetett magasabbról is olvasni, 2024 áprilisában például Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár arról beszélt, hogy akkor mintegy 120 ezer vendégmunkás dolgozott Magyarországon. Ugyanakkor a Portfolio minapi cikkében szereplő, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság által megadott adatok alapján nem valószínű, hogy igazán jelentős lenne az eltérés a KSH adataihoz képest.
A munkavállalók száma mellett az összetételük is változott: korábban leginkább Szerbiából és Ukrajnából jöttek munkavállalók az EU-tagállamokon kívül, és köztük is sok volt a magyar. Az ukrán állampolgárságú munkavállalók száma 2022-ben volt a legmagasabb 26 ezer fővel, azóta közel ötödével csökkent, de még így is ők adták a legnagyobb külföldi dolgozói közösséget itthon tavaly.
Az ukrán munkavállalóknak a hazai, európai összevetésben alacsony bérek mellett az Orbán-kormány oroszbarát, ukránellenes politikája is taszító lehetett. De a térségünkben a többi szláv nyelvű országban eleve könnyebb a beilleszkedés az ukránok számára.
Szerbiából nézve szintén kevésbé vonzó a magyarországi munka: hat év alatt 15 százalékkal csökkent a szerb állampolgárságú munkavállalók száma. Más térségbeli országokból nem változott érdemben, hogy mennyien járnak át Magyarországra dolgozni.
Nemcsak az ukránoknak, a kirgizeknek se jött be annyira a magyar munkavállalás, az ő számuk is csökkent. Ebben szerepe lehetett, hogy kirgiz munkavállalókat bocsátott el botrányos körülmények között az SK az iváncsai gyárából.
A gyors növekedést az ázsiai országok okozták: a Fülöp-szigetekről 11 ezer munkavállaló volt már 2025-ben hazánkban úgy, hogy 2020-ban még csak 216-an voltak. Hagyományosan jelentős a hazai kínai közösség, munkavállalóként 9600 kínai állampolgárt tartottak nyilván – ez is 63 százalékos növekedés az elmúlt három évben, valószínűleg nem függetlenül a kínai vállalatok itteni beruházásaitól. Jelentős még a vietnámi munkások száma is több mint nyolcezer fővel, és itt is folyamatos a növekedés. (A Budapesten dolgozó vietnámi futárokról tavaly a Telex készített videóriportot.)
Budapesten sok, vidéken kevés a külföldi dolgozó
A külföldi munkavállalókkal kapcsolatos hírek leginkább a nagy vidéki gyárakhoz kötődnek: amikor egy-egy akkumulátorgyárnál, összeszerelő üzemnél több száz vagy akár több ezer külföldit alkalmaznak, az azonnal feltűnést kelt. Kevéssé látványos, illetve jobban megszokott, mégis Budapesten van a legtöbb külföldi munkavállaló.
A fővárosban 6,2 százalék az arányuk, vidéken majdnem csak az ötöde, 1,3 százalék.
A megyék között is nagyok a különbségek: a legtöbb külföldi munkavállaló Zalában (3,8 százalék), Komárom-Esztergom (3,3 százalék) és Pest megyében (1,9 százalék) van. A legkevesebben Baranya (0,3 százalék), Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben (0,4-0,4 százalék) vannak.
Gyárakban és multiknál dolgoznak a külföldiek
Budapesten magasabb a nem uniós munkavállalók aránya is: a külföldiek 81 százaléka származott harmadik országból, vidéken 24 százalék ez az arány. Míg vidéken jellemzően gyárakban dolgoznak a külföldiek, a fővárosban a magasabb fizetésű szolgáltató szektorban is megjelentek.
A multinacionális nagyvállalatok üzleti szolgáltatóközpontjaiban, az SSC-kben (shared service center) kifejezetten sok külföldi dolgozik. Árulkodó ennek mentén, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly ősszel azzal büszkélkedett, hogy a szektorban a munkavállalók 15-25 százaléka külföldi. A Sanofi irodájának átadásakor azt mondta, 20 milliárd forinttal támogatták a szektort, aminek a hazai gazdaságra kifejtett vegyes hatásairól korábban írtunk.
Az országosan 110 ezer, a fővárosban közel 80 ezer fős SSC-szektorban tehát 15-20 ezer külföldi dolgozhat, ami így az 55 ezer fős fővárosi külföldi munkavállalói létszám fontos része.
Bizonyos értelemben ennek vidéki megfelelője az akkumulátorgyártás, ahol a legalább 1300 milliárd forintos állami támogatás mellett a munkavállalók jelentős része szintén külföldi. Nehéz megmondani, hogy pontosan mennyi külföldi munkavállalójuk van ezen gyáraknak, különösen hogy a bérelt munkavállalók száma nem jelenik meg a beszámolókban. A sajtóhírek alapján azonban jellemzően a nagy, külföldi tulajdonú, állam által támogatott gyárakban dolgozhatnak leginkább a külföldi, különösen a harmadik világból érkezett munkavállalók.
A külföldi dolgozókkal kapcsolatos vita sarokpontja, hogy „elveszik-e a magyarok munkáját”.
Egyedi esetekben ez megtörténhetett, de rendszerszinten ezt kevéssé látni, hiszen a magyar munkavállalók körében ebben az évtizedben is nőtt a foglalkoztatottsági ráta, azaz egyre többen dolgoznak. Az Eurostat adatai szerint 2020-ban a 15–64 év közötti magyarok 73 százaléka dolgozott, ami 2024-re 78,6 százalékra nőtt. Igaz, az utóbbi hónapokban valamelyest romlott a hazai munkaerőpiaci helyzet, a KSH legutóbbi, az idén február–áprilisi időszakra vonatkozó adatai szerint a foglalkoztatottsági ráta 74,7 százalékra mérséklődött.
Területileg sem látszik pozitív összefüggés a vendégmunkások és a munkanélküliek aránya között. Ha azt a három területi egységet nézzük, ahol a legmagasabb az előbbiek aránya, akkor azt látjuk, hogy Budapesten 3,8 százalékos a munkanélküliség az idei első negyedéves adatok szerint, Zalában 2,5, Komárom-Esztergom megyében 2,7 százalékos, azaz mindhárom esetében alacsonyabb a 4,7 százalékos országos átlagnál. Ezek a teljes foglalkoztatottsághoz közeli számok arra utalnak, hogy a hiányzó munkaerőt igyekeznek pótolni a munkáltatók külföldről.
Az más kérdés, hogy volt-e értelme nagyon jelentős állami költséggel olyan nagyberuházásokat vonzani az országba, amelyekről tudni lehetett, hogy valószínűleg csak vendégmunkásokkal lehet majd üzemeltetni őket. Ami pedig a bérszintet illeti, a külföldi dolgozók hiánya elméletileg magasabbra tolná a kereseteket, de az olyan hatásokkal is számolni kell, hogy ha például – külföldi futárok hiányában – a mostaninál is sokkal drágább lenne az ételrendelés, akkor az érdemben visszavethetné a keresletet.
Itthon sok, Európában kevés
A külföldi munkavállalók számának gyors – és nagyon alacsony szintről induló – felfutása miatt könnyen érezhették úgy az emberek, hogy jelentős változás zajlott. Európai összevetésben azonban még a megugrott külföldi munkavállalói létszám sem számít igazán soknak. Az európai országok többségére 2024-re érhető el adat: ekkor az Európai Unióban átlagosan minden tizedik munkavállaló volt külföldi.
Más kérdés, hogy a Magyarországnál szereplő 0,9 százalékos arány a fentiek alapján szinte biztosan nem stimmel. Ha elosztjuk a külföldi munkavállalók számát a tavaly évi végi teljes foglalkoztatotti létszámmal, akkor 2,3 százalék körüli arányt kapunk, 2024-re pedig 2,2 százalékot.
Ugyanakkor az is látszik, hogy Csehországban még így is több mint kétszer akkora a külföldi munkavállalók aránya, az uniós átlag pedig bő négyszerese az általunk számolt magyar adatnak. A legmagasabb arány Luxemburgban (54 százalék) és a nem uniós, de a közösségi szabad munkavállalásban részes Svájcban (29 százalék) van. Itt a magas bérek és a munkaerőhiány, illetve a megfelelő végzettségű helyi lakosok hiánya is gerjeszti a folyamatot.
A balkáni országok mellett Szlovákia adata számít még kifejezetten alacsonynak, bár kérdés, hogy ott nincs-e a magyarországihoz hasonló torzítás.
Az unióból érkezőket fizetik igazán jól
A külföldi munkavállalók közül a más uniós országból érkezők jellemzően jóval többet keresnek, mint a magyarok. Közel felével magasabb az uniós munkavállalók bére itthon, mint az országos átlag. Ebben az esetben gondolhatunk arra, hogy sok külföldi cég küld ide menedzsereket, cégvezetőket, akik miatt magasabb az átlag.
Azonban a medián jövedelmük is negyedével magasabb az uniós országokból hazánkba érkezetteknek, így nem csak néhány vezető húzza fel az átlagot. Ugyan nem ismerjük a szakmai végzettség szerinti összetételt, de ez alapján
inkább a nyugat-európai dolgozók szorítják ki a magyarokat a jobban fizetett állásokból, nem az EU-n kívülről érkezettek.
Az unión kívülről érkezett munkavállalók átlagos jövedelme szinte teljesen megegyezett az országos átlaggal. Azonban a mediánbérekből kitűnik, hogy a többségük kevesebbet keres a hazai mediánnál. A külföldi munkavállalók összességében tehát lefelé húzzák a magyar átlagbéreket.
