A XII. kerületi nyilas tömeggyilkos, aki még a nyilasoknak is sok volt

A célunk egyetlen, nem túl ismert képre irányítani a figyelmet. A kép, mondhatni, Magyarország legsötétebb bugyraiból került elő: egy szavakkal el nem mondható szörnyűség lezárása és egy igazán sötét kor kezdete két személy képében egyszerre van rajta.

Most mégis inkább a bal oldali szereplőre figyeljünk, Kun Andrásra, a kiugrott minorita szerzetesre, antiszemita tömeggyilkosra. Személye és a XII. kerületi nyilasszervezetének tevékenysége ma is napirenden van.

Két év az egyházban

Kun András 1911. november 8-án született Nyírbátorban a család harmadik gyermekeként. Szülei mindhárom fiukat vallásos szellemben nevelték. Huszonhárom évesen testvérével, Kun Lajossal együtt Rómában a ferencesek támogatásával tanult bölcsészetet és teológiát. A szélsőjobboldali gondolkodás fiatalkorától fogva jellemző volt rá, a fasiszta Olaszországban töltött időszak ebben csak megerősítette. Pappá harmincévesen szentelték, minorita szerzetesnek állt, de szerzetesi karrierje csupán két évig tartott, az egyháztól saját elhatározásából kérte a rend elhagyását.

1944-ben a német megszállás után találkozott Szálasival, majd belépett a Nyilaskeresztes Pártba, októberben már aktív szerepet vállalt a nyilas hatalomátvételben. Ezután a XII. kerületi nyilasszervezet egyik vezetője lett, hírhedt neve egyházi múltjára visszautalva a „Kun páter” volt. A vezetése alatt emberi ésszel fel nem fogható kegyetlen, túlnyomó többségében antiszemita tömeggyilkosságok vették kezdetüket, a kerületi pártszervezet több mint 1300 embert lőtt a Dunába. Erről a XII. kerületi nyilas rémuralomról és korunk emlékezetpolitikájáról szólt a 444 nemrég bemutatott dokumentumfilmje (bár a film készítőinek nem nyilatkozott, később interjút adott a témáról a nyilas nagyapja miatt „perzselő szégyent érző” Pokorni Zoltán kerületi polgármester). Korábban már foglalkozott a XII. kerület nyilas múltjával Térey János az Átkelés Budapesten címmel megjelent verses novelláskötetében is – Téreyről nemrég írtunk –, illetve Marlenka című regényében Finy Petra is.

Kun páter ámokfutása nem merült ki a szadista gyilkosságokban, társaival rabolt, fosztogatott. Önkényes viselkedését végül még a nyilas hatóságok se tűrhették tovább, elfogták és börtönbe zárták. A börtönből az orosz csapatok engedték szabadon, mint mindenki mást, akiket a börtönökben találtak. Az utcán ismerték fel szökés közben, ott helyben letartóztatták, így került a népbíróság elé.

Jegyet is vehettek rá

A felvétel 1945 szeptemberében, a népbírósági tárgyalást megelőző vizsgálat során készült a Budapesti Törvényszék Markó utcai épületében. A vizsgálati szakaszt követően a tárgyalás, az ítélethirdetés és a kivégzés egyetlen nap alatt le is zajlott. A tárgyalóterem és az udvar, ahol a kivégzéseket tartották, tömve volt, aki akart, jegyet vehetett rá, még az udvarra néző ablakok is mind megteltek.

Nem lehet pontosan tudni, hogy ezt a képet ki készítette, egészen mostanáig a szerzőjét nem azonosították be. Ez a felvétel Bauer Sándor anyagával együtt került a Fortepan gyűjteményhez, Bauer a Magyar Távirati Irodának (mai MTVA) és annak elődjének, a Magyar Filmirodának (MAFIRT) is fotózott, de nem valószínű, hogy az akkor még csak tizennégy éves fotóriporter a népbírósági tárgyalásokat fényképezhette. A Fortepan képein több fotós is egyértelműen kivehető, a népbírósági ülésekről, tárgyalásokról és a vizsgálatokról az egész sajtó tudósított. Hasonló képeket a tárgyalásról szóló tanulmányokban, cikkekben is találhatunk, Kun pulóvere és inge mindegyiken megegyezik, feltehetően az eljárás során, egészen a kivégzéséig ugyanazt a ruhát viselte.

A történetet és szereplőit ismerve nehéz szabadulni a kép erejétől. Talán a kép bal oldalán álló Kun minden érzelem nélküli arckifejezése az első dolog, ami megragadja a tekintetet. Tudható, hogy első kihallgatásán mindent tagadott, aztán a tárgyalás előtt kilenc nappal bevallotta a rendőrségi kihallgatásokon ismertetett kegyetlen gyilkosságokat és kínzásokat, de később ezt a vallomását visszavonta, innentől kezdve végig tagadott.

Szigorú ajkak

Vele szemben ül Péter Gábor, a Politikai Rendészeti Osztály vezetője, a helyzetből fakadó fölénnyel az arcán.

Péter Gábor (született Eisenberger Benjamin) szegény zsidó családból származott, szabólegényből lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőségi tagja, a háború után az ÁVH megszervezője és vezetője, nevéhez kötődnek a koncepciós perek levezénylése is. Kun András balján még életlenül, de jól látható három arc, tekintetük Péter Gáborra szegeződik, az asztalon kézzel írt iratok.

Szintén nem ismerjük az eredeti képkivágást, lehet, a teljes felvétel van előttünk, további arckifejezéseket nem látunk, de a hátterében kirajzolódó testtartások: a karba tett kéz, a szigorú ajkak is feszült figyelmet mutatnak. A középső alak enyhén előre dől, talán azért, hogy jobban hallja a vizsgálatot, és még megbújik egy arc a ballonkabátos mögött, tekintete a képmező életlenségétől inkább kísérteties csak, mint kifejező. Van, aki Pétert, van, aki Kunt nézi, minden tekintet, így a miénk is a két főszereplő között cikázik.