Hétről hétre újabb kutatás állítja, újabb szakértő áll ki amellett, hogy az alkoholnak nincs biztonságos mennyisége, már a kis mennyiség is káros. Sokáig egy pohár alkoholban állapítottak meg biztonságos limitet a táplálkozási ajánlások, most a Trump-adminisztráció új amerikai ajánlása viszont egyszerűen mérsékelt fogyasztást javasol, miközben a kutatások egyre nagyobb önmérsékletre buzdító eredményekre jutnak.
Mivel az alkohollal kapcsolatos tudományos ítéletek egyre szigorúbbak, különösen nagy hitetlenkedést váltott ki pár éve, amikor a közösségi médiában vörösboros üvegekkel a kezükben látható kisgyerekek fotói futottak körbe. Sokan vélték a mesterséges intelligencia termésének a képeket, pedig valódiak. 1956-ig valóban engedélyezték az alkoholos italokat a francia iskolákban, ekkor is csak a 14 éven aluliakat tiltották el tőlük, sőt a teljesen alkoholmentes gyerekétkeztetés bevezetésére is csupán 1981-ben került sor.
Mindennek természetesen nem az volt a célja, hogy a gyerekek pityókásan végezzék legkorábbi tanulmányaikat, szedálni sem akarták őket, ahogyan az a kedvelt hazai mondás tartja, amely szerint a pálinkás cumi nyugtatja le a legjobban a nyűgös babákat. Az iskolai borfogyasztásnak egyszerű kulturális okai voltak. A francia több ezer éve a legkifinomultabb gasztrokultúrának számít, ebben pedig fontos szerepe van a borkultúrának is – bár a History Facts cikke emlékeztet rá, hogy azért a bort nem a franciák találták fel, a legrégebbi borászatot, amely 6100 éves, egy örmény barlangban fedezték fel régészek.
A bor mindent elsöprő népszerűségében fontos szerepe volt a pasztőrözés atyjának, Louis Pasteurnek is, aki a 19. század közepén rájött, hogy ha felmelegíti a bort, akkor megsemmisíti a benne található veszélyes mikrobákat. Ez a felfedezés a tejiparban vált igazán fontossá ugyan, de akkoriban úgy vélte, hogy a bor a legegészségesebb ital, biztonságosabb a víznél is. Emellett az ötvenes évekig éltek olyan hiedelmek is, amelyek szerint a bor erőt ad a gyerekeknek, sőt a borfogyasztás fontos felnőtté, férfivá avató rítusnak is számított.
A francia gyereknevelésnek máig szerves része a beavatás a nemzet gasztronómiájába, bár ennek manapság már nem annyira a bor áll a középpontjában, hanem például a sajtok és az éttermi étkezés szokása. Erről is szól többek között Pamela Druckerman könyve, amely magyarul a tartalomra sehogyan sem utaló Nem harap a spenót címmel jelent meg, és a francia gyereknevelésről szól az altatástól a táplálkozásig. A könyv beszámolói szerint a francia közétkeztetésnek a gyerekek pici korától fontos része, hogy megtanulják, hogyan kell többfogásnyi étkezést türelmesen végigülni, és rendszeresen kóstolgatnak különféle sajtokat, a szertartásos étkezés a tananyag fontos eleme.
A pityókás iskolások korának az egészségesebb közétkeztetésért harcoló Pierre Mendès France francia politikus rendelete vetett véget. Az alkohol betiltásán túl azért is küzdött, hogy a gyerekek több zöldséget és gyümölcsöt egyenek az iskolában, és ő vezette be azt is, hogy az iskolások igyanak napi egy pohár tejet. Már a második világháború előtt megpróbálta tejre váltani a bort, de kezdeményezéseit elsöpörte a háború.
A rendelkezés nem volt igazán népszerű, Mendèst azzal vádolták, hogy a tejiparnak akar kedvezni. Állítólag sokan azóta is vitatkoznak azon, vajon azok a rendelkezések, amelyek tiltják az alkohol fogyasztását, nem serkentik-e inkább a hajlamot a túlzott mértékű alkoholfogyasztásra.
