A butt plugokról (amiket magyarul leginkább anális dugónak vagy análdildónak lehet nevezni, de a továbbiakban inkább maradjunk ennél a névnél) elsőre valószínűleg mindenkinek a szexjátékok ugranak be, amikről természetesen csak a haverjuktól hallottak egyszer. Ez nem is meglepő, hiszen régóta így élnek a köztudatban, és más kontextusban ritkábban is merül fel, hogy valakinek a hátsó felébe helyezzenek fel valamit. Persze vannak olyan helyzetek, amikor ez elkerülhetetlen, például ha proktológushoz vagy vastagbéltükrözésre megy az ember.
Valószínűleg nem sokan tudják, de a végbélnyílás közelében jelentkező problémákra, például végbélrepedésre vagy krónikus szorulásra a mai napig írhat fel az orvos úgynevezett anális dilátort, ami segíthet ezeknek a problémáknak a kezelésében. Azt pedig alighanem még kevesebben tudják, hogy a butt plugok eredetileg ilyen orvosi eszközként születtek meg. Igaz, az első ismert dilátor gyártója nemcsak szorulásra, hanem egy sor más dologra, például rossz szájszagra, fejfájásra és elmebajra is ajánlotta ezeket, és erősen szorgalmazta a rendszeres használatukat.
Ahogy azt ez az American Journal of Gastroenterologyban 2001-ben megjelent visszatekintés is rögzíti, az emberiség évezredek óta küzd már végbélhez köthető betegségekkel. Az első írásos feljegyzés konkrétan majdnem négyezer éves erről, a Hammurapi babiloni király törvényeit összegyűjtő, 1910-ben előkerült sztélén részletesen szerepel, hogy mennyit kell fizetniük a különböző társadalmi rétegekhez tartozó embereknek, ha egy orvos meggyógyítja a bélbetegségüket. Az aranyér kezelése több egyiptomi papirusztekercsen is feltűnik, Hippokratész pedig már az időszámítás előtti 4. században alkalmazta a ma is használt speculum elődjét.
Később aztán a francia sebészek konkrétan a Napkirály felszakadt ánuszának köszönhették a szakmájuk felvirágzását, miután az addig lesajnált, többnyire csak érvágásokat végző sebészek egyike a 17. század végén sikeresen kivágta XIV. Lajos sipolyát. És hát ne felejtsük el azt sem, hogy az 1700-as években teljesen bevett orvosi eljárás volt, hogy a halottnak vagy haldoklónak vélt ember végbelét használták újraélesztésnél, konkrétan dohányfüstöt fújtak bele. Ezt a módszert főleg vízbe fulladóknál használták előszeretettel, még Magyarországon is.
Szóval a végbéltájéki betegségeket régóta próbálta kezelni az emberiség, és ebbe a versenyfutásba érkezett meg egy bizonyos dr. F. E. Young, aki 1892-ben jegyeztette be az amerikai szabadalmi hivatalnál a saját anális dilátorait. Ez a gyakorlatban egy csomag volt, benne négy különböző méretű dilátorral, és a mellékelt tájékoztató külön fel is hívta rá a figyelmet, hogy csak így lehet forgalmazni. Young a dilátorait egy általa alapított és szerkesztett folyóiratban, a New Wayben mutatta be 1893 márciusában, és már akkor is igazi csodaeszköznek állította be őket.
Azt, hogy ezt akkoriban mennyire vette komolyan az orvostársadalom, jól mutatja, hogy egy hónappal később a Harvard Medical News című, hetente megjelenő folyóiratában egy rövid írásban úgy reagáltak rá, hogy „ha a világ üvöltöző őrültjeinek háromnegyedét hetek alatt teljesen meg lehetne gyógyítani ezzel a módszerrel, akkor a könyörületesség jegyében miért nem dugdossák fel ezek az emberek a dilátoraikat maguknak vagy egymásnak?”. A végén még hozzátették, hogy szerintük a szexuális patológiával elsőként foglalkozó Richard von Krafft-Ebingnek ideje lesz írnia egy új fejezetet a patológiás perverziókról.
A szakértőknek volt is okuk szkeptikusnak lenni, mert dr. Young nemcsak az elmebaj eleve meglehetősen furcsán elvárható gyógyítását ígérte a dilátoraival, hanem a mellékelt tájékoztató alapján egy rakás más betegségét is. Ezek közé tartozott az aranyér, a szorulás, a gyomorrontás, az idegesség, a fejfájás, az álmatlanság és az ekcéma is, egyebek között. Férfiaknak prosztataproblémákra is javasolta a dilátorokat, nőknek pedig terhesség esetén, valamint a menstruáció előtt és közben ajánlotta. Young emellett hangsúlyozta, hogy bár a használatot abba lehet hagyni a kívánt eredmények elérése után, ő azt javasolja, hogy időnként így is használja az ember, akár alvás közben is, mert csak előnye származhat belőle. Szerinte abban a kevés esetben, amikor a dilátor nem segített, a felhasználók csak elhanyagolták a használatát.
Azt amúgy később Young is elismerte, hogy néhány ember pánikba esett az eszköz látványától – ide kattintva végig is lehet pörgetni, hogy nézett ki egy ilyen készlet, és milyen tájékoztató szövegek jártak hozzá. Ezeken a képeken amúgy pont egy gumiból készült szettet lehet látni, de volt alumíniumból és bakelitből gyártott dilátor is. Ezek sokaknak valóban ijesztőnek tűnhetnek, de ahogy azt Robert Kravetz felidézte az American Journal of Gastroenterologyban, valójában nem sokban különböznek a mai dilátoroktól, és most is hatásosak lennének. Már ha arra használnák őket, amire valók, nem az elmebaj kezelésére.
Young viszont többek közt erre is használta őket, és emiatt meg is ütötte a bokáját. 1940-ben New Yorkban foglaltak le egy szállítmányt az eszközökből. Ezt a szállítmányt végül meg is semmisítették, mert a bíróság kimondta, hogy a mellékelt leírásban szereplő állítások valótlanok voltak – mind a gyógyított betegségeket, mind pedig a használat biztonságosságát illetően. A bíróság véleménye szerint a dilátorokon félrevezető információként szerepelt, hogy a felsorolt betegségeket tartósan gyógyítja, és arra jutottak, hogy az ajánlott rendszerességű használata már káros lenne az egészségre. Az, hogy ez végleg meg is pecsételte-e Young dilátorainak sorsát, nem egyértelmű, de ha így történt is, bő négy évtizeden át ettől még árulhatta a terméket, szóval az valószínűleg sikeres is volt.
A végére már csak egy kérdés maradt: hogy jutottunk el az orvosi felhasználástól a szexuálishoz? Hát, valószínűleg úgy, hogy dr. Young ügyfelei sem mind az elmebajukat vagy a szájszagukat akarták kezelni az eszközzel. Ebből persze még nem következik, hogy széles körben elismert szexuális segédeszköz legyen belőle. Az inkább annak volt köszönhető, hogy a hatvanas években a németeknél megnyílt az első szexshop, aztán a szilikonból készült szexjátékok is megjelentek, majd a kilencvenes években széles körben el is terjedtek.
