2024. május 25. – 07:02
A Titanic tragédiáját sokan sokféleképp elmesélték már, a történet a kollektív emlékezet része, sőt, a popkultúra egyik alapvetése is. A katasztrófa számos érdekes sztorit és konteót is szült: ott vannak például a Titanic-tagadók, akik szentül hiszik, hogy nem is a Titanic süllyedt el 1912-ben, vagy ott van az az 1898-ban kiadott regény, ami gyakorlatilag megjósolta a 14 évvel későbbi incidenst, sőt, a hajó kéményeinek pontos száma is egy fontos kérdés, ami sokáig lázban tartotta a közvéleményt.
Ha másból nem is, az 1997-es filmből azt is tudjuk, ki élte túl a tragédiát, és ki veszett oda (RIP DiCaprio), a hajón utazó állatokról viszont méltatlanul kevés szó esik. Pedig a fedélzeten tartózkodtak kutyák, macskák, madarak, csirkék és megszámlálhatatlan patkány is, közülük viszont csak a kutyák élték túl. Közülük sem sokan, a sztorijuk viszont majdnem olyan jól dokumentált, mint az ott elhunyt 1517 civilnek és személyzeti tagnak.
Mint az a Pennsylvania állambeli Wideneri Egyetemi Művészeti Galéria „RMS Titanic: 100 év” névre keresztelt kiállításának gazdag archívumából kiderül, elég sok négylábú utasa volt a hajónak. Ők túlnyomórészt az első osztályon utazók házi kedvencei voltak és külön nekik kialakított kutyaházakban laktak az út során. Erre szakosodott állatbarát személyzet felelt azért, hogy az jószágok útja zökkentőmentes legyen, a fedélzeten naponta többször meg is sétáltatták őket.
A Wideneri egyetemen dolgozó J. Joseph Edgette-et idéző Smithsonian magazin szerint 12 kutya utazott a hajón, ebből három élte túl a tragédiát, és összesen kilenc Titanic-kutya történetéről maradtak fent adatok.
William Carter philadelphiai szénmágnás a családjával és két kutyájukkal utazott, Cavalier King Charles spánielük és airedale terrierük odaveszett a katasztrófában, Carterék viszont túlélték az esetet. Harry Anderson nagytőkés stílszerűen Csaucsau névre keresztelt csaucsauját hagyta hátra, Gamin de Pycombe, az 1910. január 10-én született francia bulldog szintén elhunyt, neki Robert Williams Daniel bankár volt a gazdája, aki busás összegért vásárolta az állatot Angliában az út előtti hónapokban. John Jacob Astor milliomos üzletember a feleségével kelt útra, nekik is egy airedale terrierjük volt, Kitty, aki szintén a víz martalékává lett. (Ha esetleg ismerősen hangzik a név: Astor építtette a legendás New York-i luxushotelt, a Waldorf Astoriát, amiről a budapesti Astoria szálló, arról pedig maga a fővárosi tér, az Astoria is a nevét kapta.)
Helen Margaret Bishop maga hagyta ott a kabinjában apró termetű kutyáját, Frou-Frout, akinek a fajáról nem maradt fenn pontos információ. Az állat túl pici volt ahhoz, hogy a többi kutyával legyen az elkülönített kutyaházakban, ezért Bishop kabinjában utazott egészen a katasztrófáig, amikor a hölgy inkább hátrahagyta, mondván, „unszimpátiával fordultak volna egy olyan nő felé, aki egy kutyát cipel a karjában, amikor nők és gyermekek életét kellene megmenteni.”
És ott volt még Rigel, a fekete újfundlandi kutya, aki szemtanúk szerint állítólag több túlélőt is megmentett, illetve a mentőcsónakok előtt úszott és ugatott, ezzel jelezve a Carpathia mentőhajó vezetőinek. A történetről azóta kiderült, hogy ugyan romantikusan hangzik, de nem igaz, szakértők szerint egy ilyen állat amúgy sem bírna ki sok időt a jeges vízben.
Máig nincs bizonyíték arra sem, hogy William McMaster Murdoch első tiszt, akinek a kutyát tulajdonították, valaha tartott volna háziállatot. Rigel tehát valószínűleg nem is létezett, csak a korabeli lapok találták ki a heroikus állat jól eladható történetét. A Titanicon valószínűsíthetően a felsoroltakon kívül még több kutya is volt, róluk és gazdáikról viszont nem maradtak fent adatok, így az utókor máig 12 kutyát emleget, amikor a hajó négylábúinak legendáját elevenítik fel.
Hárman biztosan túlélték a katasztrófát, köztük Bebe, egy pomerániai törpespicc, akit Margaret Bechstein Hays vásárolt Párizsban. Hays egy takaróba csavarta kistestű kedvencét, akire sokan azt hitték, hogy egy csecsemő, így sikeresen megmenekültek, a hetes számú mentőhajó szállította el őket a katasztrófa helyszínéről.
Négylábú túlélő még Sun Jat-sen, Myra és Henry S. Harper pekingi palotakutyája, akit a pár mindenfelé cipelt magával, így nem is volt kérdés, hogy a kimenekítés során is jött velük a kutya. A gazdag pár és a négylábú apróság a hármas számú mentőhajóval menekültek el. És a feljegyzések említenek még egy pomerániai törpespiccet, akinek nem tudni a nevét, csak azt, hogy a Rothschild család kedvence volt.
Martin és Elizabeth Jane Rothschild közös erővel elrejtették a kutyát, akit így magukkal tudtak vinni, amikor értük jött az egyik mentőhajó. Martin Rothschild nem élte túl a szerencsétlenséget, Mrs. Rothschild és pomerániai kutyája viszont igen. Hiába nem akarta a személyzet, hogy az állatot menekítsék, Elizabeth erősködött, így ha a férje nem is, kutyája élve hagyhatta el a süllyedő hajót. A három túlélő kutya szerencséje az volt, hogy mind apró méretűek voltak, így együtt utaztak a gazdáikkal, míg a nagyobb állatokat külön tartották a hajó távolabb eső részében elhelyezett kutyaházakban.
Az állatokat kétség kívül nagy becsben tartották a hajón. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy a személyzet külön kutyaszépségversennyel készült április 15-ére, ami mint tudjuk, pont a Titanic tragédiájának a napja volt. Minden kutya a mennybe jut, tartja a mondás, így a kilenc elhunyt Titanic-kutya emlékére hallgassuk meg most együtt Beton.Hofi vonatkozó dalát, vagy Tierra Whack Pet Cemetery (Kedvencek temetője) című számát. Ámen.