2020. december 29. – 05:07
frissítve
Az összeesküvés-elméletek nagy része természetükből fakadóan eléggé hajmeresztő, de ezen a kategórián belül is külön bugyorba kerülnek azok, akik szentül hiszik, a Titanic elsüllyedése egy rosszul elsült biztosítási csalási próbálkozás, esetleg egy kegyetlen üzleti leszámolás volt.
A történet legkevésbé meglepő mozzanata az, hogy ez az összeesküvés-elmélet rendszeresen felbukkan a vadabbnál vadabb teóriákkal előrukkoló trumpista fanatikusok, a QAnonhoz tartozók között is.
Az elmélet lényege, hogy bár egy hajó tényleg elsüllyedt 1912. április 15-én az Atlanti-óceánon, az valójában nem is a technikai csodának, egyben elsüllyeszthetetlennek tartott Titanic volt, hanem az azt építtető hajóvállalat, a White Star Line egy idősebb hajója, az Olympic. Mert hogy a White Star a southamptoni indulás után kicserélte a New Yorkba tartó csodahajót az öregebb járműre.
Mindezt azért tette, hogy egy kolosszális biztosítási csalást hajtson végre, csakhogy ez végül rettenetesen rosszul sült el, ezért halt meg több mint 1500 ember.
Az egész mögött az 1900-as évek legelején kirobbant, a White Star Lane és a rivális Cunard Steamship Company közötti hajózási háború állt. A Cunard 1906-07-ben sikerrel bocsátotta vízre két legújabb luxushajóját, a Lusitaniát és a Mauretaniát, amelyek minden korábbi hajónál gyorsabban tudták átszelni az óceánt. A White Starnak lépnie kellett, és a céget korábban megvásárló milliomos bankár, J.P. Morgan támogatásával belekezdtek három Olympic-osztályú hajó, az Olympic, a Titanic és a Britannic építésébe. Ezek, ha sebességben talán nem is, de méretben és luxusban mindenképp felülmúlták a Cunard hajóit.
A hármas közül az Olympic készült el elsőként, és az első négy útja elég nagy siker is volt. Az ötödik viszont balesetbe torkollt: az Olympic egy váratlan manőver miatt nekiütközött a Hawke hadihajónak, az ügy kivizsgálása során pedig egyértelműen az Olympic felelősségét állapították meg. Idáig tartanak a tények, ám az összeesküvés-elmélet hívei szerint innentől kicsit másképp folytatódott a történet, ahogy az unalmas mainstream történetírás szokta taglalni.
A teória szerint az Olympic balesete egy gazdasági csőddel ért fel, mivel a kártérítési perek miatt nem fedezte a biztosítás a javítás költségeit, ráadásul a javítókikötőben ragadt hajó nem hogy hozta, de inkább vitte a pénzt. Ekkor határozták el titokban – szigorúan az összeesküvés-elmélet szerint – a White Star Lane vezetői, hogy a még készülő, illetve frissen elkészült hajóra ütik át az Olympic nevet, a régebbi, a balesetben megsérült hajóra pedig a Titanic név kerül fel. Vagyis a teljesen új hajó veszi át a sérült Olympic nevét, a sérült hajótest pedig Titanic néven él tovább, hogy aztán egy még nagyobb balesetben megszabaduljanak tőle, bezsebelve a teljesen új hajó után járó biztosítási pénzt.
Persze nem akartak másfélezer embert megölni emiatt, csak nem számoltak a jégheggyel. A hajó a tervek szerint lassan süllyedt volna el, eközben lett volna idő mindenkit kimenteni. Persze olyan is van, aki szerint a jéghegy valójában egy elsötétített, előre odarendelt mentőhajó volt, és ezzel ütközve lelte végzetét az ál-Titanic, de ebbe inkább ne is menjünk bele.
Mások (főleg QAnon-hívők) viszont meglehetősen kegyetlennek állítják be a White Star Lane-t pénzelő J.P. Morgant, aki a vádak szerint a már amúgy is sérült, majd átkeresztelt hajó elsüllyesztésével a biztosítási pénz mellett még nagyobbat nyert volna azzal, ha a hajón odaveszik rengeteg pénzügyi riválisa, a kor elitjének jelentős része. Többek között John Jacob Astor, Benjamin Guggenheim és Isidor Straus, akik az összeesküvés-hívők szerint hevesen ellenezték a Morgan által támogatott tervet az amerikai Szövetségi Jegybank megalapítására. Az ő halálukkal viszont megnyílt az út az alapítás felé. Gyanús tényezőként említik azt is, hogy Morgan egyébként az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy nem vesz részt a Titanic első útján, holott saját fedélzeti terasza és luxuslakosztálya volt a hajón.
Csakhogy a valóságban sem Astor, sem Guggenheim, sem Straus nem ellenezte a Szövetségi Jegybank létrehozását. Előbbi kettő nem foglalt állást, Straus egyértelműen támogatta azt. Ráadásul Guggenheim csak azután vett jegyet a Titanicra, hogy Morgan visszamondta a saját útját.
A hajócserés elmélet hívei többek között Redditen bizonygatják, hogy kicserélték a két hajót, leginkább a hajótest legfelső részén látható hajóablakok elrendezésére hivatkozva. valódi Titanic-kutató történészek, többek között a Titanic és az Olympic elsüllyedésének kérdését vizsgáló Steve Hall és Bruce Beveridge állítják, hogy itt nincs is igazán látnivaló, ugyanis a Titanicot eredetileg a Olympichoz hasonlóan 14 felső ablakkal kezdték építeni, de végül még két ablakot vágtak rá az építés során, amik már az 1912-es első út előtt is láthatók voltak.
Ezen felül több más részletben is eltért a két kérdéses hajó, tehát nem lehetett volna simán csak a névtábla átütésével kicserélni őket. A Titanic kávéháza és á la carte étterme például jelentősen eltért az Olympicétól, éppen azért, mert az azon szerzett tapasztalatok alapján újratervezték őket.
Az is az elmélet ellen szól, hogy minden, a Titanicról utólag kiemelt, a hajó részét képző alkatrészen a 401-es gyártási szám szerepel, pedig ha az eredeti Olympic süllyedt volna el, akkor ennek a számnak 400-nak kellene lennie. Amikor viszont 1935-ben nekiláttak az Olympic szétbontásának, egyetlen darabon sem találták a 401-es számot, amit a később készült, majd átnevezett Titanic miatt találniuk kellett volna.
A legfőbb érv viszont az, hogy miközben a Titanic megépítése 7,5 millió (akkori) dollárba került, csak 5 millió dollárra volt biztosítva, anyagilag tehát nem is érte volna meg az egész cserebere a White Starnak.
Források: Popular Mechanics | Business Insider
