Az Everest első meghódítóit segítő serpa unokája a világ legmagasabb hegyére is elhozta az internetet

Manapság egyre olcsóbban és szélesebb körben elérhetők a korlátlan vagy elhasználhatatlanul sok adatmennyiséggel árult mobilnetes csomagok, de néha azért így is mindenkinek jól jöhet egy megbízható ingyenes wifi. Ezeket viszont még mindig nem olyan egyszerű megtalálni, ami többek közt azért is lehet bosszantó, mert

a világ egyik legextrémebb pontján, a Mount Everest nepáli alaptáborában 2014 óta van kiépített wifihálózat,

internet pedig már 2003-ban is volt az Edmund Hillaryt és Tendzing Norgajt 71 éve az Everest csúcsára felsegítő egyik serpa unokájának köszönhetően.

Nagyapjához hasonlóan természetesen ő is serpaként tevékenykedik, Tszering Gjaltszennek hívják, és már a kétezres évek elején elkezdett foglalkozni a hegyi internettel, amikor még kevésbé mostoha körülmények között sem volt magától értetődő az internetelérés. A serpa vezetésével 2003-ban hozták létre a nepáli alaptábor első internetkávézóját, pontosabban egy húsz négyzetméteres sátrat, ahol műholdas kapcsolattal szerelt laptopokat lehetett használni több ezer dollárért.

A New York Times akkori cikke szerint a projekt kiindulópontja az volt, amikor Gjaltszen teljesen véletlenül találkozott egy Gordon Cook nevű fickóval 2002 novemberében. Cookot lenyűgözte, amikor megtudta, hogy több mint egy évvel azután, hogy a maoista lázadók lerombolták a közeli adótornyot, a nepáli férfi teljesen önállóan helyreállította a telefonos szolgáltatást a saját falujában, és úgy döntött, minden segítséget megad neki, hogy folytathassa a munkát.

Gjaltszen ekkoriban műholdas internetet is intézett a faluba, egy esti sörözés közben pedig a ma is létező, az Everesten gyűlő szemét összegyűjtéséért felelős nonprofit szervezetnél dolgozó haverjával közösen megfogant benne a gondolat, hogy az alaptáborban is össze lehetne hozni ugyanezt. Cook bevonta a projektbe a vezeték nélküli hálózatokban már akkor is tapasztalt Dave Hughest, akin keresztül Gjaltszenék kaptak három wifiátjátszót az amerikai Cisco Systemstől, vettek egy parabolaantennát, aztán nekiláttak a rendszer kiépítésének.

Ez persze nem meglepő módon nem volt egyszerű feladat. A parabolaantennát durván 600 méterrel a folyamatosan mozgó gleccseren lévő alaptábor fölött kellett elhelyezni, az átjátszóknak pedig a mozgó gleccseren kellett olyan helyet keresni, ahonnan nem kallódnak el, és akkor a megfelelő szigetelésről még nem is beszéltünk. Mindezt ráadásul úgy kellett megcsinálni, hogy Gjaltszenék nem igazán értettek az ilyen rendszerek kiépítéséhez, ezért Hughes a világ másik feléről, Coloradóból instruálta őket az interneten keresztül.

2004-ben aztán a lázadók visszatértek, Gjaltszen pedig a fenyegetések miatt kénytelen volt lemondani az általa kiépített hálózatról, és egészen 2014-ig nem is tudta újrakezdeni a munkát. Ekkor alapította meg az Everest Linket, ami minden szempontból túlmutatott azon, amit korábban csinált. A cég harminchat, napelemmel szerelt adótornyot épített a hegyen, amellyel nemcsak a hegymászóknak, hanem az ott élőknek is jelentősen megkönnyítette az életet. A szolgáltatást a serpák és a szállástulajdonosok ingyen használhatják, 2017 novembere óta pedig bárki ingyen használhatja orvosi segítség kéréséhez. A szolgáltatás nem olcsó – bár arról változó infók keringenek a neten, hogy pontosan mennyibe kerül –, de a műholdas megoldásoknál természetesen még mindig sokkal kevesebb pénzbe kerül.

Azt egyébként érdemes megjegyezni, hogy a wifihálózat 2014-es kiépítése előtt sem volt muszáj műholdas internetet használni, az NCell nevű nepáli telekommunikációs cég ugyanis már 2010-ben épített egy 3G-s adótornyot az alaptábor alá. Ha szerencséje volt az embernek, erre a hálózatra még a csúcson is lehetett csatlakozni, ahogy az Kenton Cool 2011-es tweetjéből is látszik, sőt, egy tunéziai hegymászó a Vice-nak korábban azt mondta, hogy ott valójában még jobb is a jel, mint lejjebb.

Azt persze mások mellett ő is jelezte, hogy az NCell szolgáltatása azért a műholdas kommunikációt nem váltotta le, és ugyanez a helyzet a wifivel is, amelynek adótornyait napi szinten karban kell tartani, és a napelemek miatt ráadásul könnyen ki is hagyhat, ha napokig be van borulva az ég. Ez viszont semmit nem von le annak a jelentőségéből, hogy általában a világ legmagasabb hegyén is van használható internet – pláne akkor, amikor ugyanezt gyakran Budapesten sem sikerül megugrani.