Ha valaha zsibbadt már el igazán a keze, akkor pontosan tudja, milyen furcsa érzés, amikor úgy tűnik, hogy a végtag nem úgy reagál a mozgatásra, ahogyan azt szeretnénk. Azoknak, akik idegenkéz-szindrómában szenvednek, ennél ezerszer furcsábbak a tüneteik: nemcsak nem érzékelik megfelelően az egyik végtagjukat, de az mintha saját életet élne, a gazdájától teljesen függetlenül. Ez nagyon ritka betegség, egyelőre azt sem tudni, mi okozza pontosan, így gyógymód sincs rá.
Az idegenkéz-szindróma másik neve a dr. Strangelove-szindróma, ami Stanley Kubrick 1964-es Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című filmjére utal. Ez volt az szindróma egyik első mainstream megjelenése a szórakoztatóiparban: a film főszereplője rendszeresen elveszíti a kontrollt a jobb keze felett, és aktívan meg kell akadályoznia például, hogy az náci karlendítést hajtson végre. Bár bizarrnak tűnhet, ez valójában akár teljesen reális élmény is lehet az idegenkéz-szindrómában szenvedőknél.
Akkor beszélhetünk idegenkéz-szindrómáról (alien hand syndrome, AHS), ha valakinek legalább egyik végtagja értelmes cselekedeteket hajt végre anélkül, hogy a gazdája utasítaná erre, és meg tudná akadályozni benne. Ha egy kéz csak néha rángatózik önkéntelenül, az még nem AHS, az viszont már igen, ha dolgok után nyúl, vagy, ahogy dr. Strangelove esetében is, a gazdájától teljesen függetlenül karlendítésbe kezd. Az AHS-ben szenvedők képtelenek megakadályozni, hogy az „idegen” végtag elérje és megragadja a különböző tárgyakat, és előfordulhat, hogy arra sem tudják rávenni, hogy engedje el ezeket a megragadott tárgyakat, úgy kell a másik kezükkel lefeszíteniük a saját ujjaikat. Hivatalos kritérium nincs az AHS diagnózisához, valószínűleg pontosan azért, mert ennyire ritka.
Fontos szempont azonban, hogy az AHS-ben szenvedők – annak ellenére, hogy nem érzik sajátjuknak a kezüket, vagy ritkább esetben a lábukat – nem tagadják, hogy a végtag az övék lenne (furcsán hangzik, de van olyan betegség is, amelyben ez a helyzet).
A rendellenesség leginkább a kezeket, azok közül is gyakrabban a bal kezet támadja, de egyes ritka esetekben a lábat is érintheti, még ritkábban pedig nem egy, hanem több végtagra terjed ki. A pontos okát még nem sikerült megállapítani, de azt már tudjuk, hogy több fajtája létezik, és könnyen lehet, hogy minden fajtáját más és más váltja ki. Vannak, akiknél agyvérzés, trauma vagy daganat után alakul ki, néha rákkal, neurodegeneratív betegségekkel és agyi aneurizmákkal együtt jelenik meg.
Az AHS-t leggyakrabban az agy két féltekéjét összekötő idegrostköteg elváltozásaihoz vagy sérüléseihez kapcsolják, de a mögöttes mechanizmust még mindig nem sikerült teljesen azonosítani. Az sem ismert, hogy pontosan hányan élnek ezzel a betegséggel, de becslések szerint a stroke-os betegek körülbelül 0,006 százalékánál fordul elő. Alzheimer-kór és Creutzfeldt–Jakob-kór diagnózisával is járt már együtt.
Egyes esetekben az agyi vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegségben szenvedőknél elszigetelt tevékenység figyelhető meg az elsődleges motoros agyterületeken. Feltételezhető, hogy ennek az oka a parietális kéreg változása vagy roncsolódása. Ez a sérülés hatással lehet a szándékos motoros rendszerekre, és spontán mozgásokat okozhat.
Az AHS-ben szenvedők számára sokszor kifejezetten ijesztő lehet a betegség. Egy esettanulmány például azt írja le, ahogy egy 77 éves nő egy gerincműtét után azt vette észre tévénézés közben, hogy a bal keze integet a szeme előtt, eltakarva a tévé képernyőjét. Ezután a kéz megsimogatta az arcát és a haját is – mintha nem is hozzá tartozna, hanem valaki más keze lenne. Csaknem 30 percig nem tudta uralni a bal kezét, ami továbbra is céltudatos mozdulatokat végzett önállóan. Később észrevette, hogy bal felső végtagja zsibbadt és kissé gyenge volt, amikor visszaszerezte felette az irányítást. A kórházban a CT és az MRI mindkét parietális lebenyben akut infarktust mutatott ki.
Egy másik esettanulmány egy 67 éves férfit mutat be, aki agyvérzésen esett át, az agyvérzés pedig a kéregtest sérülését okozta. Ezután a páciens arról számolt be, hogy bal keze beleegyezése nélkül megragad tárgyakat, leveszi a ruháit, és még az olyan napi tevékenységeit is megzavarja, mint a borotválkozás vagy az étkezés. Annak ellenére, hogy megpróbálta visszatartani a kezét, nem tudott rá hatással lenni, frusztrált és tehetetlen volt, mert a saját keze önállóan cselekedett.
Jelenleg nincs egységes kezelés vagy gyógymód az idegenkéz-szindrómára. Az esetek jelentős részében a tünetek előbb-utóbb maguktól is elmúlnak, míg másoknál kiterjedt rehabilitációra és kognitív viselkedésterápiára van szükség, hogy a végtagjaik ne éljenek saját életet. Jellemzően azok, akik valamilyen agyi sérülés, szélütés után élik át az AHS-t, maguktól rendbe jönnek, azoknál viszont bonyolultabb a helyzet, akik neurodegeneratív betegséggel együtt kapják a szindrómát.
(PubMed, PubMed, Healthline, IFL Science, Medical News Today)