Azt tudta, hogy Szaúd-Arábia egy hete majdnem világbajnok is lett?

2022. november 23. – 05:01

Másolás

Vágólapra másolva
Forrás: The FA / Wikipedia
Forrás: The FA / Wikipedia

Idén, sőt napokon belül százötven éve, hogy lejátszották a futball történetének első válogatott meccsét. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) is ezt az 1872. november 30-i, Glasgow-ban rendezett Skócia–Anglia találkozót ismerte el hivatalosan a világ első válogatott mérkőzéseként.

A meccs, aminek egy krikettpálya adott otthont, és négyezer néző előtt 0:0-ra végződött – 1970-ig a futballeredményeket kettősponttal írták, azóta kell kötőjel a két szám közé –, amellett, hogy az első hivatalos mérkőzés volt, egy nagyon hosszú, és míg a foci létezik, megjósolhatjuk: soha véget nem érő, viszont egyáltalán nem hivatalos versenysorozat kezdetét is jelentette. Igaz, ezt akkor és ott még senki nem tudta, ehhez el kellett telnie majdnem száz évnek – és el kellett jönnie egy újabb angol–skót meccsnek.

1967-ben járunk, április 15-én, a Wembley Stadionban az előző nyáron világbajnoki címet szerzett Anglia Eb-selejtezőn fogadja Skóciát, és 3:2-es vereséget szenved. (Később aztán mégis megnyeri a csoportját, kijut az Eb-re, ahol bronzérmes lesz, de ez most mindegy is.) A skótok a meccs után elkezdenek azon tréfálkozni, hogy „na, megvertük a világbajnokot, úgyhogy Skócia lett a nem hivatalos világbajnok”.

Ebből a gondolatból jött aztán az ötlet, ami lázba hozott egy csomó futballtörténészt és futballstatisztikust, akik – újabb időugrás, már az ezredfordulón járunk – nekiláttak visszafejteni: hogyan alakult volna a világbajnoki címek sorsa, ha az ökölvíváshoz hasonló lenne a szabályrendszer, azaz mindig a címvédő legyőzője lenne az aktuális világbajnok.

Mivel a már említett legelső meccs 0:0-ra végződött, ez nem adott nekik támpontot. A focitörténelem második válogatott meccsét azonban történetesen ismét a skótok és az angolok vívták, és azt az 1873. március 8-án Londonban megrendezett mérkőzést 4:2-re az angolok nyerték (William Kenyon-Slaney már a 2. percen megszerezte a vezetést, és bár a 20. percben már 2:2 volt, Kenyon-Slaney az 50. percben duplázott, majd a 75. percben Charley Chenery állította be a végeredményt.)

Vagyis a világ első „bajnoka” – hogy némileg leegyszerűsítsük most a szó jelentését – Anglia lett. Ekkortól pedig a statisztikusok végigvezették, hogy ki volt az ő legyőzőjük, majd annak legyőzője, és így tovább – azaz mikor és ki szerezte meg a nem hivatalos világbajnoki trófeát (angolul Unofficial Football World Championships, azaz UFWC) az aktuális címvédő legyőzésével. Az elején nem volt túl változatos a dolog: a skótok 1874 márciusában 2:1-es győzelemmel megszerezték, majd egészen 1879 áprilisáig meg is tartották a címüket. Akkor az angolok vették vissza az UFWC-t egy 5:4-es meccsen, hogy aztán egy év múlva egy szintén 5:4-es győzelemmel a skótok visszavegyék (és 1888-ig meg is tartsák) az elsőséget.

Az UFWC 1903-ig a skótok és az angolok között vándorolt ide-oda, de akkor sem jutott sokkal messzebb: egy glasgow-i 2:0-s győzelemmel az írek szerezték meg. A magyar válogatott volt az első a kontinensről, amely „címmeccset” játszott, addig csak a Brit-sziget csapatai és Írország voltak versenyben, de 1909 májusában az akkor címvédő angoloktól előbb 4:2-es, majd 8:2-es vereséget szenvedtünk.

Egészen 1931-ig kellett várni, hogy az európai kontinensre kerüljön a nem hivatalos világbajnoki cím: akkor Ausztria egy bécsi barátságos meccsen 5:0-re verte Skóciát. Később velük is, a skótokkal és az olaszokkal is játszott a magyar csapat UFWC-címmeccset – persze anélkül, hogy tudott volna róla –, de mindannyiszor vereség lett a vége.

Aztán 1940 márciusában a címet egy meccsel korábban megszerző svájciak 3:0-s legyőzésével (Üllői út, 32 000 néző, gólszerzők: Sárosi dr. 2 és Sütő) szereztük meg az első nem hivatalos vb-címünket (addigra már túl voltunk egy „hivatalos” ezüstérmen). A mieink kilenc meccsen át őrizék az UFWC-t – továbbra is: anélkül, hogy tudtak volna róla –, míg aztán 1941 áprilisában egy csúfos 7:0-s kölni vereséggel a németek elvették tőlünk.

Forrás: Nemzeti Sport, 1940. április 1. (32. évfolyam, 63. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár
Forrás: Nemzeti Sport, 1940. április 1. (32. évfolyam, 63. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

Azóta a magyar válogatott még tizenhat nem hivatalos világbajnoki „címmecset” nyert, a trófeát legutóbb 2008-ban szerezte meg (májusban a görögök 3–2-es legyőzésével, aztán szeptemberben egy svédországi vb-selejtezőn elszenvedett 2–1-es vereséggel el is buktuk). A magyar válogatott 47 „címmecset” játszott, ebből 17-et nyert meg.

Az UFWC-cím természetesen nem hivatalos, de a FIFA egyszer kiadott róla egy támogató közleményt – írja az UFWC honlapja. A trófeát eddig összesen 49 válogatott birtokolta hosszabb-rövidebb ideig. A nyert meccsek alapján összeállított lista élén a skótok, valamint az olyan nagy futballnemzetek állnak, mint Anglia, Argentína, Hollandia, Olaszország, Brazília, Franciaország és Németország (ezek a válogatottak arattak legalább harminc győzelmet „vb-címmeccsen”).

Van viszont több olyan válogatott, amely egyáltalán nem számít komoly futballnemzetnek, de legalább egyszer birtokolta az UFWC-t. Erre a legjobb példa valószínűleg a mai Curaçao válogatottja: a szigetország csapata 1963-ban, még Holland-Antillák néven egy CONCACAF-kupameccsen 2:1-re legyőzte az akkori címvédő Mexikót, így egy meccsen, egészen pontosan négy napon át nem hivatalos világbajnok volt (a március 24-i mexikói győzelem után 28-án kikaptak Costa Ricától, amely aztán egészen szeptemberig őrizte a címet).

Volt olyan hivatalos vb, például az 1954-es, amire az UFWC-trófea birtokosa, Paraguay ki se jutott. Ha az osztrákok idén szeptember 25-én legyőzték volna Horvátországot, akkor a 2022-es vb-n is ez lenne a helyzet, hiszen sem Ausztria, sem az a két csapat, amellyel még ezután játszott (Andorra, Olaszország) nem jutott ki a vb-re.

De azt a Nemzetek Ligája-meccset a horvátok nyerték 3–1-re, így megvédték a júniusban Dánia legyőzésével szerzett, majd a franciák és dánok ellen megvédett címüket. Hogy végül az eddigi utolsó, kereken 1000. UFWC-meccsen, épp egy hete az azóta vb-hőssé előlépett, argentinverő Szaúd-Arábia ellen is győzzenek 1–0-ra, így hivatalos világbajnoki ezüstérmesként és nem hivatalos világbajnokként kezdhessék a katari tornát.

Mario Pasalić akcióban a szaúd-arábiai Abdulelah al-Amri mellett a november 16-i, ezredik UFWC-meccsen, amit 1–0-ra nyertek a horvátok – Fotó: Ahmed Yosri / Reuters
Mario Pasalić akcióban a szaúd-arábiai Abdulelah al-Amri mellett a november 16-i, ezredik UFWC-meccsen, amit 1–0-ra nyertek a horvátok – Fotó: Ahmed Yosri / Reuters

A horvátok egyébként a 2018-as vb idején is voltak nem hivatalos világbajnokok, akkor épp a döntőig tartott a címük, vagyis a franciák 4–2-es győzelme „címegyesítő” siker volt, Franciaország egyszerre lett a FIFA és az UFWC világbajnoka.

Szerdán Marokkó foszthatja meg a horvátokat a címüktől – ehhez győznie kell, a döntetlen, akárcsak a bunyóban, a címvédő sikerét jelenti –, és ha ez sikerül, az afrikai csapat lehet az 50. nem hivatalos világbajnok. Ha nekik nem jön össze, négy nappal később Kanada reménykedhet ugyanebben, majd újabb négy nap múlva Belgium szerezheti vissza az UFWC-címet, amit legutóbb 1990-ben birtokolt.

A cikk forrásai:

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!