2022. augusztus 31. – 05:09
A hadtörténelem telis-tele van óriási blöffökkel, gondoljunk csak a második világháborúban a szövetségesek felfújható tankjaira, amik a német felderítést zavarták össze; vagy a túloldalról Erwin Rommel trükkjére, aki az észak-afrikai hadszíntéren óriási propellerekkel kavarta fel a sivatagi homokot, hogy a porfelhő miatt a tankhadosztálya nagyobbnak tűnjön távolról. És akkor a trójai falóról még nem is beszéltünk. Az Észkombájn mai története is egy ilyen sztoriról szól, ami itthon – az amerikai polgárháború sok eseményéhez hasonlóan – nem túl ismert, viszont fontos fordulópontot jelentett, az egyik közvetlen előzménye volt Vicksburg elestének, ami pedig a gettysburgi csatával együtt gyakorlatilag eldöntötte az egész háborút az északiak javára.
Ha nem cseng ismerősen Vicksburg neve, az nem csoda: ma már csak egy átlagos, 25 ezres kisváros Mississippi államban, a legnagyobb nevezetessége a Coca-Cola múzeum (1894-ben itt volt a kóla első palackozóüzeme). Az amerikai polgárháború idején más volt a helyzet, Memphis eleste után extra fontos stratégiai jelentőségű ponttá lépett elő a háborúban a déli Konföderáció számára. A Mississippi folyó Vicksburgnél lelassul, és egy nagy U alakú kanyart ír le. Ebből adódik, hogy itt egyrészt át lehet kelni a folyón, másrészt az U szárai között elhelyezkedő erődből biztosítani a hajóforgalmat. Akié Vicksburg, az uralja a hajózást a folyó jelentős szakaszán, plusz kapcsolata van Texas és Arkansas felé. Nem is véletlen, hogy az északiak sokáig nagy vehemenciával, de annál kevesebb sikerrel próbálták ostromolni.
Egy ilyen, sikertelen hadmozdulat eredménye volt az is, amikor 1863 februárjában két északi hajó is megsérült és a déliek hadizsákmánya lett: a Queen of the West és az Indianola. Utóbbi miatt különösen fájt a fejük az északiaknak, mert aránylag jó állapotban sikerült a délieknek rátenniük a kezüket: ha az 500 tonnás, alaposan felfegyverzett és páncélozott hadihajót kicsit kipofozzák, az jelentősen megerősítette volna Vicksburg és a környező folyószakaszok védelmét.
És itt jött a képbe David Dixon Porter admirális ötlete: eszkábáljanak egy kamuhadihajót, amivel támadást mímelnek az épp felújítás alatt álló Indianola ellen. Ha elég fenyegető a blöff, a déliek pont azt fogják tenni, amit ők is tettek volna, ha van idejük rá: inkább maguk süllyesztik el a hajót, csak hogy az ne jusson az ellenség kezére. „Ez akkora őrültség, hogy akár még működhet is” – szokták az ilyesmire mondani a filmekben, de mivel jobb ötlet nem volt, az idő pedig szorított, belevágtak.
A kamuhajó a Fekete Terror nevet kapta, 9 dollár volt a költségvetése (tegyük hozzá, ez másfél évszázad inflációja után nagyjából 200 mai dollárt, vagyis forintban úgy 80 ezret jelent), és egy nap alatt építették meg. Az alapját egy kiszuperált szénszállító uszály képezte, amire hordókból és kivágott fatörzsekből imitáltak kéményeket, illetve ágyúkat. A kapitányi híd egy kerti budi volt. A 90 méter hosszú hajót kátránnyal mázolták szénfeketére, kitűztek rá egy klasszikus koponyás-lábszárcsontos kalózlobogót, az oldalára pedig a Black Terror nevet, illetve a „Deluded people cave in” mottót mázolták. Utóbbi nagyjából annyit tesz, hogy a megtévesztett emberek feladják – ami váratlanul őszinte összefoglalása volt a projekt céljának.
A Fekete Terrort este 11-kor indították útnak, és bár útközben párszor megfeneklett, elég fenyegető látványt nyújthatott, amikor megközelítette az Indianolát. A hajón tartózkodó legénység pánikba esett, és pontosan úgy reagált, ahogy Porter admirális megjósolta: az ágyúkat a vízbe lökdösték, a hajót pedig felgyújtották, hogy ne legyen az északiaknak értékes hadizsákmány. Az irányíthatatlan Fekete Terror szépen elcsordogált a lángoló, majd később felrobbanó roncs mellett, majd nagyjából egy mérfölddel később a partnak ütközött, és beleragadt az iszapba. Mire a déliek rájöttek, hogy átverték őket, már késő volt, az Indianola megsemmisült, mindössze három ágyút sikerült kihalászni a folyóból használható állapotban.
A Vicksburgöt védő flotta így végül mégsem erősödött meg drámaian az északiaktól zsákmányolt páncélos hadihajóval, és persze a déliek moráljának se tett jót, hogy elkezdett terjedni a „kamuhajó hódította meg a Mississippit, a Konföderáció pedig elmenekült előle” sztori. Mindez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy amikor pár héttel később megkezdődött a Vicksburg elleni sokadik támadás, az már sikerrel járt, és hosszú ostrom után az északi Unió seregei elfoglalták az erődöt, éppen július 4-én, az amerikai függetlenség napján, egy nappal a gettysburgi csata után. A dupla vereség pedig végleg megpecsételte a polgárháború sorsát.
(Naval History and Heritage Command, We are the Mighty, History.net, History Author Show)