A teflont előbb használták az atombombához, mint a serpenyőkön

2022. augusztus 8. – 04:58

Másolás

Vágólapra másolva

A teflon manapság a mindennapjaink része, a legtöbb konyhában találni valamilyen serpenyőt vagy más eszközt, amelyen teflonbevonat akadályozza meg az étel letapadását. Olyannyira hozzászoktunk a jelenlétéhez, hogy teljesen természetes, hogy így, kis betűvel használjuk, holott eredetileg a Teflon egy márkanév volt, amely mára teflonná köznevesült. Lánykorában pedig még úgy hívták, hogy politetrafluoretilén (PTFE), és mielőtt a konyháinkba költözött volna, hogy a gombapörkölt elkészítésében segédkezzen, egy sokkal nagyobb gomba létrehozásában is közreműködött: felhasználták az első atombomba előállítása során.

A PTFE felfedezése a véletlennek köszönhető. Na meg egy Roy J. Plunkett nevű vegyésznek, aki a a doktorija megszerzése után a DuPont nevű vegyipari óriásnál kezdett el dolgozni New Jersey-ben. Azt a feladatot kapta, hogy kotyvasszon egy új hűtőközeget, amelyet hűtőszekrényekben lehet majd használni. Munkatársaival bele is kezdett a kísérletekbe, amelyekben többek között a tetrafluoretilén nevű gázzal is dolgoztak. 1938. április 6-án egyszer csak azt vették észre, hogy az egyik lehűtött gáztartályból nem jön gáz, pedig a súlya alapján még tele kellett lennie. Plunkett végül szétfűrészelte a tartályt, hogy utánajárjon a rejtélynek, és belül egy szilárd anyagot talált. A gázmolekulák polimerizálódtak, azaz láncreakcióba léptek egymással, és melléktermék keletkezése nélkül polimerré alakultak: egy fehér, sikamlós, porszerű anyaggá.

Ahogy Plunkették elkezdték vizsgálni az ismeretlen anyagot, egyre több olyan tulajdonságára derült fény, amelyek alapján világossá vált, hogy egy sor fontos alkalmazási területen lehet majd hasznosítani a felfedezést. A PTFE ugyanis minden más ismert anyagnál csúszósabbnak bizonyult, emellett rendkívül ellenállónak tűnt nemcsak az extrém hőmérséklettel, de a legkülönfélébb vegyületekkel szemben is, amelyek minden más anyagot könnyedén korrodáltak.

Ez utóbbi tulajdonsága vezetett oda, hogy a katonaságnak is látóterébe került az új anyag, amelyet aztán az atombomba létrehozását célul tűző Manhattan terv kísérleteiben is bevetettek. A PTFE-t szelepekhez és tömítésekhez használták, mert semmilyen más anyag nem bizonyult kellően ellenállónak az urán-hexafluorid nevű, nagyon reaktív vegyülettel szemben, amelyet az urándúsítás során használtak. A kísérletek sikerrel jártak, a többi pedig már történelem – azt, hogy annak nem a legdicsőségesebb fejezete, az is jelzi, hogy a hivatalos teflontörténelemben az atombomba nem kapott említést.

De a PTFE története azonban itt nem ért véget. A második világháború alatt a DuPont kizárólag a hadsereg állított elő belőle, de a háború után elkezdték felmérni, hogyan tudnák hasznosítani. 1945-ben Teflon néven szabadalmaztatták, majd egy évvel később kereskedelmi forgalomba kerültek az első teflonos termékek is. (Az anyagot természetesen más cégek is használják, de maga a márkanév ma a DuPontból 2015-ben kivált Chemours tulajdona.)

Bár a DuPontnál is felmerült, hogy serpenyők bevonataként használják, ezt az innováció végül egy francia mérnök valósította meg. Marc Grégoire először a horgászfelszerelését vonta be vele, de a felesége unszolására serpenyőkön is kipróbálta a tapadásmentes anyagot – mint azóta tudjuk, elsöprő sikerrel. Az újítása értékesítéséhez hamarosan létre is hozta a saját cégét, amelyet a teflon és az alumínium szavak összevonásával Tefalnak nevezett el.

Később a teflont még számos más iparágban hasznosították, a gyógyszeripartól egészen az amerikai űrprogramig. Plunkettet pedig 1973-ban beválasztották a Műanyag Hírességek Csarnokába – igen, létezik ilyen –, majd 1985-ben a Feltaláló Hírességek Csarnokába is.

Egyébként elterjedt vélekedés, hogy a teflon rákkeltő, ami azonban ebben a formában nem igaz: maga a teflon, illetve a teflonbevonatú edények a vonatkozó vizsgálatok egybehangzó eredménye alapján nem rákkeltőek. Ami viszont a szakértők szerint valóban egészségügyi kockázatot jelenthet, ha túl nagy mennyiségben kerül az emberi szervezetbe, az a perfluoroktánsav (PFOA), egy olyan anyag, amelyet korábban a teflongyártás során használtak. A PFOA a végtermékbe alapesetben nem kerül bele, így gyakorlati kockázatot akkor jelent, ha a környezetbe kerülve, szennyeződésként érintkezünk vele. 2013 óta egyébként nem használnak PFOA-t a teflon előállításához.

Források:

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!