Az ír futballedző, aki csodát tett a Betisszel, megmentette a Barcelonát, és kicsinálta a családját

2021. november 27. – 12:53

Az ír futballedző, aki csodát tett a Betisszel, megmentette a Barcelonát, és kicsinálta a családját
Patrick O'Connell Barcelonában a pálya szélén egy ismeretlen keltezésű fotón – Forrás: FC Barcelona

Másolás

Vágólapra másolva

Patrick O'Connell az ír futball egyik legnagyobb edzője volt. Futballistaként játszott és bundázott a Manchester Unitedben is, a válogatottal megnyerte a Brit házibajnokságot, ami ír válogatottnak se előtte, se utána nem sikerült. Családját hátrahagyva Spanyolországban kezdett új életet, ahol a Betist betonvédekezéssel segítette bajnoki címhez. Szegényen, elfeledve halt meg Londonban, évtizedek kellettek ahhoz, hogy újra felfedezzék.

Az ősszel közelről láthattuk, ahogy a sevillai Betis kétszer is viszonylag könnyedén győzi le a Ferencvárost az Európa Ligában. A kispadján egy igazi edzőlegenda, a chilei Manuel Pellegrini ül, aki igen érdekes életutat tudhat magáénak. Negyvenhat éves koráig kizárólag santiagói csapatban játszott és edzősködött, leszámítva egy évet, amikor az órányi autóútra fekvő Rancaguában dolgozott. Ezután nagy vándorlásba kezdett, dolgozott Ecuadorban, Argentínában, BL-indulóvá tette a spanyol Villarrealt, megégett a Real Madriddal, volt a szuperprojektnek induló, de bedőlő Málagánál, bajnok lett a Manchester Cityvel, megjárta Kínát, és nem foglalják imába a nevét a West Ham Unitednél.

A nagyok közül a PSV-vel BEK-et (a BL elődje) nyert, a holland és a dél-koreai válogatottal vb-negyedik Guus Hiddink is volt a Betis edzője sőt, Szusza Ferenc és Dunai Antal személyében magyarok is ültek a kispadon. De mindannyijuk közül a legnagyobb, Patrick O'Connell, az elmúlt években újra felfedezett legenda, akinek a nevéhez a klub egyetlen bajnoki címe fűződik a polgárháború előtti, 1934-35-ös szezonból. Hogy mekkora szó volt ez a bajnoki cím? Nos, a klub azóta csupán kétszer lett dobogós – harmadik – a spanyol első osztályban, az 1963-64-es és az 1994-95-ös szezonban.

Már ez elég lenne O'Connell halhatatlanságához, de ő a Barcelona történelmének is mindörökké részese marad. A polgárháború alatt vállalta, hogy a katalán ügyet népszerűsítő és a klubnak pénzt szerző túrára megy Amerikába, majd a csapattal – a legtöbb játékossal ellentétben – visszatért a lángokban álló Spanyolországba. De ki volt Patrick O'Connell?

Fogadási csalással túlélni a háborút

Egy szegény, dublini családba született 1887-ben. A város legnagyobb pékségében, a Boland's Bakeryben dolgozott 14 éves korától. A Boland egy egész birodalom volt számos gyárépülettel városszerte, a pékség autói pedig az 1970-es évek végéig hozzátartoztak a dublini utcaképhez.

A kis Patrick már 15 évesen művezető lett a kenyérgyárban, de igazi tehetséget a futballpályán hátvédként árult el. Őt és balhátvéd társát 22 évesen igazolta le 50 fontért a Sheffield Wednesday. A Hull következett, majd a Manchester United már 1000 fontot fizetett érte, mégse lett a klub legendája.

Kitört ugyanis az első világháború, a játékosok attól féltek, hogy hamarosan beszüntetik a bajnokságokat, ők pedig munkanélküliek lesznek. Mi volt az adekvát válasz? Fogadóirodát szerveztek, ahol a saját meccseikre lehetett fogadni. Ez, ahogy manapság, úgy akkoriban is tiltott szerencsejátéknak számított. Egy Manchester United–Liverpool meccs előestéjén a két klub játékosai megegyeztek, hogy az eredmény 2-0 lesz a hazaiaknak, a helyes tipp nyolcszoros pénzt ért. Másnap a megbeszélt 2-0 volt már az állás a meccsen, amikor a manchesteriek tizenegyeshez jutottak, a büntetőt O'Connell végezte el és több méterrel mellé lőtte. A bűntudat évtizedekig gyötörte, a büntetést viszont – miközben több, azon a meccsen pályára lépő játékos élethossziglani eltiltást kapott – megúszta.

Törött karral írt ír futballtörténelmet

Az ír válogatottban mindössze hatszor szerepelt, mégis, már ezzel beírta magát örökre az ír futball történetébe. Tagja volt ugyanis az 1914-ben Brit Házibajnokságot (British Home Championship) nyerő válogatottnak. A sorozat több mint száz évig, 1883-tól 1984-ig létezett, Írországnak ez volt az egyetlen győzelme. (A brit birodalomban maradó Észak-Írország a második világháború után háromszor megnyerte a sorozatot.) O'Connell törött karral játszott, ráadásul öt társával a torna mind a három ír meccsén játszott.

A futballt 35 évesen fejezte be, első klubja menedzserként az Ashington volt, az a csapat, ahol véget ért a pályafutása. 1922-t írtak, Írországban polgárháború volt, O'Connell pedig feleségét, Ellent és négy gyerekét hátrahagyva, kalandvágytól hajtva Spanyolországba emigrált. itt kezdődött el edzői karrierje, 27 éven keresztül dolgozott a Santanderben, Ovideóban, a Betisnél, a Barcelonában és a Sevillában, volt, ahol többször is.

Patrick O'Connell fiatalon – Forrás: Wikimedia Commons
Patrick O'Connell fiatalon – Forrás: Wikimedia Commons

Erőnlét, fegyelem, csapatmunka

Spanyolországban nagy tisztelet övezte a brit szigetekről érkező futballszakembereket. Az első klubokat angol vállalkozók alapították, a legelsőt, a Recreativo de Huelvát például 1889-ben a Rio Tinto vállalat rézbányáinak közelében, de a britek, közvetve vagy közvetlenül, közreműködtek a későbbi Real Madrid, a Barcelona vagy az Athletic Bilbao megalapításában is. O'Connell a Racing Santandernél is éppen egy angol edzőt, Fred Pentlandot váltotta. Hogy miként kapta meg a lehetőséget teljesen ismeretlen edzőként, közepes labdarúgó-pályafutással a háta mögött, az rejtély. (Pentland amúgy a világtörténelem egyik legpechesebb edzője volt: 1914-ben nevezték ki a német olimpiai válogatott élére, pár hónappal később pedig kitört az első világháború, őt pedig – sok más ellenséges állam polgárával együtt – évekre egy internálótáborba zárták.)

O'Connell Pentland módszereit, valamint az odahaza látottakat követte, a védőktől keresztpasszokat és hosszú előreíveléseket, a csatároktól cselezést kért. Megkövetelte a sebességet, a védelemből támadásba való gyors átmenetet. Spanyol földön újdonság volt az erőnlét, a fegyelem és a csapatmunka előtérbe helyezése is. A ma ismert La Liga ekkor még nem létezett. A Barcelona, a Real Madrid és az Athletic Bilbao azt akarta, hogy a bajnokság csupán hat csapatból álljon. Ennek szegült ellen a Racing Santander és több más, különbajnokságot rendező klub. A nem hivatalos bajnokságot épp a Racing nyerte, végül kompromisszumos megoldás született, és 1929-ben – a Santanderrel a soraiban – elindulhatott a spanyol bajnokság.

Mintha életed utolsó napja lenne

A két sevillai klub közül a munkásszármazású O'Connell identitásának alighanem ez a klub felelt meg jobban. A Betis 1909-ben a Sevillából vált ki, a szakadás azután következett be, hogy a Sevilla nem járult hozzá egy fiatal munkás szerződtetéséhez, mert a társadalmi státusát nem tartották a klubhoz passzolónak.

Az ír az első évben feljuttatta csapatát az első osztályba. Játékosai imádták, a csapat kondíciója, taktikája messze megelőzte a korát. A város elismert személyisége lett, tőle származik a mondás, hogy Sevillában az emberek úgy élik a mindennapjaikat, mintha az lenne életük utolsó napja a Földön. Itt ismerte meg új feleségét, miközben az Írországban hagyottól soha nem vált el, aki szintén ír volt és szintén Ellen.

Az 1935-ös tündérmese

A feljutás után a csapat előbb ötödik, majd negyedik lett, kiesési gondokkal nem küzdött, de a nagyok dolgába se igen szólt bele. Ekkor jött az 1934-35-ös szezon, amikor végre minden klappolt, éppen olyan tündérmesét írt a klub, mint a Leicester City, amikor 2015-16-ban váratlanul Premier League-et nyert.

Don Patricio az utolsó meccsére készült a csapatával, egy ponttal vezetett a Madrid FC, a későbbi Real előtt mindössze 19 kapott góllal. Az utána legkevesebb gólt kapott csapat éppen a Madrid volt 34-gyel. A csapatnak nem voltak kiemelkedő játékosai, nagy igazolásai, viszont fantasztikus szervezettséggel játszott. Az utolsó meccset a Santander ellen vívták, az ellen a csapat ellen, ahol O'Connell hét évet töltött.

A santanderi meccs előtt meglátogatta volt csapatát. A Betisnek muszáj volt nyernie, a Santander már így is, úgy is bent maradt, nekik nem volt tétje a meccsnek. Borozgattak, beszélgettek, O'Connell – ne felejtsük, egy fogadási csalást már megúszott játékoskorában – megjegyezte, minek is hajtanának másnap a santanderiek? Ekkor korábbi játékosai elmondták neki, hogy a Madrid-szurkoló santanderi elnök fejenként ezer pezeta extraprémiumot ajánlott, ha legyőzik a Betist. A beszélgetés itt véget is ért, a Betis pedig másnap 5-0-ra lemosta a pályáról a Santandert, az egész bajnokságban nem volt ennél nagyobb különbségű győzelmük.

O'Connell barcelonai meze az manchesteri Nemzeti Futball Múzeumban – Fotó: The National Football Museum
O'Connell barcelonai meze az manchesteri Nemzeti Futball Múzeumban – Fotó: The National Football Museum

A polgárháború előtt Barcelonába

O'Connell 1935-ben a Barcelonába igazolt, a spanyol elnyomás ellen küzdő katalánok testvérként fogadták az ír edzőt. A döntés Pentlandét idézte, aki ugye az első világháború előtti hónapokban vette át a német olimpiai válogatott irányítását. Spanyolországban a kommunisták és szocialisták koalíciója került hatalomra, a hadsereg Francisco Franco vezetésével puccsot szervezett, Spanyolországban kitört a polgárháború. A bajnokságot felfüggesztették, a Barcelona elengedte legdrágább játékosait, köztük a magyar Berkessy Elemért, az újonnan szerződtetni kívánt játékosokkal a tárgyalásokat felfüggesztették. A klub elnökét, Josep Sunyolt francoista katonák gyilkolták meg Madridban.

Az anarchikus Barcelonában a játékosokat a sorozás, a klubot a megszűnés, a teljes pénzügyi ellehetetlenülés fenyegette. Volt ugyan egy Mediterrán Liga katalán és valenciai csapatoknak, ennek az alapszakaszát meg is nyerte a Barcelona, de a rájátszásban már nem vehettek részt. Egy vállalkozó ugyanis 15 ezer dollárért mexikói és amerikai túrára hívta a válogatottat. (A Barcelona helyett a szintén gránátvörös–kék színekben játszó valenciai Levante ugrott be és nyert is.) O'Connell vitt magával mindenkit, akit csak tudott, még egy pályakarbantartásért felelős embert is, aki a klub masszőreként került fel a repülőre, a mesterséget végül könyvekből tanulta meg. A Barcelona alkalmi csapatok ellen játszott, nagy sportértéke nem volt ezeknek a találkozóknak, a pénz ugyanakkor biztosította viszont a klub túlélését, a játékosok viselkedése pedig az óceánon túl szerzett hírnevet a katalánok ügyének. A legtöbb játékossal ellentétben O'Connell visszatért a háborús Spanyolországba, a teljes bizonytalanságba.

Jeltelen sírban nyugodott

A Barcelona után már nem tudta megismételni a sikereit. A negyvenes éveket végigdolgozta a világháború által megkímélt, diktatúrává vált Spanyolországban, visszatért a Santanderhez és a Betishez, edzette a Sevillát is.

Patrick 1949-ben hazatért a Brit-szigetekre, Londonban telepedett le, testvére házának padlásszobáján lakott. Pénze, nyugdíja nem volt, állami segélyen élt, amikor 1959-ben tüdőgyulladást kapott és meghalt. Temetésén egyedül a bátyja vett részt, évtizedekig jeltelen sírban nyugodott.

Spanyolországban sokáig minden, ami Franco több évtizedes diktatúrája előtt történt, valami homályos, élmosódott, szóra sem érdemes történet volt csupán. O'Connell emlékét is csak a 2010-es években karolta fel a Betis. A klub bajnoki címének hetvenötödik évfordulójára meghívták Sevillába Patrick egyik unokáját és feleségét, mellszobrot kapott, sírját rendbe tették, nevét kőbe vésték.

Források: Guardian, These Football Times, football-espana.net, Don Patricio O'Connell (youtube), Patrick O'Connell: The Irishman Who Saved Barcelona (youtube), the42.ie, Győri Szabó Róbert: FC Katalónia. A Barça és a katalán függetlenség.