Átengedett egy kacsacsaládot a pályán, majd öthajós hátrányból nyerte futamát az olimpián

2021. július 26. – 05:05

Átengedett egy kacsacsaládot a pályán, majd öthajós hátrányból nyerte futamát az olimpián
Henry Robert Pearce az eset után 4 évvel az 1932-es olimpián – Fotó: Universal History Archive / Universal Images Group / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Az olimpia hőskora tele van bizarrnál bizarrabb sztorival, kezdve a női golf első olimpiai bajnokával, Margaret Abbott-tal, aki haláláig nem is értesült arról, hogy olimpiai aranyart nyert, bezárólag az 1904-es St. Louis-i olimpia maratonversenyével, amin a győztes autóval furikázott, és volt, aki patkányméreggel doppingolt, mást meg ölben vittek át a célvonalon.

A bizarr listára nyugodtan feltehetjük az ausztrál evezős, Henry Robert Pearce történetét is, aki 1928-ban, az amszterdami olimpián fontosabbnak tartotta egy kacsacsalád épségét, mint a győzelmet – igaz, azért utóbbit is bezsebelte, ha már ott volt.

Pearce az ausztrál evezőssport egyik kiemelkedő alakja. 1905-ben született Sydney-ben, és már elég korán megismerkedett az evezéssel, nem kis részben annak köszönhetően, hogy apja, Henry J. Pearce Jr. kétszer is csatázott a világbajnoki címért egypárevezősben.

A feljegyzések szerint Pearce evezős pályafutása során alig kapott ki, felnőttként talán soha. Az egyetlen olyan versenyen, amin bizonyíthatóan kikapott, még hatévesen indult, de az U16-osok mezőnyében, így nem az volt a csoda, hogy nem nyert, hanem hogy a jóval idősebbek között is második helyen ért célba. Ezek után megállíthatatlan volt, még úgy is, hogy több éven át katonai szolgálatot teljesített. A hadseregben nem evezett, hanem bokszolt, 1926-os leszerelése előtt a hadsereg nehézsúlyú bajnoki címét is bezsebelte.

A hadseregből távozva visszatért az evezéshez, 1927-ben, 1928-ban és 1929-ben is ausztrál bajnok lett az amatőrök között, az előbbi két eredményének köszönhetően az amszterdami olimpiára utazó csapatba is bekerült, egyedüli evezősként.

Az olimpiai szereplés totális dominanciával indult Pearce számára, az első fordulóban majdnem fél perccel verte a német Walter Flinschet – egyes beszámolók 12 hajóhosszas különbséget is emlegetnek. A második fordulóban majdnem 20 másodpercet adott a dán Arnold Schwartznak, a negyeddöntőben pedig következett a francia Vincent Saurin, aki ellen továbbra is Pearce volt az esélyes.

Ahogy elindultak, Pearce az élre is állt, csakhogy evezés közben furcsa hangokra lett figyelmes, a nézők ugyanis megpróbálták felhívni a figyelmét arra, hogy a háta mögött, a haladás irányában egy kacsacsalád próbál átkelni a csatornán. Pearce előtt két választási lehetőség volt: vagy átgázol a kacsákon, vagy valahogy megáll, esetleg kitér, és eldobja az olimpiai érem esélyét.

Pearce nem habozott, azonnal hatalmas fékezésbe kezdett az evezőivel, nehogy a kacsáknak bármi bajuk legyen. Mikor azok félreúsztak, ismét belehúzott, de ekkorra már öthajós hátrányba került francia ellenfelével szemben a 2000 méteres pályán. Pearce minden erejét beleadva óriásit hajrázott, és végül majdnem 30 másodperces előnnyel verte a franciát, és ezzel bejutott az elődöntőbe.

Ott hatalmas csatában nyert a brit David Collettet legyőzve, majd a döntőben az amerikai Ken Myerst nyomta le simán, 9 másodperc különbséggel.

Verhetetlen maradt.

Pearce az olimpiai bajnoki címe és az eredményei ellenére nem lett egyből sztár. Még az 1928-as olimpia előtt, készülésként megpróbált benevezni a híres Diamond Sculls versenyre Londonban, de a nevezését elutasították, mert ácsként kereste a kenyerét, a versenyre viszont csak olyan amatőrök nevezhettek, akik nem munkásként dolgoztak.

Pearce 1928-ban egy versenyen Ausztráliában – Fotó: Fairfax Media / Getty Images / Getty Images

1931-ben viszont már nevezhetett a versenyre, amit meg is nyert. Ehhez az kellett, hogy a hol papírgyűjtésből, hol alkalmi munkákból élő, többnyire munkanélküli Pearce ismerősei összedobjanak annyi pénzt, hogy elutazhasson a kanadai Hamiltonba az első brit nemzetközösségi játékokra. Itt egyrészt simán nyert egypárevezősben, másrészt felkeltette a skót whiskymágnás Lord Dewar figyelmét, aki felajánlotta neki, hogy legyen a kanadai értékesítője.

Mivel ez már nem kétkezi munka volt, 1931-ben ott lehetett a Diamond Sculls indulói között, és természetesen nyert. Egy évvel később, 1932-ben Los Angelesben is ott volt az olimpián, ahol bár jobban megszorították, mint négy éve, de megvédte a címét. Ugyan az előző olimpia 15 nevezőjéhez képest csak 5 induló volt, Pearce-nek rendesen oda kellett tennie magát. Az elődöntőben 2,2 másodperccel verte az amerikai William Millert, majd a háromfős döntőben szintén vele volt szoros versenyben, ekkor 8 tizedmásodperc döntött Pearce javára.

Pearce a Los Angeles-i olimpia után a profi karriert választotta, így nem mehetett több olimpiára, de részt vehetett a világbajnokságon, amit 1933-ban, első szereplése alkalmával meg is nyert. Nem is akárhogy, Kanadában, az Ontario tavon vert 274 métert az angol Ted Phelpsre 30 ezer néző előtt. Egy évvel később az amerikai Millert verte az olimpia után a vb-döntőben is, majd 1938-ban pár nappal felesége halála után honfitársát, az ausztrál Evans Paddont verte szintén Torontóban.

Az evezéstől visszavonulva rövid ideig megpróbálkozott a birkózással, majd fiatal katonák kiképzésével foglalkozott Kanadában a második világháború kitörése után. 1976-ban, Torontóban halt meg. Kanadában az olimpikonok és a sportolók között is halhatatlanná választották, 1986-ban pedig az ausztrál sportolók Hírességek Csarnokába is bekerült.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!