Fact-check: Tényleg tele vannak szennyező anyagokkal a szervezetünkben hónapokig keringő és a DNS-be beépülő mRNS-vakcinák?

2026-ban azt hinné az ember, hogy a klasszikus, legtöbbet emlegetett Covid-oltásos összeesküvés-elméletek és álhírek lassan elhalnak – elvégre hat éve már, hogy megjelentek a koronavírus elleni vakcinák, köztük az új, mRNS-t tartalmazók is, és még mindig nem halt ki az emberiség azon fele, amely beadatta őket, és tudományos kutatások sem találtak a már ismerteken kívül új és súlyos mellékhatásokat az utánkövetés során.

A Magyar Jelen most mégis úgy gondolta, hogy visszaül a konteóvonatra, és egy podcastban elmondatja két vendéggel is, hogy az mRNS-vakcinák tulajdonképpen borzasztóan károsak, és mindenféle szörnyű dolgot művelnek a szervezetben. A Rajtunk múlik podcast vendége Bardócz Zsuzsanna (saját bevallása szerint vegyész, biokémikus, a táplálkozástudományok professzora, az MTA doktora) és Papp Éva emeritus földtudományi kutató volt, utóbbi fordította magyarra Az mRNS-vakcinák toxicitása című könyvet, aminek megjelenése volt tulajdonképpen az interjú apropója. A könyvet egyébként Sucharit Bhakdi írta, aki a vírusszkeptikus, oltásellenes, pandémiakonteós közösség egyik legmeghatározóbb alakja volt a járvány alatt. Először 2020 nyarán kapott nagyobb nyilvánosságot a videói miatt, amelyekben azt állította, hogy a koronavírus-járvány nem olyan súlyos, mint ahogyan azt állítják, a maszkok hatástalanok, a vakcinák pedig egyenesen halálosak. Azt terjesztette, hogy a PCR-tesztek a vírusfertőzés kimutatására használhatatlanok, és szerinte a 70 év felettieken kívül egyáltalán nem veszélyes a vírus senkire.

Papp Éváról a földtudományi munkásságán kívül nem sok mindent találni a neten, de azért akad némi klasszikusan összeesküvés-elméletes szereplése, itt például a Mi Hazánk videójában a WHO pandémiaszerződéséről beszél. Bardócz Zsuzsanna neve már ismerősebb lehet a témában jártas olvasóknak: ő már 2021-ben is videót posztolt az mRNS-vakcinák vélt veszélyeiről, és arról is beszélt, hogy a világ, amit az emberek valóságnak hisznek, egy mesterségesen kialakított illúzió.

Nem olyan meglepő tehát, hogy a Magyar Jelen podcastjában is hasonló narratívák tűnnek fel, az már inkább, hogy új összeesküvés-elméletek nem kerültek elő, csak azok, amiket már évek óta ismételget ez a közösség. Papp Éva és Bardócz Zsuzsanna a klasszikus álhíreket és dezinformációkat követték végig a beszélgetés során, a teljesség igénye nélkül most ezek közül szemezgetünk.

Az mRNS akár fél évig is a szervezetben marad

Bardócz Zsuzsanna szerint kutatások bizonyítják, hogy a Pfizer és a Moderna által gyártott vakcinák mRNS-e fél évvel az oltás után is a szervezetben marad, és nem marad a beadás helyén, hanem más szerveket is elér. Azt is mondta, hogy a lipid nanoburok, amibe az mRNS-t csomagolják, megtalálja a szervezet leggyengébb szerveit (ehhez valamiért a vörösvérsejteket is hozzásorolja), és ott okoz gyulladást.

Nem teljesen tiszta, honnan jön az az információ, hogy az mRNS fél évig is a szervezetben maradhat. Az AFP még 2021-ben írt Byram Bridle-lel, egy kanadai immunológussal készített interjúról, amiben hasonló állítások hangzottak el egy japán tanulmányra hivatkozva. Az AFP-nek a Pfizer szóvivője, Jamagucsi Maki azt mondta, hogy valójában egy technikai dokumentációról van szó, és nem tanulmányról, ez pedig azt vizsgálta, hogy egerekben radioaktív anyaggal megjelölt lipid-nanorészecskékből és mRNS-ből álló keverék (LNP) mennyi ideig marad a szervezetben, és hova jut el. Az EMA engedélyezési összefoglalója szerint a vizsgált LNP-keverék csak egy bizonyos ideig marad a szervezetben, a test ugyanis kiiktatja azt. A vérplazmában a legmagasabb koncentrációt alig két órával a beadás után mérték, 24 órával a beadást követően a koncentráció már csak egy százalék volt.

Az mRNS-vakcinák megjelenése óta számos kutatás vizsgálta azt, hogy mennyi ideig marad az mRNS és a hatására a szervezet által termelt tüskefehérje a testben, és az elég biztosnak látszik, hogy nem a gyártók által eleinte hangoztatott néhány óráról, esetleg néhány napról van szó. Egy Nature-cikk például arról ír, hogy az mRNS-vakcinák rendszeresen akár 30 napig is fennmaradnak az oltást követően, és a szívszövetben is kimutathatók, de 30 napnál további keringést ők sem tudtak felmutatni. Egy, az European Medical Journalben megjelent írás valóban úgy fogalmaz, hogy a SARS-CoV-2 által termelt tüskefehérje akár évekig is fennmaradhat az agyat védő szövetekben és a koponya csontvelőjében – csakhogy ezt a fertőzés után mutatták ki, az mRNS-vakcinák a kutatásukban pedig 50 százalékkal csökkentették az ebből következő tüneteket. A Yale egy kevés résztvevőszámos kutatása viszont talált olyan embereket, akiknek vakcináció után akár 700 napig is magasan maradt a tüskefehérje-szintjük – erről a munkáról azonban nem sikerült megtalálni a lektorált, publikált tanulmányt. Ennek ellenére a New York Timesnak nyilatkozó szakértők azt mondták, nem érdemes elvetni az eredményeket, mert a kutatócsoport a pontos és jó munkájáról híres.

Kevésbé igaz ez arra a Boros Lászlóra, aki írt a témában egy sokat idézett tanulmányt, ami viszont valóban megjelent lektorált tudományos lapban is, a Pharmacology Research & Perspectivesben. Ebben egy másik tanulmányra hivatkozik, ami mindössze negyvenfős mintát vizsgált, és azt írja, hogy akár 187 napig is fennmaradhat a vakcinaspecifikus tüskefehérje – de nem adja meg azt pontosan, hogy hány embernél. A szövegkörnyezetből feltételezhető, hogy egynél. Ilyenkor felmerül a kutatás reprodukálhatóságának kérdése, ami a tudományos életben nagyon fontos alapszabály – ha egy jelenség valóban létező, akkor nem csupán egy-kettő, hanem lényegesen több kutatás is ki fogja azt mutatni. Ha egy vizsgálat egy embernél felfedezte, hogy a tüskefehérje 187 napig a szervezetben maradt, akkor más kutatóknak is tömegesen hasonló eredményekre kellett volna jutniuk. Ez azonban nem történt meg.

Tíz év helyett három hónap alatt kísérletezték ki az mRNS-oltásokat

Papp Éva szerint a koronavírus-járvány hatására egy általában körülbelül tízéves vakcinakísérleti folyamatot redukáltak három hónaposra. Igaz, aztán később azt is mondja, hogy szerinte a Pfizer és a Moderna már 1916-ban és 1920-ban szabadalmaztatta a technológiát.

Ahogy arról már korábban is írtunk, a vakcinák fejlesztése és engedélyezése valóban rohamtempóban folyt, de ez nem azt jelenti, hogy kapkodva, mert a gyorsulás nem a biztonsági protokollok rovására történt. Mindegyik engedélyezett vakcina szigorú és alapos teszteken ment át. Egyes tesztfázisokat párhuzamosan végeztek, ami sztenderd gyakorlat, de egyik sem maradt el, semmilyen klinikai (embereken végzett) tesztfázist nem hagytak ki, csak a preklinikai (állatkísérletes) szakaszt. Mindezt az tette lehetővé, hogy már rendelkezésre álltak újrahasznosítható eredmények a 2002-es SARS-járvány idején megkezdett fejlesztésekből. És kellett hozzá egy korábban példátlan tudományos és pénzügyi globális összefogás is. Az mRNS-technológiát nem a semmiből rántották elő: a fejlesztése három évtizedes múltra tekint vissza.

Az 1900-as évek eleji szabadalommal kapcsolatban nem teljesen tiszta, hogy mire gondolt Papp Éva, mivel az mRNS-t 1961-ben fedezték fel, és nagyon kevés szabadalom született rá 1989 előtt, jórészt a többi vakcinatechnológia elterjedtsége miatt.

A Covid-oltások bevezetésekor tiltották a boncolást

Megint csak Papp Éva mondta azt, hogy a koronavírus-oltások bevezetésének idején tiltották a boncolást, majd amikor később mégis engedélyezték, a szövetekben kimutatták a tüskefehérjéket egy sor belső szervben.

A boncolások tiltása részben igaz: Müller Cecília akkori országos tisztifőorvos valóban kiadott 2020. március 19-én egy rendelkezést, hogy a járványos időszakra tekintettel a boncolásokat fel kell függeszteni. Az első mRNS-vakcina, a Pfizeré azonban csak az év végén, december 26-án érkezett meg Magyarországra, 2021. január 12-én pedig a Moderna oltóanyaga is elérhető volt.

Az első mRNS-szállítmányhoz képest négy hónappal később, 2021 áprilisában a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) már fel is hívta a kormányhivatalok figyelmét arra a 2019. január 10-én kiadott tájékoztatóra, amelyben többek között előírják, hogy minden olyan elhalálozást be kell jelenteni, amely az oltást követő 1 hónapon belül történt; és az oltást követő 1 hónapon belüli elhalálozás esetén a halottvizsgálatot végző orvosnak kezdeményeznie szükséges a kórboncolást, valamint az oltást követő nemkívánatos esemény (OKNE) bejelentését.

A második állításra nagyon kevés adatot találni: elszórva valóban vannak kutatások a témában, például ez, ahol egy 76 éves, Parkinson-kóros férfi boncolása után az agyban és a szívben találtak tüskefehérjét, és kizárták a fertőzés lehetőségét. Egy másik kutatás is hasonló eredményre jutott, de nem tudta kizárni a koronavírus-fertőzés hatását. Egy másik kutatás a szívizomgyulladást vizsgálta boncolások alapján, talált is összefüggést, bár hozzá kell tenni, hogy ezt a tanulmányt az a Peter A. McCullough is jegyzi, akit koronavírus-témában többször cáfoltak már meg, és mutatták ki, hogy nem megfelelő adatokkal dolgozott.

Egy másik, átfogóbb tanulmány azt találta, hogy a legtöbb esetben a hónalji nyirokcsomókban mutatható ki a vakcina, ami nem is csoda, az a dolga, hogy oda jusson, a nyirokcsomók ugyanis kulcsszerepet játszanak az antitestválasz kialakításában. A szívizomban is kimutatták a vakcina mRNS-ét három személy esetében, akiknél a vakcináció előtt vagy körülötte már zajlott egy gyógyuló szívkárosodás. Az ilyen típusú sérülés gyulladást okoz, és monocita nevű immunsejteket vonz a szívbe, amelyek később makrofágokká alakulnak. A kutatók megszámolták a makrofágok számát a szívmintákban, és azt találták, hogy azoknál, akiknél a vakcina mRNS-e jelen volt a szívben, szignifikánsan több makrofág volt, mint azoknál, akiknél nem. Ez arra utal, hogy a vakcina a monocita/makrofág sejtek „szállítóján” keresztül juthatott a szívbe, a sejtek normál működése részeként. Innen is látszik, hogy a folyamat sokszor sokkal bonyolultabb, mint az, hogy az mRNS-vakcina egyszerűen mindenhol szétterjed a szervezetben.

A vakcina genetikai anyaga beépül a sejtek DNS-ébe

Bardócz Zsuzsanna azt állította, hogy az mRNS-vakcinák genetikai anyaga beépül a sejtek DNS-ébe, és ez a beépített genetikai anyag termeli a tüskefehérjéket a szervezeten belül.

Ezzel szemben a valóság az, hogy az mRNS csak a sejt citoplazmájába jut be, és nem lép be a sejtmagba, ahol az emberi DNS található. A Covid-19-vakcinákban lévő mRNS arra tanítja a sejteket, hogy a vírus tüskefehérjéjét állítsák elő, így a szervezet fel tud készülni, és hatékonyabban védekezik a tényleges vírus ellen.

Két oka is van annak, hogy az mRNS nem tudja megváltoztatni a DNS-t. Az első, hogy a két molekula kémiai felépítése eltérő. Ha az mRNS rendszeresen be tudna illeszkedni a DNS-be véletlenszerűen, az totálisan felborítaná, hogyan termeljük a fehérjéket. Emellett összezavarná a genomot is, ami a sejteknek és a következő generációknak is továbbadódik. A második ok, amit már fent is említettünk, hogy a vakcina mRNS-e és a DNS két különböző helyen van a sejtben. A DNS a sejtmagban marad, míg a vakcina mRNS-e közvetlenül a sejtplazmába jut, és soha nem lép be a sejtmagba. Nem is ismerünk olyan transzportmolekulákat, amelyek mRNS-t vinnének be a sejtmagba.

Vannak azonban nagyon ritka kivételek. Az egyik az, amikor genetikai elemek, úgynevezett retrotranszpozonok eltérítik a sejtes mRNS-t, átalakítják DNS-sé, és azt visszaillesztik a genetikai állományba. Ez az evolúció során időnként előfordult, és az emberi genomunkban ma is megtalálhatók ezek az ősi mRNS-másolatok, amelyek úgynevezett pszeudogénekké váltak. Néhány retrovírus, például a HIV is hasonló módszerrel képes beilleszteni az RNS-ét a DNS-ünkbe. Azonban elenyészően kicsi az esélye, hogy egy természetes retrotranszpozon aktiválódjon egy olyan sejtben, amely épp mRNS-vakcinát kapott. Ugyanígy elenyészően kicsi annak az esélye is, hogy valaki épp az mRNS-vakcina beadásának idején fertőződjön meg HIV-vel.

Bardócz Zsuzsanna azt is állította, hogy a vakcinák hatására legyártódott tüskefehérje a sejtmagban a DNS-hez hozzákapcsolódva megakadályozza a sejt természetes hibajavító mechanizmusait, de ez a fentiekből következve szintén bizonyítatlan, hiszen RNS csak extrém ritka esetekben kerülhet a sejtmagba.

A HIV vírus darabját találták meg a koronavírusban

Papp Éva szerint a Nobel-díjas Luc Montagnier, a HIV vírus egyik felfedezője talált HIV-fragmenseket a SARS-CoV-2-ben, ami azt jelenti, hogy mesterséges vírus. Montagnier, aki a koronavírus-járvány ideje alatt erősen az összeesküvés-elméletek irányába fordult, valóban állított ilyet, sőt hasonló eredményre jutott egy preprint szerveren publikált kutatás is – amit aztán a szerzők viszonylag gyorsan vissza is vontak, miután rengeteg kritikát kaptak azzal kapcsolatban, hogy az eredményeik maximum a véletlennek tulajdoníthatók.

Erről azóta nem jelent meg számottevő kutatás, egy kínai–amerikai tanulmány pedig cáfolta is az elméletet.

Sok részecskedarab bekerült az oltásokba, amiknek nem kellett volna

Bardócz Zsuzsanna szerint az idők során az is kiderült, hogy az mRNS-oltásokba „számos más részecskedarab belekerült”. Ha itt arra gondol, hogy DNS-fragmensek is találhatók a vakcinákban, bizony igaza van: van erre határérték is, a szabályozás szerint a gyártási folyamatból visszamaradó DNS mennyisége nem haladhatja meg adagonként a 10 nanogrammot. Volt olyan kutatás, aminek a szerzői azt állították, hogy saját méréseik során, amikor a Pfizer mRNS-vakcinájának egyes ampulláiban található DNS-szennyeződéseket számszerűsítették, azt találták, hogy az adagonként megengedett maximális 10 ng DNS-mennyiséget 360–534-szeresen túllépték. Hasonló eredményre jutott egy amerikai–kanadai kutatás is. Mivel az idegen DNS túlzott mennyisége veleszületett immunválaszt és gyulladásos reakciókat válthat ki, valamint elméletileg a páciens DNS-ébe történő integrációhoz is vezethet, ha a kutatás eredményei hitelesek lennének, ilyen magas mennyiségeknek tömegesen súlyos reakciókat kellett volna okozniuk az oltott populációban – ami nem történt meg.

Egy német kutatócsoport az elsőként említett tanulmányra reflektálva ellenőrizte a DNS-fragmenseket egy sor vakcinában, és azt találták, hogy a mennyiségük összhangban van az engedélyezettel. A kutatók a jelentésükben azt is írták, hogy a korábban közzétett, a vakcina mRNS-termékekben 534-szeres DNS-szennyeződést állító következtetések nem helytállók, és a mérések az extrém magas RNS- és lipidkoncentrációk következményei. Egy másik, frissebb kutatás is arra az eredményre jutott, hogy a vakcinák „szennyezettsége” nem haladja meg az előírt határértéket.

SV40-es kórokozó van a vakcinákban, ami rákot okoz

Oltásellenes körökben egy megint csak sokszor felmerülő témát is előhozott Bardócz Zsuzsanna: az mRNS-vakcinákban jelenlévő SV40-et, amiről azt mondta, ez egy vírusos szennyeződés, ami belekerült a vakcinákba, és rákot okozhat.

Abban igaza van, hogy valóban van némi SV40 az mRNS-vakcinákban, tartalmazhatnak kis mennyiségű SV40-fragmenseket, de ez nem azonos magával a vírussal, és nem rákkeltő. Az SV40 DNS-állományának egy részét kiinduló anyagként használták fel a Covid-19-vakcinák fejlesztéséhez. A kórokozót egyébként régebben nemes egyszerűséggel „majomvírusnak” is nevezték, ez a megfogalmazás még ijesztőbb lehet, ha összefüggésbe hozzuk az mRNS-oltásokkal. A korábban említett amerikai–kanadai kutatócsoport egy jelentésében azt írta, hogy kétszer annyi SV40-maradványt talált a Pfizer mRNS-vakcinájában, mint amennyi a maximális határérték, de jelentős, nagy kutatás nem támasztotta ezt alá.

Ez nem az első alkalom, hogy SV40-nel kapcsolatos álhírek terjednek a vakcinákkal kapcsolatban: már az 1950-es években is voltak hasonló narratívák az SV40-ről a gyermekbénulás elleni oltások kapcsán, és ezek is nagy bizalmatlanságot szítottak, holott soha nem bizonyították, hogy az oltások rákot okoztak volna. Az SV40 vírus állatoknál valóban hozzájárulhat a daganatos megbetegedések kialakulásához, de az epidemiológiai kutatások nem mutattak ki hasonló összefüggést embereknél.

A koronavírus-vakcinák idején pedig a daganatos megbetegedések epidemiológiai adatai egyértelműek: nincs bizonyíték ilyen jelenségre, erről ebben a cikkünkben írtunk részletesen. Sőt azóta egy tanulmány még arra is vetemedett, hogy azt találja: az mRNS-vakcinák segíthetnek legyőzni a rákot.

Az AIDS-et nem a HIV vírus okozza

A beszélgetésben megkopogtattak néhány régi összeesküvés-elméletet is, mint például azt, hogy a HIV-fertőzésnek nem közvetlen következménye az AIDS-betegség, annak ellenére, hogy a tudományos konszenzus ezt mondja. Ennek az elméletnek több árnyalata is van: van, aki azt mondja, hogy a HIV nem is létezik, más azt, hogy a HIV létezik ugyan, de nem okoz AIDS-et. Nehéz behatárolni a beszélgetés alapján, hogy Papp Éva pontosan hogyan gondolkodik erről, az biztos, hogy a HIV létezését nem tagadja, de hogy mire alapozza, hogy nem ez okozza a betegséget, azt nem fejti ki.

Az MIT Technology Review-ban 2024-ben megjelent egy cikk arról, hogy a koronavírus-járvány során az emberek újra elővették a HIV-tagadást. Bár ez a konteó ma már nem bír ugyanazzal a befolyással, mint amikor először megjelent, még mindig súlyos következményekkel járhat a betegek és a társadalom számára. Ha ezek az eszmék elegendő támogatást kapnak, különösen a választott tisztségviselők körében, veszélybe sodorhatják az AIDS-kutatás és a -kezelések finanszírozását.