Ezek most a legjobb pornófilmek

Ezek most a legjobb pornófilmek
Illusztráció: Somogyi Péter (szarvas) / Telex

376

Áh, hát megint itt van január vége, amikor Magyarország kollektív módon abba a hitbe ringatja magát, hogy mindjárt vége a télnek, amikor mindenki rájön, hogy egyre kevesebb idő van a következő választásokig, és amikor megírom a szerkesztőmnek, hogy akkor most a következő munkanapom azzal fog elmenni, hogy megnézek legalább nyolc órányi pornófilmet. Január vége ugyanis az az időszak, amikor átadják a pornóipar legjobb filmjeinek és produkcióinak járó díjait, most kapja meg mindenki az XBIZ-díjakat vagy az AVN-szobrokat, aminek a nyerteseiről tavaly is megírtam a szakértői cikket. És azóta még sikerült felvérteznem magam súlyos mennyiségű szakmai tudással is: Tóth Evelin Judit operatőr segített eligazodni a modern pornógyártás útvesztőjében, az egykori AVN-díjazott Kovinak sikerült rávilágítania arra, hogy azokból a régi jó dolgokból nem maradt mára semmi, Hörcher Gábor dokumentumfilmes pedig elmondta, milyen közvetlen közelről követni egy webcamezésből élő párt.

Úgyhogy ezt a sok új információt mind beleépítettem abba az élménybe, amikor nekiálltam megnézni az AVN Awards idei díjazottjait.

Ha valakinek nem lenne teljesen világos: az AVN, azaz Adult Video News egy évtizedekkel korábban indult magazin, aminek az éves rendezvénye egy konferenciával egybekötött díjátadó. A díjakat a magazin munkatársai szavazzák meg, naivan pedig azt lehet feltételezni, hogy a kollégák egészen biztosan végignéznek minden egyes pornófilmet és jelenetet, ami az adott évben megjelenik, és semmiképpen sem mondjuk az aktuális sales-szerződések, reklámkampány vagy hasonló együttműködések határozzák meg, hova kerülnek a díjak.

Az AVN pedig a kilométeres hosszúságú díjlistájával is csak a pornójéghegy csúcsa: díjaznak ugyan webcam-modelleket, de nem számítanak a melegpornók (arra van a külön GayVN, no homo), bár pár éve a transz szereplőkkel készült filmek már bekerültek a szórásba. A filmek mellett pedig kapnak díjakat online és fizikailag létező boltok és szexjáték-készítők is, a vörös szőnyeges bevonulásról pedig a Daily Mail is beszámol, és mindenféle tréfa nélkül leírják valakiről, hogy ő a pornó Meryl Streepje. Valamit, bármit csak meg lehet tudni a világról, ha az ember idén is végignézi a nagyobb díjazottakat. Ugye?

Rosszabb mint a nyugat

Kezdem először a legnagyobb díjazottakkal. Az AVN temérdek díja közül van egy, a fődíj, az úgynevezett Aranyszalag, vagyis a Gold Reel, amit idén stílusosan a Gold Diggers nevű film kapta meg. A „film” mint elnevezés eléggé megkérdőjelezhető amúgy, ezek általában 40-50 perces részekre bontott minisorozatok, egy film úgy két és fél óra körül van. A Gold Diggers, azaz Aranyásók egy western, tehát a múltban játszódik, ezért nem javaslom olyanoknak, akiket le szokott dobni a sok történelmi pontatlanság, kezdve a plasztikai sebészek által formált arcoktól és mellektől, valamint a pornójelenetek közbeni nem túl hű dialógusokon át arról, hogy ki mit hova és hogyan tegyen, és nem feltétlenül az aranyrögökről van szó. Engem nem szoktak ledobni a történelmi pontatlanságok, de az azért már nekem is feltűnt, amikor a nem természetes szájú szalontulajdonos hölgy egy konfliktus alkalmával elővett egy elöltöltős, lőporos pisztolyt, bár nem zárnám ki, hogy örökölte.

A történet az aranyláz idején játszódik egy poros kisvárosban, ami leginkább a Magyarországon is fellelhető, különböző westernfalukra emlékeztet. Onnan lehet tudni, hogy poros, hogy az egyik szereplő órákon át söpröget egy verandát, és nem lesz tisztább. A városba érkeznek aranyásók és banditák is, fontos mellékszál, hogy a legnotóriusabb bandita egyszer lenyúlta egy ezredes gyűrűjét. A film befejezése az, hogy női szereplőink visszaadják azt a gyűrűt az ezredesnek egy templom előterében, majd szexelnek vele. Szexelnek itt emberek a szalonban, egy szekér mellett, egy aranybánya bejáratánál, sőt, egy korabeli kádban is. A főszereplőt Adria Rae alakítja, érdekesség, hogy neki egy nagyon részletes magyar nyelvű Wikipedia-oldala van, de angol nyelvű nincsen. Rae amúgy nagyon hitelesen tudja az amerikai déli tájszólást imitálni annak ellenére, hogy Michiganben született, más színésznők eléggé megküzdenek vele, de valójában teljesen mindegy, mert a szexjelenetek alatt mindenki átvált egy zihálós, transzatlanti erőlködésre.

Akármennyire is jól néz ki a Gold Diggers (értsd: mint A jó, a rossz és a kartel klipje, csak még több disznólkodással), azért a pornónak nem sikerül minden technikai problémát áthidalnia – egész egyszerűen meg lehet tippelni, hogy mikor fog kezdődni egy szexjelenet azért, mert arra az órára már nem fizettek a mikrofonosnak vagy egyszerűen csak mindenki a method acting jegyében elkezd dühödten sugdolózni. Egyszerűen nem lehet érteni, mit mondanak, kivéve ha kiabálnak. Szoktak amúgy kiabálni, még a vadnyugaton is, a semmi közepén is. A másik érdekes fejlemény a Kovi-interjúban elhangzottak után, hogy 2024-ben Ricky Greenwood rendező a nagyobb költségvetés és a nagyobb ambíció ellenére nem állította le akkor a forgatást, ha meglátott egy pattanást, de hogy ez a realitásra törekvés, vagy lustaság, azt már a néző ítélőképességére bízom.

Csillag születik

A kanadai születésű Greenwood lett idén a legjobb rendező is, rajta látszik, hogy legalább egy verekedést és lövöldözést meg tud rendezni, ha arra van éppen szükség. Az ő keze alól került ki az Alive című film is, és egy ékes bizonyítéka annak, hogy nemcsak egy pornós műfajban tudja otthon érezni magát: az Alive ugyanis a szó szoros értelmében egy zenés film, a főszereplője egy énekes, aki szeretne bizonyítani abban a vidéki koszfészekben, ahol felbérlik őt pincérkedni. Aki felbérli őt, az nem más, mint egy levitézlett countrysztár, aki kis huzavona után, de a szárnyai alá veszi a lányt (= szexelnek az utolsó részben). Igen, az egész olyan, mint az új Csillag születik, csak nincs benne esztelen gyógyszerfogyasztás, és senki sem hugyozza össze magát a színpadon.

Cserébe viszont vannak echte zenés betétek, a főszereplő Victoria Voxx ugyanis a saját hangján énekel, egy saját dalt ad elő többször benne. Ezért néha kialakulnak egészen zavarbaejtő, őszinte, minden iróniát nélkülöző jelenetek, amikor egy leszbikus hármas felvezetése közben Voxx és egy másik hölgy is rágyújtanak egy érzelmes dalra. Majd aztán leszbikus hármasoznak. Greenwood egyszer felveszi azt is, hogy Voxx csak a saját kedvéért eljátssza a dalát egy ablakpárkányon ülve, beszűrődő fénynél. Majd elkezd maszturbálni. Pont így szoktam elképzelni a művészeket otthon. Ez a film a legjobb zene és a legjobb férfi főszereplő díját kapta, Chad Alva alakítja a cowboymentort, aki egyébként annyira laza és kedves figura, hogy egy Hallmark-filmből sem lógna ki túlságosan, már ha az utolsó szexjelenetét nem vesszük figyelembe. Amúgy érdekes ez az Alive, az első, sztorit felvezető részében annyira nincsen még szexhangulat, hogy végig kell nézni azt, ahogy két, a történet szempontjából teljesen idegen ember szexel. Meg azért is érdekes, mert az egyik szexjelenetben minden figyelmeztetés nélkül szerepel egy transz modell is, ami vagány húzás egy olyan sztoritól, ami country-western közegben játszódik, egy déli államban, de gondolom ez még Biden Amerikájában készült.

Apropó Biden Amerikája: a legjobb női főszereplő díját Casey Calvert kapta a Birth című filmben nyújtott alakításáért. A Birthöt Bree Mills, egyébként leszbikus pornórendező készítette, aki pár évvel ezelőtt már készített önéletrajzi pornót is Teenage Lesbian címmel. Mills nem viccel, a szó minden értelmében, mert a Birth olyan szinten megy szembe mindenféle pornóelvárással, hogy öröm nézni, hosszú ideig az egyetlen szexjelenetek azok a rendkívül unalmas, vanilla dugások, amiket a főszereplő házaspár végez otthon, paplan alatt. A sztori szerint főhősünk nagyon szeretne gyereket, de a tutyimutyi férje ódzkodik a gondolattól. Végül nőgyógyásznál, szemünk előtt történő mesterséges megtermékenyítéssel sikerül teherbe esnie, de a dolog nincsen jó hatással sem a mentális, sem a fizikai egészségére. Nem mondom, hogy nem éreztem furcsán magam, amikor egy pornófilmben azt nézem, hogy egy gyereket váró nő éppen okád a vécén, miközben egy dúla simogatja a hátát, hogy megnyugtassa. Akkor még nem sejtettem, hogy lesz egy olyan víziója is, hogy saját magát megszüli, és a véres arca néz vissza rá a saját lábai közül.

De hoppá, az egész egy trükk! Ugyanis a tutyimutyi férje (a másért díjat kapó Seth Gamble) egy férfiak jogaiért harcoló kis görény, aki a dúlával csalja a feleségét! A dúlának viszont nem lehet gyereke, ezért összeesküdnek a feleség háta mögött, hogy majd ők elveszik a magzatot, a nőt pedig megmérgezik! Ha jól értettem a végét, akkor ez a terv sikerült is! Na most egy házasságon kívüli viszonyt még be lehet építeni egy pornófilmbe, de egy thrillerbe illő hátba szúrást kicsit már nehezebb, úgyhogy a Birth minden, csak nem szexi, de szándékosan nem az, kivéve ha az ember különös fétist érez a műhassal közlekedő pornószínészek miatt. Igazi, klasszikus pornójelenet csak egy van, amikor a gyereket váró főszereplőnk hirtelen elképzeli, hogy egy csomó férfi ápoló ráveti magát a betegágyán, és kialakul egy klasszikus, orvostudományi gangbang, aminek során elhangzik az egyik kedvenc mondatom, amit idén pornóban hallottam: „Orvosi nyelven szólva, most elárasztjuk a belső szerveidet ondóval!” – mondja egy maszkos úr, akit már rutinból és hangból felismerek, hogy a tavalyi fődíjas Tommy Pistol az. Calvert amúgy tényleg nem rossz a főszerepben, javarészt pánikolnia kell, rosszul éreznie magát a terhessége miatt, és egyszer hagyni, hogy egy csapat ápoló elbánjon vele.

Családi tűzfészek

A Birthben Seth Gamble alakítja az altrightos férjet, őt viszont egy másik színészi munkája miatt díjazták. A két részből álló A Loving Home Environment (Egy szeretetteljes otthon) első részében ő alakítja a szociális munkást, aki bekopogtat egy csonka családhoz, ahol az apuka egyedül neveli és oktatja tinédzser lányát. Csak a hetedik percben derül ki, hogy ők nem vér szerint rokonok, amikor nagy kő esett le a szívemről, de azért abból a hét percből rendesen kipréseltek minden kényelmetlenséget. Kiderül ugyanis, hogy apuka és nevelt lánya rendszeresen szokott birkózni, és Gamble – aki úgy fest bizonyos szögekből, mint a kilencvenes évek egyik alternatív Baldwin-öccse – szociális munkása csak akkor nem tesz feljelentést, ha ezt bemutatják előtte is. Ez után egy pár perces jelenet következik, amikor az édesapát alakító Tommy Pistol, látszólag improvizálva próbálja meggyőzni nevelt lányát, hogy szexeljenek, miközben borongós, zúgó zene szól a háttérben, mint a Legyen ön is milliomosban. Nem sejtettem, hogy hirtelen egy Lars von Trier-filmben fogom találni magam. Kettőt lehet találni, sikerül-e meggyőzni. A beszélgetés alatt Gamble két méterrel előrébb, mozdulatlan robotként ül a kanapén, ami a színészi képességeinek egy jó illusztrációja – valahogy mindig úgy néz ki, mint aki egy parancsra vár, majd amikor megkapja a parancsot, inkább szeretne máshol lenni.

Tudjátok, én mikor szerettem volna máshol lenni? Amikor elindítottam a „legelképesztőbb szexjelenet” fődíjasát, amivel én rögtön kiosztottam magamnak a „nem tudom, hogy mit vártam”-különdíjat. A tavalyi győztes egy trancsírozós horrorfilm volt, amiben egy úrnak kellett a zombivá változó barátnőjével szexelnie, a Hullajó-főhajtás után viszont a Gonosz halott-sorozat is megkapta a pornóváltozatát. A Plants vs Cunts nevű sorozat Trentebeard című részében Valentina Nappi főszereplésével gyakorlatilag újrajátsszák a klasszikus horrorfilm növényi erőszakolós jelenetét, amiben a gonosz szellemek gyökereken és ágyékon keresztül hatolnak be egy szerencsétlen nőbe.

Az eredeti Gonosz halott ma is eléggé nyomasztó jelenetét sikerült az alkotóknak most tetézni azzal, hogy nem szimplán az erdő erőszakol, hanem egy két lábon járó fa (Tolkien-rajongóknak hadd borsódzon a hátuk: egy ent), ami a csápjaival először megkötözi, fojtogatja, majd pár szörnyű döfködés után, hogy is mondjam, rendesen és alaposan begyantázza szerencsétlen áldozatát. Aki aztán ki is múlik. Láttam az összes Fűrész-filmet, de ha lehet, inkább ezt szeretném törölni a memóriámból. De lehet, hogy csak az AVN humorát nem értem, adtak díjat a legviccesebb pornós címnek is, a győztes pedig az a „My Talking Penis Told Me to Fuck My Step-Mom” lett, amit szerintem egy Mórickában sem engedtek volna nyomtatásba. Mondjuk ott sem árultak zsákbamacskát, egy fiatalember nem tudja eldönteni, hogy szexeljen-e a mostohaanyjával, de végül segít neki dönteni a beszélő pénisze.

Megáll az ész, megáll a forgalom

Beszélő péniszekről jut eszembe, van egy komplett sorozat, ami arról szól, hogy a rendőrök szinte mind korruptak, vagy ha nem azok, akkor könnyű korrupcióba taszítani őket, mert egyszerűen nem tudnak nem egymással szexelni. A Dirty Cops a legjobb operatőri munka díját kapta, és a második epizódját látva meg is értem, mert egy komplett szexjelenetet sikerült összehozni egy megkülönböztető jelzést alkalmazó rendőrautó mellett, amit egyszerre lehet kihívás nézni erkölcscsőszöknek, karhatalmi dolgozóknak és epilepsziára érzékenyeknek.

A történet szerint egy gonosz gengszter elrabol egy járőrt, akit meg kellene menteni, de mindenki inkább azzal van elfoglalva, hogy egymással szexel. Többek között a rendőrkapitány egy járőrrel, ami minimum HR-problémákat vethet fel aztán a mindennapokban. A Dirty Copsban találtam meg az idei kedvenc pornós nevemet: XWife Karen, aki amúgy nem úgy néz ki, mint egy tipikus, Karen nevű exfeleség. A viccelődést félretéve egyébként a Dirty Cops tényleg jól fest, ízlésesen világították és fényelték, a belső terek nem hamuszürke egyenfelületek, vannak különböző színű fények, és a színészek sem tűnnek semmilyen árnyalatú márványtömböknek.

A Dirty Cops tényleg jól néz ki, de meg vagyok döbbenve, hogy nem valami egészen más kapta a legjobb operatőri munkáért járó díjat. Mostanában mindenről David Lynch jut eszembe, érthető okokból, de azt hiszem, nem volt véletlen, hogy a Mulholland Drive sejlett fel akkor, amikor néztem a Broken Butterfly: The Perfect Shade of Blu című filmet, ami elvileg csak a legjobb forgatókönyvű jelenet díját kapta úgy, hogy önmagában másfél óra. A történet szerint Jewelz Blu éli az egyszerű életét a barátjával, az unalmas munkahelyén, de motoszkál benne egy érzés, hogy ő valaki teljesen más – és lőn, el is kezdődnek a szürreális víziói arról, hogy ő egy másik, kékhajú nimfomán, aki imádja a szexet, sőt, korábban camsex-modell is volt, amivel egy ismeretlen megpróbálja megzsarolni.

Vagy az az ismeretlen ő maga? Mit jelent az identitás a pornószínészet paradigmaváltásában? Mi lehet az egyén akkor, amikor muszáj a körreflektor előtt feltárulkozni idegeneknek? Nem vagyok biztos benne, hogy a Broken Butterfly tényleg ezzel foglalkozik, de egyszer bölcsész az ember, örökre bölcsész marad. És például olyanok hozzák izgalomba, hogy egy tradicionális, pornós szexjelenet közben mindenféle kameramozgással tudnak olyan illúziót létrehozni, mintha a résztvevő hölgy saját magát nézné a sarokból. Jó, Lynch neve lehet, hogy túlzás, de mondjuk a Lindsay Lohan-féle Tudom, ki ölt meg színvonalát csont nélkül hozza. A pornó 2024-re elérte a majdnem húsz évvel ezelőtti rettenet filmek minőségét. Ez a nagy tanulság.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!