A nők úgy érzik, lojalitással tartoznak a hatalomnak

Nincs túl sok ok az optimizmusra: a nők elleni erőszakot relativizálják, az Isztambuli Egyezményt nem ratifikálják és támadják az LMBTQ közösségeket is. Ezért az ellenállás és a szolidaritás új formáira van szükség, és erősíteni kell a nők közötti szövetségeket is – többek között erre a megoldásra jutottak a „Nőügyekkel nem foglalkozom! – Női sorsok az orbáni rezsimben” című beszélgetés vendégei a Szabadság Körei szerda esti rendezvényén a Benczúr Házban.

Hogy milyen előzményekkel jutottunk el a jelenig, Antoni Rita nőjogi aktivista azt mondta, 2009 és 2015 között még reményteljes változásokat látott a társadalomban, egyre szaporodtak a feminista blogok és egyesületek, majd pár éve megint ott tartunk, hogy a nemi egyenjogúság alapjait sem értik sokan. Szerinte kelet-európai sajátosság is, hogy nincs még elég demokrácia-tapasztalatunk, és nem alakult ki erős szolidaritás a társadalomban. Parászka Boróka újságíró már sötétebben fogalmazott, szerinte fénysebességgel halad a regresszió, fasizálódik a világ, és ehhez a miénk egyfajta mintaország.

A jelenlegi feudális viszonyainkat a megosztottság és az alávetettség jellemzi, és a legnagyobb csoport, amit ellenségként lehet kezelni, a nők csoportja. Így van ez szerinte a NER-esetében is, miközben a kormány családbarátnak hirdeti magát. Emiatt pedig egy furcsa elegy jön létre fogva tartó és fogva tartott között:

a nők úgy érzik, lojalitással tartoznak a hatalomnak.

Az újságíró felidézett egy New York Times-cikket is, ami azt a jelenséget vizsgálta, miért kritizálják nők tömegei hangosan a Metoo-mozgalmat, és állnak be az erősebb férfiak mögé. „Azért, mert félnek, mert kiszolgáltatottak. Vagy pedig mert elhiszik, hogyha az alávetettség rendszerében betöltik azt a női princípiumot, amit ráosztottak, akkor megússzák”. Csak a szélsőségesebb nőkkel szembeni erőszakos esetek érik el az általános ingerküszöböt, és Antoni Rita szerint sokan még akkor is különféle kibúvókat keresnek, csak hogy ne kelljen szembenézni a problémával.

A politika nőügyekkel akkor viszont kimondottan foglalkozott, amikor védeni kezdte az elkövetőt, ezt már Renner Erika mondta, utalva arra, hogy az azóta elítélt kórházigazgató jelentős kormányzati kapcsolatait felhasználva igyekezett a büntetését elkerülni. (Renner Erikát 2013-ban korábbi párja, a Budai Irgalmasrendi kórház akkori igazgatója támadta meg otthonában, és maró lúggal öntötte le a nő nemi szervét és annak környékét. A bíróság öt évvel a támadás után, 2018-ban ítélte 11 év szabadságvesztésre Bene Krisztiánt.)

Renner Erika szerint amikor bekerült az igazságszolgáltatás rendszerébe, az áldozatok lényegében láthatatlanok voltak, a bűncselekmények főszereplőinek az elkövetőket tekintették, ahogyan az ő személyét is félresöpörték. Nem beszélve arról, hogy rengeteg példája van arra, hogyan kezelték őt a tárgyalások során, mint mikor például a tárgyalóteremben három férfi előtt kellett a nemi szervéről órákon át beszélnie, mikor a csonkítás hatásairól kérdezték. Renner Erika ismét felidézte az esetet is, amikor egy bíró azt kérdezte tőle, hogy ez a fajta sérülése okoz-e a mindannapokban bármiféle problémát.

„Sokszor elgondolkodtam rajta, hogy ha a bíró előtt egy férfi állt volna, akinek levágták a nemi szervét, megkérdezte-e volna tőle is, hogy uram, ez a fajta sérülés okoz-e mindennapokban bármiféle problémát?”

Szerinte ez jól érzékelteti a társadalmi probléma súlyosságát.

Pozitív fejleményként értékelte viszont, hogy idén januárban Tuzson Bence igazságügy miniszter konzultációra hívta, és a kormány egy olyan szabályozás kidolgozásába kezdett, ami lehetővé teszi, hogy az elkövető feltételes szabadlábra bocsátásába a sértettnek is lehessen beleszólása, illetve hogy az áldozat kezdeményezésére a bíróság elrendelhesse az elkövető távoltartását. Renner szerint a jogszabályok hatékonysága a gyakorlatban dől majd el.

Varga Judit és Novák Katalin a férfiak sakktábláján

Novák Katalin és Varga Judit neve többször is előkerült a beszélgetésben, Perintfalvi Rita teológus szerint az ő esetük is jól példázza a kormány nőkhöz való hozzáállását: felépítették és magasra helyezték őket, majd bábuként mozgatták őket a sakktáblán, és amint nem hoztak hasznot, ledöntötték őket. És kérdés, hogy Balogh Zoltán püspökkel miért nem ugyanez történt?

„A kisebbségeket elnyomó hatalom korrumpálja a kisebbségeket, vagy azt a réteget, amelyet elnyom. A magyar kormány női szavazókat korrumpáló szavazóinak megtestesülését úgy hívják, hogy Novák Katalin, Varga Judit”, fogalmazott Parászka Boróka, és arról beszélt, a hatalomnak csak női szavazatokra van szüksége, női jogérvényesítésre nincsen.

„A politika úgy akar szavazatokat szerezni, hogy növeli azok alávetettségét, akik rá szavaztak. Ez egy ördögi kör”,

mondta, és példaként Donald Trump szavazóbázisát említette, amelyben egyre nagyobb az afro-amerikaiak, a hispanok és a középosztálybeli fehér nők száma.

Felidézték Renner Erika Varga Juditnak címzett ironikus posztját is, amit azután írt, miután a volt igazságügyi miniszter Magyar Péter közéleti színre lépése után részletes bejegyzést tett közzé arról, a volt házastársa korábban hogyan bántalmazta őt fizikálisan és érzelmileg. Renner szerint a több ezer röhögő reakciót kapó poszt rengeteget ártott a bántalmazottaknak.

„Amúgy is annyit küzdünk, hogy ne nevessenek ki minket”,

mondta, és hozzátette, a saját tapasztalata is, hogy az államilag létrehozott ASK legfeljebb látszatsegítséget ad. Ezzel szemben van olyan ország, ahol egy bántalmazott nő azonnal kap maga mellé egy szociális munkást, egy jogászt egy pszichológust. Ehhez képest Renner maga finanszírozta a pszichológusát hét éven át.

A szolidaritást, hiába sorvasztják, újraéleszthető

És hogy miért irritálják ennyire a közéletben részt vevő férfiakat azok a nők, akik merik vállalni a véleményüket, Perintfalvi Rita azt mondta: mert az önazonos nőt, aki hallatja a hangját, megkérdőjelezi az adott hatalmat, illetve hatalmat akar magának, a másik oldal úgy értelmezi, mint aki tőle akarja elvenni a hatalmat. Amellett, hogy a teológust is rendszeresen érik támadások, előfordult, hogy egy teológiai témájú posztját úgy vitattak meg az egyházon belül, hogy néhány református férfi lelkész összegyűlt, és kielemezték a szövegeit, miközben őt erre nem hívták meg.

Parászka Boróka úgy fogalmazott, kényes politikai kérdésekkel foglalkozó, erdélyi magyar nőként, „több oldalról is benne áll a huzatban”, és rendszeresen kap fenyegetéseket. Lelki gyakorlatnak nevezte, hogy mégis naponta „felmegy a Mandinerre, ami az erőszak egy különleges intenzitású politikai terepe”, szerinte ugyanis csak ezek ismeretében érhető meg, hogy miben élünk, és így tudunk szembenézni vele. Hozzászokni viszont nem lehet.

„Minden egyes komment fáj, minden egyes komment megsemmisít, de egy dolgot megtanultam: minden megsemmisítés után talpra lehet állni.”

Renner Erika hét évig állt személyi védelem alatt, és azt mondja, végső soron mégis a társadalom adta meg számára a biztonság érzetét, az évek alatt ugyanis a szolidaritás rengeteg jelét tapasztalta, amikor például vérvétel közben mosolygós fejet rajzolt a kezére az ápoló, vagy amikor a villamoson földig hajolt előtte egy férfi.„A szolidaritást, hiába sorvasztják, ott van és újraéleszthető”, tette hozzá Renner Erika.