Molnár Gusztáv: Szükségem van egy védett környezetre, ahol megtanítják, hogyan kell szeretni saját magamat

„Az elmúlt három hónapban teljesen elveszítettem a kontrollt, mindennap megittam másfél-két liter tömény alkoholt. Egy olyan spirálba kerültem bele, amiből nem tudok segítség nélkül kimászni” – nyilatkozta Molnár Gusztáv a Magyar Hang Mindenki függő című új, szenvedélybetegségekről szóló podcastsorozatának első részében. Az ismert színész hat napja volt tiszta akkor, amikor leült a Magyar Hang munkatársával beszélni – akivel egyébként évek óta barátok.

Molnár Gusztáv a közel egyórás interjúban többek között arról beszélt, hogy mi történt vele az elmúlt egy évben, miért nem tudta azt a tudást a való életben kamatoztatni, amit 2022-ben egy rehabilitációs központban már a magáévá tett, és miért döntött úgy, hogy ismét segítséget kér abban a küzdelemben, amit az alkohollal vív.

„Bántottak engem eleget az életem során, de valójában én bántom magamat a legjobban azzal, amit csinálok. Azzal, amit függőként teszek magammal.

Tisztában vagyok azzal, hogy ha én most nem megyek el rehabilitációra, akkor egy-két hónap múlva meghalhatok, vagy az utcára kerülök, és mindent elveszítek, mert én ezt nem tudom irányítani, nem tudom kezelni”

– mondta Molnár Gusztáv.

Az első ivászat is az ájulásig tartott

A színész két évvel ezelőtt több mint 260 napot töltött „a rehabok Rolls Royce-ának” titulált komlói Leo Amici 2022 Addiktológia Alapítvány Rehabilitációs Intézetében. Molnár azt mondta, két barátja rakta az autóba és vitte el a komlói intézetbe. „Halálközeli állapotban voltam, gyulladás volt mindenhol a testemben, csontsoványra voltam fogyva, és minden létező testnyílásomból folyt a vér. Rettenetes állapotban kerültem be, az első hétre nem is emlékszem” – idézte fel a színész, aki az intézetben sokat tanult az alkoholizmusról és függőségekről, a Leo Amici falain kívül azonban képtelen volt ezt a tudást hasznosítani.

Ez idő alatt ismerte fel azt is, hogy egész életében problémája volt az alkohollal. „Az elején azt gondoltam magamról, hogy én vagyok az áldozat, egy mártír, egy csodálatos fickó, aki néha fogyaszt alkoholt. Aztán telt az idő, és rájöttem, hogy az alkoholproblémáim nem most kezdődtek el, én ezt soha nem tudtam irányítani valójában. Először 14 éves koromban próbáltam ki az alkoholt, már akkor az ájulásig ittam magam. Én voltam az, akin mindenki nevetett, mert az összes buliban csatak részegre itta magát. Egyszer főiskolás koromban mentő vitt el a színházból, miután részegen leestem a lépcsőn, és betörtem a fejem.”

Molnár Gusztáv tavaly augusztusban jött ki az elvonóról. Tisztában volt azzal, hogy a terápia után nem lesz minden fenékig tejfel, arra mégsem számított, hogy ennyire nehéz lesz visszatérni a fővárosba és a való életbe.

„Amikor visszajöttem Budapestre, akkor annyira szédültem, hogy le kellett üljek egy padra az Etele téren. Két héttel később telefonáltam a rehabilitációs intézetnek, hogy szeretnék visszamenni, és ha lehet, örökre ott maradni. Nekem itt kint nem jó”

– emlékszik vissza a színész, aki szerint óriási hibát követett el akkor, amikor a terápia után nem folytatta a felépülését a félutas-kiléptető rendszerben Pécsen. Ez lényegében azt jelenti, hogy a gyógyuló függőknek lehetőségük van a terápia végeztével a rehabilitációs intézetek védett házaiba beköltözni, ahonnan eljárhatnak dolgozni. De ugyanúgy kell csoportos foglalkozásukra járniuk, és rendszeresen szondáztatják is őket.

Másnaposan játszotta az előadást, ami a felépüléséről szól

Molnár Gusztáv azt mondta, a Komlón töltött év után eleinte lelkiismeretesen járt önsegítő csoportokba, próbálkozott a felépüléssel, de úrrá lett rajta az egzisztenciális krízis, a magány, az önsajnálat és az örök „sehova sem tartozás” érzése. A függősége miatt már nem kapott annyi szerepet, mint korábban, nem hívták forgatni sem, néhány társulatban és közösségben a neve a tiltólistán szerepelt. Szinte csak a saját, többek között az alkoholproblémáiról szóló darabjából volt bevétele.

„A Levél anyámhoz című előadás végén mindig beszélgettünk a nézőkkel a felépülésről, emlékszem, az utolsó alkalommal is odajöttek hozzám többen a közönségből, és mondták, mennyire csodálnak engem. Kimentem utána a mosdóba, belenéztem a tükörbe, és azt éreztem, hogy arcon tudnám köpni magam. Pénzt kapok egy előadásért, ami a felépülésemről szól, miközben másnaposan léptem színpadra. Elvonási tüneteim voltak előadás közben, végig verejtékeztem, még a kezemre is rá kellett üljek, mert annyira remegett.”

A színész szerint az elmúlt hónapokban napról napra élt, legtöbbször ismerősöknél aludt, akik ellátták mindennel, amire szüksége volt. Mikor a Magyar Hang riportere arról kérdezte Molnárt, emlékszik-e arra, hogy az utcán fekszik, és jön érte a mentő, vagy hogy mi történt vele az utóbbi egy hónapban, a színész azt válaszolta, hogy fogalma sincs. De az utolsó pillanatig hitt abban, hogy ki tud mászni a gödörből, segítséget pedig azért nem kért senkitől, mert szégyellte, hogy ismét kudarcot vallott.

Függő és egy alkoholista szülő felnőtt gyereke

Molnár Gusztáv közel két hetet töltött szeptember elején a Semmelweis Egyetem pszichiátriáján, ahol megkérte a nyílt osztályon dolgozó szakembereket, hogy a lehető legkevesebb gyógyszerrel kezeljék, ugyanis tudja magáról, hogy nemcsak alkohol-, de gyógyszer- és drogfüggő is. „Tizenegy napot töltöttem bent, megerősödtem, lettek terveim, sőt még egy munkalehetőség is szóba került. Aztán kijöttem a pszichiátriáról, és már aznap visszaestem. Akkor készült rólam az a felvétel, amikor a Rákóczi úton sétálok részegen. Azon a héten szombaton és vasárnap is detoxban ébredtem – tette hozzá a színész, aki az alkoholproblémái miatt nem beszélhet a gyerekével. – Én is így nőttem fel, és ugyanezt teszem a fiammal is. Végignézem, ahogy az anyám készül belehalni az alkoholizmusba, és nem tudok tenni ellene semmit.

Amellett, hogy függő vagyok, egy alkoholista szülő felnőtt gyermeke is. Ismerem azt a tehetetlenséget, amit a környezetem és a barátnőm érez azzal kapcsolatban, hogy haladok a halál felé, ők mégsem tudnak megállítani.”

A színész arról is beszélt, hogy ő az ún. gépszíjas, más néven kontrollvesztő alkoholisták csoportjába tartozik, akik nem isznak gyakran, de amikor igen, akkor megállás nélkül. „Számomra az nem kérdéses, hogy soha többé nem ihatok, még egy kortyot sem. Nincsenek a fejemben olyan gondolatok, hogy szociális ivó leszek, vagy majd szilveszterkor koccintok egy pohár pezsgővel” – tette hozzá Molnár, akinek most a cigaretta és koffein vette át az életében az alkohol helyét: 12-16 kávét is megiszik egy nap.

A riporter arról is kérdezte, mit gondolt, amikor meglátta a róla készült felvételeket a bulvársajtóban. Molnár Gusztáv azt mondta, nem igazán foglalkoztatja a média, és az sem, hogy az emberek mit gondolnak róla. „A magyar társadalom nagy része még mindig úgy van vele, hogy ez az egész csak az akaratról szól, nem értik, miért nem tudom megállni, hogy két sörnél ne igyak többet. Amikor a Budapesti Uzsoki Utcai Kórházban felébredtem a detoxban, mondtam a doktornak, hogy bajban vagyok, nem akarok inni, segítsen nekem. Az orvos erre azt válaszolta, hogy

dobjon be egy felest, maga alkesz, az majd biztos segít.”

A színész végül azt mondta, még nem képes elhinni magáról, hogy megérdemli a felépülést, a józan életet, és néha abban sem biztos, hogy élni akar. „Nem arról van szó, hogy öngyilkos akarok lenni, csak sokszor nem látom, hogy bárminek is lenne értelme. (...) Lehet hülye alkoholistának hívni, akaratgyengének vagy csöves színésznek, de cipelek olyan csomagokat, amiket már egyedül nem bírok” – mondta. Majd hozzátette: „Szükségem van egy védett környezetre, ahol megtanítják, hogyan kell szeretni saját magamat. Amíg nem szeretem saját magamat, addig nem is fogom tudni belerakni magam a felépülésbe.”

A függőségekkel a Telexen korábban mi is foglalkoztunk egy öt részből álló sorozatban, amikben a következő témákat érintettük:

• Első rész: Az addikció nem választás, hanem válaszreakció az emberi szenvedésre
• Második rész: Együtt sírtam az alkoholbeteg klienssel, aztán továbbküldtem a háziorvosához
• Harmadik rész: Nem vagyok függő, én nem a kocsmában iszom
• Negyedik rész: Függőkön segítenek, mert ők is tudják, milyen a szenvedés
• Ötödik rész: Azért jó színész, mert iszik, vagy azért iszik, mert jó színész?