Segítség, terhes lettem, oda a stílusom?!

Mióta ember jár a Földön, terhes nők is járnak rajta. A terhesség mégis az egyik legmakacsabb tabu az emberiség történelmében. Ötszáz évvel ezelőtt terhesen az utcára sem illett kilépni, alig százötven évvel ezelőtt még fűzőkkel igyekeztek minél laposabbra préselni növekvő hasukat a nők, hetven évvel ezelőttig a tévéképernyőn sem lehetett terhes nőt látni. Arra pedig, hogy a „terhes” szó is elhangozzon, még többet kellett várni.

A terhesség tabusításának leglátványosabb bizonyítéka a divat. A nők évszázadokon keresztül változatos módszerekkel próbálták diszkréten elkendőzni a világ legtermészetesebb állapotát, hogy aztán a 90-es évektől kezdve kis lépésekkel eljussunk a 2020-as évekig, amikor már egy olyan világsztár volt képes meghatározni, hogy mit is kellene jelentenie a terhesdivatnak, mint Rihanna, akinek a kérlelhetetlenül önazonos, kompromisszummentes öltözködése végre rávilágított, hogy a nőknek a terhességük alatt sem kell feltétlenül lemondaniuk a saját stílusukról.

Igen ám, de mintha az üzenet nem jutott volna el az utca szintjére, a várandósok döntő hányadát kiszolgáló fast fashion márkák tervezőinek füléig például biztosan nem. A tömeggyártott kismamaruhák továbbra is egyféle stílusban készülnek, a leghízelgőbb jelző pedig az rájuk, hogy unalmasak. Márpedig egy olyan időszakban, ami eleve rendkívül megterhelő fizikailag és lelkileg is, ráadásul tele van lemondásokkal, jogos elvárás lehet a nők részéről, hogy legalább az öltözködésükben önmaguk maradhassanak. Hogy öltözzünk kevés pénzből stílusosan terhesen?

Itt a has, hol a has?

Kismamaruhákról Európában a 14. századig nem is lehetett beszélni, akkorra lett csak olyan szabása a női ruháknak, ami már megkövetelt valamilyen átalakítást a terhesség alatt. Rögtön divatba is jöttek az olyan vastagabb anyagok, mint például a bársony, amivel minél tovább el lehetett fedni a növekvő hasat. A terhességet kötényekkel és kabátokkal is igyekeztek takargatni, ameddig csak lehetett, a ruhákat pedig úgy tervezték, hogy egy fűzővel állíthatók legyenek, így nem kellett a várandósság előrehaladtával újabbakat varratni. Nem mintha erre akkor szükség lett volna: a terhesség késői szakaszában – leginkább onnantól, hogy a hasat már nem lehetett semmivel sem eltakarni – a nők többnyire ki se tették a lábukat az otthonukból, ahol pedig elég volt egy könnyed hálóinget és házikabátot magukra kapniuk. Úgysem láthatta őket senki.

Az első „hivatalos” kismamaruhára a 16. század végéig kellett várni, ez az „Adrienne” nevet viselte, laza szabású volt, a derékvonalat többrétegnyi anyag fedte el. Az Adrienne nagyjából változatlan formában egészen a 18. századig divatban is maradt. Mindeközben természetesen a fűző viseléséről sem mondtak le a nők – ugyan a terhesség alatt kétoldalt és hátul is tudtak lazítani rajta, az változatlanul elvárás volt, hogy viseljék. A 19. század fordulóján népszerű „empire” szabás (közvetlenül a mell alá helyezett, emelt derékvonal, lefelé enyhén bővülő szoknyarésszel) ideális viselet volt a terhesség alatt is. Nem véletlenül elterjedt az empire szabás ma is a terhesruhapiacon.

Az empire szabás nagyjából az 1830-as évekig maradt divatban, utána egyre lejjebb ereszkedett a derékvonal, és egyre méretesebb lett a szoknyarész, így a terhességhez alakítás is nehézkesebb lett. A viktoriánus korban (a 19. század közepétől a 20. század elejéig) ráadásul a terhesség a korábbinál is inkább takargatnivaló állapotnak minősült. A nők a terhességük alatt nem igazán mutatkoztak a nyilvánosság előtt, és a beszélgetések során sem illett felhozni a témát. Tekintve, hogy akkoriban a nők nemritkán akár 7-8 gyereket is világra hozhattak (maga Viktória angol királynő kilencszer szült), ez azt jelentette, hogy a férjhez menetelük után alig hagyták el az otthonukat. De ott sem volt mindegy, hogy mit viselnek, divatba jött az úgynevezett „burkoló”, amit körbetekertek magukon, és lazábbra vagy szorosabbra fogva is tudták viselni, attól függően, mekkora hasat kellett „beburkolni” vele. A kismamafűzők természetesen továbbra sem koptak ki a nők ruhatárából, sőt a viktoriánus korban kifejezetten úgy alakították ki őket, hogy minél tovább elrejtsék, azaz lenyomják a hasat.

A 19. században már ezeket és a kismamaruhákat is hirdették a női magazinokban – a terhesség szót viszont aligha lehetett nyomtatásban látni, ezeket a ruhadarabokat többnyire a „frissen házasodott asszonyoknak” vagy a „fiatal matrónáknak” ajánlották.

Itt érdemes megállni egy pillanatra, és hangsúlyozni, hogy a „terhesdivat” már a kezdetektől egyedül a tehetősebb réteget érintette, a munkásréteg egyáltalán nem variált az öltözködésén, csak bővebbre eresztve viselte a hétköznapi ruháit, illetve kabáttal vagy sállal takarta el, ha lazítani kellett a ruhája fűzőjén. És bár a fenti „divatos” ruhákból és fűzőkből is készültek olyan verziók, amelyek a szoptatást is megkönnyítették, ez a gazdagabb nőket nem nagyon érintette, hiszen ők a kor szokása miatt eleve szoptatós dajkát béreltek fel erre az időszakra.

A 20. század elejétől – és főleg a két világháború idején – azonban a dolgozó nők köre radikálisan bővült, és ehhez a divatnak is alkalmazkodnia kellett. Lassan kikoptak az egyáltalán nem praktikus fűzők, visszatért az empire szabás, az 1920-as évektől hódító laza, egyenes vonalú ruhák pedig a terhes nők számára is felüdülést jelentettek.

Az első, terhes nőknek szánt készruhák egyébként az 1900-as évek elején jelentek meg az amerikai piacon, a Lane Bryant divatház kínálatában. A litvániai zsidó menekültek gyermekeként született Bryant rugalmas derékszíjjal és harmonikaszerűen rakott szoknyával ellátott ruhát tervezett az olyan nők számára, akik nem akarták (vagy tudták) a négy fal között kivárni a terhességük végét. Az 1930-as évekre már elterjedtek a gombokkal állítható, körbetekerhető szoknyák és ruhák, az 1950-es években pedig divatba jött a bő, hosszított felsőrész szűk (állítható derekú) szoknyával vagy nadrággal kombinálva.

Ez nem kis részben Lucille Ballnak volt köszönhető, az első terhes nőnek, aki feltűnt a tévéképernyőn. Ez korábban fel sem merülhetett, hiszen a terhesség még mindig tabunak számított – ékes bizonyítéka volt ugyanis annak, hogy a nő részt vett a gyerekcsináláshoz elengedhetetlen testi aktusban. Amikor Ball a népszerű tévésorozat, az I Love Lucy címszereplőjeként teherbe esett, a konzervatív producerek azonnal elkaszálták volna a műsort, az alkotók viszont meggyőzték őket, hogy egy család életét követő műsorba belefér, hogy a terhesség is a része legyen. A forgatókönyvet viszont szigorúan cenzúrázták, a „terhes” (pregnant) szó egyáltalán nem szerepelhetett benne, és a véglegesítés előtt egy pappal, egy lelkésszel és egy rabbival is jóváhagyatták.

A várandós Lucille Ball végül adásba kerülhetett, a közönség a terhesség áldott állapot bejelentésétől a programozott császárig végigkövethette a kilenc hónapot, Ball kapott egy Emmy-díjat, háziasszonyok milliói pedig töméntelen mennyiségű inspirációt arra, hogy hogyan is öltözködjenek terhesen.

A 20. század közepére már alapvetés lett, hogy a kismamaruháknak a kényelmet is szolgálniuk kell, az viszont továbbra is fontos maradt, hogy a has ameddig csak lehet, rejtve maradjon. Ennek érdekében a tervezők már nemcsak az anyagokkal és a szabásokkal trükköztek, de a mintákkal is, divatba jöttek az apró nyomatok, mint a pöttyök, a geometriai és virágminták, amik optikailag kisebbítették a hasat, valamint a fodrok és masnik, amik elterelték róla a figyelmet. Ekkorra már az is fontos szempont volt, hogy ezek a ruhák a terhesség után is jó szolgálatot tegyenek, ezért többnyire úgy lettek kialakítva, hogy a szoptatást is megkönnyítsék.

Az 50-es évekre terjedtek el az úgynevezett „page boy” kismamaruhák is. Ezek egy laza szabású, gombos, kicsit hosszított felsőrészből álltak, amit egyenes vonalú, szűk szoknyával kombináltak. Ezek a hasnál kivágottak voltak, itt egy elasztikus anyaggal oldották meg, hogy növekvő hassal is viselni lehessen őket. Ilyen „page boy”-szettekben mutatkozott terhessége idején többek között Jackie Kennedy, Grace Kelly és Elizabeth Taylor is.

Az, hogy az említett hírességek, de még az angol királynő, II. Erzsébet sem szégyelltek terhesen a nyilvánosság előtt mutatkozni, nagy hatással volt a kismamadivatra is. Egyvalami azonban továbbra sem változott: a hasukat a kor stílusikonjai sem hangsúlyozták, bő, sátorszerű, vagy „babydoll” szabású ruhákat viseltek, II. Erzsébet pedig kifejezetten diszkréten öltözködött, és mindenféle trükköt bevetett, hogy takarja a hasát, például túlméretezett kabátokat hordott.

A 70-es évekre divatba jött az elasztikus poliészter, ami a kismamadivatot is forradalmasította, a szabásvonalak viszont nem sokat változtak, a trendeket követő terhes nők mellrész alatt elvágott, bő derekú ruhákat viseltek. Aztán jöttek a 80-as évek, és a terhes Diána hercegné. Mint mindennel, Diána a kismamaruháival is divatot tudott teremteni, az ő nyomán kezdtek el hihetetlen népszerűségnek örvendeni a túlméretezett ruhák, amik aztán bármekkora hassal gond nélkül viselhetők voltak. A hercegné mindennél előbbre valóbbnak tekintette a kényelmet, és a hivatalos eseményeken sem volt hajlandó eltérni ettől, ilyenkor egy gyöngysorral tette formálisabbá a viseletet.

De mi van a kismamafarmerral? Arra egészen a 80-as évek végéig várni kellett, akkor ismerte fel a piaci rést a későbbi Juicy Couture amerikai tervezőpárosa, Gela Taylor és Pamela Skaist-Levy, akik 1989-ben piacra dobták a „Travis Jeans” fantázianevű, terhes nők számára tervezett farmerkollekciót.

Itt a has!

1991-ben járunk, amikor a Vanity Fair sokkolja a világ prűdebb felét. Az augusztusi lapszám címlapján ugyanis nem más látható, mint a 28 éves, nagyon terhes Demi Moore – pucéran. „Demi nagy pillanata” – hirdette a szalagcím, de hamar kiderült, hogy nem csak az övé. Ez volt ugyanis az első alkalom, hogy egy híres nő nemhogy nem takargatta, de ország-világ előtt meg is mutatta a terheshasát, és nyíltan beszélt a terhessége részleteiről is. A színésznő később azt mondta, a címlap esélyt adott neki arra, hogy terhesen is szexinek és vonzónak érezze magát.

Demi Moore után szabadon: a média azóta is kiemelten foglalkozik a sztárok terhességével, amit ők rendesen ki is használnak, ma már az számít különlegesnek, ha valaki hónapokon keresztül, vagy akár a szülésig rejtegetni tudja a hasát, a legtöbb híresség pedig (nem kevés pénzért) előszeretettel leplezi le az állapotát a divatlapok hasábjain.

Bár Moore címlapja sokat lendített a terhesség tabumentessé tételén, a divaton nem sokat tudott. Rachel Green 2001-ben a Jóbarátokban négy évet adott a Pradának, hogy előálljon a saját kismama-kollekciójával, ami azóta sem történt meg, a luxusdivatházak kínálatában továbbra sem nagyon van nyoma a kismamák igényeinek kielégítésére tett erőfeszítéseknek. A stílusikon Rachel Green azért ennek ellenére egy évvel később nem okozott csalódást az oufitjeivel, ahogy azzal sem, amikor kilenc hónapos terhesen elég erélyesen rendre utasította az „illetlen” hasvillantó pólóján fennakadó Rosst. 2003-ban Kate Hudson már a vörös szőnyegen is vállalta, amit korábban senki: megmutatta a meztelen a terheshasát.

Egy kis felfordulást igen, forradalmat viszont nem ért el, bár a kétezres évek vörös szőnyeges eseményein már egymást váltogatták a testhezálló és a bő szabású kismamaruhák, továbbra is taroltak a klasszikus szabásminták, az empire-derék, a tunika, és a rakott szoknyarészek. Angelina Jolie, Gwen Stefani, Jennifer Lopez, Nicole Kidman, Gwyneth Paltrow, Amy Adams, Natalie Portman – csak néhány, azok közül az A listás celebnők közül, akik ebben az időszakban a visszafogott, elegáns, de kényelmes ruhákat választották.

A klasszikus vonalat erősítette a 2010-es években Katalin hercegné is, aki a terhességei alatt szintén milliókat győzött meg arról, hogy a terhesdivat egyet jelent a visszafogottsággal és az időtlenséggel. Pasztellszínek, pöttyök, egyenes vonalú vagy enyhén bővülő ruhák, bő kabátok és szűk farmerok tunikával – a brit királyi család első számú influenszere alaposan meghatározta azt a stílust, ami azóta is egyeduralkodóként van jelen a fast fashion márkák terhesruha-kínálatában.

Katalin hercegnével párhuzamosan olyan celebek terhességével volt elfoglalva a világ, mint Kim, Kourtney és Khloe Kardashian – ők rendesen ki is aknázták a rájuk irányuló figyelmet, Khloe például 2018-ban piacra is dobta a Good American márkája alatt a „Good Mama”-kollekcióját, benne két farmernadrággal – az egyiket a terhesség első hónapjaiban, a másikat a végén lehetett viselni, és a borsos áruk ellenére hamar el is kapkodták az összeset.

Ez a dobása azért is jöhetett be, mert – mint azt a Glamour cikke is hangsúlyozza – a kismamaruha-biznisz legnagyobb szeletét pont a kismamafarmer adja. Ez ugyanis az egyetlen olyan ruhadarab, ami mára minden nő ruhatárában megtalálható, és ami egy idő után egyáltalán nem igazítható a növekvő hashoz, ezért a nők nagyon nagy része ha másra nem is, egy kismamafarmerra mindenképp beruház a terhessége alatt – akkor is, ha csak pár hónapig viseli, és akkor is, ha sokallja az árát.

A terhes nő visszafogottan, de magabiztosan; elegánsan, de kényelmesen; nőiesen, de nem kihívóan öltözködik.

Ezt hirdették a divatmagazinok, a sztárok, és a hétköznapi emberek számára elérhető kismamaruha-kínálat is. Egészen 2022-ig.

Rihanna és a szexi has

Ekkor Rihanna bejelentette, hogy az első gyerekét várja. Így:

Az énekesnő-üzletasszony látványosan élvezte a terhesdivat határainak feszegetését, bizonyítva, hogy egyáltalán nem kell feladnunk a személyes stílusunkat csak azért, mert éppen gyereket várunk. A sztár előszeretettel mutatkozott a hasát egyáltalán nem vagy csak láncokkal/csipkével/tüllel takaró „provokatív” szettekben, bő, kigombolt farmernadrágokban, testhezálló miniruhákban, köldökig csüngő nyakláncokban és tűsarkú cipőkben és csizmákban. A kilenc hónapnyi divatbemutató legfontosabb üzenete:

a terhes nő is lehet kívánatos, szexi, provokatív és nem utolsósorban kompromisszumok nélkül stílusos.

Fontos megjegyezni, hogy Rihanna jókor volt jó helyen: korábban több híresség is kísérletezett kihívóbb, többet mutató szettekkel a terhessége alatt (például Kim Kardashian is), ezekre viszont a közvélemény nagy része akkor még elég rosszul reagált, elutasítva a magát szexiként prezentáló terhes nő gondolatát is. Az énekesnő viszont, talán annak is köszönhetően, hogy ellentmondást nem tűrően, szinte napról napra saját magára licitálva mutatta be a korábban elképzelhetetlennek tartott szetteket, elérte, hogy ezek ne felháborodást, hanem elismerést váltsanak ki – legalábbis az emberek túlnyomó többségéből. Ráadásul Rihannának olyan sztárok is megágyaztak, mint Beyoncé, aki 2017-ben ezzel a teátrális, és nem mellesleg hasvillantó képpel jelentette be, hogy ikreket vár – amivel aztán fel is robbantotta az internetet, a kép rögtön a legkedveltebb Instagram-bejegyzés lett. Aztán jött az amerikai rapper, Cardi B és a modell Emily Ratajkowski, akik bár kevésbé merészen és kisebb hatást kiváltva, de szintén hangsúlyosan ragaszkodtak a saját jól bevált stílusukhoz a terhességük alatt is, és nem féltek megmutatni a hasukat sem.

Rihanna egy évvel később, 2023 elején – ha lehet – még ikonikusabban rántotta le a leplet a második terhességéről. A Super Bowl félidei show-ján.

A második terhessége alatt is folytatta az első alatt megkezdett hagyományokat, a legjobb szettjeit itt lehet végigböngészni.

Nem túlzás leírni, hogy Rihanna felrobbantotta a kismamadivatot. A terhességei szinte azonnal mérföldkövek lettek, ma már az összes divatlap poszt-Rihanna-éraként hivatkozik az aktuális terhesruhatrendekre. A Vogue már 2022-ben feltette a kérdést, hogy az énekesnő vajon örökre megváltoztatja-e a terhesdivatot, majd meg is válaszolta: igen. A divatlap ítélete szerint Rihanna terhesruhatárának már egyáltalán nem része a rejtőzködés és az alkalmazkodás, semmit nem akar takargatni, helyette bátran és hangosan hirdeti saját nőiességét. Ennek a hatása pedig – ha jelentősen letompítva is, de – lecsordogált az átlagember szintjére is.

Több száz év után végre eljutottunk oda, hogy a terhesség alatti öltözködésre nem megoldandó feladatként, hanem egy különleges életesemény és a saját testünk ünnepléseként tekintsünk.

A Vogue-nak nyilatkozó Janell Hickman-Kirby divatblogger így foglalta össze a Rihanna-éra tanulságát: „A terhesség egy olyan időszak, amelyet gyakran korlátozások jellemeznek, és amely a nőket és a testüket a közvagyon birodalmába helyezi át, oda, ahol meg lehet érinteni, lehet kommentálni és kritizálni is. A Rihanna-korszakban legalább az öltözködéseket érintő korlátok lazulnak. »Nem ehetek szusit, nem ihatok bort, nem szaunázhatok. De legalább hadd öltözzek úgy, hogy úgy érezzem, nem adtam fel teljesen önmagamat.«”

Rihanna után valami tényleg megváltozott, idén nyáron pedig több sztár példáján keresztül is láthatjuk, hogy mi és mennyire. Justin Bieber felesége, Hailey Bieber is nemrég jelentette be, hogy terhes, azóta tele vannak a lapok a testhezálló, nude árnyalatú ruháival, amik tökéletesen passzolnak a modell stílusához. Bieber még egy ilyen kamuátlátszó, csipke kezeslábast és egy szexi fotózást is vállalt, a hétköznapokon viszont ő is a kényelmes szettek mellett teszi le a garast. Azt, hogy mennyire nem bújt ki a saját bőréből, csak azért, mert kisbabát vár, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemrég egy majdnem ugyanolyan piros ruhácskát kapott magára, amivel egy évvel ezelőtt virális lett.

De terhes Margot Robbie is, aki tavaly ilyenkor még Barbie-lázban égett, és bár a színésznő nem nagyon mutatkozik a nyilvánosság előtt, az első alkalommal, amikor már látványosan domborodó hassal lehetett lencsevégre kapni, a szettje láttán az internet egyszerre kiáltott fel: itt a terhes Barbie!

A legfrissebb celebterhesség-bejelentés pedig Cardi B-é, aki néhány nappal azután, hogy beadta a válókeresetet, ezzel a drámai fotóval jelentette be, hogy harmadik gyerekét várja:

Az utcán nem járnak Rihannák

Rihanna megcsinálta, a sztárok és válogatott influenszerek lelkesen követik, de mit tegyen az átlagember, akinek nincsenek meg az anyagi forrásai ahhoz, hogy különböző terhes nőkre szabott dizájnerruhákkal tartsa életben a stílusát a terhessége alatt? Számukra jobb híján marad a fast fashion üzletláncok kínálata, amelyek finoman szólva sem érnek fel a nevükhöz, ha kismamadivatról van szó. Ezeknek az üzletláncoknak a kínálatában továbbra is elsöprő többségben vannak jelen az elmúlt száz évben jelesre vizsgázott alapdarabok: az empire szabású pólók és ruhák, a leggingek, a gumírozott derekú farmerok, az átlapolt (szoptatósként is funkcionáló) pólók és a rugalmas anyagú maxiruhák. Közös bennük a visszafogott szín (fekete, fehér, nude) és minta (virág, csík, pötty) és a pár hónapos szavatosságuk ellenére nem túl pénztárcakímélő áruk.

A legnagyobb gond viszont az, hogy ezek a ruhák egyfajta stílusban készülnek – olyanban, amit nem feltétlenül érezhet minden várandós nő a magáénak. A változást nem feltétlenül ösztönzik a divatlapok sem, a Harper’s Bazaar például hiába szedett össze egy válogatást a „Rihanna merész kismamastílusa által inspirált rendhagyó terhesruhák”-ból (a hasat bátran megmutató felsőrészek, kigombolt, laza farmerok, és merész csipkeruhák), a Vogue „poszt-Rihanna” stílusútmutatója már jóval visszafogottabbra sikerült (a magazin hasznos tanácsai: testhezálló ruha, legging, kényelmes cipő), és az InStyle sem szállt el az ajánlásaival (sportcipő, blézer, mell alá vett öv, feltűnő kiegészítők, színes kabát vagy csizma – ami eltereli a figyelmet a nem túl izgi terhesruháról).

Mindenesetre íme, néhány „alapszabály” a divatlapok ajánlásai alapján, ezek alapján össze lehet állítani egy nem túl unalmas ruhatárat arra a bizonyos kilenc hónapra:

• Bármi, ami testhezálló: ejtsük a bő ruhákat, ezek ugyanis hiába „ápolnak és eltakarnak”, sok esetben előnytelenebbek, mint az alakot (és hasat) hangsúlyozó darabok.
• Kötött ruha télen, horgolt ruha nyáron: remekül tágulnak együtt a hassal, kényelmesebbek, és sokkal izgalmasabbak, mint pamut társaik.
• Nem kell takargatni a hasat: ha valaki komfortosan érzi magát a crop topokban vagy csőtopokban terhesen is, bátran válassza őket. De ugyanígy választhatók az ingek vagy kabátkák is, amiket elég csak fölül begombolni, így a has is kényelmesen elfér bennük.
• Rétegek: mint minden szettet, a terhesruhákat is fel lehet dobni rétegekkel, bátran játszhatunk az anyagokkal és a színekkel is.
• Menő cipők: közhely, hogy terhesség alatt első a kényelem (éljen a Birkenstock és a sneakerek), de ha valaki komfortosan érzi magát a merészebb cipőkben, az bátran feldobhatja velük a szettjeit.
• Menő kiegészítők: ugyanaz az elv, mint a cipőknél, egy merész táska, karkötő, nyaklánc vagy fülbevaló bármit feldob – és nem utolsósorban egy ilyen beruházás biztosan túléli a terhességet is.
• Túlméretezett darabok: ruhában előnyösebb a testhezálló, egy túlméretezett pulcsival, kardigánnal vagy kabáttal viszont remekül kombinálhatók.
• Kényelmes nadrág: az egyetlen olyan darab, aminek a beszerzését nagy eséllyel nem lehet elkerülni. Egy legging, egy jól illeszkedő kismamafarmer, esetleg egy alacsony, rugalmas derekú nadrág nem árthat.
• Ne fordítsunk hátat a szekrényünknek: a legtöbb már meglévő ruhadarabunk nagy eséllyel a terhességünk ideje alatt is viselhető, bátran kísérletezzünk velük! És érdemes szem előtt tartani azokat a márkákat, amelyeket egyébként is kedvelünk, még akkor is, ha nem árulnak kifejezetten kismamáknak tervezett darabokat – sok ruhadarab esetében az is elég, ha a szokásosnál egy-két számmal nagyobbat veszünk belőlük.

Ahány ember, annyi szokás, és annyi stílus – a terhes nők között is van olyan, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy éppen milyen stílusú ruhákba bújik, sokaknál pedig egyáltalán nem szempont, hogy az adott ruha éppen hogy néz ki, amíg kényelmes.

A szerkesztőségben végzett minifelmérés alapján a kényelem valóban elsődleges szempont, abban viszont nagy volt az egyetértés, hogy a kifejezetten kismamák számára tervezett ruhák közül senki nem vásárolgat szívesen. „Rémesek a kismamaruhák, nincs egyéni stílusra szabva, hanem mindegyik dupla annyi anyagból készül és asszonyos” – értékelt egy kollégám, aki inkább egy számmal nagyobb dolgokat vett. „A kismamafarmerjaimat viszont nagyon szerettem, szűk szabásúak voltak, csak a hasnál volt megtoldva, hordtam őket később is. Nyilván szexinek soha nem éreztem magam, de ez nem tudom, mennyire volt szempont akkor.”

„A legtöbb kismamaruha undorító konfekciószar” – mondott velős ítéletet egy másik kollégám.

„Az első terhességem alatt – elég fiatalon – vettem egy nagyon egyszerű kismamapólót és egy kismamafarmert is. Amint belebújtam, rögtön tíz évvel idősebbnek éreztem magam, nevetségesen mutattam bennük, és gyűlöltem minden percet, amit bennük töltöttem. A második terhességem alatt már megfogadtam, hogy kihúzom a saját cuccaimban, amikor pedig rákényszerültem, inkább két számmal nagyobbat vettem azokból a ruhákból, amik tetszettek. Így is elég nagy áldozat volt, hogy a turizást néha ki kellett váltanom fast fashionnel, mert nem mindig találtam használt ruhát a megfelelő méretben és stílusban.”

„A minimál divat elkötelezett követőjeként alapdarabokban nyomtam végig a terhességeimet, vagyis főleg kényelmes, egyenes vonalvezetésű ruhákat, szoknyákat hordtam, csak pár, kifejezetten kismamáknak gyártott darabot vettem. Ezek között leginkább rugalmas leggingek voltak, amiket a terhesség utáni időszakban is kényelmes volt hordani. A téli terhességem alatt jól jöttek a vékony kötésű ruhák, amikben a legutolsó időszakig elfért a hasam, a két másik, főleg a nyári és őszi időszakban pedig a maxiruhák voltak a legjobb barátaim. Nálam abszolút kizárt volt a most reneszánszát élő kertésznadrág, és a kismama-melegítő is” – összegezte tapasztalatait másik kollégám. Ő egyébként hozzátette, neki sokkal nagyobb kihívást jelentett a szoptatás ideje alatt normálisan öltözködni, akkor leginkább V kivágású és kigombolható ruhákban járt.

A nem reprezentatív felmérés eredményeként a terhes nők legutáltabb alapdarabja nem is egy kismamaruha, hanem a szoptatós melltartó lett: „libidógyilkos”, „már a szó hallatától PTSD-m van”, „agyrém” – repkedtek a jelzők a ruhadarab említésére.

„Szerintem egyébként mindenki másképp éli meg, hogy mitől változik meg végérvényesen az élete, miközben gyereke lesz, én ezt a kertésznadrág és a melegítő mellett a szoptatós melltartóra projektáltam, abszolút nem voltam hajlandó beépíteni a ruhatáramba, inkább erre a célra gyártott felsőket hordtam.”

Volt has, nincs has, mi legyen a ruhákkal?

A kismamaruha-biznisz pörög, elképesztő pénzek rejlenek a mindössze néhány hónapra vásárolt ruhákban, a piac alapvetése ugyanis, hogy a terhes nőkre nemcsak a teljesen felesleges babacuccokat, kiegészítőket és egyéb porfogókat lehet rásózni, de a túlárazott ruhákat is. Mindeközben egyre jobban hódít a second hand, és a fenntarthatóság hangjai egyre hangosabbak a divatvilágban is. Terhesen viszont akkor is rá van kényszerülve az ember a ruhavásárlásra, ha tudja, hogy csak három-négy hónapra szóló beruházásról van szó. Mit lehet ilyenkor tenni?

Kétféle megoldás létezik: a használtruha-piac, és a cserebere.

„Azt hiszem, maximum két darab kismamafarmerom volt, mindkettőt egy Facebook-csoportban vettem, teljesen normális állapotban, és ugyanígy adtam tovább. Abban egyébként szerencsém volt, hogy a legtöbb barátnőm hasonló időszakban várt babát, mint én, ezért jól tudtuk recyclingolni egymás között ezeket a ruhákat, ahogy később a gyerekcuccokat is” – idézte fel kollégám, aki mindkét megoldást bevetette.

Ma már számtalan területalapú, kismamák számára nyitott cserebere- és adok-veszek csoport található a Facebookon, ezeken keresztül viszonylag könnyen lehet olcsó, alig használt darabokhoz jutni, vagy éppen cserélni. Az sem árt, ha az ismerősi körben akadnak olyanok, akiknek a szekrényében lapulnak már nem viselt kismamaruhák, amiktől minden bizonnyal nagy örömmel szabadulnának.

Egy biztos: a legrosszabb megoldás, ha a kilenc hónap elteltével ezek a ruhák a kukában landolnak. Ezért sem árt a fenti trendeket is figyelembe véve már a terhességünk alatt olyan ruhadarabokkal frissíteni a ruhatárunkat, amiket később is viselhetünk, vagy venni a fáradságot, hogy miután számunkra feleslegessé válnak, továbbadjuk valakinek, aki még hasznukat veheti. Ez ma már az olyan alkalmazássokkal, mit a használtruha-piacot letaroló Vinted, igazán nem is akkora fáradság. De aki nem akar ezzel vacakolni, leadhatja a terhesruhatárát egy adománygyűjtő ponton is, a rászoruló nők számára ugyanis nemcsak kényszer, de sokszor elképzelhetetlen luxus is a megfelelő ruhadarabok beszerzése a terhességük alatt.