Biztos, hogy a nagyival van gond, ha nem igazodik ki a gyógyszerei között?

„Az elmúlt egy hétben idős édesanyám gyógyszereivel foglalkoztam” – kezdődik Nagy Norbert gyógyszervegyész beszámolója, amivel az orvos-beteg kommunikációt körbejáró sorozatunk harmadik cikkének egyik – orvosoktól származó – észrevételére reagált. A mondat így hangzott: „Magyarországon alacsony – különösen az idős betegek – egészségismerete, sok ember gyakran az alapvető szerveivel nincs tisztában, 10 idős betegből 9 nem tudja felsorolni, milyen gyógyszereket szed – tapasztalják az orvosok.”

A gyógyszervegyész azután tekintette át az édesanyja gyógyszereit, hogy a nyugdíjas asszonnyal pontosan a bevezetőben írtak történtek: az egyik kontrollon az orvos felrótta neki, hogy nem ismeri a saját gyógyszereit, ráadásul nem is úgy szedi azokat, ahogy kellene. A fia átnézte a beteg dokumentumait és a felírt gyógyszereit, és érdekes megfigyeléseket tett, amelyeket velünk is megosztott.

Közel tucatnyi gyógyszer van felírva az édesanyjának, ezeket különböző időpontokban kell szednie. „Rendszeresen jár kontrollokra, magát a listát és ezek adagolását is gyakran változtatják. Magam sem tudnám ezeket fejben tartani” – kezdi a gyógyszervegyész.

A kezelőlapon egy konkrét gyógyszernév volt feltüntetve, amelyet egy bizonyos gyógyszergyár gyártott, és itt jön is az első csavar: „Vannak azonban gyógyszerek, amikből helyettesítőt adnak a patikában. Ezeknek más a nevük. Ez nem könnyíti meg a dolgot, hiszen innentől kezdve figyelni kell arra, hogy az orvos által felírt és a szedett gyógyszer neve eltérő.”

„Ha ilyenkor az orvos megkérdezi az idős beteget, hogy »szedi-e az x nevű gyógyszert?«, akkor esélyes, hogy azt a választ fogja kapni, hogy »nem«, ami ráadásul még igaz is”

– mutat rá egy visszásságra a gyógyszervegyész.

Azt is észrevette, hogy a gyógyszerlistán nem szerepel, melyik gyógyszer mire jó, pedig szerinte segítené a beteget, hogy tudja, mit mire szed, és az is, hogy tudjon válaszolni az olyan kérdésekre, mint például, „szedi-e a véralvadásgátlót?”.

Ahogy a bevezetőben Nagy Norbert írta, az édesanyjánál – és ez sem egyedi jelenség – időnként módosítják a gyógyszer adagolását. Ez pedig egy újabb fontos tennivalót von maga után: „Ha van még belőle otthon, akkor a dobozra még a régi adagolás van ráírva. Ilyenkor a betegnek otthon azonnal át kellene írnia, mert ha ez elmarad, akkor sokszor még a régi adagolás szerint veszi be a gyógyszert egészen addig, amíg a doboz el nem fogy, és a patikában újat nem kap.”

És innen jön egy újabb csavar: „Anyukámnak tavaly a diabetikus metformint írt fel. A nefrológus idén áprilisban ezt leállította. Év végén a kardiológus által kiadott kezelőlapon azonban valahogy mégis visszakerült a listára.” Ennél a pontnál már a legtöbb embernek – függetlenül attól, hogy jutott-e még neki kémiaszaktanár vagy sem – bele fog törni a bicskája: „Az előbbi gyógyszerre az orvosi dokumentumokban metforminként hivatkoznak. Az anyukám által szedett gyógyszer neve x [a jogszabályok miatt nem írhatjuk le a gyógyszer nevét] a ráírt hatóanyag pedig metformin-hidroklorid. Gyógyszervegyészként én tudom mindezt értelmezni, az átlagemberek nagy része viszont csak összezavarodik és elbizonytalanodik.”

Mi lenne a megoldás? Aligha az érintett nyugdíjasoknak vagy a hozzátartozóiknak kell ezt kitalálniuk. Nagy Norbert szerint mindenesetre

sokat segítene, ha a betegek kapnának egy nyomtatott gyógyszerlista-könyvecskét (olyasmit, mint az oltási könyv), benne mindennel, ami az értelmezhetőséghez szükséges, például hogy mire jó az adott gyógyszer.

„Ebbe a táblázatba a patikus is be tudná írni, ha másik gyógyszert ad ugyanazzal a hatóanyaggal, hogy mi annak a neve. Ezt a táblázatot aztán vinni kellene mindenhová a betegnek, és nem elvárni az idős és beteg emberektől, hogy fejből sorolják a hosszú listát.”

Ő egyébként maga készített az édesanyjának egy ilyen dokumentumot, amibe a lehető legérthetőbben írta fel, mikor mit kell beszednie. Az első oldal egy összesítő, az alapján szedi a gyógyszereket. A másik két oldalon pedig részletesebben szerepel, hogy melyik gyógyszernek mi a hatóanyaga és mire jó. A hatóanyag a helyettesítések miatt lehet fontos, és persze azokat is tartalmazza a dokumentum. Ha valakinek netán nincs gyógyszervegyész vagy gyógyszerész rokona, annak mobiltelefonos alkalmazások tudnak segíteni, például ez, ez vagy ez. Persze megvan a hátrányuk is: „Sajnos az idősek sokszor nem értenek annyira a mobilhoz, hogy ezeket tudják használni – anyukám sem tudja.”

Még egy ötlete volt Nagy Norbertnek, ami nemcsak az idős vagy a beteg ember és hozzátartozói dolgát könnyítené meg, hanem az őket ellátó egészségügyi személyzetét is. „Különböző orvosok annyi alkalommal kérdezték meg tőlem ugyanazokat az információkat, hogy a végén a rokonaimnak készítettem egy-egy oldalas összefoglalást: név, tajszám, korábban mikor milyen műtétek voltak, milyen alapbetegségek vannak, és milyen gyógyszereket szed a páciens (név, adagolás), és most mi a problémája. Amikor ezt egyszerűen az orvosok, illetve az asszisztensek kezébe nyomtam, mindig nagyon örültek neki.”

Az orvos-beteg kommunikációról szóló sorozatunk eddigi részei:

• Amikor dokihoz kell mennem, átmegyek ötévesbe és szerencsétlenbe is egyszerre – első cikkünkben hétköznapi emberek mesélték el tipikus vagy abszurd történeteiket.
• Második cikkünkben szakemberekkel jártuk körül az okokat, amelyek az évtizedek óta egyre csak romló, mára már tarthatatlan állapothoz vezettek: Hamarabb gyógyul a beteg, ha normálisan beszélnek vele, és az ország is spórol egy csomó pénzt
• Az orvosok is ugyanúgy szenvednek a rosszul működő rendszertől, mint a betegek – átadtuk a szót az orvosoknak és ápolóknak, hogy megtudjuk, ők hogy élik meg a helyzetet, és miben látják a kiutat.